párkapcsolat címkével jelölt bejegyzések

A hervadás mítosza- avagy a női mell teljes kivirágzása

Szoptatástámogató segítőként és nőként is az a megfigyelésem, hogy a 21.századi nyugati világban kétféle nő létezik: akiket kisebb-nagyobb mértékben, de látványosan aggasztanak testük természetes változásai, és akik nem beszélnek erről, vagy elfojtják az ezzel kapcsolatos negatív érzéseiket, félelmeiket.
12 éve mikor az első gyerekem szoptatására készültem, még minden anyacsoportban egyetlen voltam, aki nyíltan kitette a kérdést: Mit tehetek a melleim szépségének megőrzéséért? Ma már havonta többször futok bele segítőként, hogy egy egészséges, szép, fiatal édesanya azt fogalmazza meg: a plasztikai műtétet látja az egyetlen lehetőségnek, hogy még valaha szépnek érezhesse a melleit. Ez egyrészt örömteli módon azt mutatja, hogy az egyik legmasszívabb patriarchális tabu végre megdőlt: az anyák kevésbé hajlandók beleállni a régi szűz-szajha sztereotipiába, mely szerint, ha már “megvan” a gyerekünk apja, “tisztességes nőként a szexuális vonzerejük beteljesítette küldetését, nincs többé szükség rá. A mai anyáknak már pont olyan fontos prioritás a szépségük megőrzése, női minőségük megélése, mint az elég jó anyaság megvalósítása.
Másrészt azonban, hogy sebészetileg próbálnánk orvosolni pornográf kultúránk keltette belső bizonytalanságunkat, igazán elkeserítő képet mutat.
Meglátásom szerint ebben is hasonlóképpen megy félre a gondolkozás, mint a korai feminizmus esetében, amely csak annyit tett az anyák felszabadításáért, hogy lehetővé tette, hogy ne legyen kényszer a gyermekvállalás, dönthessenek a nők úgy is, hogy nem válnak anyává. Azonban a legtöbb nő igenis vágyik a gyermekáldásra- csak elszigetelődni a világtól, egészségtelen függő viszonyba kerülni a férjétől, kitiltódva lenni a felnőtt élet színtereiről nem szeretne pusztán azért, mert az anyai vágyainak engedett.
Ma már van “szabadságunk” az orvostechnológia -cseppet sem kockázat és mellékhatásmentes- vívmányai által “új”, és “tökéletes” melleket szabatni, akár olyan nagyot és feszeset, amilyet 18 éves lányoknak sem ad a természet.
De mi van, ha valaki nem erre vágyik, hanem az ő _saját_ egyedi és megismételhetetlen melleit szeretné megőrizni méltóságban, szépségben, örömben, szeretetben?

A megoldást nem várhatjuk a patriarchális társadalomtól, melynek elemi érdeke, hogy szégyennel és utálattal nézzünk a testünkre, hogy még véletlenül se jusson eszünkbe ragyogni, sugározni- hisz akkor kikerülhetünk a rendszer kontrollja alól! De nem kaphatunk receptet attól a sisterhoodtól sem a boldogságra, ahol a testszégyen alóli felszabadítás csúcsát még mindig az jelenti, hogy “nyugi, úgyse nézi senki, hogy nézel ki”.
Aki igenis szeretné megélni saját virágzó, csábító szépségét a szoptatás dicsőséges diadalát megélt melleivel, annak saját magának kell kitaposnia az odavezető utat. Na jó, az én teljes támogatásomra azért számíthat.

Ilyen “vicces” képek mémek formálják az önképünket nőként. A társadalmi elvárás jót kacagni az ilyen poénokon internalizálva a saját testünk becsmérlését- ellenkező esetben megkapjuk azt a vádat, hogy nincs humorérzékünk.

Az agymosás közömbösítése

A legfontosabb teendő, ha büszke szeretnél a melleidre, a folyamatosan érkező káros üzenetek kizárása a lelkedből. Amilyen nehéznek tűnik, olyan egyszerű ez, ha a mérgező dogmákat a gyökerüknél fogva irtod ki: A melled hozzád tartozik.
Nem egy tőled elkülönült függelék, hasznos babatápláló edényke, nem férfikényeztető segédeszköz, nem divatos, vagy kevéssé divatos kiegészítő öltözék, hanem mindenek előtt te magad egy (meglehetősen központi) része. A szívcsakráddal egyvonalban helyezkedik el, vékony, érzékeny bőr borítja. A mellbimbód idegvégződésekben rendkívül gazdag terület, ami nemcsak az érzéki örömöket teszi lehetővé, de a sikeres szoptatáshoz, és a mély, intim kötődéshez szükséges oxitocin hormonok felszabadulását is. Ebből következik, hogy minden, ami a melledet érinti nagyon könnyen a szívedig hatol. A férfiak sok esetben ezt ösztönösen tudják is a szívük mélyén és ezzel az alázattal és egy szívtől-szívig történő kapcsolat szándékával közelítenek a szeretett nő melléhez. Kivéve persze azokat, akinek a lelkében a pornográfia agymosása már akkora pusztítást végzett, hogy szakember segítségére van szükségük, hogy ismét képes legyenek az élő, valódi emberek felé nyitni. Sajnos elég sokan vannak és rendkívül hangosak, de el kell mondanom: egyáltalán nem minden férfi ilyen.  Lehet, hogy a legjobb barátnőidé igen, de te akkor se törődj bele a lelketlen, skálázó, mustrálgatásba, tárgyiasító “használatba”, a külsőségek szubjektív befogadásán alapuló, bántó, megalázó kritikákba. Nem, nem igaz, hogy a férfi már csak ilyen természeténél fogva. A kultúránk ilyen, amiben élünk, de mindannyiónk előtt nyitva áll a lehetőség, hogy a szívünket és a saját valódi vágyainkat válasszuk a kész lelketlen, valóságtól teljesen elszakadt egyenízlés helyett.



Ahogy nincs két teljesen egyforma rózsa, a női test szépsége is milliárdféle lehet. Legfőbb vonzerőnk éppen az egyediségünk, személyességünk. Nincs objektív tökélesség, de aki nyitott szívvel fordul a teljes személyed felé, látni, csodálni és kívánni fogja a tested szépségét is.

A biológia nem ellenség, hanem barát

Zárszóként következzék a patriarchátus számára kellemetlen igazság:
Maga a (szoptató) anyává válás nem hogy elhervasztaná a női mell egyéb funkcióit, de ki is bonthatja a lánykori bimbózásunk teljes virágzását:
A sikeres szoptatásélmény javíthatja a testünkhöz, nőiességünkhöz fűződő viszonyunkat, a melleinkkel való elégedettséget, testi önbizalmat, az anya-gyerek testi intimitás ártatlansága, tisztasága helyreállíthatja a testközelséggel kapcsolatos ősbizalmunkat, melleink átmenetileg érzékenyebbeké, hosszútávon még nagyobb örömszerzésre képessé válhatnak.
Könnyebben szabadok tudunk maradni egy-két korlátolt agymosott ember ítéletétől, tudjuk szeretni a testünket, és ebbe a megingathatatlan, örömteli szeretetbe engedjük be az általunk érdemesnek ítélt férfit…
Hát igen, ez sokaknak egy kicsit kockázatosabbnak hangzik, mint porrábombázni az asszony önbecsülését, kiszárítani a saját vágyaitól idegen elvárásokkal a libidóját, hogy hálás legyen azért, hogy valaki még hajlandó egy fedél alatt élni vele.
A jó hírem, hogy a ragyogó, kivirágzott nő- bár valóban kevésbé ellenőrizhető, zsarolható és röghöz köthető, őszinte, tiszta, tettekben is megnyilvánuló szeretet, és az állandó fejlődésre való hajlandóság, sokkal mélyebb, erősebb és valódibb ragaszkodást vált ki a lelkükből, mint amilyennel a csupán szégyenből, és alacsony önbecsülésből párjuk mellett maradó nők viseltetnek “börtönőreik” iránt.

“A virágnak megtiltani nem lehet, hogy ne nyíljék”





Hogyan mondjam el neked?- Így beszélgess a szülésélményedről a pároddal

MiA szülés olyan elemi erejű, mindent fenekestül felforgató hatású átváltozás, melynek szubjektív, egyéni megélése mindenképpen hatással van a párkapcsolatra. Akkor is, ha a szülők a teljes folyamat alatt több kilométer távolságra voltak egymástól. Tervezhetetlen volta miatt szinte biztos, hogy minden szülés tartalmaz olyan mozzanatokat, amik meglepik a pár egyik vagy másik felét, esetleg csalódottságot ébresztenek, vagy olyan gondolatokat, felismeréseket, kérdéseket hoznak fel, melyek kimondva vagy kimondatlanul is hatással vannak a további közös életre.

Mikor érdemes felhozni a témát?

Ha a baba jól van születés után, az első találkozás extázisa valószínűleg minden egyéb érzést, kérdést, tisztázatlan kérdést felülír- legalábbis átmenetileg az első néhány óra vagy nap erejéig. Ha ennél drámaibban végződött a szülés, akkor pedig a baba  vagy az anya túlélése, gyógyulása kerül a fókuszba, mind addig míg a veszélyes állapotból ki nem jön az érintett szereplő.

A második- harmadik hét körül már szinte biztos, hogy feljönnek az árnyaltabb ellentmondásosabb érzelmek is -nem mindig konkrét mozzanathoz kapcsolódóan.
Ezen a ponton mindenképpen érdemes beavatni a másikat, mi zajlik bennünk az érzések és a szükségletek szintjén.  A konkrét szüléstörténet átbeszélését- ha még korainak érzed – elhalaszthatod egy későbbi alkalomra. Fontos azonban, hogy addig se legyen olyan tabu  téma a szülés, amire kínosan ügyelni kell, hogy még véletlenül se kerüljön szóba. Ha a partnered konkrétan rákérdez valamire, ami nehezen érint, hibáztatás és számonkérés nélkül kedvesen jelezd neki vissza, hogy egyelőre még túlságosan felkavaró ezekbe a részletekbe belemenned, és időre van szükséged.

Párod érzéseit és szükségleteit fogadd el érvényesnek- akkor is ha nem érthető egyelőre a háttere. Keresd a lehetőségeket, hogy éreztesd vele: jelen vagy  mellette, és nyitott vagy meghallgatni, amikor  készen áll erre. Ha frusztrál a hallgatagsága, téma kerülése, ne rejtsd véka alá az érzéseidet:  Keressetek olyan mindkettőtöknek megfelelő megoldást, hogy te se érezd magad kirekesztve, és ő se érezze magát sürgetve a részletekbe menő megosztásra.
Párod érzéseit és szükségleteit fogadd el érvényesnek- akkor is ha nem érthető egyelőre a háttere. Keresd a lehetőségeket, hogy éreztesd vele: jelen vagy mellette, és nyitott vagy meghallgatni, amikor készen áll erre. Ha frusztrál a hallgatagsága, téma kerülése, ne rejtsd véka alá az érzéseidet: Keressetek olyan mindkettőtöknek megfelelő megoldást, hogy te se érezd magad kirekesztve, és ő se érezze magát sürgetve a részletekbe menő megosztásra.

A halogatás kockázatai

Minél tovább zárkózol be, annál nehezebb lesz fenntartani az intimitást a kapcsolatban. Ráadásul a párodnak is egyre nehezebb lesz “felvenni a fonalat”: Napról napra egyre mélyebb rétegeiben látod át a történteket, kilenc hónap misztikus hallgatás után nem biztos, hogy meg fogja érteni, hogy jutottál az első nap rózsaszín eufóriájából odáig, hogy látni sem  bírod a várandósságodról készült fotókat- vagy ép fordítva a pillanatnyi kimerültségből  tett “soha többé nem szülök” fogadalomtól a szüléstörténet függőségig.

Ha te készenállsz a beszélgetésre, a párod viszont nem biztos még a dolgában, kezd el megosztani vele a saját megélésedet a magad szempontjából. Lehet, hogy kedvet kap, hogy ő is kitárulkozzon előtted.

Előkészületek

Az első beszélgetést érdemes előre megtervezni. Keressetek egy olyan időpontot, amikor viszonylag nyugodtan alszik a baba, vagy ha az mindkettőtöknek komfortos el is mehettek otthonról egy órácskára, amíg egy olyan személy vigyáz a gyereketekre, akivel biztonságban tudjátok őt. Fontos, hogy mindketten tudjátok milyen célnak dedikáljátok a közös időt. Az olyasmi homályos felvezetések, hogy “holnap valami fontosról szeretnék veled beszélgetni”  előre feszült és bizonytalan légkört teremtenek.

Ne fűzzétek olyan reményt az alkalomhoz, hogy most egyszer s mindenkorra “megbeszélitek” a témát. A szülés egyben egy nagyon tömény önismereti tapasztalat is,  amely-hasonlóan egy pszichoterápiás folyamathoz, – sokszor évtizedek múlva is tartogat még új felismeréseket , összefüggéseket, vagy felszabadíthat korábbi eredetű elfojtott érzelmi vagy testemlékeket.
Próbáljatok békés, biztonságot árasztó körülményeket teremteni.
Legyen tervetek arra, hogy mi lesz, ha felébred a baba, vagy lejár a bébiszitter műszakja. Semmiképpen ne érezzétek azt, hogy “határidőre” kell abszolválnotok a beszélgetést. Tűzzetek ki új időpontot a folytatásra, vagy ha úgy érzitek, hogy a nehezén átmenetileg túl vagytok, megpróbálhatjátok az újonnan felbukkanó érzések, emlékek megosztását beépíteni a hétköznapok kapcsolódásaiba.

Érdemes egész beszélgetés alatt az egyéni érzéseket, szükségleteket , illetve a szülőség és párkapcsolat szentségét fókuszban tartani. Ha marad időtök sem célszerű egy füst alatt megbeszélni a mindennapok taposómalmával összefüggő praktikus  vagy logisztikai tennivalókat.
Érdemes egész beszélgetés alatt az egyéni érzéseket, szükségleteket , illetve a szülőség és párkapcsolat szentségét fókuszban tartani. Ha marad időtök sem célszerű egy füst alatt megbeszélni a mindennapok taposómalmával összefüggő praktikus vagy logisztikai tennivalókat.

Így mondd el neki:

-Fogjátok meg egymás kezét vagy karoljátok át egymás vállát. Tartsátok végig szem előtt, hogy a szülés kettőtök közös történetének (is) a része, és közös érdeketek, hogy se kibeszéletlen érzések ne maradjanak vele kapcsolatban, se felesleges improduktív bűnbakkeresés se történjen egymás személyében.
-Az EMK négy lépéses modellje hatékony kapaszkodó lehet: Beszélj a megfigyelésedről, érzéseidről, szükségleteidről ítéletek, feltételezések és hibáztatás nélkül.
“Amikor a szülésznő bekapcsolta a zenét, meglepődtem, a csendben könnyebb volt befelé figyelnem.”,  “Amikor meghallottam, hogy beszűkült a baba szívhangja, rettenetesen megrémültem, és tehetetlennek éreztem magam. Jól esett volna némi információ, és megnyugtatás, mi történik veletek pontosan, vagy egy kis iránymutatás, mit tehetek a biztonságotokért.”
-Próbálj pozitívumokat keresni a partnereddel kapcsolatban és adj ezekről visszajelzést.
“Nagyon büszke vagyok rád, hogy meg tudtad szülni ” “Nagyon szépnek láttalak vajúdás közben”/ “Jól esett hallani a hangodat a tolófájások között”, “Finom volt a simogatásod, amikor a bordásfalba kapaszkodtam.”
Figyelem! Hazudni tilos. Csak olyat mondj, amit teljesen  őszintén és komolyan gondolsz.

-Kerüld a személyére irányuló bántó ítéleteket: “Úgy álltál ott, mint egy rakás szerencsétlenség”/ “Azt hittem ennél keményebb fából faragtak.”

-Tartózkodj az olyan mondatoktól, hogy mit kellett volna máshogy csinálnia a párodnak:
“Rászólhattál volna az orvosra, hogy ne beszéljen így velem!” “Miért pont akkor mentél ki pisini, amikor tudtad, hogy be fogják kötni az infúziót.” Ami történt, megtörtént, a múlton utólag nem tud változtatni a párod, viszont mindenképpen egy negatív spirálba taszítja a kommunikációt az ilyesmi közlés. Ha urallhatatlanul erős dühöt érzel a párod iránt a szülés során tanusított dolgai miatt, inkább kezdj egyéni szülésfeldolgozásba kompetens szakember támogatása mellett mielőtt sort kerítenél erre a beszélgetésre.

– Ne most hánytorgasd fel régi sérelmeket: “Már az első randin is fél órát késtél, gondolhattam volna, hogy most sem érsz oda időben” Valószínűleg  érdemes idővel foglalkozni ezekkel is, főleg , ha eddig nem volt téma köztetek. De jobb ha külön-külön alkalommal foglalkoztok a más és más időben történt dolgokkal.

A legtöbb trauma nem a nő szülési képességeinek deficitjéből vagy a partner nem megfelelő támogatói attitűdjéből fakad, hanem egy elavult, dehumanizálódott rendszer minden józan indok nélküli berögződéseiből, hierarchikus  hatalmi jellegéből. Próbáld elfogadni, hogy a párod mindent megtett, amit csak képes volt adott külső körülmények és belső szocializációs programja szerint. Amit nem sikerült kihozni az élményből, szinte biztos, hogy nem rajtatok múlt.
A legtöbb trauma nem a nő szülési képességeinek deficitjéből vagy a partner nem megfelelő támogatói attitűdjéből fakad, hanem egy elavult, dehumanizálódott rendszer minden józan indok nélküli berögződéseiből, hierarchikus hatalmi jellegéből. Próbáld elfogadni, hogy a párod mindent megtett, amire képes volt adott külső körülmények és belső szocializációs programja szerint. Amit nem sikerült kihozni az élményből, szinte biztos, hogy nem rajtatok múlt.

Így hallgasd meg:

A szex és a szülés közötti párhuzamok egyike, hogy a (vélt) kudarc kihat nemi kompetenciaérzetünkre. Ha apaként gondoskodsz a gyermekedről ügyelj a gesztusaidra, hogy még véletlenül se érezze úgy a párod, hogy nem tartod őt elég jó édesanyának. Abba viszont ne törődj bele, ha a szülési traumáját kompenzálandó napokig nem engedi hogy kézbevedd vagy ellásd a kisbabát. Kedvesen, de asszertívan jelezd felé, hogy neked is  szükséged van a személyes kapcsolódásra a gyereketekkel.  Kerüld az összehasonlítgatásokat (pl. hogy melyikőtöknél nyugszik meg könnyebben a baba, vagy hogy a kolleginád felesége mennyivel volt kisimultabb  és nyugodtabb annak idején). Ne bíráld a párod  gondoskodási szokásait, döntéseit akkor sem, ha nem mindennel értesz maradéktalanul egyet. Kérdezd meg minden nap, mi esne jól neki, mi  jelentene számára támogatást.
A szex és a szülés közötti párhuzamok egyike, hogy a (vélt) kudarc kihat a kompetenciaérzetünkre. Ha apaként gondoskodsz a gyermekedről ügyelj a gesztusaidra, hogy még véletlenül se érezze úgy a párod, hogy nem tartod őt elég jó édesanyának. Abba viszont ne törődj bele, ha a szülési traumáját kompenzálandó napokig nem engedi, hogy kézbevedd vagy ellásd a kisbabát. Kedvesen, de asszertívan jelezd felé, hogy neked is szükséged van a személyes kapcsolódásra a gyereketekkel.
Kerüld az összehasonlítgatásokat (pl. hogy melyikőtöknél nyugszik meg könnyebben a baba, vagy hogy a kolleginád  mennyivel volt kisimultabb és nyugodtabb annak idején). Ne bíráld a párod gondoskodási szokásait, döntéseit akkor sem, ha nem mindennel értesz maradéktalanul egyet. Kérdezd meg minden nap, mi esne jól neki, mi jelentene számára támogatást.

-Hallgasd végig türelmesen, közbevágás nélkül.

-Fejezd ki együttérzésedet: osztozz az örömében, éreztesd vele, hogy sajnálod, ha bizonyos helyzetekben sérültek a jogos szükségletei
– Tükrözz vissza arra, amit hallottál.
-Tégy föl minél több nyitott kérdést azzal kapcsolatban, mit élt meg, és mire lenne most a leginkább szüksége.
-Engedd sírni, ha sír. Erőletetés és szavak nélkül kínáld fel az ölelésedet.
-Ne bíráld felül a valóságát. Még akkor sem, ha neked fényképes bizonyítékod van rá, hogy a vajúdólabda nem piros volt, hanem kék, vagy egyértelműen emlékszel, hogy ő maga könyörgött a gyógyszeres fájdalomcsillapításért. Nem az a lényeg, hogy volt “igazából”, hanem, hogy ő mit élt meg (és hogy te mit éltél meg).
-Ne relativizáld, vagy bagatellizáld az érzéseit!
– Ne adj tanácsot, ne ítélkezz!
– Ha van saját megosztanivalód, várd ki amíg mindent kiad magából, és megkönnyebbül érzelmileg, és képes ugyanilyen türelmes elfogadással végighallgatni téged. Ha ezalkalommal erre nem tud sor kerülni, tűzzetek ki egy új alkalmat, vagy legalább jelezd az igényedet erre.

Hármasban?

Bizonyos esetekben érdemes egy értő tanú  vagy egy kompetens szakember segítségét is igénybe venni a szülésélményetek közös átbeszélésére, de általában célszerű előtte néhányszor kettesben is átrágni magatokat a témán, hogy már ismerjétek egymás valóságát, és legyen egy elképzelésetek arról, hogy  pontosan milyen pontokon lenne szükségetek külső segítségre!

Tanácsos kompetens szakember mielőbbi bevonása,
*ha eleve gyenge lábakon állt a kapcsolatotok.
*ha valamelyikőtök motivációját vesztette a szülői/családi feladatokba, örömökbe való aktív bevonódás iránt
*rémálmaitok vannak a szülésről
*tudtok korábbi szexuális abúzusról, vagy kórházi traumáról az életetekben
* Több, mint két hónappal a szülés után is a szex puszta gondolata is flashbackeket, és feszült, szorongó légkört eredményez
*Tudva, vagy  tudat alatt, de kerülitek egymás fizikai és érzelmi közelségét a szülés óta
*Féltékeny vagy a párodra, rivalizálsz vele szülői alkalmasságban.
*Válást fontolgatsz
*Menekülsz otthonról, inkább korábban elindulsz reggel és késő estig túlórázol.
*Úgy érzed, mindketten túlságosan sérültetetek az élményben ahhoz, hogy empatikusan végig tudjátok hallgatni a másikat.
*A párodról való érzelmi gondoskodás minden energiádat felemészti, és  ez a munkád, vagy egyéb emberi kapcsolataid rovására megy.

Az EMMA vonal is remek lehetőség  a megnyílásra, hogy a saját szemszögödből rá tudj nézni a történetedre, szükség esetén  tovább tudj indulni a személyre szabott terápia felé. Kedden 10:00 és 14:00 között, csütörtökön pedig 20:00 és 24:00 között hívható.
Az EMMA vonal is remek lehetőség a megnyílásra, hogy a saját szemszögödből rá tudj nézni a történetedre, szükség esetén tovább tudj indulni a személyre szabott terápia felé. Kedden és csütörtökön 10:00 és 12:00 között, pedig 21:00 és 23:00 között hívható.

Kompetens szakember azonnali segítségére van szükség, ha:

*Valamelyikőtöknek öngyilkosság tervezésére utaló elszólásai vannak.
*Valamelyikőtök szélsőségesen elutasító a babával (látni se akarja)
*Valamelyikőtök bántani akarja a babát
*Valamelyikőtök extrém aggódós a baba vagy a saját testi épsége miatt

 

Betekintés az apás szülés lelki “kulisszatitkaiba”

 

A szülés helyszínétől függetlenül a leggyakoribb szüléskísérő személy az apa. Ő kicsit hibrid szereplő a képben, hisz egyszerre az egyik főszereplője a történetnek: a saját apává válását éli meg! Másrészt pedig a legavatottabb vajúdástámogató személy, hisz jó esetben nagyon jól tudja, milyen éritések esnek a legjobban az anyának, mik azok a másoknak talán ártatlanul hangzó mondatok, amiktől az ő párja lefagy, vagy kijön a sodrából- és persze ne felejtkezzünk el a bőrük illatáról, ami az egyik legerősebb természetes fájdalomcsillapító, masszív, terhelhető, és sokoldalú testükről, amire fizikailag is támaszkodhat az anya.
várandós párMíg az anyát a várandósság intenzív testi és hormonális változásai testileg- lelkileg felkészítik a szülés folyamatára, illetve a szülői lét kihívásaira, az apák esetében ez nem mindig megy végbe ilyen spontán.

A férfiak számára legerősebb kritikus pont általában a feltétel nélküli bizalmon alapuló önkéntes alárendelődés képessége illetve annak nyílt felvállalására való bátorság szokott lenni. Ha ez nem alakul ki (legkésőbb a vajúdás alatt), az nem csak  az együttszülés élményébe  kavarhat be, hanem gyakorlatilag az egész későbbi párkapcsolat további fejlődését blokkolhatja.

Bízni, de hogyan?

A test szintjén a nemzés pillanatában a férfi elengedi a kontroll és az ellenőrzés szándékát és a nőre bízza a gyermekét. Ez a történés azonban nem mindig emelődik át  zökkenők nélkül a tudatosság szintjére. A jó hír, hogy a férfi ösztönösen a szerettei feltétel nélküli támogatására és a szeretett nőben való bizalomra törekszik. A rossz hír, hogy az egész társadalmi berendezkedésünk ezt az ösztönös férfi- működést próbálja aláásni:
A fiúkat pici koruktól a nőkkel szembeni gyanakvásra, sőt a felettük való uralkodásra neveli  kultúránk. A birtokló, ellenőrző magatartás gyakran féltő, gondoskodásnak, védelmező szeretnek van beállítva a különféle irodalmi művekben és a médiában is. Előfordulhat, hogy egy férfi tényleg a legjobb szándéktól vezérelve korlátozza a párját a szülés alatt. Azt hiszi az a dolga, hogy lecsitítsa, elcsendesítse, vagy hogy ő döntsön “józanul” a fontos kérdésekben az érzelmileg labilisabbnak látszó vajúdó párja helyett. Csakhogy a szülés módosult tudatállapotot  eredményez az édesapáknál is- fel/beismerik ezt, vagy sem. Még modern, feminista nézeteket valló férfiakból is kibukhatnak önkéntelenül olyan zsigeri korlátozó, vagy leuralló gesztusok, amik elbizonytalaníthatják, kizökkenthetik a vajúdó nőt, sőt rossz esetben még traumatizálhatják is.pregnancy-2221960_960_720

Az apás szüléshez tehát vagy egy eleve nagyon érett férfi- személyiség kell  komoly önismerettel, vagy olyan segítők, akik abban tudják megerősíteni az apát, hogy szolgálja teljes bizalommal és királynőnek kijáró tisztelettel szíve hölgyét.

 

Gyakorlat teszi a mestert

Én tehát azt vallom, hogy egy apának elsősorban nem a vajúdás szakaszaiból és hormonális hátteréből kell felkészülnie, hanem azt kell tudnia abszolválni, hogy hitelesen és belülről fakadóan alá tudja  rendelni magát a vajúdástámogatás szolgálatának.

Hála Istennek egyre több az olyan édesapa, akinek nem ez az első tapasztalat az életében, hogy a hagyományos domináns, vezető szerep helyett a szó legpozitívabb értelmében vett alázatos követőét tölti be a párja mellett. Inkább az szokott nehézséget okozni, hogy kifelé nem nagyon merik felvállalni, milyen otthonosan is mozognak a gyengéd, szeretetteljes, finom figyelem és értő-érző reaktív gondoskodás feladatkörében is. Ez ugyanis társadalmilag még mindig “cikinek “, “férfiatlanságnak” számít.

couple-1502620_960_720

A régi “macsós” szerepelvárások megingathatatlanul tartják magukat. Továbbra is gúny tárgya az a “papucs” férfi, aki felelősséget érez különösen a sebezhető, kiszolgáltatott állapotban lévő párja fizikai és érzelmi jól-létéért, a különféle médiaábrázolásokban és a bestseller regényekben a különc, kissé lúzer férfi mellékszereplők család és elköteleződés iránti vágya valamiféle “félrehuzalozottságként”, csodabogár tulajdonságként van bemutatva, kb. a felnőttkori játék katona-gyűjtéssel, vagy hangyafarm tartással ekvivalens egzotikumként, kis túlzással társadalmilag veszélytelen perverzióként. Férfiakból álló baráti társaságokban az otthon amúgy elég jó partnerként és apaként funkcionáló férfiak továbbra is azzal húzzák egymást, hogy ha egyikük elkezd a korábbinál több időt tölteni a szerettei körében, hogy a Ferit biztos terrorizálja az asszony, azért jár át ritkábban meccset nézni. Az, hogy esetleg az illetőnek akár belső késztetése is lehet az “asszony” bárminemű manipulációja nélkül is vele és/vagy a közös gyerekeikkel tölteni a szabadidejét- ez tabu, még akkor is , ha a társaság minden tagjával elő-előfordult már hasonló időszak.
A fejlődés mindössze annyi a “Mars és Vénusz” párkapcsolati könyvek fénykora óta, hogy az emberek a legbelsőbb privát szférájukba már nem engednek nyakló nélküli kontrollt ezeknek a sztereotíp előírásoknak. De kifelé még nagyon is igyekeznek megfelelni nekik.

Belső stabilitás kérdése

Márpedig a szülés olyan esemény, ami kívülállók jelenlétében zajlik. Szerencsés esetben olyan segítőkében, akik nem ítélkeznek az apa férfiassága felett, bármit is érezzen, vagy bármilyen tanácstalan is legyen. Nem fogják kiröhögni, és lúzer papucsnak nevezni, ha “úgy táncol, ahogy a párja fütyül” a  vajúdás alatt, sőt támogatni fogják ebben. De leginkább háttérbe húzódnak, hogy még véletlenül se érezze magát feszélyezve tőlük a szülő pár.
Sokszor azonban még így is nehéz lehet elengedni a szorongást a megítéléstől, megszégyenüléstől, és beleolvadni a korábban csak bizalmas, intim szituációkban megélt szeretetteljes légkörbe, és beállni illetve beguggolni a saját helyére, ahol mindig is a legkomfortosabban érezte magát: a szerelme lábai elé, lesve a kívánságait.
Kikapcsolni a racionális értelmezésés ellenőrzés  szándékát, és kizárólag a szívből jelenlenni, és reagálni.apás szülés
“Csak” szeretni és támogatni a nőt. Kizárni minden korábbi elvárást és rossz élményt, és megérezni az idegenek visszajelzéseitől független stabil férfiasság kompetencia- tudatát. Hisz  nincs is annál férfiasabb cselekedet, mint minden félelmet és korlátot meghaladva teljes szívből  megadni minden emberileg megadhatót a szeretett nőért, és az életre hívott utódokért.

Férfivá avató rítus

A szülés egy remek lehetőség tehát a férfi egyéni fejlődésére, és a párkapcsolat megerősödésére. Persze ez nem azt jelenti, hogy az a férfi, aki nem tudja elkísérni a párját a szülőszobára vagy lekési a gyermeke születését, ne tudná  ugyanezt a belső lelki utat megjárni. És sajnos fordítva sem igaz: Attól, hogy egy férfi lelkiismeretesen elkíséri a párját minden orvosi vizsgálatra és dúlakonzultációra, és az első kontrakciótól az aranyóra végéig ott van fizikailag- még nem biztos, hogy a lelkében is végbe megy a folyamat. Ezt számtalan külső és belső tényező akadályozhatja, aminek bővebb kifejtésére jelen írásomban nem vállalkozom. Viszont fontosnak tartom hangsúlyozni, utólag akár évekkel a baba megszületése után sem késő elkezdeni vagy épp folytatni a megrekedt belső munkát, adott esetben egy kompetens segítő támogató kísérése mellett.