szoptatás címkével jelölt bejegyzések

10 +1 dolog, amit mindenkinek tudnia kell(ene) szülés előtt! -9.rész

9.  A szülés legfontosabb szakasza a baba megszületése utáni 2-3 óra

Még egy tervezettől szélsőségesen eltérően alakult szülés is megszépíthető, ha a baba egyből az anya csupasz bőrére kerülhet, és lehetőség szerint ott is maradhat legalább 1-1.5 órán át. Ha ez nem lehetséges, a második legjobb megoldás, ha az apja mellkasán szőrkontaktusban várja ki az újszülött, amíg magához ölelheti végre az anyukája. Ha nem volt gyógyszeres fájdalomcsillapítás a vajúdás alatt, a baba nagyon éber és erős, érdeklődve fordul a szülei felé, és saját erejéből képes felkúszni az anyamellre, és hibátlan technikával mellre tapadni.  Az a pár csepp kolosztrum, amit ilyenkor magához vesz, nagyon értékes az immunrendszere számára. Nem is beszélve a bevésődés jelentőségéről: mind az anya, mind a baba egyszer s mindenkorra megtapasztalja, hogy képesek együttműködni a szoptatásban! 

Az újszülött baba és a szülei teste-lelke is arra számít, hogy a születés utáni órákat a baba az édasanya testén töltheti. Minél szélsőségesebben eltérünk ettől az ősi evolúciós programtól, annál jobban sérül valamennyi érintett a történetben.

Ha az első órák ettől a biológiai normától szélsőségesen eltérnek (sem az apa, sem az anya nem lehet a babával), az komoly stressz mindhármójuk teste és lelke számára, rontja a sikeres szoptatás esélyeit, utólag pedig sokszor szakértő segítségére van szükség ennek a veszteségnek (hiszen elvesztették azt a normális, egészséges tapasztalatot, amire számítottak) a  feldolgozásához. Érdemes olyan kórházat választani, ahol az azonnali és folyamatos, legalább 1 órás bőr-bőr kontaktus nem forradalmi kívánság, hanem az alapprotokoll, amit kérés nélkül minden jó állapotú anyababa – pár megkap.



A teljes cikk eredetileg a Bababarát szállások oldalán jelent meg

A hervadás mítosza- avagy a női mell teljes kivirágzása

Szoptatástámogató segítőként és nőként is az a megfigyelésem, hogy a 21.századi nyugati világban kétféle nő létezik: akiket kisebb-nagyobb mértékben, de látványosan aggasztanak testük természetes változásai, és akik nem beszélnek erről, vagy elfojtják az ezzel kapcsolatos negatív érzéseiket, félelmeiket.
12 éve mikor az első gyerekem szoptatására készültem, még minden anyacsoportban egyetlen voltam, aki nyíltan kitette a kérdést: Mit tehetek a melleim szépségének megőrzéséért? Ma már havonta többször futok bele segítőként, hogy egy egészséges, szép, fiatal édesanya azt fogalmazza meg: a plasztikai műtétet látja az egyetlen lehetőségnek, hogy még valaha szépnek érezhesse a melleit. Ez egyrészt örömteli módon azt mutatja, hogy az egyik legmasszívabb patriarchális tabu végre megdőlt: az anyák kevésbé hajlandók beleállni a régi szűz-szajha sztereotipiába, mely szerint, ha már “megvan” a gyerekünk apja, “tisztességes nőként a szexuális vonzerejük beteljesítette küldetését, nincs többé szükség rá. A mai anyáknak már pont olyan fontos prioritás a szépségük megőrzése, női minőségük megélése, mint az elég jó anyaság megvalósítása.
Másrészt azonban, hogy sebészetileg próbálnánk orvosolni pornográf kultúránk keltette belső bizonytalanságunkat, igazán elkeserítő képet mutat.
Meglátásom szerint ebben is hasonlóképpen megy félre a gondolkozás, mint a korai feminizmus esetében, amely csak annyit tett az anyák felszabadításáért, hogy lehetővé tette, hogy ne legyen kényszer a gyermekvállalás, dönthessenek a nők úgy is, hogy nem válnak anyává. Azonban a legtöbb nő igenis vágyik a gyermekáldásra- csak elszigetelődni a világtól, egészségtelen függő viszonyba kerülni a férjétől, kitiltódva lenni a felnőtt élet színtereiről nem szeretne pusztán azért, mert az anyai vágyainak engedett.
Ma már van “szabadságunk” az orvostechnológia -cseppet sem kockázat és mellékhatásmentes- vívmányai által “új”, és “tökéletes” melleket szabatni, akár olyan nagyot és feszeset, amilyet 18 éves lányoknak sem ad a természet.
De mi van, ha valaki nem erre vágyik, hanem az ő _saját_ egyedi és megismételhetetlen melleit szeretné megőrizni méltóságban, szépségben, örömben, szeretetben?

A megoldást nem várhatjuk a patriarchális társadalomtól, melynek elemi érdeke, hogy szégyennel és utálattal nézzünk a testünkre, hogy még véletlenül se jusson eszünkbe ragyogni, sugározni- hisz akkor kikerülhetünk a rendszer kontrollja alól! De nem kaphatunk receptet attól a sisterhoodtól sem a boldogságra, ahol a testszégyen alóli felszabadítás csúcsát még mindig az jelenti, hogy “nyugi, úgyse nézi senki, hogy nézel ki”.
Aki igenis szeretné megélni saját virágzó, csábító szépségét a szoptatás dicsőséges diadalát megélt melleivel, annak saját magának kell kitaposnia az odavezető utat. Na jó, az én teljes támogatásomra azért számíthat.

Ilyen “vicces” képek mémek formálják az önképünket nőként. A társadalmi elvárás jót kacagni az ilyen poénokon internalizálva a saját testünk becsmérlését- ellenkező esetben megkapjuk azt a vádat, hogy nincs humorérzékünk.

Az agymosás közömbösítése

A legfontosabb teendő, ha büszke szeretnél a melleidre, a folyamatosan érkező káros üzenetek kizárása a lelkedből. Amilyen nehéznek tűnik, olyan egyszerű ez, ha a mérgező dogmákat a gyökerüknél fogva irtod ki: A melled hozzád tartozik.
Nem egy tőled elkülönült függelék, hasznos babatápláló edényke, nem férfikényeztető segédeszköz, nem divatos, vagy kevéssé divatos kiegészítő öltözék, hanem mindenek előtt te magad egy (meglehetősen központi) része. A szívcsakráddal egyvonalban helyezkedik el, vékony, érzékeny bőr borítja. A mellbimbód idegvégződésekben rendkívül gazdag terület, ami nemcsak az érzéki örömöket teszi lehetővé, de a sikeres szoptatáshoz, és a mély, intim kötődéshez szükséges oxitocin hormonok felszabadulását is. Ebből következik, hogy minden, ami a melledet érinti nagyon könnyen a szívedig hatol. A férfiak sok esetben ezt ösztönösen tudják is a szívük mélyén és ezzel az alázattal és egy szívtől-szívig történő kapcsolat szándékával közelítenek a szeretett nő melléhez. Kivéve persze azokat, akinek a lelkében a pornográfia agymosása már akkora pusztítást végzett, hogy szakember segítségére van szükségük, hogy ismét képes legyenek az élő, valódi emberek felé nyitni. Sajnos elég sokan vannak és rendkívül hangosak, de el kell mondanom: egyáltalán nem minden férfi ilyen.  Lehet, hogy a legjobb barátnőidé igen, de te akkor se törődj bele a lelketlen, skálázó, mustrálgatásba, tárgyiasító “használatba”, a külsőségek szubjektív befogadásán alapuló, bántó, megalázó kritikákba. Nem, nem igaz, hogy a férfi már csak ilyen természeténél fogva. A kultúránk ilyen, amiben élünk, de mindannyiónk előtt nyitva áll a lehetőség, hogy a szívünket és a saját valódi vágyainkat válasszuk a kész lelketlen, valóságtól teljesen elszakadt egyenízlés helyett.



Ahogy nincs két teljesen egyforma rózsa, a női test szépsége is milliárdféle lehet. Legfőbb vonzerőnk éppen az egyediségünk, személyességünk. Nincs objektív tökélesség, de aki nyitott szívvel fordul a teljes személyed felé, látni, csodálni és kívánni fogja a tested szépségét is.

A biológia nem ellenség, hanem barát

Zárszóként következzék a patriarchátus számára kellemetlen igazság:
Maga a (szoptató) anyává válás nem hogy elhervasztaná a női mell egyéb funkcióit, de ki is bonthatja a lánykori bimbózásunk teljes virágzását:
A sikeres szoptatásélmény javíthatja a testünkhöz, nőiességünkhöz fűződő viszonyunkat, a melleinkkel való elégedettséget, testi önbizalmat, az anya-gyerek testi intimitás ártatlansága, tisztasága helyreállíthatja a testközelséggel kapcsolatos ősbizalmunkat, melleink átmenetileg érzékenyebbeké, hosszútávon még nagyobb örömszerzésre képessé válhatnak.
Könnyebben szabadok tudunk maradni egy-két korlátolt agymosott ember ítéletétől, tudjuk szeretni a testünket, és ebbe a megingathatatlan, örömteli szeretetbe engedjük be az általunk érdemesnek ítélt férfit…
Hát igen, ez sokaknak egy kicsit kockázatosabbnak hangzik, mint porrábombázni az asszony önbecsülését, kiszárítani a saját vágyaitól idegen elvárásokkal a libidóját, hogy hálás legyen azért, hogy valaki még hajlandó egy fedél alatt élni vele.
A jó hírem, hogy a ragyogó, kivirágzott nő- bár valóban kevésbé ellenőrizhető, zsarolható és röghöz köthető, őszinte, tiszta, tettekben is megnyilvánuló szeretet, és az állandó fejlődésre való hajlandóság, sokkal mélyebb, erősebb és valódibb ragaszkodást vált ki a lelkükből, mint amilyennel a csupán szégyenből, és alacsony önbecsülésből párjuk mellett maradó nők viseltetnek “börtönőreik” iránt.

“A virágnak megtiltani nem lehet, hogy ne nyíljék”





A bőr-bőr kontaktus, mint a szoptatási problémák egyik leghatékonyabb ellenszere

A tápszerlobbi minden mesterkedése ellenére a magyar édesanyák több, mint 90%-a még mindig szoptatni szeretné a kisbabáját. A nemes cél érdekében pedig készek tetemes költekezésbe verni magukat. Nemcsoda, hiszen gyakran már a kórházi kelengyelistán is terebélyes helyet foglal a szoptatáshoz “nélkülözhetetlennek” titulált, ám a legtöbb esetben teljesen felesleges segédeszközök felsorolása: bimbóvédő, sebkenőcs, mellszívó, melltartóbetétek, tejszaporító csodaszerek…stb.
Miközben még mindig inkább üdítő, tiszteletreméltó kivételnek számít az a szülészet, ahol biztosítják az AnyaBaba párosok számára az ingyenes, és mellesleg mai tudásunk szerint egyetlen evidenciaalapú szoptatást támogató “eszközt”: a bőr-bőr kontaktust.

Elkeserítően kevés helyen jelent az “Aranyóra” valódi, azonnali, és megszakítás nélküli 1,5-2 órás bőr-bőr kontaktust, méghozzá a szaksegítség támogató, bíztató, bizalmat és normalitást sugalló finom jelenléte, óvatos megfigyelése mellett.
A “csak” egy kis mérés, gyors lecsutakolás már belezavar a természet rendjébe, nem is beszélve a baljós beszólásokról, kéretlen, elbizonytalanító, és a korszerű szoptatási ismeretekkel sem kompatibilis tanácsokról.

Az újszülött baba és a szülei teste-lelke is arra számít, hogy a születés utáni órákat a baba az édasanya testén töltheti.  Minél szélsőségesebben eltérünk ettől az ősi evolúciós programtól, annál jobban sérül valamennyi érintett a történetben.
Az újszülött baba és a szülei teste-lelke is arra számít, hogy a születés utáni órákat a baba az édasanya csupasz testén töltheti. Minél szélsőségesebben eltérünk ettől az ősi evolúciós programtól, annál jobban sérül valamennyi érintett a történetben.

Túl az immunológiai és lélektani hatásokon, a sikeres szoptatás megalapozása szempontjából is kulcsfontosságú ez az időszak:
A baba és az édesanya ösztönei- főleg egy gyógyszermentes  szülés után- teszik a dolgukat, és az anatómiai sajátosságok is optimálisak ilyenkor a sikeres mellre tapadáshoz: A baba kezén még ott a magzatvíz szaga, mely szinte megegyezik a bimbóudvar mirigyeinek balzsam-szerű váladékának illatával. A bimbó színe egészen sötét- könnyű megtalálni akár csak résnyire nyílt szemekkel is. A bimbó puha, és a legtöbb újszülött még a kissé lapos, vagy befelé forduló bimbók többségére is könnyedén rá tud kapni.  Az anya teste melengeti a kisbabát, a kisbaba érintése, és szopizása, a meghitt szemkontaktus oxitocin termel, ami mind a tej leadását, mind a méh visszahúzódását segítik.
Ezért ez a “trükk” minden esetben jó szolgálatot tehet , valahányszor a tejleadást, a baba rákapási technikáját szeretnénk megtámogatni, illetve minden olyan esetben, amikor az édesanyának, vagy a kicsi babának, meleg, elfogadó, türelmes légkörre van szüksége- akár saját magával szemben.

Néhány példa:

  • sebes mellbimbó, fájdalmas mellre kapás (a hatékony rákapás jeleinek ellenőrzése mellett)
  • kemény, nehezen ürülő mell, kisebb csomók
  • nehéz, medikalizált szülés,  császármetszés
  • hosszú (több órás) szeparáció az első napokban, hetekben
  • enyhén sárga, aluszékony baba (könnyebben ébred, kitartóbban szopizik így)
  • növekedési ugrások idején
  •  cumizavar, szoptatási sztrájk (a szoptatás erőltetése nélkül!)
  • anyai gyász, párkapcsolati hullámvölgyek, bármilyen természetű bizonytalalanság
  • testvérféltékenység  (akár már évek óta nem szopó gyerek esetén is)
  • szervi ok nélküli hasfájás esetén

A születés utáni "aranyórát " követően is számos lehetőségetek van összebújni és élvezni a bőr-bör kontaktus kínálta pozitív hatásokat.
A születés utáni “aranyórát ” követően is számos lehetőségetek van összebújni és élvezni a bőr-bör kontaktus kínálta pozitív hatásokat.

Hogyan fogj hozzá?
1.Győződj meg, hogy megfelelő-e a szoba hőmérséklete! Nem kell úgy befűteni, mintha újszülöttet akarnátok fürdetni, de az fontos támpont, hogy te magad (egészséges felnőtt nőként) fázol-e félmeztelenül. Ha igen, csavard feljebb a fűtést mielőtt nekivetkőztök.
2. Készíts be magadnak kartávolságra enni és innivalót. Az első percekben mindenképpen hasznos, ha a teljes figyelmed a babának adod, ám az első két hónapban egy-egy hosszabb szoptatás akár másfél órán keresztül is eltarthat kisebb-nagyobb megszakításokkal. Ha gyermeked jól rákapott a cicire, fájdalommentesen szív-nyel, és a tekintete sem mélyed már olyan fókuszáltan a szemed tükrében, akár olvasgathatsz is egy kicsit, ha unod magad, vagy beszélgethetsz valaki szívednek kedves családtaggal, baráttal. Legjobb személyesen, de még telefonon vagy online is jobb, mint sehogy. A szoptatás közben felszabaduló hormonok álmosítóan is hathatnak, ha odafigyelsz a biztonságos együttalvás szabályaira, semmi akadálya, hogy akár együtt elszenderedjetek szopizás közben!
3. Szülés után legtöbbször az anya és a baba is teljesen meztelen. Ilyenkor áramlik a tejleadást és a meghitt kötődést segítő legtöbb öröm-és szeretethormon, feltéve, hogy nincsenek olyan fájdalmas tapasztalataid, amik a meztelenséghez kapcsolódnak. Ha nagyon kényelmetlennek érzed a kisbabád csupasz alsótestét magadon érezni, vagy csak tartasz a lehetőségtől, hogy lepisil, lekakil, nyugodtan  hagyj rajta egy pelust. Szerencsés, ha te is félmeztelenre vetkőzöl, de legalább a mellkasodat és a hasadat szabaddá tudod tenni a babád számára.
4. A szülőszobán legtöbbször a nyugágy pozició válik be: félig ülve, kényelmesen hátradőlve magunkra vonjuk a babát, aki a pocakról fekúszik az anyamellre, és szopni kezd. Ha jól sikerült ez a kezdés- vagy ha épp ellenkezőleg: elmaradt, érdemes később is ezzel kezdeni a kísérletezgetést. A bőr-bőr kontaktus pozitív hatásai azonban bármilyen testhelyzetben érvényesülni tudnak, ahol viszonylag nagy felületen összeér az anya és a baba bőre. Oldaltfekvő pozicióknál érdemes a baba popsiját kitámasztani, hogy álmában is a teljes teste az édesanya teste felé forduljon!
5. A nyári kánikulát leszámítva a kisebb csecsemők anyával nem érintkező felületét érdemes betakarni egy vékony, adott hőviszonyoknak adekvátan meleg,  de semmiképpen sem túl süppedős takaróval.

 

Így, ni!

Így, ni!

 Nem minden baba veti rá magát az anyamellre sem születés után, sem később. A lényeg, hogy megadassék neki a lehetőség a szopizási igényei kielégítésére, és a meleg, szeretetteljes testközelség élménye. Ez utóbbi még a mesterségesen táplált babák számára is nagyon fontos, nem beszélve a nem-szoptató édesanyákról, akik sokszor még bizonytalanabbak a szülői kompetenciáikban, mint a szoptató kismamák!
Fontos!
Ha egyedül nehezen sikerül kivitelezned a leírtakat, vagy a panaszaid változatlanul fennmaradnak, nem enyhülnek, vagy a babád gyarapodása nem indul be, napok óta stagnál, esetleg fogyott is a kórházi hazaadás óta,  kérj személyes segítséget!
Hasznos linkek:
http://www.lll.hu/tanacsadok/
https://ibclc.hu/tanacsadok/tanacsado/
https://www.szoptatasitanacsadok.hu/

Szép, meghitt összebújásokat!
Szép, meghitt összebújásokat!

 

Dióhéjban a babasírásról

A sírás az egyike azoknak a lehetőségeknek, melyekkel egy csecsemő kommunikálni tud a világgal. Az önkifejezés egyik legkorábbi formája. A szülők feladata nem a mindenáron való elhallgattatás, hanem a kapcsolódás és értő visszatükrözés. Ha van sejtésünk a sírás mögött meghúzódó szükségletről, próbáljuk kielégíteni.

A szoptatás a legtökéletesebb és legkomplexebb vigasztalási lehetőség:
Csillapítja az éhséget és a szomjat, segít a hőszabályozásban, nyugtat, altat, (nem 100%, de elég erős) védelmet nyújt a családi légtérben lappangó betegségek ellen , fájdalmat, diszkomfortérzetet csillapít,  gyorsítja a gyógyulási folyamatokat, segít megbirkózni a frusztráló történésekkel, még a születésélményt vagy a méhenbelüli rossz tapasztalatokat is segít feldolgozni.

Van, hogy - látszólag, vagy ténylegesen is- a baba minden szükségletét késlekedés nélkül és adekvát módon kielégíti a szülő, mégsem marad abba a sírdogálás. Ez nem szülői kudarc, és az esetek többségében nincs mögötte semmi kóros a baba oldalán sem. A képen látható "sírnihagyás" teljesen belefér a kötődő/válaszkész gondoskodásba, nem jár semmiféle negatív hosszútávú következménnyel- ellentétben azzal az elavult és káros nevelési gyakorlattal, amikor úgy szoktatják le a csecsemőt, hogy kommunikálja az őt körülvevő világgal az érzéseit, hogy egyáltalán nem reagálnak a sírására.
Van, hogy – látszólag, vagy ténylegesen is- a baba minden szükségletét késlekedés nélkül és adekvát módon kielégíti a szülő, mégsem marad abba a sírdogálás. Ez nem szülői kudarc, és az esetek többségében nincs mögötte semmi kóros a baba oldalán sem. A képen látható “sírnihagyás” teljesen belefér a kötődő/válaszkész gondoskodásba, nem jár semmiféle negatív hosszútávú következménnyel- ellentétben azzal az elavult és káros nevelési gyakorlattal, amikor úgy szoktatják le a csecsemőt, hogy kommunikálja az őt körülvevő világgal az érzéseit, hogy egyáltalán nem reagálnak a sírására. Fotó: pixabay

Ha nem segít a szoptatás megpróbálkozhatunk a következőkkel:
*Böfiztetés, függőleges testhelyzetbe hozás
*Pelusellenőrzés
*Hordozás, ringatás, testkontakt, simogatás, babamasszázs
*Bőr-bőr kontaktus, vagy csak meztelenre vetkőztetés (fontos a megfelelő hőmérséklet biztosítása!), fürdetés,
*Kólikatartás, vagy hasra fektetés
*Fehérzaj (porszívó, hajszárító, zuhany.)
*Bugyolálás, pólyálás
*zene (főleg, amit pocakon belül is hallhatott), éneklés, érdekes monoton hangok kiadása pl. berregés, zümmögés.
*Környezet megváltozatása, kizökkentés, kedvező időjárás esetén akár levegőztetés
Fontos: Végig kommunikálj vele! Ha le is teszed, beszélj hozzá, ha el is fáradsz a beszédben, énekben, mozgásban, öleld át, éreztesd vele, hogy mellette vagy!

Használd a visszatükröző mondatokat: Valami megijesztett? Elfáradtál? Zavar a fény?
Mit szólnál, ha…? És ez így jobban tetszik? “Jól van, bújj ide hozzán egy kicsit, meséld el, mi a baj!” “Ennyire nehéz most? Semmi sem segít megnyugodni? Akkor sétálgatok veled egy kicsit, amíg elmúlik.”

A sírás oka- ritkán ugyan, de lehet szakember segítségét igénylő probléma. Általában van más tünet is a sok síráson kívül:

Ha szervi ok is kimutatható a sírás mögött, akkor is fontos -az orvos által javasolt kezelés mielőbbi megkezdése mellett-a  baba érzelmi biztonságáról is gondoskodni.
Ha szervi ok is kimutatható a sírás mögött, akkor is fontos -az orvos által javasolt kezelés mielőbbi megkezdése mellett-a baba érzelmi biztonságáról is gondoskodni. Fotó: pixabay

– Véres kaki: Érzékeny lehet valamilyen anya által elfogyasztott táplálékra. Orvosi konzultáció szükséges.
-Csomós bukás,  a baba két szoptatás között is nyeldécsel, szeret hátrafelé homorítani:
reflux gyanút kizárandó gyermekorvos végzettségű szoptatási tanácsadó felkeresése tanácsos
– Kiütések:Lehetnek ártalmatlan, maguktól elmúló tejkiütések, de okozhatja a mosószer, vagy valamilyen az anya által fogyasztott táplálék is. Ha bizonytalanok vagyunk, kérjük orvos véleményét!
-Láz: Lázcsillapítás mellett orvosi hívása.
-Változás egyik napról a másikra a baba étvágyában és/vagy a temperamentumában: Érdemes átbeszélni a védőnővel pontosan , mit tapasztalunk, és támpontokat kérni tőle annak megítélésében, szükséges-e orvoshoz fordulni a tünetekkel- vagy esetleg valamilyen normális változás áll a háttérben pl. idegrendszeri érés, mozgásfejlődés, fogzás, szeparációs szorongás…stb.
-Nem megfelelő gyarapodás (2 hetes korra: születési súly visszanyerése, utána minimum heti 150-200 gramm)és vagy pisis kakis pelusok elvártnál alacsonyabb mennyisége: ibclc.hu/tanacsado

Fontos a szülők lelki kiegyensúlyozottsága is: Feszült, ingerült lelki állapotban, pangó “szükséglettartályokkal” nem lehet hatékonyan megnyugtatni egy síró kisbabát. Jusson mindenkinek napi fél órája csak magára! Ahogy nő a baba, ez növelhető. 😉

Maradjunk kapcsolatban a saját szükségleteinkkel is- hangoljuk össze a babáéval! (Aludj, amíg a baba alszik, vasalj, amíg a baba vasal. 😉 )hordozásra születik

A hordozás nagyon praktikus segítség a baba és a róla gondoskodó felnőttek szükségleteinek összehangolásában.  A csecsemő állandó testközelséget, ringatást és izgalmas természetes ingereket kap, az őt hordozó családtag  pedig akadályozás nélkül gondoskodhat közben a saját szükségleteiről. A babát születésétől kezdve hordozhatja az édesapja, megfelelő korú és fizikumú nagytestvére, vagy nagyszülője, de az anya- saját testi regenerálódása, hosszútávú női egészsége érdekében- csak a gyermekágy kifekvése után!

Ha a baba sírása nagyon feszültté, ingerlékennyé tesz, esetleg testi tüneteid vannak tőle, kérj érzelmi támogatást! Ha te magad megkapod a szükséges empátiát, gondoskodást egy kompetens segítőtől sokkal könnyebben és szabadabban tudsz majd a gyermeked felé is fordulni!