szülés címkével jelölt bejegyzések

the-fairy-2915100_960_720

A szülés, mint tudatosan megélt átváltozás

Az élet csupa átalakulás: Alaktalan, szabad lélekből, megtestesült zigótává válunk, majd a sejtosztótás fáziain keresztül- édesanyánk petevezetőjén végighaladva  lehorgonyozunk a méhen belüli életben. Napról napra fejlődünk, alakulunk, erősödünk, majd amikor lejár a ránk szabott idő: Átlépünk az Élet Kapuján, és megszületünk a méhenkívüli létbe.  A változás azonban folytatódik: Elizabeth Davis és Carol Leonard holisztikus bábák 12+1 archetipikus életszakaszt különböztet meg: A Leány,a Szűz, a Vértestvér, a Szerető, az Anya, a Bába, az Amazon, a Matriarcha, a Papnő, a Varázslónő, a Sötét Anya, és Az Átváltoztató életszakasza. Ezek nem feltétlenül kronológikus sorrendben valósulnak meg mindannyiónk életében, és az is előfordulhat, hogy egyik-másik életszakasz nem biológiai síkon realizálódik: Egy szüzességi fogadalmat tett apáca Istennel éli meg a szeretői minőséget, egy gyermektelen nő lehet a saját projektjei “édesanyja”..stb)
Legtöbbünk számára azonban testi és lelki síkon is  bekövetkezik a változás, amely átsodor egyik női minőségből a másikba.

A szülés az Anyává való átlényegülés aktusa, de mind a múlt mind a jövő irányában messze túlmutat a hatása azon, hogy az addig szimbiotikus Egy-ségben élő AnyaBaba két külön testben élő, egymástól szép fokozatosan függetlenedő autonóm személlyé alakul át. A női test leglátványosabb teljesítménye, az egyéni életciklus, a gyermeket fogadó szülőpár kapcsolatának és a többgenerációs családnak az egyik legnagyobb örömünnepe: Egy új emberi lény áthozása a vágyak, elvont képzelgések világából a megnyilvánult anyagi valóságba.
Nemcsak anyaságunkra, hanem teljes életünkre, nemcsak a gyerekünkkel való kötődésünkre, de valamennyi emberi kapcsolatunkra nézve jelentős befolyása van.
A szülés élménye egyedülálló módon hozzájárul női létünk teljes spektumának, és valamennyi aspektusának gazdagodásához. A teljesség igénye nélkül, néhány hatás

Gyógyíthatja a kislánykori sebeinket

leány

Még egy  áldott állapotban várt, háborítatlanul született, igény szerint szoptatott, sok testközelséget kapott gyermek életében is előfordulhattak olyan fájdalmas események, amikor azt élte meg, hogy egyedül van az érzéseivel, nem reagál megfelelően szükségleteire a környezete, nem elég fontos a szeretteinek..stb. És valljuk be, amikor mi születtünk, a kortárs szülészeti rendszer minden megtett, hogy  már az ideális születésélmény se valósulhasson meg.
Egy együttérző segítőkkel kísért szülés során  kitüntetett, személyre szabott figyelemben lehet részünk, megélhetjük, hogy képesek vagyunk akár szavak nélkül is kommunikálni az igényeinket, a világ pedig törődik a szükségleteinkkel. Természetesen egy szép szülés önmagában nem tölt be minden hiányt, amit egy  különösen mély érzelmi nélkülözéssel telt gyerekkor hagy maga után. De a következményeket mérsékelheti: Már legalább egy, ráadásul nagyon erős élményünk lesz arról, hogy megérdemeljük a gondoskodást.

Megélni Szűz Mária erejét
szűz

Bár a nőjogi mozgalmak sok áldásos eredményt elértek, még ma is erős a nők kiszolgáltatottsága a férfiak kezében összpontosuló hatalomnak. Az anyagi függetlenséget sokkal nehezebb nőként elérni, a szakmai előre jutást  is, ha pedig párkapcsolatra lépünk, nem túlzás azt mondani, hogy az életminőségünk múlhat azon, hogy  választott párunk egy jámborabb, modern gondolkozású”jófej”, vagy egy korlátozó, birtokló macsó. A szülés szinte az egyetlen dolog egy nő életében, ami férfi nélkül is megy! Ahogy Szűz Mária kiállt a jegyese elé, hogy “Veled vagy nélküled, de végigcsinálom, amire meghívást kaptam”, egy háborítatlan  szülés óráiban bennünket is megszállhat ez a kegyelem. Az apa a szülő nő mellett segítő társ, aki jó estben felteszi az i-re a pontot, a szülinapi tortára a tejszínhabot, de a teljesítmény és az érte járó dicsőség egyedül az anyáé.

Végre vérünnep!
vértestvér

Boldogabb társadalmakban a termékeny korú nőket összeköti egy női beavatási ünnepség emléke, ahol megélhették a korban előttük járó asszonyok befogadását a női közösségbe, velük született, intuitív testi bölcsességük elismerését, és a közösség bizalmát női kompetenciájukban. A mi társadalmunkban az köti össze a menearche-on átesett nőket, hogy nem volt részük ilyen eseményben. De ami késik nem múlik: Akár egy útrabocsátó szertartrás részeként is megemlékezhetünk az első vérzésünk csodájáról, de ha ez elmaradt, nem késő a  vajúdás alatt sem  – minden szégyen és félelem nélkül a faltétel nélküli szabad szeretetben összekapcsolódni a nők közösségével- kezdve saját vérrokonainkkal, egészen az eltávozott és az eztán leszülető  ismeretlen nőkig. A méhünk bölcsessége és ereje, petefészkeinkből vulkanikusan feltörő végtelen lehetőségek, és a rejtett mélységeinkben csörgedező, de időnként meg-megmutatkozó életadó vér összeköt minket. Ennek a testvériségnek a legszebb, legméltóbb ünneplése egy  női körben zajló szülés, esetleg egy-két a női  teremtőerő előtt alázatosan fejet hajtó férfi segítő jelenlétével emelve az ünnep fényét.

Igazából szerelem
szerető

A szülés párkapcsolatunkhoz is hozzáad. Már maga a gyermek létezése is egy felbonthatatlan szövetséget hoz létre a felek között: ideális esetben ez egy tudatos felelősségvállalással párosul: Bármit is hoz a jövő, a halálomig elfogadlak, mint a gyermekem szülőjét. Maga a szülés pedig az egyik legmeghatározóbb közös élmény- bárhogy is vesz részt benne az apa, az ki fog hatni a kapcsolat jövőjére. Természetesen nem a masszírozás szakszerű fogásain múlik  a dolog,  sokkal inkább arra,  hogy a jelenlét, és az adott támogatás mennyire volt összhangban az anya szükségleteivel. Ilyen szempontból lehet pozitív hozadéka egy fotelből végig drukkolt szülésnek, sőt az is teljesen rendben lehet, ha az apa a szülés ideje alatt a játszótéren homokozik a nagyobb testvérekkel- ha az anyának ez adja a legoptimálisabb támogatást akkor és ott.
A szülés azonban nemcsak az életre hívó szeretkezés  záróakkordja, hanem egész szexuális élettörténetünk megkoronázása: Ha minden szép és jó: görögtűz a gyönyörűséges tüzijáték közben, ha viszont vannak elakadásaink, sötét foltjaink ezen a területén az életünknek, van lehetőségünk egy szép szülés során a gyógyulás útjára lépni.

Felnőni Anya /Apa  felelősségéhez
anya

A medikális szülésvezetés tökéletesen modellezi társadalmunk hozzáállását a szülőkhöz: A “jó páciens” vakon engedelmeskedik az orvos javaslatainak, a “jó szülő” pedig engedelmesen követi a patriarchátus előírásait. (És a gyerekeibe is eredményesen átülteti ezt az engedelmességet. ) Jó szülő=szófogadó gyermek. Bizarr, nem?
Pedig a szülés az egyik legjobb lehetőség, hogy külső tekintélytől  szabad, autonóm felnőttekké váljunk- akár apaként, akár anyaként éljük át. Ebben nagyon fontos szerepe van a segítőknek. A  medikális szemléletű szülés körüli szaksegítők nemcsak az anyákat, az apákat kiskorúsítják- kezdve ott, hogy ők adnak engedélyt mikor léphetnek be a szülőszobába a saját feleségükhöz, a gyermeteg “apuka” megszólításon kereszül, egészen odáig, hogy egyes szülészeten addig nem vehetik a kezükbe a saját gyereküket, míg a baba-mama páros el nem hagyja az intézményt.) Persze valahol logikus- társadalmunk a teljes gyermeknevelés alatt az önálló szülői döntések helyett a kész megoldási javaslatok kritika-mentes elfogadását támogatja. Pedig ősi szülői ösztönünk rettenthetetlen vadként védelmezni a “kölykünket” akár egy nálunk erősebbnek tűnő erő ellenében is. Egy háborítatlan szülés élménye pont ezt a tapasztalást nyújtja: Kemény volt, de ösztönösen megoldottam a saját erőmből. A holisztikus szemléletű segítők ebben támogatják a szülőpárt.

Lecke bábaságból
bába

Az élet második felében egyre erősebb késztetést érzünk rá, hogy  támogassuk az úton mögöttünk lépdelőket. Maga  szülés tapasztalata is elősegítheti a bizalmat a természet rendjében, az emberi kompetenciában,  egy jó szüléskísérő viszont életre szóló mintát adhat miként lehet biztonságos, megtartó erejű teret tartani egymás  a folyamatainak spontán kibontakozásának, és mi segíthet át a nehéz pillanatokon.

Felszabadítani a bennünk élő Amazont
amazon

Gyerekkorunk óta folyamatosan ömlik a nyakunkra a patriarchátus elvárás-dömpingje: Hogy kell nőként viselkedni, mit engedhetünk meg magunknak és mit nem? Egy öntörvényű, háborítatlan szülés élménye felszabadít a társadalmi szerepeink béklyói alól. Sok nő számára ez az első tapasztalat, ahol maszkok nélkül találkozhatnak önmagukkal.

Spirituális beavatás
papnő

A természetes vajúdás során felszabaduló hormonkoktél egy olyan sajátos módosult tudatállapotot idéz elő, mely során kiélesednek az érzékeink és az intuícióink. Sok nő tapasztal kimondottan transzcendens élményt a szülése során, de minden misztikus látomás nélkül maga a naturális élmény, a határaink kitágulása, és egy új emberi lény kibocsátása testünk rejtekéből- egy nagyon sokrétű metafizikai, spirituális tanítás, ami feladatot ad egész hátralévő életünkre, de egyben az egyik legfontosabb erőforrásunk is lehet.

Varázslat a javából
varázslónő

Nemcsak tanúi, aktív, cselekvő részesei vagyunk az életadás csodájának. A szülés során nemcsak mi avatódunk be egy új, eddig ismeretlen női minőségbe, de mi magunk is beavatóvá válunk az Élet Kapujaként. Gyermekünk rajtunk keresztül tapasztalja meg a létezés első nagy, visszafordíthatatlan átmenetét, ami komoly felelősség.

A vénség bölcsessége
vénség

Öregasszonykorunkban is emlékszünk szüléseink minden percére. A szülés élménye olyan tömény és komplex, hogy rétegről rétegre tudjuk csak feldolgozni, bárhogy is alakult. Ugyanakkor vannak olyan részei, melyek megoszthatatlanul a mi titkaink maradnak- abban a formában, ahogy mi éltük meg a pillanat egyedi és megismételhetetlen mivoltában. Azonban közvetett módon tudjuk a környezetünk, és az utánunk következő nemzedék szolgálatába állítani a szülésélményeink kohójában is érlelődött női bölcsességünket.

Bevezetés a végső átváltozásba

sötét anya

A szülés az életünk egyik legnagyobb volumenű tudatosan megélt transzformációja, amely segít értelmezni a korábbi életfordulóink történéseit, és mintázatot adhat a következőkre. Ha egy nő méltósággal tud  megérkezni az anyaságba, azt élhette meg, hogy szükségleteit komolyan vették, hogy tiszteletben tartották testi-lelki integritását és határait, megélhette saját ereje kiapadhatatlanságát, és az égiekkel való kapcsolódás lehetőségét, akkor van bőséges erőforrása a végső kapun történő áthaladáshoz is! Hisz mi magunk vagyunk az átváltoztató erejű Örvény, melyben semmi nem vész el, de minden átalakul.

 

anya

A bennünk élő szülés

Bármilyen fiatalon hozzuk világra első gyermekünket, mire elkezdünk gondolkozni a szülésünk folyamatát kísérő segítők, illetve  szülésünkhelyszínének kiválasztásán, már van egy előzetes elképzelésünk a szülésről. Soha nem “tiszta lappal” vágunk bele a nagy kalandba. Hát még, ha már egy vagy több szülés is van a hátunk mögött!

Hogy milyen  kép él bernnünk a szüléssel, mint jelenséggel, vagy folyamattal kapcsolatos belső képünkkel, hiedelmeinkkel vagy érzelmi viszonyulásunkkal kapcsolatban az  sok tényező bonyolult összjátékának végeredménye. Az első ilyen fontos tényező saját előzetes szubjektív élményünk a témában: vagyis saját születésünk. Sajátélményű tapasztalattal rendelkezünk a megszületésről, ahogy minden ember, aki ezen a Földön él. Az ezzel kapcsolatos emlékeink tudatosan  általában nem felidézhetők, mégis ott munkálnak  a tudatalattinkban, és befolyásolnak sokféle élethelyzetben. Legerősebb hatása a változással, kötődéssel, gyásszal, érintéssel, határokkal kapcsolatos viszonyunkra van saját születésünk mintázatának. A szülés élménye ezeket mind kivétel nélkül érinti, logikus, hogy érzelmileg nem kerülhetjük ki teljesen saját születésünk nyomait, még ha nagyon másként is szülünk, mint ahogy édesanyánk szült meg minket annak idején. De nem csak a tényleges szülésélményben köszönhetnek vissza ezek a hatások, hanem már az előzetetes koncepciónkban, hogy milyennek képzeljük el a szülést, ami vár ránk.
Részben saját születésünkhöz tartozik édesanyánk szülésélménye. Csak részben, mivel mindaz, amit átélt hatással volt a születésünkre, és mi magzati élményeinkre, és a későbbiekben is érezhettük kettőnk kapcsolatában  az utórezgéseket, mégis anyánk szülés körüli saját, szubjektív megélései nem azonosak a magzati, ill újszülötti fél megéléseivel- vagyis a saját szemszögünkkel.

Sokkal könnyebb felidézni tudatosan édesanyánk élménybeszámolóját-ha beszélt nekünk valaha a születésünk részleteiről. De ennek nem szükségszerűen nagyobb a súlya a szülésről való előzetes elvárásainkban, mint  bármilyen más szüléstörténetnek. Sajnos már generációk óta a szülés nem azt a szerepet tölti be a nők életében, amit betölthetne ideálisesetben. A most szülőképes korú generációk szinte biztosan hallottak gyerekkorukban, vagy kamaszkorukban a felvilágosítás kapcsán olyan szülésekről melyek légköre elmondás alapján inkább hasolítottak egy embertelen túszdrámához, vagy háborús rohamhoz, mint egy  méltóságában teljes nő életének egyik legfontosabb életfordulójára. Ezek a beszámolók-  különösen kellő ellensúlyú pozitív példa hiányában- aláássák a hitünket a női testbe, és a saját testünk iránt érzett bizalmunkat. Lehet olyan hatásuk is, hogy bizonyos gyakran előforduló motívumokból-orvosi beavatkozások, szubjektív kísérőérzelmek) az a hiedelem alakul ki bennünk, hogy elmaradhatatlan részét képezik a szülés folyamatának.
Akik a saját családalapítás idejét csak a kései huszas éveikben vagy annál is később látják elérkezettnek, azokkal előfordulhat, hogy a saját beavatódásuk előtt lehetőségük adódódik egy náluk korábban szülő barátnőjük, vagy női rokonuk szülésén részt venniük. Szerencsés esetben egy olyan csodálatos, kerek és erőt adó élmény szemtanúi lesznek, amiből bőségesen töltekezhetnek a saját szülét tervezgetve is. Ha viszont  nem így alakul, az többféle hatást vonhat maga után.  Növelheti a szorongást immár nem az ismeretlentől, hanem egy lehetséges fenyegető veszélytől, de ez a félelem hathat a nagyobb tudatosság irányába is.
Nem elhanyagolható azoknak a mondatoknak a szerepe, amit a környezetünktől begyűjtünk  a saját feltételezett képességeinkről a gyerekszülésre. Én például egészen kicsi lány koromtól nagyon gyakran hallottam, hogy “ritka szerencsés széles” medencecsontom van, illetve, hogy a “Jóisten is szülésre teremtette” a medencémet. Sajnos kevesen ilyen szerencsések, sok nőt bombáznak kifejezetten negatív szuggesztiókat keltő mondatokkal- minden alap nélkül. Különösen romboló hatásúak a negatív mondatok azoktól a személyektől, akikben megbízunk, szakértelmet feltételezünk a szavai mögött végzettsége vagy élettapasztalata alapján.

Ha már volt szerencsénk anyaként is átélni a szülés csodáját, minden bizonnyal fontos sarokkövei lesznek saját korábbi szülésélményeink a következő szülésről való előzetes elképzeléseknek, illetve a szülésről alkotott képünknek.
A  szülés  végül sokszor nagyon sok ponton hasonló élménynek bizonyul , mint amilyenre előzetesen számítunk, mégis mindig valami egészen más. Egyedi és megismételhetetlen, mint minden egyes gyermekünk, akit világra hozunk, és elidegeníthetetlenül a miénk halálunk pillanatáig.

Hát, te hogy vagy a szüléssel?  Mit gondolsz róla? Mit hallottál róla eddig? Mit jelent mindez számodra?  Milyennek képzeled el? Hogyan kapcsolódik hozzád? Találkoztál már vele azóta, mióta elhagytad a saját édesanyád méhét? Milyennek láttad akkor?  Hogy tetszett? Ilyennek képzeled el a sajátodat is? Vajon belőled mit vált ki majd az ereje? Milyennek képzeled el magad, amikor szülsz? Milyen érzés lehet számodra szabadjára engedned  a saját szülésedet, amit- akár a szíved alatt hordott magzatodat- formált ugyan a sokféle hatás, ami ért téged, illetve amit tudatosan belefektettél, mégis valami egészen más? Valami egészen idegen, és mégis ízig- vérig belőled fakadó…

anya