dúlaság címkével jelölt bejegyzések

maternity-2318134_960_720

Mesterségem címere: Szüléskísérő dúla

Motivációm

Azt mondják, úgy élünk, ahogy születünk. Hogy másnál mennyire találó ez a mondás, nem tudhatom. Én egész  életemben éreztem a születésem energiáját: Az elemi erejű örvényt, amely mindig pont arra sodort, ahol dolgom volt ebben a világban.colorful-1187056_960_720

Így szippantott be a születés körüli szolgálat is egy ominózus Luca napi péntek 13-a hajnalán, kedves barátnőm lába mellett guggolva.

Hitvallásom, értékrendem

A szülésben- akár magában az Életben ennek a vad, nyers, intenzív, mégis mélyen bölcs, mindent átrendező Erőnek a megnyilvánulását tisztelem. Elsősorban a Fény megmutatkozásának aktusát látom benne, ehhez az aspektusához képest részletkérdés számomra, hogy egy steril műtőben, vagy egy család otthonában zajlik le.

volcano-2876292_960_720

Abban tudlak a legelkötelezettebben és a legjobban támogatni, hogy bárhol, bárkikkel érjen gyermeked születésének pillanata,  megerősítő beavatódásként tudd megélni,  és életreszóló szép emlékként tudd megőrizni.mother-and-infant-1855309_960_720

Nem szeretem a merev, minden részlethez ragaszkodó szülési terveket, inkább arra tudlak biztatni, kerülj kapcsolatba az igényeiddel, priorizálj, keresd meg a számodra legbiztonságosabbnak tűnő utat, de fogadd el, hogy az út visz majd téged a maga tervei szerint.
Nem ígérem, hogy  ha melletted leszek a szülésed alatt, minden úgy fog alakulni, ahogy szeretnéd, és  mégcsak azt sem, hogy bizonyos nem kívánt beavatkozások nem fognak megtörténni. Arra szerződöm veled, hogy a legfontosabb szempontjaidat minden körülmény között próbálom- a lehetőségekhez képest- érvényesíteni, és hogy a lehetőségekhez képest legoptimálisabb körülményeket teremteni, hogy méltóképp meg tudjátok ünnepelni gyermeketek, családotok születését!

Technikai részletek

couple-1599046_960_720Nagy öröm számomra az édesapákat is támogatni a szülővé érés útján, és velük együtt jelen lenni az édesanyák mellett a vajúdás és a szülés  óráiban. Ugyanakkor maximálisan tiszteletben tudom tartani azoknak a pároknak a választását, akik bármilyen oknál fogva inkább nem szeretnének apás szülést, mint ahogy azokét is, akik csak a felkészülésben, és /vagy a gyermekágyban igénylik a személyes segítségemet, de a szülést szeretnék az ő kettősük meghitt, intim titkának megőrizni. Igény szerint szívesen  vállalkozom egy segítői beszélgetésre akár külön-külön a két szülővel, akár hármasban, annak felmérése céljából, vajon a ti konkrét, és egyedi esetetekben melyik megoldás a leginkább testhez álló.

Azokkal az apákkal is szeretek legalább egy alkalommal találkozni, akik nem terveznek jelen lenni a szülésnél, azokkal pedig akik igen, nagyon  szívesen beszélgetek a személyes félelmeikről, elvárásaikról, kérdéseikről – igény szerint, akár négyszemközt is.casal-2765824_960_720
Várom az első bejelentkezésedet a tervezett fogantatásra irányuló első próbálkozásoktól kezdve, akár a 40. hétig. Az első alkalommal csak ismerkedünk, beszélgetünk, ezt követően van lehetőséged felkérni a várandósságod és a szülésed végigkísérésére, ha úgy érzed az első beszélgetés alapján, hogy igényt tartasz a szolgálatomra. Minél korábban keresel fel, annál valószínűbb, hogy lesz még szabad kapacitásom szüléskísérésre a terminusod körül. Azt szoktam javasolni, hogy a 36. hétig négyhetente találkozunk, onnantól pedig hetente. Természetesen az igényeidtől függően erre sort keríthetünk gyakrabban vagy ritkábban is. Ezeken az alkalmakon beszélgetünk a téged foglalkoztató kérdésekről a várandóssággal a vajúdással illetve a gyermekágyas időszakkal kapcsolatban, de szó eshet minden más témáról, ami éppen foglalkoztat, vagy úgy érzed befolyásolhatja a szülésedet, anyaságodat.( Pl.: Párkapcsolati kérdések, szüleiddel való kapcsolatod, após-anyós konfliktusok, rossz gyerekkori élmények kórházzal, vizsgálatokkal kapcsolatban…stb.) Túl azon, hogy ezzel hasznos információkat adsz nekem a számodra minél optimálisabb vajúdástámogatáshoz, kialakul közöttünk egy sajátos vér-nővéri kötelék ami hozzájárul a szülésed intimitásához, érzelmi biztonságodhoz.

sunset-929179_960_720
Ha a várandósság elején születik meg közöttünk az együttműködés, de nem szeretnél várandós beszélgetéseket, eléggé ragaszkodom hozzá, hogy a harmadik trimeszter utolsó heteiben még legalább 1-szer mindenképpen találkozzunk, ekkor megbeszéljük, milyen stílusú vajúdástámogatást szeretnél pontosan, van-e olyan eszköz, amit semmiképpen ne felejtsek bepakolni a dúlatáskámba, és van-e olyasmi, amit semmiképpen nem szeretnéd, hogy kipróbáljak “élesben”? (Például nem szereted a váratlan érintéseket, vagy az erős illatokat, esetleg vannak rossz emlékeid az előző szüléseidhez kapcsolódóan bizonyos vajúdás közben elhangzott mondatokról)doctor-1807475_960_720

Fogadott orvossal, vagy szülésznővel való kórházi szülések esetén szeretnélek elkísérni valamelyik várandósgondozási vizsgálatra, és személyesen bemutatkozni a szaksegítőidnek.

szülésélményOlyan otthon-szülések esetében, ahol elképzelhető, hogy nagyobb testvérek is jelen lesznek a szülésnél, legalább egy-két alkalommal velük is szeretnék találkozni. Ha megbízatásom nem az anya támogatására, hanem az ő nagytesóvá születésük kísérésére szól, akkor legalább 4-5 délutánt el szeretnék tölteni velük, ebből legalább az utolsó alkalmat szeretném úgy megoldani, hogy én etetem, pelenkázom, fürdetem őket a szülők jelenlétében, hogy “élesben” ezek a helyzetek se legyenek szokatlanok egyik szereplő számára sem.

Hogy szülés közben mit tudok tenni az érzelmi biztonságod, és a szép szülésélményed érdekében, az annyira egyéni, hogy nem is bocsátkoznék részletekbe a rád vonatkozó konkrétumok ismerete nélkül. Inkább jelentkezz be egy ingyenes  és elköteleződés-mentes bemutatkozó beszélgetésre az elérhetőségeim valamelyikén , és beszéljük meg személyesen.:)
A szülés után- hacsak nem szeretnél gyermekágyas segítőnek is felkérni magad mellé- még kétszer találkozunk: Egyszer az első 3 napban, egyszer pedig a hatodik héten.

Természetesen igény esetén gyakrabban is sort keríthetünk a találkozásokra.

tattoo-2923997_960_720

Mit nem vállalok?

Szaksegítség nélküli szülések kísérését, illetve olyan otthonszüléseket sem, ahol a szülésért felelős szaksegítőnek nincs meg a törvényi előírásoknak megfelelő engedélye.

Nem tudlak támogatni terhességmegszakítás folyamatában, sem pedig az azt követő regenerálódás, gyász folyamatában, illetve az ezzel kapcsolatos döntésed meghozatalában. Viszont össze tudlak kapcsolni olyan dúlákkal, akik vállalják az ilyen jellegű veszteségeknek is a kísérését.

Nem vállalom a szüléskísérést, ha az apa a személyemet vagy a dúlai szüléskísérést nem tudja elfogadni. Akkor sem, ha a szülés alatt nem fogunk együtt “dolgozni.”(Ez alól természetesen kivétel az az egyedülálló anya, ahol az apa nem óhajt jelen lenni az aranyórában sem, vagy az édesanya dönt így.)

Budapest területén kívül ígérkező szülések kísérését.

Miért jó velem szülni?

Bár a viszonylag kevésbé tapasztalt dúlák közé tartozom, kísértem már szülést otthon, kórházban, és volt már császármetszéses kísérésem is. Nem okoz számomra nehézséget egyforma lelkülettel támogatni minden szülést, ugyanis a születés szépsége és értéke számomra egyforma függetlenül a szülés módjától, vagy helyszínétől. (Lásd feljebb)

pregnancy-1158286_960_720

Igyekszem naprakészen tartani a tudásomat nemcsak a szülés és a szoptatás, valamint a kisbabák “működéséről”, de a lélek dolgaiban is.

Rendszeresen járok esetmegbeszélésre ill. szupervízióba, hogy minden egyes kísérésemből le tudjam vonni a tanulságokat, és a következő kliensemnek még magasabb színvonalú szolgáltatást tudjak nyújtani.

Felelősséget vállalok a lelki stabilitásomért, állandó önismereti munkám során folyamatosan dolgozom fel azokat a múltbéli eseményeket, vagy aktuális magánéleti nehézségeket, amik aktív önmunka nélkül potenciálisan ráterhelődhetnének a munkám színvonalára.

Nem idegen tőlem a spirituális megközelítés, könnyen tudok kapcsolódni a transzcendens valóságban hívő, mindenféle vallási meggyőződésű párhoz, anyához. Ugyanakkor nincsenek hittérítői ambicióim, békén tudom hagyni az ateista, materialista beállítottságú embereket. :)portrait-1006703_960_720

Nagyon szeretek nő lenni, ezért aztán egyáltalán nem zavar, ha más is sok örömöt talál a felnőtt női létben. Sőt minden érzelmi támogatásom az övé.

Ugyanakkor egy férfi társaként, két férfi nővéreként, és három fiú anyjaként van némi ráhangolódásom a férfi lélek rezdüléseire is, ezért a legtöbb apával is jól megtalálom a közös hangot.

Elég régóta benne vagyok a szülés körüli világban, hogy kialakult egy jó kis kapcsolati hálóm. Ha olyan probléma merülne fel a várandósságod vagy a gyermekágyas időszak alatt, ahová a dúlai kompetenciámnem elegendő , tudok más segítőt ajánlani neked.

És szerintem ár-érték arányban elég kedvező megoldásokat kínálok.

együtt

Mi az, hogy dúla?

ezo

Legutóbb a szilveszeri házibuliban tette fel nekem ezt a kérdést egy nagyon szimpatikus hölgy, kétszeres édesanya.
Nem volt egyszerű válaszolnom. Az előző évben  ismét sok dúlával volt szerencsém megismerkedni, hallottam, olvastam dúlás szülésről szóló részletes  és változatos  beszámolókat,  mind anyai, mind dúlai, sőt még apai oldalról is,  elolvastam a Dúlakönyvet, voltam szülésnél, jártam szoptatás körül segítő szakmai kompetenciákat fejlesztő képzésekre, és elkezdtem dúlának érezni, sőt vallani magamat. Eljutottam több olyan konferenciára, találkozóra, ahol szintén szóba került a dúlaság (ön)definíciója is. Mégis, mikor megtalált ez a kérdés ott, a szilveszteri beszélgetés során, nem sikerült néhány mondatba sűrítenem a feleletemet .

Azt gondolom, ahány dúla, annyiféleképpen látja, érzi, önti szavakba a saját dúlai identitását, illetve szerepét, szolgálatát, küldetését a szülés, a várandósság, vagy egyéb női folyamatok körül. Én csak a saját gondolataimat tudtam ezekről elmondani ott, a szilveszteri asztal mellett, itt a blogomon, és a későbbiek során is, ha esetleg újra felmerül a kérdés.

Hogy mit jelent számomra dúlának lenni. Számomra ez nemcsak egy foglalkozás, vagy egy élethivatás, hanem önmagam teljességének megélése. Nem egy szerep, amit felveszek, nem bizonyos tevékenységek, szolgáltatások köre, hanem valódi lényem rendelkezésre bocsátása a hozzám fordulók számára. Hogy mit adok  számukra teljes önvalómból, azon múlik, nekik mire van szükségük.  Figyelememre, együttérzésésemre, elfogadásra, megerősítésre, szelíd szavakra, gyengéd biztatásra, bizalomra a saját erejükben, kompetenciájukban, vagy a természet bölcsességében? Információkra, szélesebb rálátásra a lehetőségeikre, kipróbált gyengéd praktikákra,  női, anyai tapasztalatra?  Személyes jelenlétemre,  hozzájárulásomra a  meghitt, biztonságos önmagukban való elmerüléshez alkalmas hangulathoz, légkörhöz, a sustorgásomra, duruzsolásomra, csendes hallgatásomra, gyerekcipeléstől izmos karjaim támaszára, sokféle érintésre képes kezeimre? Ezeket tudom adni a szülőség útján járóknak lelki folyamataikban a gyermek iránti vágy felébredésétől kezdve a várandósságon, szülésen, gyermekágyas időszakon, a korai évek gondoskodásának korszakán keresztül egészen az ezt az időszakot követő “önmaguk újraszülésig”.
Legfontosabb képzésem a dúlasághoz  saját anyaságom volt. Ahogyan a gyerekeim jelzéseit, megnyilvánulásait éberen figyelve igyekeztem szükségleteiknek megfelelő lehetőségeket felkínálni az adott szituációban, annyira bevonódni, annyira közel menni, amennyire csak szükséges, de ha nagyobb távolságra támad igényük, észrevenni, és hátra lépni egy lépést, kettőt vagy hármat, úgy összpontosítok dúlaként is a család, a pár, de leginkább az anya és a magzat szükségleteire, s igyekszem azokra gyors és adekvát válaszokat adni, maradok mellettük, amíg igénylik a jelenlétemet, és távolom, amint erre támad igény. Szeretettel, elhivatottsággal.
Dúlának lenni ezt jelenti számomra.

együtt

Az áldott állapot hangulata

Mióta ember él a földön, a gyermekvárás időszaka, különleges, kitüntetett jelentőségű, szakrális hangulatú időszak volt  egy nő életében. És egyben közösségi ügy is: az állapotos asszonyt körülvették rokonai, és a szűkebb-tágabb környezetében élők, és valamennyien felelősséget éreztek, azért, hogy megadassék az anya számára mindaz, amit szükségesnek, nélkülözhetetlennek véltek, valamint távol maradjon tőle, mindaz amit a közösségi tudás ártalmasnak, veszélyesnek tartott. Persze nem csak a közösség érdeke volt a gyarapodást és a jövőt jelentő utód és az őt hordó édesanya védelmező felügyelete. Az anyák is sokat kaptak ettől: segítő kezeket, értő füleket, együttérző szíveket.
Mai materialista szemléletű társadalmunk hajlamos úgy megközelíteni ezt az időszakot, mintha pusztán egy átmeneti, kockázatokkal és lehetséges problémákkal fenyegető biológiai állapotról lenne szó, semmi többről.  Ám ma is akadnak olyan emberek, akik akár anyaként, akár  kísérőkként, akár hozzátartozókként megmerítkeztek az áldott állapot élményében,  és megtapasztalták a transzcendens erők közelségét is.
Az utód fizikai egészsége iránti kollektív aggodalom, és felelősségérzet  ma talán éppen olyan erős, mint az óvó-védő, rontáselhárító rítusok sikerességében bízó régi társadalmakban, ám ez sajnálatos módon gyakran igen szerencsétlen formákat ölt, ami többet árt, mint használ: A jószándék nevében szinte mindenki- beleértve az utcai járókelőt, vagy a fülketársat a vonatban- feljogosítva érzi magát, hogy a kismama döntéseit felülbírálja, megkérdőjelezze, tanácsokat osszon életének olyan privát területeire, mint a táplálkozás, a testmozgás, vagy a szexuális élet.  Történik mindez többnyire az empátia és a támogató légkör  biztosítása nélkül, sőt olykor durván, gorombán, méltóságában sértve az édesanyát.
Arról nem is beszélve, hogy ezek a tanácsok nem mindig  a leghitelesebb információkon alapszanak. A tapasztalat azt mutatja, hogy sajnos néha a kompetenciába vágó magasfokú végzettség, vagy a több évtizedes praxis sem jelent feltétlenül garanciát arra, hogy az illető lépést tart a szakmai ajánlásokkal, folyamatosan bővíti ismereteit.  Az pedig egészen kivételesnek mondható, amikor adott a jó szándék, az empátia és a szabad kapacitás is a szakértelem mellé a várandós édesanyát foglalkoztató orvosi vizsgálatokkal nem szorosan összefüggő kérdésekre.

várandós anya

 

Így előfordulhat, hogy a sok jószándékú tapasztalt barátnővel, rokonnal, és kiváló egészségügyi szakemberekkel körülvett édesanya is  érzelmileg magára hagyottnak, elhanyagoltnak érzi  magát. Sokan úgy érzik a várandósságuk semmi másról nem szól, mint kötelező előkészületekről, szervezésről, vizsgálatokról, adminisztratív teendőkről.
Hol van  már ebben az egészségügyi megfigyeléssé és nyers információközléssé csupaszított gondoskodásból   a várandósságot az ősi idők övező  szakrális hangulat?
Izzó parázsként ott szunnyad minden anyában, aki gyermeket hord a szíve alatt.  Csak szeretetre, és támogatásra van szüksége, hogy meg tudja találnia magában, és máris a kezében a lehetőség, hogy tűzzé szítsa,  s az általa kiválasztott személyek aktív jelenlétére, hogy velük együtt körbetáncolhassa a teremtő erők dicsőségére, saját maga és  szerelmetes magzata örömére, szépséges szülését előkészítendő.

A siker

fountain-of-neptune-nereid
Részlet bolognai Neptunusz szökőkútból


Amikor egy édesanyától olyan visszajelzést kapok, hogy ismereteimmel, tapasztalataimmal segíteni tudtam őt abban, hogy sikeresen túljusson egy szoptatási nehézségen, mindig az én legeslegelső szoptatással kapcsolatos sikerélményem jut az eszembe.

Első gyerekem születése előtt úgy készültem a szoptatásra, hogy biztos, hogy nem fog sikerülni. Minden ágon valamennyi női felmenőm minden elszánt szoptatási kísérletét fájdalmas csalódás követte, biztos voltam tehát benne, hogy nem volt kitől megfelelő anatómiai adottságokat örökölnöm a sikeres szoptatáshoz. Persze azért elolvastam mindent, ami a kezembe került, és meghallgattam minden előadást, amire lehetőségem volt, és eldöntöttem, hogy megkísérlem az igény szerinti szoptatást, hogy nyugodt lelkiismerettel fogadjam a kudarcot. (Az nem tűnt fel, hogy a legújabb szoptatási útmutatók éppen ellentétes tanácsokat tartalmaznak azokkal szemben, amikre támaszkodva női felmenői szoptatni próbáltak. Hiszen a várandósságom alatt ezekről a régi tanácsokról semmit nem meséltek, de később is csak leginkább annyit, hogy “nem váltak be”.)
A babám megszületett, és én már a szülő szobán megszoptattam, és később is-  legújabb előírás szerint -minden gyanús jelzésnél mellre tettem, nem korlátoztam a szoptatásokat sem gyakoriságban sem időtartamukban. A tejbelövellést- valószínűleg éppen a mellek gyakori és alapos ürülése miatt- nem is éreztem, a tejleadóreflexem is észrevétlen maradt, biztos voltam hát benne, hogy nekem nincs tejem, és nem is lesz soha. Másfél hetes lehetett a kisfiam amikor egy reggel éppen öltözés közben meghallottam a sírását, és a tejem éppen ilyen látványosan indult meg, mint a képen látható szoboré. Sosem felejtem el azt a katarktikus megtapasztalást. Hogy a temészet mégis csak működik. Hogy én magam is a természet része vagyok! Hogy a női test működése nem is olyan felfoghatatlan misztérium, mint korábban gondoltam. Hogy a szoptatás működése megismerhető, megbízható. Hogy a problémák, nehézségek információval és érzelmi támogatással megoldhatók. Hogy az anyák képesek biztosítani mindazt, amire a babájuknak szüksége lehet. Hogy a babák képesek kihozni az édesanyjukból azokat a rejtett erőforrásokat, amiknek a létezéséről azelőtt nem is álmodtak volna.
Hát pontosan ezek az érzések kavarognak bennem, amikor arról kapok visszajelzést, hogy sikerült egy anyának meghaladnia egy szoptatási problémát.