szülés címkével jelölt bejegyzések

Betekintés az apás szülés lelki “kulisszatitkaiba”

 

A szülés helyszínétől függetlenül a leggyakoribb szüléskísérő személy az apa. Ő kicsit hibrid szereplő a képben, hisz egyszerre az egyik főszereplője a történetnek: a saját apává válását éli meg! Másrészt pedig a legavatottabb vajúdástámogató személy, hisz jó esetben nagyon jól tudja, milyen éritések esnek a legjobban az anyának, mik azok a másoknak talán ártatlanul hangzó mondatok, amiktől az ő párja lefagy, vagy kijön a sodrából- és persze ne felejtkezzünk el a bőrük illatáról, ami az egyik legerősebb természetes fájdalomcsillapító, masszív, terhelhető, és sokoldalú testükről, amire fizikailag is támaszkodhat az anya.
várandós párMíg az anyát a várandósság intenzív testi és hormonális változásai testileg- lelkileg felkészítik a szülés folyamatára, illetve a szülői lét kihívásaira, az apák esetében ez nem mindig megy végbe ilyen spontán.

A férfiak számára legerősebb kritikus pont általában a feltétel nélküli bizalmon alapuló önkéntes alárendelődés képessége illetve annak nyílt felvállalására való bátorság szokott lenni. Ha ez nem alakul ki (legkésőbb a vajúdás alatt), az nem csak  az együttszülés élményébe  kavarhat be, hanem gyakorlatilag az egész későbbi párkapcsolat további fejlődését blokkolhatja.

Bízni, de hogyan?

A test szintjén a nemzés pillanatában a férfi elengedi a kontroll és az ellenőrzés szándékát és a nőre bízza a gyermekét. Ez a történés azonban nem mindig emelődik át  zökkenők nélkül a tudatosság szintjére. A jó hír, hogy a férfi ösztönösen a szerettei feltétel nélküli támogatására és a szeretett nőben való bizalomra törekszik. A rossz hír, hogy az egész társadalmi berendezkedésünk ezt az ösztönös férfi- működést próbálja aláásni:
A fiúkat pici koruktól a nőkkel szembeni gyanakvásra, sőt a felettük való uralkodásra neveli  kultúránk. A birtokló, ellenőrző magatartás gyakran féltő, gondoskodásnak, védelmező szeretnek van beállítva a különféle irodalmi művekben és a médiában is. Előfordulhat, hogy egy férfi tényleg a legjobb szándéktól vezérelve korlátozza a párját a szülés alatt. Azt hiszi az a dolga, hogy lecsitítsa, elcsendesítse, vagy hogy ő döntsön “józanul” a fontos kérdésekben az érzelmileg labilisabbnak látszó vajúdó párja helyett. Csakhogy a szülés módosult tudatállapotot,  eredményez kissé az édesapáknál is- fel/beismerik ezt, vagy sem. Még modern, feminista nézeteket valló férfiakból is kibukhatnak önkéntelenül olyan zsigeri korlátozó, vagy leuralló gesztusok, amik elbizonytalaníthatják, kizökkenthetik a vajúdó nőt, sőt rossz esetben még traumatizálhatják is.pregnancy-2221960_960_720

Az apás szüléshez tehát vagy egy eleve nagyon érett férfi- személyiség kell  komoly önismerettel, vagy olyan segítők, akik abban tudják megerősíteni az apát, hogy szolgálja teljes bizalommal és királynőnek kijáró tisztelettel szíve hölgyét.

 

Gyakorlat teszi a mestert

Én tehát azt vallom, hogy egy apának elsősorban nem a vajúdás szakaszaiból és hormonális hátteréből kell felkészülnie, hanem azt kell tudnia abszolválni, hogy hitelesen és belülről fakadóan alá tudja  rendelni magát a vajúdástámogatás szolgálatának.

Hála Istennek egyre több az olyan édesapa, akinek nem ez az első tapasztalat az életében, hogy a hagyományos domináns, vezető szerep helyett a szó legpozitívabb értelmében vett alázatos követőét tölti be a párja mellett. Inkább az szokott nehézséget okozni, hogy kifelé nem nagyon merik felvállalni, milyen otthonosan is mozognak a gyengéd, szeretetteljes, finom figyelem és értő-érző reaktív gondoskodás feladatkörében is. Ez ugyanis társadalmilag még mindig “cikinek “, “férfiatlanságnak” számít.

couple-1502620_960_720

A régi “macsós” szerepelvárások megingathatatlanul tartják magukat. Továbbra is gúny tárgya az a “papucs” férfi, aki felelősséget érez különösen a sebezhető, kiszolgáltatott állapotban lévő párja fizikai és érzelmi jól-létéért, a különféle médiaábrázolásokban és a bestseller regényekben a különc, kissé lúzer férfi mellékszereplők család és elköteleződés iránti vágya valamiféle “félrehuzalozottságként”, csodabogár tulajdonságként van bemutatva, kb. a felnőttkori játék katona-gyűjtéssel, vagy hangyafarm tartással ekvivalens egzotikumként, kis túlzással társadalmilag veszélytelen perverzióként. Férfiakból álló baráti társaságokban az otthon amúgy elég jó partnerként és apaként funkcionáló férfiak továbbra is azzal húzzák egymást, hogy ha egyikük elkezd a korábbinál több időt tölteni a szerettei körében, hogy a Ferit biztos terrorizálja az asszony, azért jár át ritkábban meccset nézni. Az, hogy esetleg az illetőnek akár belső késztetése is lehet az “asszony” bárminemű manipulációja nélkül is vele és/vagy a közös gyerekeikkel tölteni a szabadidejét- ez tabu, még akkor is , ha a társaság minden tagjával elő-előfordult már hasonló időszak.
A fejlődés mindössze annyi a “Mars és Vénusz” párkapcsolati könyvek fénykora óta, hogy az emberek a legbelsőbb privát szférájukba már nem engednek nyakló nélküli kontrollt ezeknek a sztereotíp előírásoknak. De kifelé még nagyon is igyekeznek megfelelni nekik.

Belső stabilitás kérdése

Márpedig a szülés olyan esemény, ami kívülállók jelenlétében zajlik. Szerencsés esetben olyan segítőkében, akik nem ítélkeznek az apa férfiassága felett, bármit is érezzen, vagy bármilyen tanácstalan is legyen. Nem fogják kiröhögni, és lúzer papucsnak nevezni, ha “úgy táncol, ahogy a párja fütyül” a  vajúdás alatt, sőt támogatni fogják ebben. De leginkább háttérbe húzódnak, hogy még véletlenül se érezze magát feszélyezve tőlük a szülő pár.
Sokszor azonban még így is nehéz lehet elengedni a szorongást a megítéléstől, megszégyenüléstől, és beleolvadni a korábban csak bizalmas, intim szituációkban megélt szeretetteljes légkörbe, és beállni illetve beguggolni a saját helyére, ahol mindig is a legkomfortosabban érezte magát: a szerelme lábai elé, lesve a kívánságait.
Kikapcsolni a racionális értelmezésés ellenőrzés  szándékát, és kizárólag a szívből jelenlenni, és reagálni.apás szülés
“Csak” szeretni és támogatni a nőt. Kizárni minden korábbi elvárást és rossz élményt, és megérezni az idegenek visszajelzéseitől független stabil férfiasság kompetencia- tudatát. Hisz  nincs is annál férfiasabb cselekedet, mint minden félelmet és korlátot meghaladva teljes szívből  megadni minden emberileg megadhatót a szeretett nőért, és az életre hívott utódokért.

Férfivá avató rítus

A szülés egy remek lehetőség tehát a férfi egyéni fejlődésére, és a párkapcsolat megerősödésére. Persze ez nem azt jelenti, hogy az a férfi, aki nem tudja elkísérni a párját a szülőszobára vagy lekési a gyermeke születését, ne tudná  ugyanezt a belső lelki utat megjárni. És sajnos fordítva sem igaz: Attól, hogy egy férfi lelkiismeretesen elkíséri a párját minden orvosi vizsgálatra és dúlakonzultációra, és az első kontrakciótól az aranyóra végéig ott van fizikailag- még nem biztos, hogy a lelkében is végbe megy a folyamat. Ezt számtalan külső és belső tényező akadályozhatja, aminek bővebb kifejtésére jelen írásomban nem vállalkozom. Viszont fontosnak tartom hangsúlyozni, utólag akár évekkel a baba megszületése után sem késő elkezdeni vagy épp folytatni a megrekedt belső munkát, adott esetben egy kompetens segítő támogató kísérése mellett.

maternity-2318134_960_720

Mesterségem címere: Szüléskísérő dúla

Motivációm

Azt mondják, úgy élünk, ahogy születünk. Hogy másnál mennyire találó ez a mondás, nem tudhatom. Én egész  életemben éreztem a születésem energiáját: Az elemi erejű örvényt, amely mindig pont arra sodort, ahol dolgom volt ebben a világban.colorful-1187056_960_720

Így szippantott be a születés körüli szolgálat is egy ominózus Luca napi péntek 13-a hajnalán, kedves barátnőm lába mellett guggolva.

Hitvallásom, értékrendem

A szülésben- akár magában az Életben ennek a vad, nyers, intenzív, mégis mélyen bölcs, mindent átrendező Erőnek a megnyilvánulását tisztelem. Elsősorban a Fény megmutatkozásának aktusát látom benne, ehhez az aspektusához képest részletkérdés számomra, hogy egy steril műtőben, vagy egy család otthonában zajlik le.

volcano-2876292_960_720

Abban tudlak a legelkötelezettebben és a legjobban támogatni, hogy bárhol, bárkikkel érjen gyermeked születésének pillanata,  megerősítő beavatódásként tudd megélni,  és életreszóló szép emlékként tudd megőrizni.mother-and-infant-1855309_960_720

Nem szeretem a merev, minden részlethez ragaszkodó szülési terveket, inkább arra tudlak biztatni, kerülj kapcsolatba az igényeiddel, priorizálj, keresd meg a számodra legbiztonságosabbnak tűnő utat, de fogadd el, hogy az út visz majd téged a maga tervei szerint.
Nem ígérem, hogy  ha melletted leszek a szülésed alatt, minden úgy fog alakulni, ahogy szeretnéd, és  mégcsak azt sem, hogy bizonyos nem kívánt beavatkozások nem fognak megtörténni. Arra szerződöm veled, hogy a legfontosabb szempontjaidat minden körülmény között próbálom- a lehetőségekhez képest- érvényesíteni, és hogy a lehetőségekhez képest legoptimálisabb körülményeket teremteni, hogy méltóképp meg tudjátok ünnepelni gyermeketek, családotok születését!

Technikai részletek

couple-1599046_960_720Nagy öröm számomra az édesapákat is támogatni a szülővé érés útján, és velük együtt jelen lenni az édesanyák mellett a vajúdás és a szülés  óráiban. Ugyanakkor maximálisan tiszteletben tudom tartani azoknak a pároknak a választását, akik bármilyen oknál fogva inkább nem szeretnének apás szülést, mint ahogy azokét is, akik csak a felkészülésben, és /vagy a gyermekágyban igénylik a személyes segítségemet, de a szülést szeretnék az ő kettősük meghitt, intim titkának megőrizni. Igény szerint szívesen  vállalkozom egy segítői beszélgetésre akár külön-külön a két szülővel, akár hármasban, annak felmérése céljából, vajon a ti konkrét, és egyedi esetetekben melyik megoldás a leginkább testhez álló.

Azokkal az apákkal is szeretek legalább egy alkalommal találkozni, akik nem terveznek jelen lenni a szülésnél, azokkal pedig akik igen, nagyon  szívesen beszélgetek a személyes félelmeikről, elvárásaikról, kérdéseikről – igény szerint, akár négyszemközt is.casal-2765824_960_720
Várom az első bejelentkezésedet a tervezett fogantatásra irányuló első próbálkozásoktól kezdve, akár a 40. hétig. Az első alkalommal csak ismerkedünk, beszélgetünk, ezt követően van lehetőséged felkérni a várandósságod és a szülésed végigkísérésére, ha úgy érzed az első beszélgetés alapján, hogy igényt tartasz a szolgálatomra. Minél korábban keresel fel, annál valószínűbb, hogy lesz még szabad kapacitásom szüléskísérésre a terminusod körül. Azt szoktam javasolni, hogy a 36. hétig négyhetente találkozunk, onnantól pedig hetente. Természetesen az igényeidtől függően erre sort keríthetünk gyakrabban vagy ritkábban is. Ezeken az alkalmakon beszélgetünk a téged foglalkoztató kérdésekről a várandóssággal a vajúdással illetve a gyermekágyas időszakkal kapcsolatban, de szó eshet minden más témáról, ami éppen foglalkoztat, vagy úgy érzed befolyásolhatja a szülésedet, anyaságodat.( Pl.: Párkapcsolati kérdések, szüleiddel való kapcsolatod, após-anyós konfliktusok, rossz gyerekkori élmények kórházzal, vizsgálatokkal kapcsolatban…stb.) Túl azon, hogy ezzel hasznos információkat adsz nekem a számodra minél optimálisabb vajúdástámogatáshoz, kialakul közöttünk egy sajátos vér-nővéri kötelék ami hozzájárul a szülésed intimitásához, érzelmi biztonságodhoz.

sunset-929179_960_720
Ha a várandósság elején születik meg közöttünk az együttműködés, de nem szeretnél várandós beszélgetéseket, eléggé ragaszkodom hozzá, hogy a harmadik trimeszter utolsó heteiben még legalább 1-szer mindenképpen találkozzunk, ekkor megbeszéljük, milyen stílusú vajúdástámogatást szeretnél pontosan, van-e olyan eszköz, amit semmiképpen ne felejtsek bepakolni a dúlatáskámba, és van-e olyasmi, amit semmiképpen nem szeretnéd, hogy kipróbáljak “élesben”? (Például nem szereted a váratlan érintéseket, vagy az erős illatokat, esetleg vannak rossz emlékeid az előző szüléseidhez kapcsolódóan bizonyos vajúdás közben elhangzott mondatokról)doctor-1807475_960_720

Fogadott orvossal, vagy szülésznővel való kórházi szülések esetén szeretnélek elkísérni valamelyik várandósgondozási vizsgálatra, és személyesen bemutatkozni a szaksegítőidnek.

szülésélményOlyan otthon-szülések esetében, ahol elképzelhető, hogy nagyobb testvérek is jelen lesznek a szülésnél, legalább egy-két alkalommal velük is szeretnék találkozni. Ha megbízatásom nem az anya támogatására, hanem az ő nagytesóvá születésük kísérésére szól, akkor legalább 4-5 délutánt el szeretnék tölteni velük, ebből legalább az utolsó alkalmat szeretném úgy megoldani, hogy én etetem, pelenkázom, fürdetem őket a szülők jelenlétében, hogy “élesben” ezek a helyzetek se legyenek szokatlanok egyik szereplő számára sem.

Hogy szülés közben mit tudok tenni az érzelmi biztonságod, és a szép szülésélményed érdekében, az annyira egyéni, hogy nem is bocsátkoznék részletekbe a rád vonatkozó konkrétumok ismerete nélkül. Inkább jelentkezz be egy ingyenes  és elköteleződés-mentes bemutatkozó beszélgetésre az elérhetőségeim valamelyikén , és beszéljük meg személyesen.:)
A szülés után- hacsak nem szeretnél gyermekágyas segítőnek is felkérni magad mellé- még kétszer találkozunk: Egyszer az első 3 napban, egyszer pedig a hatodik héten.

Természetesen igény esetén gyakrabban is sort keríthetünk a találkozásokra.

tattoo-2923997_960_720

Mit nem vállalok?

Szaksegítség nélküli szülések kísérését, illetve olyan otthonszüléseket sem, ahol a szülésért felelős szaksegítőnek nincs meg a törvényi előírásoknak megfelelő engedélye.

Nem tudlak támogatni terhességmegszakítás folyamatában, sem pedig az azt követő regenerálódás, gyász folyamatában, illetve az ezzel kapcsolatos döntésed meghozatalában. Viszont össze tudlak kapcsolni olyan dúlákkal, akik vállalják az ilyen jellegű veszteségeknek is a kísérését.

Nem vállalom a szüléskísérést, ha az apa a személyemet vagy a dúlai szüléskísérést nem tudja elfogadni. Akkor sem, ha a szülés alatt nem fogunk együtt “dolgozni.”(Ez alól természetesen kivétel az az egyedülálló anya, ahol az apa nem óhajt jelen lenni az aranyórában sem, vagy az édesanya dönt így.)

Budapest területén kívül ígérkező szülések kísérését.

Miért jó velem szülni?

Bár a viszonylag kevésbé tapasztalt dúlák közé tartozom, kísértem már szülést otthon, kórházban, és volt már császármetszéses kísérésem is. Nem okoz számomra nehézséget egyforma lelkülettel támogatni minden szülést, ugyanis a születés szépsége és értéke számomra egyforma függetlenül a szülés módjától, vagy helyszínétől. (Lásd feljebb)

pregnancy-1158286_960_720

Igyekszem naprakészen tartani a tudásomat nemcsak a szülés és a szoptatás, valamint a kisbabák “működéséről”, de a lélek dolgaiban is.

Rendszeresen járok esetmegbeszélésre ill. szupervízióba, hogy minden egyes kísérésemből le tudjam vonni a tanulságokat, és a következő kliensemnek még magasabb színvonalú szolgáltatást tudjak nyújtani.

Felelősséget vállalok a lelki stabilitásomért, állandó önismereti munkám során folyamatosan dolgozom fel azokat a múltbéli eseményeket, vagy aktuális magánéleti nehézségeket, amik aktív önmunka nélkül potenciálisan ráterhelődhetnének a munkám színvonalára.

Nem idegen tőlem a spirituális megközelítés, könnyen tudok kapcsolódni a transzcendens valóságban hívő, mindenféle vallási meggyőződésű párhoz, anyához. Ugyanakkor nincsenek hittérítői ambicióim, békén tudom hagyni az ateista, materialista beállítottságú embereket. :)portrait-1006703_960_720

Nagyon szeretek nő lenni, ezért aztán egyáltalán nem zavar, ha más is sok örömöt talál a felnőtt női létben. Sőt minden érzelmi támogatásom az övé.

Ugyanakkor egy férfi társaként, két férfi nővéreként, és három fiú anyjaként van némi ráhangolódásom a férfi lélek rezdüléseire is, ezért a legtöbb apával is jól megtalálom a közös hangot.

Elég régóta benne vagyok a szülés körüli világban, hogy kialakult egy jó kis kapcsolati hálóm. Ha olyan probléma merülne fel a várandósságod vagy a gyermekágyas időszak alatt, ahová a dúlai kompetenciámnem elegendő , tudok más segítőt ajánlani neked.

És szerintem ár-érték arányban elég kedvező megoldásokat kínálok.

Indexen a hüvelyi szülés

Az úgy volt, hogy szabadon felhasználható fényképanyagot kerestem egy szüléses témájú posztomhoz. Ellátogattam hát a kedvenc lelőhelyeim egyikére, és beírtam kulcsszónak , hogy “birth”- vagyis szülés. A teljesség igénye nélkül, csak a leglightosabb darabokat mutatom meg nektek elrettentésképpen: na nem a szüléstől akarlak elrettenteni, hanem attól, hogy a média alapján  alakítsátok ki a szülésről alkotott képeteket. Tehát a “szülés” az ingyenes stockfotók alapján így néz ki:

szülés stockfotó 2

szülés stockfotó

Sőt

szülés stockfotó3

Bár több, mint 30 éve nem élek magzatburokban ;), mégis elgondolkoztatott a dolog. Azt odáig értem, hogy egy furcsán felemás prüdéria jellemzi a társadalmunkat, amibe a véresfejű akcióhős belefér akár főműsor időben is, de a menstruációs vér témája- akár vizuális illusztráció nélkül is -közfelháborodást kelt.

No, de esetünkben itt azért látunk némi vért a találati képeken- többek között-a legutóbbi képen is. A hüvelyi szülést meg egyet sem. Nemhogy négykézláb, vagy szülőmedencében, női segítők körében, de kőmetsző pózban, kengyelbe tett lábakkal sem! Nemcsak gáttal koronázott bababuksit nem látunk, hanem egy párjába kapaszkodó szülő nő ösztönöktől átfűtött arcát sem. Csak szikéket, csöveket, műszereket. Ebből “főznek” a blogok, újságok. A gólyamesét már a mai szülők többsége cikinek érzi, ám a nyílt  választ a gyerekek természetes kérdéseire “túlzásnak” tartja: Nemegyszer volt már “szerencsém” hallani, amint anyatársak azzal vigasztalják császármetszéssel szült barátnőjüket, hogy “Sebaj, legalább nem lesz olyan kínos válaszolnod, amikor megkérdezi pár év múlva, hogy hol jött ki a pocakodból?”
Vajon miért akkora mumus a hüvelyi szülés, hogy még a sejtető ábrázolástól is egyre jobban tartózkodnak a filmek, sorozatok? Csak nem ugyanaz a probléma vele, mint a diszkréten szoptató anya látványával? Hogy az agyunk tud a láthatatlan részletekről is-sőt az épp szoptató mell, illetve szülő vagina egyéb lehetséges funkcióiról is? Mintha lassan már nem is az lenne tabusított tény, hogy a szülés lehet erőt adó, katarktikus élmény, hanem az, hogy a baba – alapbeállítás szerint legalábbis- a hüvelyen keresztül érkezik a napvilágra… Egy titokzatos, illetéktelen kukucskálók elől gondosan elrejtett járaton keresztül, amely egyben a legmélyebb intim kapcsolódás kapuja is két egymást választó-szerető felnőtt között, az emlékek és a jövedölések feneketlen kútja. És mégsem így beszélünk róla. Hanem leginkább sehogy.

 

Lin Tzu-hung pornográffá nyilvánított facebook fotója.
Lin Tzu-hung pornográffá nyilvánított facebook fotója.

Eltűnt idők nyomában

Valaha a nagyobbacska lányok, nők, minden női rokonuk szülésére hivatalosak voltak. Ma kivételesen szerencsés az a nő, aki a saját szülésein kívül barátnői, rokonai szülésébe is bepillanthat. A születés és a halál a 20.század közepéig soha nem volt olyan értelemben vett intim magánügy, mint a szex, vagy az ürítés. Zártkörű, családi, közösségi ünnep volt. sisterhood
Az 50-es évek derekán a születés és a halál medikalizációjának folyományaként veszítettük szem elől ezeket a természetes jelenségeket, az már jelentős humanizálódásnak számított, amikor nagy nehezen beengedte a rendszer a legközvetlenebb hozzátartozókat a szülő anya, illetve a haldokló ember mellé.
Nemcsak a megcsodálás lehetőségét,  mintát is elveszítettük, miként lehet szépen megélni ezeket az ünnepélyes, sorsfordító eseményeket, mi a része a normális folyamatnak, mi az, ami már tényleg veszélyes?
A szürke, férfias hétköznapoktól eltérő normális, női testműködés teljes egészében félelmetessé és kiszámíthatatlanná vált- saját magunk számára is.

Idegvégződések nélküli “üresjárat” vagy gyönyörökkel kikövezett ösvény világok között?
A szülőcsatorna, mint modern (szexuális) tabu

Több, mint fél évszázada vette kezdetét a szexuális forradalom, de valahogy a női hüvely hosszú-hosszú évtizedekig kimaradt a felszabadításból. Sőt- mintha ez a csodálatos erogén zónánk kifejezetten vesztett volna a Kinsey jelentéssel induló tudományos buzgalmak közepette. A legújabb időkig a kutatások a csiklót kizárólag annak kívülről is látható
részével, a csikló makkjával azonosították, és a 60-as években születtek elméletek úgy tarották, hogy a női orgazmushoz csakis és kizárólag ezen a szerven  keresztül  vezet az út. A szubjektív  női vallomások keveset nyomtak a latban- az életidegen   kütyükkel folytatott mérőműszeres vizsgálatok eredményeivel szemben. Időnként hosszasan elvitázgattak az orvosurak arról, hogy képesek vagyunk-e hüvelyi behatolás közben is orgazmust elérni: az Ernst Gräfenberg által “felfedezett” “felségterületet”, a női nemi öröm egyik legfontosabb központját hol nem létezővé nyilvánították, hol rehabilitálták, míg legújabban arra nem jutottak, hogy biztos, ami biztos, injekciózzuk meg hialuronsavval  és akkor majd garantált és hihető lesz a gyönyörünk.
Vissza-visszatérő érv, hogy a hüvely azért nem lehet orgazmikus szerv, mert akkor nem bírnánk ki a szülést.  De miért is zárná ki egymást az örömteli szex és az örömteli szülés? Bár tény, hogy a szexuális forradalommal egyidejűleg a medikális szülészet nem tudva és akarva ugyan, de mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne csak az orgazmikus szülés lehetősége maradjon titokban, de mindenfajta érzéki gyönyörhöz való hozzáférés is nehezítetté váljon a szülés után, sőt sok esetben az utólagos “helyreállító” operációk után is.

A képen látható meztelen hölgy épp nem ad életet gyermeknek, így ez a fotó minden valószínűség szerint nem szeméremsértő. (fotó: pixabay)
A képen látható meztelen hölgy épp nem ad életet gyermeknek, így ez a fotó minden valószínűség szerint nem szeméremsértő.
(fotó: pixabay)

Láthatatlan misztérium

Talán a hüvely rejtett volta, “láthatatlansága” miatt tűnik mind a patriarchális tudomány, mind a szexuálterapeuták szemében ilyen megbízhatatlannak, kevéssé érdekesnek.
Napjaink pornó-dömpingje sem épp a női test kevésbé látványos részeinek  tiszteletére buzdít. A hüvelynyíláson beljebb eső birodalom még a mai”mindent mutató” világban is rejtett tud maradni az illetéktelen kukucskálók elől. Csak közvetlen érintkezés útján mutatja meg magát- a kiválasztottaknak.

A bennünk élő félelmetes istennő

A szülőcsatorna tehát láthatatlan minden helyzetben, még egy igazán naturális szülésfotón is. Mégis tisztán érzékelhető a hatalma még az ártatlan, csúcsosfejű, magzatmázas újszülött fotóján is. A hajuk illatáról nem is beszélve.

Egyesek szerint a szülés körüli órák túl intimek, hogy a szűk családi körön kívül bárki kívülálló bepillantás nyerhessen, ezért illetlenség nyilvánosság elé vinni ezeket apillanatokat. A Szent Család úgy tudta, hogy ez a szülő nő szabad döntése, így pár órával a szülés után büszkén megmutatták  Újszülöttüket az őt illő alázattal megcsodáló idegeneknek.
Gerard van Honthorst: A pásztorok imádása Egyesek szerint a szülés körüli órák túl intimek, hogy a szűk családi körön kívül bárki kívülálló bepillantás nyerhessen, ezért illetlenség nyilvánosság elé vinni ezeket a pillanatokat. A Szent Család úgy tudta, hogy ez a szülő nő szabad döntése, így pár órával a szülés után büszkén megmutatták Újszülöttüket az őt illő alázattal megcsodáló idegeneknek.

Aki (hüvelyi)szülés köré keveredik külső szemlélőként, nem tudja elfordítani a fejét ettől az éteri eredetű, roppant nagy hatalom elől. Az Életadó, Felszabadító isteni kegyelem nyilvánul meg ezekben a kitüntetett percekben, mely valamennyiőnkre kiáradt, akik a Földön élünk, éltünk, és azokra is akik utánunk jönnek.
Ez az Energia túlmutat az emberi teljesítményen, józan ráción, “érzelmi intelligencián”. Nagyobb nálunk. Önnön érdemünk szerint egyikünk sem lenne méltó tiszta szeretének fényében sütkérezni. A szülés óráiban azonban- álljunk bár arccal a fal felé az anya fejénél-ott vagyunk színe előtt, mindannyian, akik jelen vagyunk a szent pillanatokban- méltatlan porszemek. És ez a hatalmas nem-anyagi természetű Létező megengedi, hogy jelen legyünk az erőterében, és szabadon töltekezzünk belőle.
Félelmetes, rettenetes, mégis felemelő, és örömteli kiválasztottként a közelében lenni. Mintha az ószövetségi Égő Csipkebokor jelenne meg előttünk és szólna hozzánk.

Ez a feltétel nélkül szerető, éltető, megáldó Hatalom minden profán pillanatban is megnyilvánul pusztán női létezésünk által. Azonban a patriarchális civilizáció valóságos védőbástya rendszert épített ki, hogy elrejtőzhessen a találkozás lehetőségei elől. A hüvelyi szülés az utolsó  olyan megnyilvánulása ennek a transzcendens energiának, amely képes áthatolni a vaskos “bástyafalakon”, megjelenni a rettegő tanítványoknak, és a hitetlenkedők számára is kézzel tapintható bizonyítékkal szolgálni a Teremtő halhatatlan és elveszíthetetlen szeretetéről. Ugye nem hagyjuk magunkat és az emberiséget megfosztani ettől a lehetőségtől valamiféle álszent, képmutató szemérem kedvéért?

Van itt mindenféle testnedv, meg meztelenek is vagyunk...De a Lényeg nem ez. Viszont bemutathatatlan a nyers, testi valóság nélkül.
Van itt mindenféle testnedv, meg meztelenek is vagyunk…De a Lényeg nem ez. Viszont bemutathatatlan a Lényeg a nyers, testi valóság nélkül.

 

 

the-fairy-2915100_960_720

A szülés, mint tudatosan megélt átváltozás

Az élet csupa átalakulás: Alaktalan, szabad lélekből, megtestesült zigótává válunk, majd a sejtosztótás fáziain keresztül- édesanyánk petevezetőjén végighaladva  lehorgonyozunk a méhen belüli életben. Napról napra fejlődünk, alakulunk, erősödünk, majd amikor lejár a ránk szabott idő: Átlépünk az Élet Kapuján, és megszületünk a méhenkívüli létbe.  A változás azonban folytatódik: Elizabeth Davis és Carol Leonard holisztikus bábák 12+1 archetipikus életszakaszt különböztet meg: A Leány,a Szűz, a Vértestvér, a Szerető, az Anya, a Bába, az Amazon, a Matriarcha, a Papnő, a Varázslónő, a Sötét Anya, és Az Átváltoztató életszakasza. Ezek nem feltétlenül kronológikus sorrendben valósulnak meg mindannyiónk életében, és az is előfordulhat, hogy egyik-másik életszakasz nem biológiai síkon realizálódik: Egy szüzességi fogadalmat tett apáca Istennel éli meg a szeretői minőséget, egy gyermektelen nő lehet a saját projektjei “édesanyja”..stb)
Legtöbbünk számára azonban testi és lelki síkon is  bekövetkezik a változás, amely átsodor egyik női minőségből a másikba.

A szülés az Anyává való átlényegülés aktusa, de mind a múlt mind a jövő irányában messze túlmutat a hatása azon, hogy az addig szimbiotikus Egy-ségben élő AnyaBaba két külön testben élő, egymástól szép fokozatosan függetlenedő autonóm személlyé alakul át. A női test leglátványosabb teljesítménye, az egyéni életciklus, a gyermeket fogadó szülőpár kapcsolatának és a többgenerációs családnak az egyik legnagyobb örömünnepe: Egy új emberi lény áthozása a vágyak, elvont képzelgések világából a megnyilvánult anyagi valóságba.
Nemcsak anyaságunkra, hanem teljes életünkre, nemcsak a gyerekünkkel való kötődésünkre, de valamennyi emberi kapcsolatunkra nézve jelentős befolyása van.
A szülés élménye egyedülálló módon hozzájárul női létünk teljes spektumának, és valamennyi aspektusának gazdagodásához. A teljesség igénye nélkül,íme néhány hatás:

Gyógyíthatja a kislánykori sebeinket

leány

Még egy  áldott állapotban várt, háborítatlanul született, igény szerint szoptatott, sok testközelséget kapott gyermek életében is előfordulhattak olyan fájdalmas események, amikor azt élte meg, hogy egyedül van az érzéseivel, nem reagál megfelelően szükségleteire a környezete, nem elég fontos a szeretteinek..stb. És valljuk be, amikor mi születtünk, a kortárs szülészeti rendszer minden megtett, hogy  már az ideális születésélmény se valósulhasson meg.
Egy együttérző segítőkkel kísért szülés során  kitüntetett, személyre szabott figyelemben lehet részünk, megélhetjük, hogy képesek vagyunk akár szavak nélkül is kommunikálni az igényeinket, a világ pedig törődik a szükségleteinkkel. Természetesen egy szép szülés önmagában nem tölt be minden hiányt, amit egy  különösen mély érzelmi nélkülözéssel telt gyerekkor hagy maga után. De a következményeket mérsékelheti: Már legalább egy, ráadásul nagyon erős élményünk lesz arról, hogy megérdemeljük a gondoskodást.

Megélni Szűz Mária erejét
szűz

Bár a nőjogi mozgalmak sok áldásos eredményt elértek, még ma is erős a nők kiszolgáltatottsága a férfiak kezében összpontosuló hatalomnak. Az anyagi függetlenséget sokkal nehezebb nőként elérni, a szakmai előrejutást  is, ha pedig párkapcsolatra lépünk, nem túlzás azt mondani, hogy az életminőségünk múlhat azon, hogy  választott párunk egy jámborabb, modern gondolkozású”jófej”, vagy egy korlátozó, birtokló macsó. A szülés szinte az egyetlen dolog egy nő életében, ami férfi nélkül is megy! Ahogy Szűz Mária kiállt a jegyese elé, hogy “Veled vagy nélküled, de végigcsinálom, amire meghívást kaptam”, egy háborítatlan  szülés óráiban bennünket is megszállhat ez a kegyelem. Az apa a szülő nő mellett segítő társ, aki jó estben felteszi az i-re a pontot, a szülinapi tortára a tejszínhabot, de a teljesítmény és az érte járó dicsőség egyedül az anyáé.

Végre vérünnep!
vértestvér

Boldogabb társadalmakban a termékeny korú nőket összeköti egy női beavatási ünnepség emléke, ahol megélhették a korban előttük járó asszonyok befogadását a női közösségbe, velük született, intuitív testi bölcsességük elismerését, és a közösség bizalmát női kompetenciájukban. A mi társadalmunkban az köti össze a menearche-on átesett nőket, hogy nem volt részük ilyen eseményben. De ami késik nem múlik: Akár egy útrabocsátó szertartrás részeként is megemlékezhetünk az első vérzésünk csodájáról, de ha ez elmaradt, nem késő a  vajúdás alatt sem  – minden szégyen és félelem nélkül a faltétel nélküli szabad szeretetben összekapcsolódni a nők közösségével- kezdve saját vérrokonainkkal, egészen az eltávozott és az eztán leszülető  ismeretlen nőkig. A méhünk bölcsessége és ereje, petefészkeinkből vulkanikusan feltörő végtelen lehetőségek, és a rejtett mélységeinkben csörgedező, de időnként meg-megmutatkozó életadó vér összeköt minket. Ennek a testvériségnek a legszebb, legméltóbb ünneplése egy  női körben zajló szülés, esetleg egy-két a női  teremtőerő előtt alázatosan fejet hajtó férfi segítő jelenlétével emelve az ünnep fényét.

Igazából szerelem
szerető

A szülés párkapcsolatunkhoz is hozzáad. Már maga a gyermek létezése is egy felbonthatatlan szövetséget hoz létre a felek között: ideális esetben ez egy tudatos felelősségvállalással párosul: Bármit is hoz a jövő, a halálomig elfogadlak, mint a gyermekem szülőjét. Maga a szülés pedig az egyik legmeghatározóbb közös élmény- bárhogy is vesz részt benne az apa, az ki fog hatni a kapcsolat jövőjére. Természetesen nem a masszírozás szakszerű fogásain múlik  a dolog,  sokkal inkább azon,  hogy a jelenlét, és az adott támogatás mennyire volt összhangban az anya szükségleteivel. Ilyen szempontból lehet pozitív hozadéka egy fotelből végig drukkolt szülésnek, sőt az is teljesen rendben lehet, ha az apa a szülés ideje alatt a játszótéren homokozik a nagyobb testvérekkel- ha az anyának ez adja a legoptimálisabb támogatást akkor és ott.
A szülés azonban nemcsak az életre hívó szeretkezés  záróakkordja, hanem egész szexuális élettörténetünk megkoronázása: Ha minden szép és jó: görögtűz a gyönyörűséges tüzijáték közben, ha viszont vannak elakadásaink, sötét foltjaink ezen a területén az életünknek, van lehetőségünk egy szép szülés során a gyógyulás útjára lépni.

Felnőni Anya /Apa  felelősségéhez
anya

A medikális szülésvezetés tökéletesen modellezi társadalmunk hozzáállását a szülőkhöz: A “jó páciens” vakon engedelmeskedik az orvos javaslatainak, a “jó szülő” pedig engedelmesen követi a patriarchátus előírásait. (És a gyerekeibe is eredményesen átülteti ezt az engedelmességet. ) Jó szülő=szófogadó gyermek. Bizarr, nem?
Pedig a szülés az egyik legjobb lehetőség, hogy külső tekintélytől  szabad, autonóm felnőttekké váljunk- akár apaként, akár anyaként éljük át. Ebben nagyon fontos szerepe van a segítőknek. A  medikális szemléletű szülés körüli szaksegítők nemcsak az anyákat, az apákat kiskorúsítják- kezdve ott, hogy ők adnak engedélyt mikor léphetnek be a szülőszobába a saját feleségükhöz, a gyermeteg “apuka” megszólításon kereszül, egészen odáig, hogy egyes szülészeten addig nem vehetik a kezükbe a saját gyereküket, míg a baba-mama páros el nem hagyja az intézményt.) Persze valahol logikus- társadalmunk a teljes gyermeknevelés alatt az önálló szülői döntések helyett a kész megoldási javaslatok kritika-mentes elfogadását támogatja. Pedig ősi szülői ösztönünk rettenthetetlen vadként védelmezni a “kölykünket” akár egy nálunk erősebbnek tűnő erő ellenében is. Egy háborítatlan szülés élménye pont ezt a tapasztalást nyújtja: Kemény volt, de ösztönösen megoldottam a saját erőmből. A holisztikus szemléletű segítők ebben támogatják a szülőpárt.

Lecke bábaságból
bába

Az élet második felében egyre erősebb késztetést érzünk rá, hogy  támogassuk az úton mögöttünk lépdelőket. Maga  szülés tapasztalata is elősegítheti a bizalmat a természet rendjében, az emberi kompetenciában,  egy jó szüléskísérő viszont életre szóló mintát adhat miként lehet biztonságos, megtartó erejű teret tartani egymás  a folyamatainak spontán kibontakozásának, és mi segíthet át a nehéz pillanatokon.

Felszabadítani a bennünk élő Amazont
amazon

Gyerekkorunk óta folyamatosan ömlik a nyakunkra a patriarchátus elvárás-dömpingje: Hogy kell nőként viselkedni, mit engedhetünk meg magunknak és mit nem? Egy öntörvényű, háborítatlan szülés élménye felszabadít a társadalmi szerepeink béklyói alól. Sok nő számára ez az első tapasztalat, ahol maszkok nélkül találkozhat önmagával.

Spirituális beavatás
papnő

A természetes vajúdás során felszabaduló hormonkoktél egy olyan sajátos módosult tudatállapotot idéz elő, mely során kiélesednek az érzékeink és az intuícióink. Sok nő tapasztal kimondottan transzcendens élményt a szülése során, de minden misztikus látomás nélkül maga a naturális élmény, a határaink kitágulása, és egy új emberi lény kibocsátása testünk rejtekéből- egy nagyon sokrétű metafizikai, spirituális tanítás, ami feladatot ad egész hátralévő életünkre, de egyben az egyik legfontosabb erőforrásunk is lehet.

Varázslat a javából
varázslónő

Nemcsak tanúi, aktív, cselekvő részesei vagyunk az életadás csodájának. A szülés során nemcsak mi avatódunk be egy új, eddig ismeretlen női minőségbe, de mi magunk is beavatóvá válunk az Élet Kapujaként. Gyermekünk rajtunk keresztül tapasztalja meg a létezés első nagy, visszafordíthatatlan átmenetét, ami komoly felelősség.

A vénség bölcsessége
vénség

Öregasszonykorunkban is emlékszünk szüléseink minden percére. A szülés élménye olyan tömény és komplex, hogy rétegről rétegre tudjuk csak feldolgozni, bárhogy is alakult. Ugyanakkor vannak olyan részei, melyek megoszthatatlanul a mi titkaink maradnak- abban a formában, ahogy mi éltük meg a pillanat egyedi és megismételhetetlen mivoltában. Azonban közvetett módon tudjuk a környezetünk, és az utánunk következő nemzedék szolgálatába állítani a szülésélményeink kohójában is érlelődött női bölcsességünket.

Bevezetés a végső átváltozásba

sötét anya

A szülés az életünk egyik legnagyobb volumenű tudatosan megélt transzformációja, amely segít értelmezni a korábbi életfordulóink történéseit, és mintázatot adhat a következőkre. Ha egy nő méltósággal tud  megérkezni az anyaságba, azt élhette meg, hogy szükségleteit komolyan vették, hogy tiszteletben tartották testi-lelki integritását és határait, megélhette saját ereje kiapadhatatlanságát, és az égiekkel való kapcsolódás lehetőségét, akkor van bőséges erőforrása a végső kapun történő áthaladáshoz is! Hisz mi magunk vagyunk az átváltoztató erejű Örvény, melyben semmi nem vész el, de minden átalakul.

 

anya

A bennünk élő szülés

Bármilyen fiatalon hozzuk világra első gyermekünket, mire elkezdünk gondolkozni a szülésünk folyamatát kísérő segítők, illetve  szülésünkhelyszínének kiválasztásán, már van egy előzetes elképzelésünk a szülésről. Soha nem “tiszta lappal” vágunk bele a nagy kalandba. Hát még, ha már egy vagy több szülés is van a hátunk mögött!

Hogy milyen  kép él bernnünk a szüléssel, mint jelenséggel, vagy folyamattal kapcsolatos belső képünkkel, hiedelmeinkkel vagy érzelmi viszonyulásunkkal kapcsolatban az  sok tényező bonyolult összjátékának végeredménye. Az első ilyen fontos tényező saját előzetes szubjektív élményünk a témában: vagyis saját születésünk. Sajátélményű tapasztalattal rendelkezünk a megszületésről, ahogy minden ember, aki ezen a Földön él. Az ezzel kapcsolatos emlékeink tudatosan  általában nem felidézhetők, mégis ott munkálnak  a tudatalattinkban, és befolyásolnak sokféle élethelyzetben. Legerősebb hatása a változással, kötődéssel, gyásszal, érintéssel, határokkal kapcsolatos viszonyunkra van saját születésünk mintázatának. A szülés élménye ezeket mind kivétel nélkül érinti, logikus, hogy érzelmileg nem kerülhetjük ki teljesen saját születésünk nyomait, még ha nagyon másként is szülünk, mint ahogy édesanyánk szült meg minket annak idején. De nem csak a tényleges szülésélményben köszönhetnek vissza ezek a hatások, hanem már az előzetetes koncepciónkban, hogy milyennek képzeljük el a szülést, ami vár ránk.
Részben saját születésünkhöz tartozik édesanyánk szülésélménye. Csak részben, mivel mindaz, amit átélt hatással volt a születésünkre, és mi magzati élményeinkre, és a későbbiekben is érezhettük kettőnk kapcsolatában  az utórezgéseket, mégis anyánk szülés körüli saját, szubjektív megélései nem azonosak a magzati, ill újszülötti fél megéléseivel- vagyis a saját szemszögünkkel.

Sokkal könnyebb felidézni tudatosan édesanyánk élménybeszámolóját-ha beszélt nekünk valaha a születésünk részleteiről. De ennek nem szükségszerűen nagyobb a súlya a szülésről való előzetes elvárásainkban, mint  bármilyen más szüléstörténetnek. Sajnos már generációk óta a szülés nem azt a szerepet tölti be a nők életében, amit betölthetne ideálisesetben. A most szülőképes korú generációk szinte biztosan hallottak gyerekkorukban, vagy kamaszkorukban a felvilágosítás kapcsán olyan szülésekről melyek légköre elmondás alapján inkább hasolítottak egy embertelen túszdrámához, vagy háborús rohamhoz, mint egy  méltóságában teljes nő életének egyik legfontosabb életfordulójára. Ezek a beszámolók-  különösen kellő ellensúlyú pozitív példa hiányában- aláássák a hitünket a női testbe, és a saját testünk iránt érzett bizalmunkat. Lehet olyan hatásuk is, hogy bizonyos gyakran előforduló motívumokból-orvosi beavatkozások, szubjektív kísérőérzelmek) az a hiedelem alakul ki bennünk, hogy elmaradhatatlan részét képezik a szülés folyamatának.
Akik a saját családalapítás idejét csak a kései huszas éveikben vagy annál is később látják elérkezettnek, azokkal előfordulhat, hogy a saját beavatódásuk előtt lehetőségük adódódik egy náluk korábban szülő barátnőjük, vagy női rokonuk szülésén részt venniük. Szerencsés esetben egy olyan csodálatos, kerek és erőt adó élmény szemtanúi lesznek, amiből bőségesen töltekezhetnek a saját szülét tervezgetve is. Ha viszont  nem így alakul, az többféle hatást vonhat maga után.  Növelheti a szorongást immár nem az ismeretlentől, hanem egy lehetséges fenyegető veszélytől, de ez a félelem hathat a nagyobb tudatosság irányába is.
Nem elhanyagolható azoknak a mondatoknak a szerepe, amit a környezetünktől begyűjtünk  a saját feltételezett képességeinkről a gyerekszülésre. Én például egészen kicsi lány koromtól nagyon gyakran hallottam, hogy “ritka szerencsés széles” medencecsontom van, illetve, hogy a “Jóisten is szülésre teremtette” a medencémet. Sajnos kevesen ilyen szerencsések, sok nőt bombáznak kifejezetten negatív szuggesztiókat keltő mondatokkal- minden alap nélkül. Különösen romboló hatásúak a negatív mondatok azoktól a személyektől, akikben megbízunk, szakértelmet feltételezünk a szavai mögött végzettsége vagy élettapasztalata alapján.

Ha már volt szerencsénk anyaként is átélni a szülés csodáját, minden bizonnyal fontos sarokkövei lesznek saját korábbi szülésélményeink a következő szülésről való előzetes elképzeléseknek, illetve a szülésről alkotott képünknek.
A  szülés  végül sokszor nagyon sok ponton hasonló élménynek bizonyul , mint amilyenre előzetesen számítunk, mégis mindig valami egészen más. Egyedi és megismételhetetlen, mint minden egyes gyermekünk, akit világra hozunk, és elidegeníthetetlenül a miénk halálunk pillanatáig.

Hát, te hogy vagy a szüléssel?  Mit gondolsz róla? Mit hallottál róla eddig? Mit jelent mindez számodra?  Milyennek képzeled el? Hogyan kapcsolódik hozzád? Találkoztál már vele azóta, mióta elhagytad a saját édesanyád méhét? Milyennek láttad akkor?  Hogy tetszett? Ilyennek képzeled el a sajátodat is? Vajon belőled mit vált ki majd az ereje? Milyennek képzeled el magad, amikor szülsz? Milyen érzés lehet számodra szabadjára engedned  a saját szülésedet, amit- akár a szíved alatt hordott magzatodat- formált ugyan a sokféle hatás, ami ért téged, illetve amit tudatosan belefektettél, mégis valami egészen más? Valami egészen idegen, és mégis ízig- vérig belőled fakadó…

anya