dúlaság címkével jelölt bejegyzések

misztérium

a franciaágyon hevertünk oldalvást,

arccal szemben

egymás felé.

emlékszem, hogy

barna volt már a szeme,

egészen barna, akár az enyém,

és belefértem egészen

a képbe, ami visszatükröződött

a felszínén.

egészen biztos voltam benne,

hogy ő is magára ismert,

olyan hosszan bűvölte tekintetével

szemeim.

a kis hasa melegen hullámzott a tenyerem alatt,

amint lélegzett,

ha gügyörészett,
kicsit meg is bizsergetette a bőröm alatti hajszálereket

mellkasa rejtekében pedig ott dübörgött
az erő,
akihez esténként imádkozni szoktam
abban az időben,
hogy maradjak életben álmomban is.

földellő rituálé gyanánt
zavaromban a nevét ismételgettem,

hirtelen önkényes, üres fogalommá vált

az idő,

és hazugságnak tűnt, hogy csak pár hónapja él,

a gondolat pedig elhordozhatatatlan,

hogy pusztán elméletileg ugyan,

de lehetett volna úgy is,

hogy ne legyünk

hiszen annyira erősen vagyunk.


fel voltam világosítva már,

egyből miután megszületett,

de azóta sem állt össze a kép,

miként építhet fel egyetlen illékony pillanat,

és két mikroszkópikus méretű sejt,

ilyen súlyos, és megmásíthatatlan

dolgot, mint a létezés.

2018.május 6.

fotó: pixabay
fotó: pixabay

 

 

GYIK- a magánéletemről

A fénykor, amikor még könnyű volt reklámfotót csinálni róluk
Archív felvétel 2013-ból.

A segítő hivatású szakemberek a sajátélmény-megosztás tekintetében általában kétféle iskolát  képviselnek: Az egyik szerint törekedni kell arra, hogy minél kevesebb saját élményű tapasztalatot osszunk meg a klienssel-hiszen a szülés körüli női segítők akarva, akaratlanul egyfajta anyai példaképként, szerepmodellként funkcionálnak az újdons(z)ült édesanyák szemében, és hajlamosak a saját megoldásaik megtalálása helyett a segítőkét “másolni”: olyan szülésben gondolkozni, úgy táplálni a babát, úgy gondoskodni róla, mint a “szakértő” tette anyaként. Holott  maga a szülés körüli támogatás pont az adott AnyaBaba pár, illetve család egyénre szabott útjának megtalálának támogatásáról szólna.
A másik irányzat szerint  óvatosan, és bizonyos szempontok betartása mellett, de szabad saját élményt megosztani, ettől csak személyesebb lesz a jelenlét, intimebb a dúla-anya kapcsolat, hitelesebb a segítő személye.
Eddigi tapasztalataim alapján van anya, akinek egyértelmű határokra, “biztonságos távolságtartásra” van szüksége, és van anya, aki előszeretettel kérdezget a saját anyai tapasztalatomról, életutamról, mert ettől érzi igazán táplálónak, intimnek a kapcsolódásunkat. Az ő leggyakoribb kérdéseik alapján állítottam össze ezt a bejegyzést. 🙂

Anyaság, szülés, szoptatás, gyerekek:
Az a fajta nő vagyok, aki mindig tudta, hogy hamar és sok gyereket akar. Jelenleg három kisfiam van 11, 9, és 6 évesek. Mindhármat hüvelyi úton szültem, és mindhármat kórházban. Mindhárom tanulságos és nagyon különleges élmény volt. Volt, amelyiket ott helyben is orgazmikusnak találtam, és volt, aminek csak hosszú évek elteltével, sok kör szülésfeldolgozó után végül egy dúlaképzésen sikerült meglátnom a teljes ragyogását. A saját anyaságom tapasztalata, hogy a szülés nem egy különálló esemény, hanem az élettörténetem akkori fejezetébe szervesen illeszkedő történés, mely -főleg utólag visszanézve-logikusan és kiszámíthatóan zárta le az adott várandósságot és nyitotta meg anyaságom következő fejezetét. Épp ezért sem a szülést illetően, sem az azutáni időszakkal kapcsolatban nem tudnék olyan mondani, amit máshogy kellett volna tennem, legfeljebb olyat, amit egy újabb babával- az eddigi tapasztalataim birtokában a mai prioritásaim tükrében máshogy tartanék ideálisnak, de ember tervez, Isten végez.

Így szoktam vajúdni az átmeneti szakban. :)
Így szoktam vajúdni az átmeneti szakban. 🙂
És így szülők
És így szülök… és közben épp nagyon félek, hogy nem fog soha megszületni ez a baba. Innentől a következő nyomásra- ahogy az általában lenni szokott-már látszani fog a haja.

A fiúkat mind egyéves korukon túl szoptattam, viszonylag problámák nélkül, a legnagyobb kihívás eddig a harmadik gyerekem elválasztása volt. Főleg elsőre nagyon meglepett, hogy helyes ismeretekkel és támogató családi környezetben ilyen “sima ügy” is tud lenni.
Számomra az anyaság legfontosabb aspektusa az életadás, élni hagyás: a “dúláskodás” egy  újabb egyedi és megismételhetetlen emberi lélek első szárnypróbálgatásai mellett. Kiváltságnak érzem, hogy én  avathattam be őket a testi létezés misztériumába, én lehettem nekik az Élet kapuja.

Bámulatos, mind a hárman mennyire hasonlítanak ránk, a szüleikre, és mégis mennyire újak, senki máshoz nem hasonlíthatók. A szülőség folyamatos beavatódás a Teremtés misztériumába. Ezért is szeretnék még  ilyen jellegű felkérést is kapni egy új megszületni és élni vágyó lélektől.

Miért lettem dúla?

Szülésrebocsátó szertartásra készülődve. A legbüszkébb minden dúlaskillem közül a jól hajló derekamra vagyok.
Szülésrebocsátó szertartásra készülődve. A legbüszkébb minden dúla-skillem közül a jól hajló derekamra vagyok.

Ugyanezért. Hogy a Teremtő közelében lehessek. Nagyon erős vonzalmat érzek hozzá fogantatásom pillanata óta. Az első szülésem legfontosabb felismerése ez volt, hogy nekem  a transzcendens és a profán, testi valóság találkozási pontján van dolgom ezen a világon. Hogy mindhalálig dúlaként, az még talán mindig nem teljesen végleges döntés. Mindenesetre nagyon kellemes elidőzni ebben a stádiumban, ahol  egyszerre lehetek szemtanúja a lelkek megtestesülésének, de az alaktalan  energiák közelségét is érezhetem. Egyszerre kísérni a test és lélek partjáról a szent folyamatot, ugyanakkor  nem beleavatkozni csak engedni szabadon  folyni a maga belső  késztetése szerint…ez olyan nagyon nekem való.

Egyéb hivatások:

A dúlaságon és a szülésfelkészítésen kívül EMMA vonal önkéntes vagyok, és időnként írok cikkeket is főleg perinatális témákban.

Hogy van ennyi energiám?

Ennyit kaptam. Nem érdemeltem ki semmilyen módon, nem kellett érte semmit tennem. Nekem csak úgy  összejönnek a dolgok az életben valami miatt.

A párom

Gyerekeim apja, egy nálam 6 évvel idősebb férfi, akivel 17 éves korom óta vagyok együtt. Házasságot kötöttem vele, de nem szeretem ezt  a “férjem” szót a patriarchális-feudális kicsengése miatt. Szóval a párom támogat mindenben, ami fontos számomra. A hangsúly a”számomra” szón van. Nem egy birth-activist apuka, de engem nagyon szeret, és ha traktorszerelésben vagy az ebihal- tenyésztésben szeretném megvalósítani magam, abban is támogatna.

A gyerekeinket is szereti. :)
A gyerekeinket is szereti. 🙂

Szolgálatban

Te egészen bennem,
de én határozottan
kívül rajtad,
alattad,
mégis melletted,

földig hajolva,
térdepelve
előtted,
és az előtt,
Aki
most  némán szétárad
alattunk,
elsuhan
fölöttünk,
közöttünk,
de főképp benned.
kísérlek téged amerre mész,
ismerős tájakra
viszel magaddal,
messze idegenbe.
ölemben hordalak
és benned magamat.
Milyen gyönyörűséges
mindennek határán állani!
érinteni
 a szomszédos földeket
és az ellenséges hatalmakat.
Én most csak az ujjaim hegyével.
De te, akit ölemben tartok
 legmélyeddel…
Kísérlek téged
amerre mész,
amíg csak élsz
és én viszlek magammal
többedmagaddal,
akiket ölembe vettem
mindhalálig.

Karnyújtásnyira

Karnyújtásnyira tőlem az anya
tétován nyújtom felé kezem,
ez a tánc most nem az enyém,
 hagyom, hogy ő vezessen.
Karnyújtásnyira tőlem a csoda,
mely néha velem is megesett-
Ölelésre tárta karját,
és nem lépett közelebb.
Karnyújtásnyira tőlem a fiú,
Nem nyúlok érte, nem az enyém
Csak szememmel ölelem át,
magzatmázas kis testét.

Karnyújtásnyira tőlem a család,
Én pedig csak áldott idegen
a szűk falakat feszegető
örömöt szemlélhetem.

 

Most békés szívvel maradhatok
A küszöb másik oldalán.
Szemtől szemben az ígéret földjével
lépésnyire a boldogságtól-
Biztonságos távolságra tőle.

Innen teljességében látszik mindaz,
Amiért mindigis hiába nyújtottam volna a karom.
Most bocsásd el Uram, szolgádat
beszéded szerint békességgel,
mert látták szemeim az üdvösséget.

2014. január 17.