várandósság címkével jelölt bejegyzések

“Áldott vagy te az asszonyok között” -Szülésre bocsátó ünnep női körben

boldog asszony

Az utóbbi néhány évben Magyarországon is kezd elterjedni az eredetileg navajo indiánok hagyományából eredő szép szokás a Blessingway, vagy Szülésre bocsátó ünnep. Lényege, hogy a mindenórás kismama körül összegyűlnek a számára fontos asszonytársak, hogy kifejezzék támogatásukat és együttérzésüket, valamint jókívánságaikat a közelgő szülésre vonatkozóan. 

Sajnos többségünk úgy érkezik a szülés kapujába, hogy soha semmilyen megerősítő, bátorító üzenetet nem hallott a női kompetenciáiára vonatkozóan  más nőktől. Arra szocializálnak minket kislány korunktól, hogy  legyünk óvatosak, várjuk meg a felsőbb tekintélyek engedélyét mielőtt bármit is tennénk, akkor is csak apró lépésekben haladjunk a megengedett irányban, csendben, szemérmesen lesütve a szemünk. Befelé ne is figyeljünk, majd kívülről megmondják, mire is van valóban szükségünk, és hogy valóban jó úton járunk- e céljaink felé.
Sok kultúrában az első vérzés ritusa beemelés  teremtő erejű nők közösségébe, a mi kultúránkban jó esetben is csak cseppetsem személyreszabott fájdalomcsillapítási és fogamzásgátlási tanácsadás.  Bár a szexuális forradalom elvileg eltörölte a korábbi általános érvényű szabályokat a nemi élet megkezdésére vonatkozóan, mind a felnőtteknek, mind a kortársaknak továbbra is van egy határozott elképzelése arról, hogy mikor, milyen paraméterű partnerrel, és milyen élménnyel “helyes” beavatódni- és nem haboznak a normaszegők tudtára adni, hogy ők “rosszul csinálták”. Ugyanez a mintázat érhető tetten minden későbbi, életünket meghatározó, de különösen életadási iránti vágyunkat érintő döntésnél.
Talán éppen a várandósság alatt éri el a tetőpontját az összezavarás és elbizonytalanítás. Na mármost mindezek után ereszd bátran szabadon az ösztönös erődet, és bízz a tested bölcsességében.
Mit szólsz ahhoz, ha én azt mondom: Mindez nem lehetetlen!blessingway
Létezik egy varázslat, mely sok esetben képes ellensúlyozni az eddig begyűjtött negatív hatásokat! A recept a következő: Gyűjtsd magad köré azt a néhány nőt az életedből, aki hisz benned és a saját női erejében. Hagyd, hogy együttérzésükkel, értő csendjükkel, megerősítő szavaikkal, gyengéd gesztusaikkal előhívják belőled a múlt fájdalmai, félelmei és bizonytalanságai alól a hitet és a bizalmat saját, magadban- ami mindvégig a tiéd volt!
Ha eljutsz idáig, már érezni fogod, és mered kimondani is majd,  mire van szükséged, hogy megünnepeld az utat, amit idáig megtettél, és hogy erőt meríts a további szakaszhoz.
Talán a testedet szeretnéd ünneplőbe öltöztetni. Pazar hajkölteményre vágysz, tarka virágkoszorúra, különleges és egyedi pocakfestésre, vagy egy illóolajos talpmasszázsra. Talán tapasztalatokra,  szép szüléstörténetekre. Bizonyságtételre, hogy az őserő létezik, működik, és jól működik. Talán a kapcsolódást szeretnéd megélni, és megőrizni egy közösen készített szülésnél hasznos tárgy mondjuk egy gyertya vagy egy borogatókendő készítésével, vagy egy telerakanád a hűtőd oldalát kis cédulákkal rajtuk a bíztatásaikkal.
Hagyhatnak nálad egy- egy személyes apró tárgyat amit kitehetsz magad elé a szülés helyszínén is, így érezheted támogató jelenlétüket akkor is, ha fizikailag esetleg kilométerek választanak majd el tőlük.

.női kör
Megtapasztalhatod, hogy számítasz, érvényesek és hasznosak az érzéseid. Megérezheted, hogy a világ körülötted érted és a babádért van, kérj, amit csak hasznosnak érzel a magatok számára. Megélheted, hogy áldott vagy az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse: csoda történik veletek, egy  hatalmas ünnep! Vedd elő ezt a hangulatot a vajúdás alatt, és reszketve menekül ki a térből minden kishitűség, és  szégyen!

Ha te is szeretnél feltöltekezni egy ilyen különleges és személyreszóló ünnep élményével  támogató női körben, figyelmedbe ajánlom Schimcsig Nóra dúlatársammal tartott kismamakényeztető Útrabocsátó ünnepünket!

Készülődés a kisbaba fogadására és az anyaságra

Legtöbbünk számára életünk végéig kristálytisztán felidézhető az élmény, mikor először bizonyosodunk meg arról, hogy kisbabát várunk. Attól függően, hogy milyen hosszas vágyakozás előzte meg a fogamzást, ha egyáltalán megelőzte- ekkorra már nagy valószínűséggel kialakult egy elképzelés bennünk, hogy mi mindent szükséges biztosítanunk, intéznünk, megtudnunk, hogy felkészülten fogadjuk születendő kisbabánkat. Ez általában tovább árnyalódik , amint haladunk előre a várandósságunk folyamatában.

készülődés

 

Ahogy állapotunk a külvilág számára is nyilvánvalóvá válik, gyakran ismerősök és ismeretlenek, hivatásos szakemberek, és tapasztalatban előttünk járó laikus anyatársak is elmondják a maguk véleményét, mire számítsunk, miről gondoskodjunk, mire szakítsunk időt és pénzt még a szülés előtt, és utána.
Ezek általában két csomópont köré csoportosulnak:
1. Mit vegyél meg?( Esetleg megajándékoznak minket szerintük hasznos kütyükkel, csodaszerekkel, holmikkal)
2. Konkrét nevelési, életvezetési javaslatok, hogy etess, hogy altass, hogy fürdess, mit csinálj akkor amikor alszik.
Az elsővel kapcsolatban azt kell, hogy mondjam, hogy kizárólag a fogyasztói társadalom által életrehívott baba-biznisz ügyes marketingjéről van szó. Különösen, ha nincsenek merev elképzeléseink arról, hogy milyen mintája legyen a kispokrócnak, amivel először betakarjuk a gyerekünket, a legtöbb megvásárolnivaló, bőven ráér a szülés után. A tárgyi kellékek közül nagyjából csak a ruhák és a pelenkák azok, amikből valamennyire mindenképpen szükség lesz, de ezeket sem mindenképpen muszáj újonnan vásárolnunk. A kütyük, és “csodaszerek” zöme utólag felesleges pénzkidobásnak bizonyul. Ha a baba születése után mégis nagy szükségét érezzük, hogy  valami ilyesmit mégis vásároljunk , ma már, az internet korában, néhány kattintás és házhoz jön a termék.
Részben ugyanez áll a második kérdéskörre is. Ebben sincsenek biztosan működő, mindenkire érvényes “receptek”. Sőt sokszor azok a praktikák,  amiket ilyen fedőnéven kínálnak az eladási listákat vezető sikerkönyvek és internetes fórumok, éppen olyan kétes hatékonyságúak, és hasznosságúak, mint a különféle megvásárolható termékek.
Hogy  valójában milyen lesz az életünk azzal a konkrét kisbabával, akit a szívünk alatt hordoztunk kilenc hónap alatt, az akkortól kezd el szép lassan kiderülni, hogy először érezzük meg a szuszogó kis pocakját-szerencsés esetben még a lüktető köldökzsinórral együtt- a saját hasunkon. Mégis van rá mód, hogy némileg”felkészüljünk” a sok ismeretlen, előre kiszámíthatatlan tényezőt is magában hordozó közös jövőnkre:

  • Ismerjük meg a kisbabák “működését” általánosságban!
  • Ismerjük meg önmagunkat!
  • Ismerjük meg a méhünkben fejlődő egyedi és megismételhetetlen egyéniséget, a mi gyermekünket!

    A következő bejegyzésekben ezekről a felkészülési lehetőségekről fogok írni.

Az áldott állapot hangulata

Mióta ember él a földön, a gyermekvárás időszaka, különleges, kitüntetett jelentőségű, szakrális hangulatú időszak volt  egy nő életében. És egyben közösségi ügy is: az állapotos asszonyt körülvették rokonai, és a szűkebb-tágabb környezetében élők, és valamennyien felelősséget éreztek, azért, hogy megadassék az anya számára mindaz, amit szükségesnek, nélkülözhetetlennek véltek, valamint távol maradjon tőle, mindaz amit a közösségi tudás ártalmasnak, veszélyesnek tartott. Persze nem csak a közösség érdeke volt a gyarapodást és a jövőt jelentő utód és az őt hordó édesanya védelmező felügyelete. Az anyák is sokat kaptak ettől: segítő kezeket, értő füleket, együttérző szíveket.
Mai materialista szemléletű társadalmunk hajlamos úgy megközelíteni ezt az időszakot, mintha pusztán egy átmeneti, kockázatokkal és lehetséges problémákkal fenyegető biológiai állapotról lenne szó, semmi többről.  Ám ma is akadnak olyan emberek, akik akár anyaként, akár  kísérőkként, akár hozzátartozókként megmerítkeztek az áldott állapot élményében,  és megtapasztalták a transzcendens erők közelségét is.
Az utód fizikai egészsége iránti kollektív aggodalom, és felelősségérzet  ma talán éppen olyan erős, mint az óvó-védő, rontáselhárító rítusok sikerességében bízó régi társadalmakban, ám ez sajnálatos módon gyakran igen szerencsétlen formákat ölt, ami többet árt, mint használ: A jószándék nevében szinte mindenki- beleértve az utcai járókelőt, vagy a fülketársat a vonatban- feljogosítva érzi magát, hogy a kismama döntéseit felülbírálja, megkérdőjelezze, tanácsokat osszon életének olyan privát területeire, mint a táplálkozás, a testmozgás, vagy a szexuális élet.  Történik mindez többnyire az empátia és a támogató légkör  biztosítása nélkül, sőt olykor durván, gorombán, méltóságában sértve az édesanyát.
Arról nem is beszélve, hogy ezek a tanácsok nem mindig  a leghitelesebb információkon alapszanak. A tapasztalat azt mutatja, hogy sajnos néha a kompetenciába vágó magasfokú végzettség, vagy a több évtizedes praxis sem jelent feltétlenül garanciát arra, hogy az illető lépést tart a szakmai ajánlásokkal, folyamatosan bővíti ismereteit.  Az pedig egészen kivételesnek mondható, amikor adott a jó szándék, az empátia és a szabad kapacitás is a szakértelem mellé a várandós édesanyát foglalkoztató orvosi vizsgálatokkal nem szorosan összefüggő kérdésekre.

várakozás

Így előfordulhat, hogy a sok jószándékú tapasztalt barátnővel, rokonnal, és kiváló egészségügyi szakemberekkel körülvett édesanya is  érzelmileg magára hagyottnak, elhanyagoltnak érzi  magát. Sokan úgy érzik a várandósságuk semmi másról nem szól, mint kötelező előkészületekről, szervezésről, vizsgálatokról, adminisztratív teendőkről.
Hol van  már ebben az egészségügyi megfigyeléssé és nyers információközléssé csupaszított gondoskodásból   a várandósságot az ősi idők övező  szakrális hangulat?
Izzó parázsként ott szunnyad minden anyában, aki gyermeket hord a szíve alatt.  Csak szeretetre, és támogatásra van szüksége, hogy meg tudja találnia magában, és máris a kezében a lehetőség, hogy tűzzé szítsa,  s az általa kiválasztott személyek aktív jelenlétére, hogy velük együtt körbetáncolhassa a teremtő erők dicsőségére, saját maga és  szerelmetes magzata örömére, szépséges szülését előkészítendő.