biológiai norma címkével jelölt bejegyzések

10 +1 dolog, amit mindenkinek tudnia kell(ene) szülés előtt! -9.rész

9.  A szülés legfontosabb szakasza a baba megszületése utáni 2-3 óra

Még egy tervezettől szélsőségesen eltérően alakult szülés is megszépíthető, ha a baba egyből az anya csupasz bőrére kerülhet, és lehetőség szerint ott is maradhat legalább 1-1.5 órán át. Ha ez nem lehetséges, a második legjobb megoldás, ha az apja mellkasán szőrkontaktusban várja ki az újszülött, amíg magához ölelheti végre az anyukája. Ha nem volt gyógyszeres fájdalomcsillapítás a vajúdás alatt, a baba nagyon éber és erős, érdeklődve fordul a szülei felé, és saját erejéből képes felkúszni az anyamellre, és hibátlan technikával mellre tapadni.  Az a pár csepp kolosztrum, amit ilyenkor magához vesz, nagyon értékes az immunrendszere számára. Nem is beszélve a bevésődés jelentőségéről: mind az anya, mind a baba egyszer s mindenkorra megtapasztalja, hogy képesek együttműködni a szoptatásban! 

Az újszülött baba és a szülei teste-lelke is arra számít, hogy a születés utáni órákat a baba az édasanya testén töltheti. Minél szélsőségesebben eltérünk ettől az ősi evolúciós programtól, annál jobban sérül valamennyi érintett a történetben.

Ha az első órák ettől a biológiai normától szélsőségesen eltérnek (sem az apa, sem az anya nem lehet a babával), az komoly stressz mindhármójuk teste és lelke számára, rontja a sikeres szoptatás esélyeit, utólag pedig sokszor szakértő segítségére van szükség ennek a veszteségnek (hiszen elvesztették azt a normális, egészséges tapasztalatot, amire számítottak) a  feldolgozásához. Érdemes olyan kórházat választani, ahol az azonnali és folyamatos, legalább 1 órás bőr-bőr kontaktus nem forradalmi kívánság, hanem az alapprotokoll, amit kérés nélkül minden jó állapotú anyababa – pár megkap.



A teljes cikk eredetileg a Bababarát szállások oldalán jelent meg

Miért érdemes szoptatós csoportba járni?

A sikeres szoptatáshoz alapvetően 3 dologra van szükség: az anya elhatározására, hiteles, korrekt információkra, és társas támogatásra.

Szoptatás
Egy jó kezdet sokat számít, de elkél a támogatás a továbbiakban is!

 

Valaha ez az egész egyetlen “csomagban” volt: A nagycsaládos mindennapokban a baba szoptatása a hétköznapok magától értendő része volt. A cseperedő nagylányok számára szép lassan nyilvánvalóvá vált, hogy az anyaság, sőt a női lét, “asszonysors” ezzel jár, rá is ez vár.
Ugyanakkor volt módja ellesni a technikai részleteket, kisebb-nagyobb fortélyokat.
Nemcsak azt láthatta közvetlen közelről, hogy hányféle testhelyzetben lehet mellre tenni a babákat, totyogókat, de azt is, hogy a mohó Pistike kis vasgyúró, az “irzíkeny “Andriska meg sokkal lassabban gyarapszik, és végül ugyanolyan erős szép szál, munkabíró legénnyé serdülnek sok-sok év múlva. Hogy Marinak alig domborodik valami a pruszlik alatt, mégis csupa hurka minden kisbabája, és még az unoka testvére gyerekeit is megszoptatja időnként. Hogy Zsuzsi várandósan is tudja szoptatni az ikreit, Manci meg  nem is esik újra teherbe, amíg le nem választja a “cseppjét.” Hogy Bözsinek meghalt az anyukája, Pirinek meg pont katona volt a férje, amikor babájuk született, és mégsem ment el a tejük- igaz, amíg nagyon maguk alatt voltak, néha Mari szoptatta a kicsit.
Nem volt szükség sem “felkészítő tanfolyamra”, sem szoptatós baba-mama körre.
A női kalákában végzett közös munka során volt lehetőség a tapasztalatcserére, “tanácsadásra”.

szoptatós csoport
Kép: Pinterest

Természetesen eszem ágában sincs  visszasírni ezeket az időket, hisz ma sok szempontból sokkal szabadabbak és boldogabbak az emberek.

Viszont vannak olyan funkciói a régi falusi világnak, amiket a mai világban sem  igazán tudunk nélkülözni.

Az élet normális jelenségei, mint az egészséges kisbabák normális viselkedése, és az anyai gondoskodás szép lassan “tankönyvi” anyag lett- no, nem a közoktatási tanterv részeként, hanem az igazán lelkiismeretes, nagyon tudatos szülők “tananyagaként”.

Három egyidős baba, három különböző genetika, háromféle temperamentum. A normális sokféle!
Három nagyjából egyidős baba, három különböző genetika, háromféle temperamentum. A normális sokszínű skála!

Miközben talán elég lenne tartani a kapcsolatot a szülővé vált családtagjainkkal, évfolyamtársainkkal, munkatársainkkal, ismerőseinkkel. Rendszeresen látogatni őket, ítéletek és jótanácsok nélkül jelen lenni a mindennapjainkban, és figyelni.
Ami viszont a szoptatást illeti, sajnos nem biztos, hogy elég ennyi: Az utóbbi évtizedekben sajnos több női generáció nőtt föl igazán pozitív szoptatási minta nélkül-és ez társadalmi tendencia.

Bár szép szavak szintjén továbbra is ment a szoptatás értékeinek méltatása, de hogy ennek a gondoskodási formának olyan “hátulütői” lehetnek, minthogy az anyák mindenhova magukkal viszik a babájukat és diszkréten mellre is teszik, ha erre van szükség, ezt már kevésbé sikerült elfogadni.baby-1753205_960_720

A szoptatós csoportban minden anya tudja, megérti, és elfogadja, hogy a szoptatás szoptatással jár- nemcsak a babaszoba félhomályában Mozart hallgatás közben, hanem begyulladt mellel, kialvatlanul, egy nyűgös, többemberes, fogfájós kisbabával is, aki csak egyetlen nyakatekert testhelyzetben tűri a mellretételt. Lehet látni maratoni szopikat, villámszopikat, bőtejű anyákat, éppenhogy eleget termelő anyákat, főállású anyákat, dolgozó anyákat, tanuló anyákat, szopizó újszülötteket, szopizó csecsemőket, szopizó bölcsiseket, sőt néha még szopizó ovisokat is!

Együttalvó családokat, hordozó családokat, babakocsit is használó családokat, csak kiságyban alvó babákat, csak a szüleik testén alvó babákat, nagycsaládban élő, többedik babákat, sőt még örökbefogadott babákat is.
Egy kis sziget, ami visszacsatol a hús-vér élet normális sokszínűségéhez.

Próbáld ki a lakóhelyedhez legközelebb eső lehetőséget:
http://szoptatasportal.hu/baba-mama_csoportok

Indexen a hüvelyi szülés

Az úgy volt, hogy szabadon felhasználható fényképanyagot kerestem egy szüléses témájú posztomhoz. Ellátogattam hát a kedvenc lelőhelyeim egyikére, és beírtam kulcsszónak , hogy “birth”- vagyis szülés. A teljesség igénye nélkül, csak a leglightosabb darabokat mutatom meg nektek elrettentésképpen: na nem a szüléstől akarlak elrettenteni, hanem attól, hogy a média alapján  alakítsátok ki a szülésről alkotott képeteket. Tehát a “szülés” az ingyenes stockfotók alapján így néz ki:

szülés stockfotó 2

szülés stockfotó

Sőt

szülés stockfotó3

Bár több, mint 30 éve nem élek magzatburokban ;), mégis elgondolkoztatott a dolog. Azt odáig értem, hogy egy furcsán felemás prüdéria jellemzi a társadalmunkat, amibe a véresfejű akcióhős belefér akár főműsor időben is, de a menstruációs vér témája- akár vizuális illusztráció nélkül is -közfelháborodást kelt.

No, de esetünkben itt azért látunk némi vért a találati képeken- többek között-a legutóbbi képen is. A hüvelyi szülést meg egyet sem. Nemhogy négykézláb, vagy szülőmedencében, női segítők körében, de kőmetsző pózban, kengyelbe tett lábakkal sem! Nemcsak gáttal koronázott bababuksit nem látunk, hanem egy párjába kapaszkodó szülő nő ösztönöktől átfűtött arcát sem. Csak szikéket, csöveket, műszereket. Ebből “főznek” a blogok, újságok. A gólyamesét már a mai szülők többsége cikinek érzi, ám a nyílt  választ a gyerekek természetes kérdéseire “túlzásnak” tartja: Nemegyszer volt már “szerencsém” hallani, amint anyatársak azzal vigasztalják császármetszéssel szült barátnőjüket, hogy “Sebaj, legalább nem lesz olyan kínos válaszolnod, amikor megkérdezi pár év múlva, hogy hol jött ki a pocakodból?”
Vajon miért akkora mumus a hüvelyi szülés, hogy még a sejtető ábrázolástól is egyre jobban tartózkodnak a filmek, sorozatok? Csak nem ugyanaz a probléma vele, mint a diszkréten szoptató anya látványával? Hogy az agyunk tud a láthatatlan részletekről is-sőt az épp szoptató mell, illetve szülő vagina egyéb lehetséges funkcióiról is? Mintha lassan már nem is az lenne tabusított tény, hogy a szülés lehet erőt adó, katarktikus élmény, hanem az, hogy a baba – alapbeállítás szerint legalábbis- a hüvelyen keresztül érkezik a napvilágra… Egy titokzatos, illetéktelen kukucskálók elől gondosan elrejtett járaton keresztül, amely egyben a legmélyebb intim kapcsolódás kapuja is két egymást választó-szerető felnőtt között, az emlékek és a jövedölések feneketlen kútja. És mégsem így beszélünk róla. Hanem leginkább sehogy.

 

Lin Tzu-hung pornográffá nyilvánított facebook fotója.
Lin Tzu-hung pornográffá nyilvánított facebook fotója.

Eltűnt idők nyomában

Valaha a nagyobbacska lányok, nők, minden női rokonuk szülésére hivatalosak voltak. Ma kivételesen szerencsés az a nő, aki a saját szülésein kívül barátnői, rokonai szülésébe is bepillanthat. A születés és a halál a 20.század közepéig soha nem volt olyan értelemben vett intim magánügy, mint a szex, vagy az ürítés. Zártkörű, családi, közösségi ünnep volt. sisterhood
Az 50-es évek derekán a születés és a halál medikalizációjának folyományaként veszítettük szem elől ezeket a természetes jelenségeket, az már jelentős humanizálódásnak számított, amikor nagy nehezen beengedte a rendszer a legközvetlenebb hozzátartozókat a szülő anya, illetve a haldokló ember mellé.
Nemcsak a megcsodálás lehetőségét,  mintát is elveszítettük, miként lehet szépen megélni ezeket az ünnepélyes, sorsfordító eseményeket, mi a része a normális folyamatnak, mi az, ami már tényleg veszélyes?
A szürke, férfias hétköznapoktól eltérő normális, női testműködés teljes egészében félelmetessé és kiszámíthatatlanná vált- saját magunk számára is.

Idegvégződések nélküli “üresjárat” vagy gyönyörökkel kikövezett ösvény világok között?
A szülőcsatorna, mint modern (szexuális) tabu

Több, mint fél évszázada vette kezdetét a szexuális forradalom, de valahogy a női hüvely hosszú-hosszú évtizedekig kimaradt a felszabadításból. Sőt- mintha ez a csodálatos erogén zónánk kifejezetten vesztett volna a Kinsey jelentéssel induló tudományos buzgalmak közepette. A legújabb időkig a kutatások a csiklót kizárólag annak kívülről is látható
részével, a csikló makkjával azonosították, és a 60-as években születtek elméletek úgy tarották, hogy a női orgazmushoz csakis és kizárólag ezen a szerven  keresztül  vezet az út. A szubjektív  női vallomások keveset nyomtak a latban- az életidegen   kütyükkel folytatott mérőműszeres vizsgálatok eredményeivel szemben. Időnként hosszasan elvitázgattak az orvosurak arról, hogy képesek vagyunk-e hüvelyi behatolás közben is orgazmust elérni: az Ernst Gräfenberg által “felfedezett” “felségterületet”, a női nemi öröm egyik legfontosabb központját hol nem létezővé nyilvánították, hol rehabilitálták, míg legújabban arra nem jutottak, hogy biztos, ami biztos, injekciózzuk meg hialuronsavval  és akkor majd garantált és hihető lesz a gyönyörünk.
Vissza-visszatérő érv, hogy a hüvely azért nem lehet orgazmikus szerv, mert akkor nem bírnánk ki a szülést.  De miért is zárná ki egymást az örömteli szex és az örömteli szülés? Bár tény, hogy a szexuális forradalommal egyidejűleg a medikális szülészet nem tudva és akarva ugyan, de mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne csak az orgazmikus szülés lehetősége maradjon titokban, de mindenfajta érzéki gyönyörhöz való hozzáférés is nehezítetté váljon a szülés után, sőt sok esetben az utólagos “helyreállító” operációk után is.

A képen látható meztelen hölgy épp nem ad életet gyermeknek, így ez a fotó minden valószínűség szerint nem szeméremsértő. (fotó: pixabay)
A képen látható meztelen hölgy épp nem ad életet gyermeknek, így ez a fotó minden valószínűség szerint nem szeméremsértő.
(fotó: pixabay)

Láthatatlan misztérium

Talán a hüvely rejtett volta, “láthatatlansága” miatt tűnik mind a patriarchális tudomány, mind a szexuálterapeuták szemében ilyen megbízhatatlannak, kevéssé érdekesnek.
Napjaink pornó-dömpingje sem épp a női test kevésbé látványos részeinek  tiszteletére buzdít. A hüvelynyíláson beljebb eső birodalom még a mai”mindent mutató” világban is rejtett tud maradni az illetéktelen kukucskálók elől. Csak közvetlen érintkezés útján mutatja meg magát- a kiválasztottaknak.

A bennünk élő félelmetes istennő

A szülőcsatorna tehát láthatatlan minden helyzetben, még egy igazán naturális szülésfotón is. Mégis tisztán érzékelhető a hatalma még az ártatlan, csúcsosfejű, magzatmázas újszülött fotóján is. A hajuk illatáról nem is beszélve.

Egyesek szerint a szülés körüli órák túl intimek, hogy a szűk családi körön kívül bárki kívülálló bepillantás nyerhessen, ezért illetlenség nyilvánosság elé vinni ezeket apillanatokat. A Szent Család úgy tudta, hogy ez a szülő nő szabad döntése, így pár órával a szülés után büszkén megmutatták  Újszülöttüket az őt illő alázattal megcsodáló idegeneknek.
Gerard van Honthorst: A pásztorok imádása Egyesek szerint a szülés körüli órák túl intimek, hogy a szűk családi körön kívül bárki kívülálló bepillantás nyerhessen, ezért illetlenség nyilvánosság elé vinni ezeket a pillanatokat. A Szent Család úgy tudta, hogy ez a szülő nő szabad döntése, így pár órával a szülés után büszkén megmutatták Újszülöttüket az őt illő alázattal megcsodáló idegeneknek.

Aki (hüvelyi)szülés köré keveredik külső szemlélőként, nem tudja elfordítani a fejét ettől az éteri eredetű, roppant nagy hatalom elől. Az Életadó, Felszabadító isteni kegyelem nyilvánul meg ezekben a kitüntetett percekben, mely valamennyiőnkre kiáradt, akik a Földön élünk, éltünk, és azokra is akik utánunk jönnek.
Ez az Energia túlmutat az emberi teljesítményen, józan ráción, “érzelmi intelligencián”. Nagyobb nálunk. Önnön érdemünk szerint egyikünk sem lenne méltó tiszta szeretének fényében sütkérezni. A szülés óráiban azonban- álljunk bár arccal a fal felé az anya fejénél-ott vagyunk színe előtt, mindannyian, akik jelen vagyunk a szent pillanatokban- méltatlan porszemek. És ez a hatalmas nem-anyagi természetű Létező megengedi, hogy jelen legyünk az erőterében, és szabadon töltekezzünk belőle.
Félelmetes, rettenetes, mégis felemelő, és örömteli kiválasztottként a közelében lenni. Mintha az ószövetségi Égő Csipkebokor jelenne meg előttünk és szólna hozzánk.

Ez a feltétel nélkül szerető, éltető, megáldó Hatalom minden profán pillanatban is megnyilvánul pusztán női létezésünk által. Azonban a patriarchális civilizáció valóságos védőbástya rendszert épített ki, hogy elrejtőzhessen a találkozás lehetőségei elől. A hüvelyi szülés az utolsó  olyan megnyilvánulása ennek a transzcendens energiának, amely képes áthatolni a vaskos “bástyafalakon”, megjelenni a rettegő tanítványoknak, és a hitetlenkedők számára is kézzel tapintható bizonyítékkal szolgálni a Teremtő halhatatlan és elveszíthetetlen szeretetéről. Ugye nem hagyjuk magunkat és az emberiséget megfosztani ettől a lehetőségtől valamiféle álszent, képmutató szemérem kedvéért?

Van itt mindenféle testnedv, meg meztelenek is vagyunk...De a Lényeg nem ez. Viszont bemutathatatlan a nyers, testi valóság nélkül.
Van itt mindenféle testnedv, meg meztelenek is vagyunk…De a Lényeg nem ez. Viszont bemutathatatlan a Lényeg a nyers, testi valóság nélkül.