szoptatás címkével jelölt bejegyzések

Mesterségem címere: Gyermekágyas segítő

Mit is takar ez a megnevezés? Olyan saját tapasztalattal és korrekt, naprakész ismeretekkel rendelkező, képzett női segítő vagyok, aki ismeri és tiszteli a szülést követő időszak normális, természetes élettani és érzelmi folyamatait, a friss szülők és az egészséges újszülöttek szükségleteit.

Ezt a szolgáltatást a dúlaság, vagyis az asszonytársi vajúdástámogatás folytatásaként, vagy önállóan, a teljes 6-10 hetes időszakot végig kísérve, de egy-egy alkalomszerű látogatás keretei között is űzöm- egyéni megbeszélés szerint. Egy látogatás nálam egy teljes, bő délelőttöt jelent, a látogatások gyakoriságát aktuális kapacitásom, és a gyermekágyas család igényei határozzák meg. Általában 6-8 hétig kísérek egy családot, de ez is megbeszélés kérdése. Hely tekintetében, különösen gyakori látogatási igény esetén preferálom a 3.kerület környékét, de hetente-kéthetente egy alkalmat Budapest területén belül bárhol megoldhatónak tartom.

amour-1842072_960_720

Hogy mit nyújtok ezen keretek között? Leginkább asszonytársi támaszt. Hiszem és vallom, hogy a szülői ösztönös tudás és kompetencia – különösképpen a szülés körüli időszakban- biológiai és lélektani norma szerint magabiztos, kompetens, és feltétel nélkül elfogadó, támogató családi(as) légkörben tud a legkönnyebben és a legoptimálisabban kibontakozni.

Sok esetben elegendő a teljes jelenlétem,  és a csendes empátia, hogy egy friss család rátaláljon arra a természetes magabiztosságra, és nyugalomra, ami napjainkban a szülés medikalizációja, a nukleális családok izolációja, és mintahiánya, valamint a vegyes forrásból származó ellentmondásos információk miatt gyakran sérül.

Más esetben szükséges lehet némi tájékoztatás a szoptatás női művészetéről, a kisbabák természetes szükségleteiről, normális viselkedéséről.

Az első 6 hetet negyedik trimeszternek is szokás nevezni. Ilyenkor teljesen normális, ha a baba egész nap szülei van, gyakran kéredzkedik mellre és sokáig szopik.
Az első 6 hetet negyedik trimeszternek is szokás nevezni. Ilyenkor teljesen normális, ha a baba egész nap szülei karjaiban vagy mellkasán van, gyakran kéredzkedik cicire és sokáig szopik.

Különösen az édesapa házon kívüli munkája miatt napközben egyedül maradó gyermekágyas édesanyák esetében fizikai segítségnyújtásra is szükség lehet:
Levest, teát melegíteni, gyümölcslevet, vizet adni a napjait még vizszintesben töltő, és/vagy hosszú órákon keresztül “csokorban” szoptató” anyának, borogatást készíteni az esetleg fájdalmas becsomosodott mellre, megteremteni a tejleadó reflexhez ideális körülményeket. Itt kell néhány szót ejtsek a házi munkákról és babára való vigyázásról. Én azon gyermekágyas segítők közé tartozom, aki nem riad vissza az olyan háztartási komfort intézkedésektől, mint levinni a megtelt szemetes-zsákot, kiteregetni a mosást, vagy átpakolni a szárítógépbe, beáztatni az összkakilt bodyt, elmosogatni azt az 1-2 poharat és tányért, amit ott tartózkodásom alatt az édesanya elhasznál. Nagyobb takarítási munkákat: kádsikálást, ablakpucolást, pakolást, porszívózást Vannak olyan családok, amik alapjáraton úgy működnek, hogy elvárás a makulátlan rend és tisztaság, ám ehhez az anyán kívül senki nem járul hozzá. Ilyen helyeken előfordul, hogy az anya nagyon rosszul érzi magát az eszkalólódó káosz miatt, ám én ilyenkor sem nyújtok több segítséget a szinten tartásnál. Ennek oka az, hogy itt egy olyan probléma áll fönn, amire a szülőknek igenis hosszútávú megoldást kell találni: lejebb adni az elvárásokból, a többi családtagnak is részt vállalni, esetleg fizetett, takarításért felelős alkalmazottat fogadni. Nem szeretném azt az illúziót kelteni azzal,  hogy összehajtogatom a kazalba dobált ruhát, vagy elmosogatom a teljes hétvégi edényhalmot, nincs is itt semmi probléma.

newborn-2186612_960_720
Az újszülött elemi igénye a szinte állandó testközelség. Ezt sokkal könnyebb úgy biztosítani, ha van kivel megosztani ezt a feladatot.

Ugyanez a helyzet a pici baba dajkálásával is. Nagy örömmel  őrzöm a babák álmát, amíg az anyukájuk zuhanyzik, vagy eszik, és természetesen felveszem és igyekszem megnyugtatni őket  ilyenkor, ha sírnak.Ha az anyának laktációs tanácsadó javaslata alapján fejnie kell, előfordul, hogy akár egy-másfél órát is magam gondoskodom a baba testközelség iránti szükségletéről. De azt, hogy az anya jelenléte nélkül vigyázzak a babára, etessem, pelenkázzam, magamon altassam, csak egészen kivételes esetekben vállalom be (pl. a többi családtagjától messze élő egyedülálló anya esetében, ha nagyon keveset tud éjeel aludni, eltudom képzelni, hogy megsétáltatom a babát a ház körül, hogy tudjon kicsit szusszani. De még az ő esetében is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez csak tűzoltás, hosszútávon találnia kell valaki mást, akár önkéntes pótnagyit, akár fizetett bébiszittert, akivel meg tudja osztani a baba körüli teendőket.

Sokszor alábecsüljük a férficsaládtagok szerepét a gyermekágyas időszakban. Sok apa és nagyapa, vagy nagybácsi épp olyan jó érzékkel tud kapcsolódni a pici babához, mint egy női hozzátartozó. Az anyának és a babának is javára válik, ha a hétköznapjaikat olyan családtagok, vagy ismerősök gazdagítják, akik tisztelettel és szeretettel fordulnak feléjük
Sokszor alábecsüljük a férfi családtagok szerepét. Sok apa és nagyapa, vagy nagybácsi épp olyan jó érzékkel tud kapcsolódni a pici babához, mint egy női hozzátartozó. Az anyának és a babának is javára válik, ha a hétköznapjaikat olyan családtagok, vagy ismerősök gazdagítják, akik tisztelettel és szeretettel fordulnak feléjük.

Előfordul, hogy szülői bizonytalanság gyökerei oda vezethetőek vissza, hogy szülés körüli időszakban sérült a saját szülői kompetencia-tudat: Nehezített volt fogamzás, stresszes várandósság, esetleg magzati veszteségek előzték meg a baba érkezését, és sajnos azt tapasztalom, hogy gyakorlatilag a trauma-mentes, pozitív szülésélmény számít ritkább esetnek, olyan gyakori a méltatlan bánásmód- főleg intézményben zajló szülések esetében. A szülés nemcsak az édesanya testén nyitja meg- a szülés módjától függetlenül- az Élet Kapuját, de mindkét szülő lelkében felhozhat olyan sebzettségeket, amiket esetleg már rég el is felejtett: Saját szülővel kapcsolatos lezáratlan, feldolgozatlan problémák, testközelséghez, intimitáshoz kapcsolódó traumatikus korai vagy felnőttkori emlékek, nőiséggel, férfiassággal kapcsolatos konfliktusok, előző párkapcsolatokból visszamaradt sérülések, vagy a jelenlegi kapcsolat szőnyeg alá söpört feszültségei. Ezek mind-mind kihathatnak arra, mennyire érzik magukat komfortosan a friss szülők új szerepükben.
Kompetenciaköröm ezekkel kapcsolatban a belépési segítségnyújtásig terjed. Elmondhatják nekem a történetüket, és én ítélkezés nélkül végig hallgatom azt. Megtudom őket erősíteni az érzéseikben, segíthetek felismerni mire lenne szükségük a jelenlegi helyzetben. Ha nálam szakavatottabb lelki segítőre van szükség, tovább tudom őket irányítani

A hatékony és örömteli szoptatás leggyakrabban csak megfelelő információk, fizikai és érzelmi támogatás kérdése.

.

Végül néhány szó a szoptatástámogatásról: önkéntes szoptatási segítői képzettségem, és saját anyai tapasztalatom a normális élettani folyamat felismeréről és támogatásáról van.
Tudok segíteni mellre tenni a babát, el tudom mondani, hogy egy egészséges baba-mama párosok esetében mi szokott beválni, és miért. Fel tudom ismerni a hatékony szoptatást és tejleadóreflexet, a jóllakott újszülöttet. Meg tudom tanítani a szülőket arra, hogy milyen jelekből ismerhetik fel, hogy a baba szopizni szeretne, vagy hogy elégedett. Tudok jó könyveket, hasznos hivatkozásokat, baba-mama csoportokat ajánlani, ahol megerősítést kaphatnak. Nem tudok segíteni olyan speciális és ritka helyzetekben, amikor anatómiai, izom-működési, hormonális, vagy súlyos pszichés nehézség(pl.undor a szoptatás gondolatától) miatt van szoptatási problámája az édesanyának. Ilyen esetekben az alábbi linken tudsz segítséget kérni: http://ibclc.hu/tanacsado/megye



.

Miért érdemes szoptatós csoportba járni?

A sikeres szoptatáshoz alapvetően 3 dologra van szükség: az anya elhatározására, hiteles, korrekt információkra, és társas támogatásra.

Szoptatás
Egy jó kezdet sokat számít, de elkél a támogatás a továbbiakban is!

 

Valaha ez az egész egyetlen “csomagban” volt: A nagycsaládos mindennapokban a baba szoptatása a hétköznapok magától értendő része volt. A cseperedő nagylányok számára szép lassan nyilvánvalóvá vált, hogy az anyaság, sőt a női lét, “asszonysors” ezzel jár, rá is ez vár.
Ugyanakkor volt módja ellesni a technikai részleteket, kisebb-nagyobb fortélyokat.
Nemcsak azt láthatta közvetlen közelről, hogy hányféle testhelyzetben lehet mellre tenni a babákat, totyogókat, de azt is, hogy a mohó Pistike kis vasgyúró, az “irzíkeny “Andriska meg sokkal lassabban gyarapszik, és végül ugyanolyan erős szép szál, munkabíró legénnyé serdülnek sok-sok év múlva. Hogy Marinak alig domborodik valami a pruszlik alatt, mégis csupa hurka minden kisbabája, és még az unoka testvére gyerekeit is megszoptatja időnként. Hogy Zsuzsi várandósan is tudja szoptatni az ikreit, Manci meg  nem is esik újra teherbe, amíg le nem választja a “cseppjét.” Hogy Bözsinek meghalt az anyukája, Pirinek meg pont katona volt a férje, amikor babájuk született, és mégsem ment el a tejük- igaz, amíg nagyon maguk alatt voltak, néha Mari szoptatta a kicsit.
Nem volt szükség sem “felkészítő tanfolyamra”, sem szoptatós baba-mama körre.
A női kalákában végzett közös munka során volt lehetőség a tapasztalatcserére, “tanácsadásra”.

szoptatós csoport
Kép: Pinterest

Természetesen eszem ágában sincs  visszasírni ezeket az időket, hisz ma sok szempontból sokkal szabadabbak és boldogabbak az emberek.

Viszont vannak olyan funkciói a régi falusi világnak, amiket a mai világban sem  igazán tudunk nélkülözni.

Az élet normális jelenségei, mint az egészséges kisbabák normális viselkedése, és az anyai gondoskodás szép lassan “tankönyvi” anyag lett- no, nem a közoktatási tanterv részeként, hanem az igazán lelkiismeretes, nagyon tudatos szülők “tananyagaként”.

Három egyidős baba, három különböző genetika, háromféle temperamentum. A normális sokféle!
Három nagyjából egyidős baba, három különböző genetika, háromféle temperamentum. A normális sokszínű skála!

Miközben talán elég lenne tartani a kapcsolatot a szülővé vált családtagjainkkal, évfolyamtársainkkal, munkatársainkkal, ismerőseinkkel. Rendszeresen látogatni őket, ítéletek és jótanácsok nélkül jelen lenni a mindennapjainkban, és figyelni.
Ami viszont a szoptatást illeti, sajnos nem biztos, hogy elég ennyi: Az utóbbi évtizedekben sajnos több női generáció nőtt föl igazán pozitív szoptatási minta nélkül-és ez társadalmi tendencia.

Bár szép szavak szintjén továbbra is ment a szoptatás értékeinek méltatása, de hogy ennek a gondoskodási formának olyan “hátulütői” lehetnek, minthogy az anyák mindenhova magukkal viszik a babájukat és diszkréten mellre is teszik, ha erre van szükség, ezt már kevésbé sikerült elfogadni.baby-1753205_960_720

A szoptatós csoportban minden anya tudja, megérti, és elfogadja, hogy a szoptatás szoptatással jár- nemcsak a babaszoba félhomályában Mozart hallgatás közben, hanem begyulladt mellel, kialvatlanul, egy nyűgös, többemberes, fogfájós kisbabával is, aki csak egyetlen nyakatekert testhelyzetben tűri a mellretételt. Lehet látni maratoni szopikat, villámszopikat, bőtejű anyákat, éppenhogy eleget termelő anyákat, főállású anyákat, dolgozó anyákat, tanuló anyákat, szopizó újszülötteket, szopizó csecsemőket, szopizó bölcsiseket, sőt néha még szopizó ovisokat is!

Együttalvó családokat, hordozó családokat, babakocsit is használó családokat, csak kiságyban alvó babákat, csak a szüleik testén alvó babákat, nagycsaládban élő, többedik babákat, sőt még örökbefogadott babákat is.
Egy kis sziget, ami visszacsatol a hús-vér élet normális sokszínűségéhez.

Próbáld ki a lakóhelyedhez legközelebb eső lehetőséget:
http://szoptatasportal.hu/baba-mama_csoportok

Elbizonytalanító aggályok, kételyek (az igény szerinti) szoptatás, válaszkész nevelés körül 2.

Bár az igény szerinti szoptatás, illetve azt segítő válaszkész nevelés az emberiséggel egyidős gondoskodási “módszer” a nyugati kultúra a  20. században ezektől egyre távolabbi alternatívákat termelt kiéppen ezekre a riogatásokra hivatkozva. Nemcsoda, hogy a mai szülők, nagyszülők, sőt dédszülők kissé idegenkednek visszatérni a természetes modellhez egy olyan világban, aminek a működése épphogy köszönő viszonyban van a természet rendjével. Hogyan fog ez a kisbaba alkalmazkodni a zordon, kötöttségekkel teli, olykor minden emberi szükségletet figyelmen kívül hagyó külvilághoz?- aggódnak sokan . Ezekre az aggályokra kínálnak (látszat)megoldást a különféle nevelési besztszeller könyvek, és a félvilágháló. “Szép, szép dolog az igényszerinti szoptatás, meg a válaszkészség, értékes az anyatej, de mi lesz, ha másra kell bíznod a kisbabádat?”-ütközöl lépten-nyomon a kérdésbe- “Tarts inkább az ágyikójában, ne hurcold annyit, etesd szabályos időközönként, sőt időnként adj neki cumisüveget is, hogy minél könnyebben, észrevétlenebbül el tudj mozdulni mellőle.” – szól a gyakori tanács mindenhonnan. Vajon ez lenne a megoldás, ha nem tervezel minden nap reggeltől estig a gyereked mellett lenni, míg abba nem hagyja a szopizást? A válasz : NEM.  Alább kifejtem miért:
A csecsemő elkülönítését szorgalmazó, szigorúan szabályozott időrend szerint etető-gondozó módszerek azon alapszanak, hogy a kisbaba pár hetes korától néhány nap vagy hét alatt megszokja, hogy nem reagál senki a jelzéseire, ezért nincs értelme jeleznie, ha szopizni akar, vagy szeretné, ha felvennék a kiságyból és odavinnék, ahol az élet zajlik, mert úgysem számít a jelzése. Az így nevelt babák többnyire látszólag(!) könnyebben alkalmazkodnak az olyan változásokhoz, hogy más vigyáz rájuk az anyukájuk helyett. Valójában azonban csak arról van szó, hogy nem tiltakoznak hangosan és látványosan. Az anyukájuk viszont ugyanúgy hiányzik nekik is, mint a válaszkész gondoskodást kapó babáknak- csak éppen nem mutatják ki.
A válaszkészen nevelt babák azt tanulják meg az igényeikre adott gyors és adekvát válaszokból, hogy szabad és érdemes jelezniük, ha valamire szükségük van. Ezért ők- különösen 6 és 18 hónapos koruk között- jellemzően telitorokból tiltakoznak, ha az anyukájuk akárcsak a szomszéd szobába megy ki. Hordozással minimalizálható azoknak a helyzeteknek a száma, amikor tényleg nem vihetjük magunkkal a babánkat. Amikor mégis ez történik általában a kezdeti sírdogálás után megnyugszanak a picik a rájuk vigyázó felnőtt karjaiban, és békés játékkal töltik az órákat az anya távollétében.
Nagyobb korukban, viszont jellemzően kifejezetten barátságos, könnyen alkalmazkodó gyerekek válnak a kötődően nevelt kisbabákból.
Viszont mindkét csoportban vannak kivételek, hiszen ma már tudjuk a babák viselkedése csak részben múlik azon, hogyan nevelik őket. Ez vonatkozik minden más  neveléssel kapcsolatos aggályra is, ami az igény szerinti szoptatás kapcsán fel szokott merülni.

 

Mivel az igény szerinti szoptatás, és a válaszkész nevelés a biológiailag “alapértelmezett” gondoskodási mód, inkább úgy lehetne fogalmazni, hogy a baba jelzéseit figyelmen kívül hagyó, merev időbeosztást betartó nevelési módszerekkel nevelt gyerekek lehetnek bizalmatlanabbak, zárkózottabbak, az újdonságokkal ellenségesebbek, mint a kötődően nevelt gyerekek.

A csecsemő igényeire figyelő, válaszkész gondoskodás, igény szerinti szoptatás nem hoz létre egy egységesen jellemző viselkedési, vagy  habitusprofilt. Az egykor igény szerint szoptatott nagyobbacska gyerekek között vannak jóevők és válogatósak, könnyen együttműködők , és nehezen hajlítható akaratúak, barátságosak és félénkek. Nem az igény szerinti szoptatás miatt, vagy ellenére, hanem mert ilyen változatos természetűek az emberek.

Az biztos, hogy csupán az igény szerinti szoptatás, és a kötődő nevelés önmagában nem teszi nehezebbé a gyermekeddel való együttélést.

tesók
Minden gyerek külön világ. A nevelés: kapcsolódás és nem programozás. :)

 

Hogy őszinte legyek, senki nem tudja megjósolni neked, hogyan fogadja majd az új helyzeteket, vagy  nagyobbacska korában, ha bizonyos korlátokat állítasz fel majd számára, mennyire lesz könnyen alkalmazkodó, együttműködő konkrét helyzetekben. Ha van szerencséd olyan anyával beszélgetni erről aki több gyereket nevelt nagyjából ugyanazon elvek mentén, nagy valószínűséggel be fogják vallani, hogy ahány gyerekük volt, annyiféleképpen “működtek”. E sorok írója maga sem tapasztalta másként.

Ha újszülöttkortól a gyereked jelzéseit figyeled és arra reagálsz, azzal a hosszútávon kölcsönösen egymást gazdagító kapcsolatotokat alapozod meg. Ez a kapcsolat fog átsegíteni titeket a nehezebb helyzeteken, időszakokon, nem pedig a kívülállók praktikái.anyafia

 

Bízz magadban és a kisbabádban! Meglátod, minden helyzetet meg tudtok oldani!

Elbizonytalanító aggályok, kételyek (az igény szerinti) szoptatás, válaszkész nevelés körül 1.

Ha már bizonyosságot szereztél arról, hogy az igény szerinti szoptatás a legmegfelelőbb választás számodra és a kisbabád számára is, de mégis vannak benned nyugtalanító kérdések, gondolatok, nem vagy egyedül.
Olyan kultúrában élünk, ahol a mesterséges táplálást tévesen és megalapozatlanul a szoptatás teljes értékű alternatívájaként mutatják be, és sokszor még állítólagos “előnyökről” is szó esik, a szoptatással szemben. A valóságban a tápszerek kizárólag azoknak az anya-baba párosoknak tartogatnak előnyöket, akiknél a kiegészítés nélküli anyatejes táplálás valami miatt nem jöhet szóba, a cumisüveg pedig azoknak, akiknél a szoptatás bizonyul kivitelezhetelennek valamilyen  megváltoztathatlan anatómiai egyéni sajátosság vagy erős érzelmi gátak miatt. Nekik a lehetséges opciók közül-mivel az igény szerinti szoptatás sajnos kiesik- a legjobb választások ezek az anyatej- és anyamell-pótlékok.  . Mindenki más számára a tápszeres, és cumisüveges táplálásnak csak hátrányai, és kockázatai vannak a szoptatáshoz képest.
De vajon a mérleg másik serpenyőjében nincs semmi a szoptatás rovására? Sokszor hallani különféle vádakat, előítéleteket, leginkább olyanoktól, akik sosem próbálták, vagy  megfelelő támogatás hiányában néhány hét vagy hónap után feladták az igény szerinti szoptatást. Ezek két csomópont körül szoktak forogni: az anya pszichés és fizikai leterhelődése, illetve az anya- gyerek kapcsolatra, vagy a gyermek jellemére, személyiségfejlődésére gyakorolt hatása.
Lássuk az első csoport aggályait a teljesség igénye nélkül:

  • Az anya kimerül az éjjel-nappali rendelkezésre állástól.
  • Az anya tartalékai “lemerülnek”, megroppan egészségügyileg és /vagy mentálisan
  • Az anya melle elveszíti esztétikai vonzerejét

Az anyamell szépségével később egy külön bejegyzésben szeretnék foglalkozni, annyit viszont elöljáróban megírom, hogy a mell alakváltozásai a várandósággal és a gyermekvállalással függnek össze, a szoptatásnak legfeljebb annyi befolyása van a mellformára, hogy egy hirtelen elválasztás után lassabban nyeri el az új formáját. A gyermek igénye szerinti elválasztódás, vagy fokozatos elválasztás esetén a mirigyállomány lassú, fokozatos visszafejlődésével párhuzamosan lassan, fokozatosan visszaépül a zsírszövetállomány, így ezekben az esetekben, nem kell ilyen hatástól sem tartani.

szoptatás

Az első két aggályt viszont reális lehet, ha egy anyát nagyon magára hagy a környezete a kicsi babáról való gondoskodás minden feladatával,és felelősségével. De ezek a veszélyek nemcsak az igényszerint szoptató anyákat fenyegeti. Sőt mivel a szoptatás kevesebb előkészületet és utómunkálatot igényel tulajdonképpen több energiájuk és idejük marad, mintha mesterségesen táplálnák a babájukat. Más kérdés , hogy az evolúció( vagy a Teremtő) úgy tervezte, hogy a többi feladat a kisbaba körül, és az anya szükségleteiről való gondoskodás kötelessége megoszlik az anya családja, baráti köre között, tehát az eredeti terv szerint még több idő és energia járna az édesanyának.
Aki esetleg aggódik a szoptató anya egészségügyi vagy érzelmi jól-léte miatt, ahelyett, hogy az életét leginkább megkönnyítő megoldásról, az igény szerinti szoptatásról lebeszélné az édesanyát, ajánljon neki segítséget a többi munkában, feladatban, ami a vállát vagy a szívét nyomja. Ha például bevásárol, vagy főz neki, tud segíteni abban, hogy megfelelő mennyiségű egészséges táplálék, vitamin, fehérje, rost, és ásványi anyag kerüljön a szervezetében. Ugyanez a gondoskodás járna minden anyának főleg az első hónapokban- függetlenül a táplálás módjától!

De ezzel még nem oszlattam el minden létező aggályt hiszen olyan riogatásokat gyakran hallhatsz, hogy:

  • A kisbabád  túlságosan hozzászokik, hogy mindig megszoptatod, ha valami baja van, így nehezebben fogad el idővel más vigasztalási formákat.
  • Túlságosan kötődik hozzád emiatt, nehezebben szokik hozzá, ha másra kell bíznod.
  • Nem tudod majd elválasztani, amikor szeretnéd.
  • Soha nem tanul meg egyedül elaludni, és átaludni az éjszakát
  • Azt hiszi majd mindig mindent szabad neki, amit szeretne, mivel szopizini, karban lenni, mindig szabad volt neki az első évben, amikor csak igényelteA következő posztban ezeket járom körül.