anyaság címkével jelölt bejegyzések

Csokor helyett önrendelkezést!

A kép forrása: pixabay.com

A patriarchátus a szavak szintjén mindig is kiállt anyaság intézménye mellett. A gyermekei vélt vagy valós szükségleteiért önmaga alapvető emberi szükségleiről is lemondó anya sztereotip alakja tökéletesen megtestesíti mindazt, amit a férfiuralom elvár a nőktől: a csendes láthatatlanságot, kiszolgáltatott, feltétel nélküli engedelmességet a férfiközpontú rendszernek, a takaréklángra kapcsolt szexualitást és szakmai ambíciókról való teljes lemondást. Annak érdekében, hogy a hímsovinizmus ezt a torz és természetellenes anyaképet kialakíthassa a társadalmi gondolkodásban, először is a saját elvárásait kellett a biológiai norma fölé helyeznie. Az anyaság eredeti természete ugyanis nem a passzív kiszolgáltatottság, hanem, épp ellenkezőleg, egyfajta intuitív bölcsességen alapuló erőszakmentes dominancia!

A rendszer a kezdetektől fogva igyekszik szoros ellenőrzése és korlátozása alatt tartani a női szexualitást – reproduktív vonatkozásaival együtt. Tette mindezt a régebbi korokban az erkölcs védelmére hivatkozva, manapság pedig az objektív tudomány nevében. Immár a sokadik női generációval sikerült elhitetni, hogy nőnek lenni kezelésre szoruló betegség, a tulajdon testünk önmaga ádáz ellensége, egyedi és megismételhetetlen ritmusú reproduktív folyamataink pedig kiszámíthatatlanok, megbízhatatlanok, ezért veszélyesek.



A gyermekszülés aktusa a női teremtőerő egyik legimpozánsabb megnyilvánulása. Valójában éppen a társadalom és annak jövője van kiszolgáltatva az anyának: Hiszen ő az egyetlen, aki a méhében élő magzatot ki tudja hordani és világra tudja hozni. A hatalma tudatában és női ereje teljes birtokában lévő nőnél azonban nincs nagyobb veszély a patriarchátusra! Nem csoda, hogy a rendszer a kezdetektől fogva igyekszik szoros ellenőrzése és korlátozása alatt tartani a női szexualitást – reproduktív vonatkozásaival együtt. Tette mindezt a régebbi korokban az erkölcs védelmére hivatkozva, manapság pedig az “objektív” tudomány nevében. Immár a sokadik női generációval sikerült elhitetni, hogy nőnek lenni kezelésre szoruló betegség, a tulajdon testünk önmaga ádáz ellensége, egyedi és megismételhetetlen ritmusú reproduktív folyamataink pedig kiszámíthatatlanok, megbízhatatlanok, ezért veszélyesek. Sok nő önként bízza testét egy idegen férfi nőgyógyászra, hogy ő tartsa “kordában” egészséges, természetes női működését.

Az orvos ment meg a teherbeeséstől, majd az orvos ad engedélyt a gyermekvállalásra, és az orvos áll készenlétben a várandósság és szülés alatt is, hogy beavatkozhasson, amikor úgy ítéli szükségesnek.

Ám egy öntörvényű vajúdás alatt a szülő nő spontán, ösztönös megnyilvánulásai hamar egyértelművé teszik a valódi hatalmi viszonyokat. Ki tudná a higgadt, objektív főnököt játszani azzal a megzabolázhatatlan női őserővel szemben, melyről Dr. Marsden Wagner, az Egészségügyi Világszervezet nők és gyerek egészségével foglalkozó szekciójának egykori igazgatója így írt:

“Láttam egy asszonyt, aki haladt előre a vajúdás folyamatában, majd eljutott abba a stádiumba, amit mi második fázisnak nevezünk, és ez a nő egyszerre rálelt a benne rejlő erőre. Azt mondta: „Lépjetek hátra!!! Most megszülöm ezt a gyermeket!!!“

Ettől halálra rémültem. Még soha életemben nem láttam olyan nőt, akiben előtört volna ez az erő. Ez az erő halálra rémíti a férfiakat. Abban a pillanatban felismertem, hogy mindaz amit a szülés alatti gondozásról tanultam, arról szólt, hogy miként hajtsam az uralmam alá a nőt oly módon, hogy ne találjon rá magában erre az erőre. Mi férfiak nem akarunk találkozni ezzel az erővel, nem akarjuk látni, bármit megteszünk, hogy ne találkozzunk vele.”

A női erőt tehát meg kell törni, különben még a nők rájönnének, hogy maguk uralják a testüket, és hogy a gyermekeiket is saját maguk hozzák a világra. Nem kevésbé veszélyes következményekkel járhat a hímsovinizmusra nézve, ha az anyák elkezdenék tömegesen megtapasztalni, hogy a hüvelyük képes sértetlenül napvilágra engedni egy akár négy és fél kilós gyermeket is, majd továbbra is képes az örömszerzésre – akár már hetekkel azelőtt, hogy a szülészorvos “engedélyezné”.

A medikális szülésvezetés széles fegyverarzenált tudhat magáénak a női erő és kompetencia-érzet erőszakos megtörésére:

  • a korrekt tájékoztatás megtagadása,
  • a nő kizárása a saját testét, életét érintő döntésekből,
  • beavatkozások elvégzése orvosi indok nélkül pusztán praktikussági okokból (“így szoktuk”, a szaksegítők színházjegye aznap estére, “főorvosúr nem engedi másképp”)- adott estben a nő beleegyezése vagy akár tudta nélkül,
  • az intim szféra megsértése,
  • evés-ivás megtagadása a vajúdótól
  • szabad mozgás és testhelyzetválasztás korlátozása
  • a kísérőkkel való kapcsolattartás korlátozása a vajúdás egyes szakaszaiban
  • a vajúdás alatt jelenlévő hozzátartozók bevonása a nő megtörésébe (A szaksegítők időnként kiadják az apáknak a feladatot, hogy beszéljék rá a feleségüket egy általa egyértelműen elutasított beavatkozásra, de arra is van példa, hogy tevőleges együttműködést kérnek tőle.)
  • a testi integritás megsértése
  • tiszteletlen, sőt néha megalázó hangnem az anyával szemben
  • anya és újszülött rutinszerű elválasztása a szülés után

Utóbbi különösen káros és elavult szokás. Mind az anya, mind a baba teste-lelke minimum 1,5 órás bőr-bőr kontaktusban eltöltött háborítatlan ismerkedésre számít a szülés után közvetlenül. Az anya számára ez az élmény a szülés érzelmi csúcsa: ha történt is valami nehezen elfogadható a szülés közben, magzatmázillatú kicsi babája meleg teste, és tekintetébe kapaszkodó szemei előhívhatják a lelkében diadalittas eufória érzését.

Ha egy nővel szülése alatt a segítői tisztelettel, gyengédséggel, együttérzéssel bánnak, akkor büszkeséggel és méltósággal érkezik meg az anyaságba.

Ez manapság elég ritka. A hagyományos kórházi bánásmód jellemzően a szégyen és a bizonytalanság alapélményét alapozza meg. A traumatikus szülésélmények feldolgozását nehezíti, hogy közgondolkodás egyedül az intézményes keretek között zajló, “irányított”, beavatkozásokkal teli szülést véli az egyedül üdvözítő útnak a gyermekáldáshoz. Amennyiben a baba a hüvelynyíláson keresztül születik meg végül- mindegy, hogy közben hány személy és milyen végtagjával nehézkedett az anya hasára, hogy milyen orvosi eszközök kerültek közben bevetésre, vagy hogy mennyi utógondozást igényel a gátseb – ezt a kálváriát nevezi a köznyelv “természetes szülésnek”. A császármetszés növekvő gyakoriságával ennek a legtöbbször váratlanul szükségesnek ítélt, nagy, hasi műtétnek az említésére adott reakciók is egyre inkább elbagatelizálók: “Ennél nagyobb baja sose legyen”, “Sógornőm is császárral szült, mégsem lett semmi bajuk”, “Csak az a lényeg, hogy egészséges a baba”.

Így nézne ki a “biztonság”? Mégis kié? A kép forrása: pixabay.com

Nők ezrei szültek és traumatizálódtak a medikalizált modellben az utóbbi 4-5 évtizedben, és csak egészen kevesen jutottak túl a gyógyulásban a tagadás fázisán. Így aztán egymás megerősítése és támogatása helyett gyakran a saját nyomorából kitörni vágyó nők visszahúzása történik a tapasztaltabb asszonytársak részéről.

A szoptatás is csak addig tiszteletre méltó, amíg az lemondással, áldozattal, korlátozással jár az anya számára. Mihelyt, mint az élet hétköznapi kihívásait praktikus segítsége (házon kívüli szoptatás, nagyobb gyerekek szoptatása), vagy a női létben való kiteljesedés egyik fontos lehetősége jelenik meg egyből megkapja az “anyai önzőség”, “hanyagság”, sőt “a gyerek normális fejlődésének veszélyeztetése” vádakat

Ugyanez igaz az egész anyaságra. Sok anya árulásnak érzi, ha egy anyatársnak több szabadság jut, mint ameddig a társadalmi norma nyújtózkodni engedi az anyákat általában. A szüléshez hasonlóan itt is aduász a “gyermek érdeke”, mint érv: minden, amit önmagáért tesz az édesanya, azt csakis a gyereke rovására teheti. Ugyanakkor a gyerektől elvont idő és energia jogos, sőt “ a gyerek érdekében való”, ha más patriarchális elvárások teljesítése a cél: rendes otthon, gőzölgő vacsora a ház urának. A férj ingeinek kivasalása a baba szükségletei elé helyezhetők, sőt helyezendők, ám az öncélú kiruccanás babástul, az anya testi, érzelmi jóllétét elősegítendő programok nem helyezhetők a vasalt ingek ügye elé.

A kisgyerekes anyaság önmagában nem lenne teher. Az izoláció, és a támogatás hiánya teszi azzá – hisz mindez épp ellentétes az anya és a kisgyermek valódi szükségleteivel. Az evolúció a szülés körüli időszakban egy nagylétszámú támogató közösségi hálóval számolt: a gyermek önállósodásáig az anyának is gondoskodásra van szüksége. A gyermeknek valóban az anya testi és érzelmi közelségére van szüksége, ahogyan azt a patriarchális szónokok is szeretik hangsúlyozni. Az a fontos részlet azonban már ritkán hangzik el, hogy egy kiegyensúlyozott, saját szükségleteivel harmóniában élő anya testi és érzelmi közelségére van szüksége. Csakis az erőforrásaival szabadon rendelkező nő képes a lelkes és bőkezű anyai adakozásra.

A szülésélmény minősége és a szülészeti bánásmód egyértelműen befolyásolja a hosszútávú párkapcsolati elégédettséget, és a további gyermekvállalási kedvet. Azokban az országokban, ahol valódi tisztelettel bánnak a nőkkel a hétköznapokban, és a szülőszobában is, kevesebb a kizárólag anyai kérésre végzett terhességmegszakítás, jobb a szülők közötti együttműködés- még egy esetleges válás esetén is, és a házasságban élő szülők elégedettebbek a szexuális életükkel, mint a közép-európai macsó kultúrákban. A valódi családvédelem egyik legfontosabb pillére az anyák valódi autonómiájának támogatása kellene legyen.

Ezért ha az anyaság valóban fontos érték a társadalom számára- és nem csak arról van szó, hogy szívesen látnának maguk körül minél több aggódó, bizonytalan, kiszolgáltatott, alárendelődésre hajlandó nőt a különféle hatalmi pozicióban lévő személyek- először is vissza kell kerülnie a nők kezébe a hatalomnak a saját testük, szexualitásuk és reprodukciós folyamataik felett.

A cikk eredetileg a Nőkért Egyesület oldalán jelent meg 2017. május 07-én.
A képeket és a hozzájuk tartozó feliratot a mostani újraközléssel szerkesztettem bele.

A hervadás mítosza- avagy a női mell teljes kivirágzása

Szoptatástámogató segítőként és nőként is az a megfigyelésem, hogy a 21.századi nyugati világban kétféle nő létezik: akiket kisebb-nagyobb mértékben, de látványosan aggasztanak testük természetes változásai, és akik nem beszélnek erről, vagy elfojtják az ezzel kapcsolatos negatív érzéseiket, félelmeiket.
12 éve mikor az első gyerekem szoptatására készültem, még minden anyacsoportban egyetlen voltam, aki nyíltan kitette a kérdést: Mit tehetek a melleim szépségének megőrzéséért? Ma már havonta többször futok bele segítőként, hogy egy egészséges, szép, fiatal édesanya azt fogalmazza meg: a plasztikai műtétet látja az egyetlen lehetőségnek, hogy még valaha szépnek érezhesse a melleit. Ez egyrészt örömteli módon azt mutatja, hogy az egyik legmasszívabb patriarchális tabu végre megdőlt: az anyák kevésbé hajlandók beleállni a régi szűz-szajha sztereotipiába, mely szerint, ha már “megvan” a gyerekünk apja, “tisztességes nőként a szexuális vonzerejük beteljesítette küldetését, nincs többé szükség rá. A mai anyáknak már pont olyan fontos prioritás a szépségük megőrzése, női minőségük megélése, mint az elég jó anyaság megvalósítása.
Másrészt azonban, hogy sebészetileg próbálnánk orvosolni pornográf kultúránk keltette belső bizonytalanságunkat, igazán elkeserítő képet mutat.
Meglátásom szerint ebben is hasonlóképpen megy félre a gondolkozás, mint a korai feminizmus esetében, amely csak annyit tett az anyák felszabadításáért, hogy lehetővé tette, hogy ne legyen kényszer a gyermekvállalás, dönthessenek a nők úgy is, hogy nem válnak anyává. Azonban a legtöbb nő igenis vágyik a gyermekáldásra- csak elszigetelődni a világtól, egészségtelen függő viszonyba kerülni a férjétől, kitiltódva lenni a felnőtt élet színtereiről nem szeretne pusztán azért, mert az anyai vágyainak engedett.
Ma már van “szabadságunk” az orvostechnológia -cseppet sem kockázat és mellékhatásmentes- vívmányai által “új”, és “tökéletes” melleket szabatni, akár olyan nagyot és feszeset, amilyet 18 éves lányoknak sem ad a természet.
De mi van, ha valaki nem erre vágyik, hanem az ő _saját_ egyedi és megismételhetetlen melleit szeretné megőrizni méltóságban, szépségben, örömben, szeretetben?

A megoldást nem várhatjuk a patriarchális társadalomtól, melynek elemi érdeke, hogy szégyennel és utálattal nézzünk a testünkre, hogy még véletlenül se jusson eszünkbe ragyogni, sugározni- hisz akkor kikerülhetünk a rendszer kontrollja alól! De nem kaphatunk receptet attól a sisterhoodtól sem a boldogságra, ahol a testszégyen alóli felszabadítás csúcsát még mindig az jelenti, hogy “nyugi, úgyse nézi senki, hogy nézel ki”.
Aki igenis szeretné megélni saját virágzó, csábító szépségét a szoptatás dicsőséges diadalát megélt melleivel, annak saját magának kell kitaposnia az odavezető utat. Na jó, az én teljes támogatásomra azért számíthat.

Ilyen “vicces” képek mémek formálják az önképünket nőként. A társadalmi elvárás jót kacagni az ilyen poénokon internalizálva a saját testünk becsmérlését- ellenkező esetben megkapjuk azt a vádat, hogy nincs humorérzékünk.

Az agymosás közömbösítése

A legfontosabb teendő, ha büszke szeretnél a melleidre, a folyamatosan érkező káros üzenetek kizárása a lelkedből. Amilyen nehéznek tűnik, olyan egyszerű ez, ha a mérgező dogmákat a gyökerüknél fogva irtod ki: A melled hozzád tartozik.
Nem egy tőled elkülönült függelék, hasznos babatápláló edényke, nem férfikényeztető segédeszköz, nem divatos, vagy kevéssé divatos kiegészítő öltözék, hanem mindenek előtt te magad egy (meglehetősen központi) része. A szívcsakráddal egyvonalban helyezkedik el, vékony, érzékeny bőr borítja. A mellbimbód idegvégződésekben rendkívül gazdag terület, ami nemcsak az érzéki örömöket teszi lehetővé, de a sikeres szoptatáshoz, és a mély, intim kötődéshez szükséges oxitocin hormonok felszabadulását is. Ebből következik, hogy minden, ami a melledet érinti nagyon könnyen a szívedig hatol. A férfiak sok esetben ezt ösztönösen tudják is a szívük mélyén és ezzel az alázattal és egy szívtől-szívig történő kapcsolat szándékával közelítenek a szeretett nő melléhez. Kivéve persze azokat, akinek a lelkében a pornográfia agymosása már akkora pusztítást végzett, hogy szakember segítségére van szükségük, hogy ismét képes legyenek az élő, valódi emberek felé nyitni. Sajnos elég sokan vannak és rendkívül hangosak, de el kell mondanom: egyáltalán nem minden férfi ilyen.  Lehet, hogy a legjobb barátnőidé igen, de te akkor se törődj bele a lelketlen, skálázó, mustrálgatásba, tárgyiasító “használatba”, a külsőségek szubjektív befogadásán alapuló, bántó, megalázó kritikákba. Nem, nem igaz, hogy a férfi már csak ilyen természeténél fogva. A kultúránk ilyen, amiben élünk, de mindannyiónk előtt nyitva áll a lehetőség, hogy a szívünket és a saját valódi vágyainkat válasszuk a kész lelketlen, valóságtól teljesen elszakadt egyenízlés helyett.



Ahogy nincs két teljesen egyforma rózsa, a női test szépsége is milliárdféle lehet. Legfőbb vonzerőnk éppen az egyediségünk, személyességünk. Nincs objektív tökélesség, de aki nyitott szívvel fordul a teljes személyed felé, látni, csodálni és kívánni fogja a tested szépségét is.

A biológia nem ellenség, hanem barát

Zárszóként következzék a patriarchátus számára kellemetlen igazság:
Maga a (szoptató) anyává válás nem hogy elhervasztaná a női mell egyéb funkcióit, de ki is bonthatja a lánykori bimbózásunk teljes virágzását:
A sikeres szoptatásélmény javíthatja a testünkhöz, nőiességünkhöz fűződő viszonyunkat, a melleinkkel való elégedettséget, testi önbizalmat, az anya-gyerek testi intimitás ártatlansága, tisztasága helyreállíthatja a testközelséggel kapcsolatos ősbizalmunkat, melleink átmenetileg érzékenyebbeké, hosszútávon még nagyobb örömszerzésre képessé válhatnak.
Könnyebben szabadok tudunk maradni egy-két korlátolt agymosott ember ítéletétől, tudjuk szeretni a testünket, és ebbe a megingathatatlan, örömteli szeretetbe engedjük be az általunk érdemesnek ítélt férfit…
Hát igen, ez sokaknak egy kicsit kockázatosabbnak hangzik, mint porrábombázni az asszony önbecsülését, kiszárítani a saját vágyaitól idegen elvárásokkal a libidóját, hogy hálás legyen azért, hogy valaki még hajlandó egy fedél alatt élni vele.
A jó hírem, hogy a ragyogó, kivirágzott nő- bár valóban kevésbé ellenőrizhető, zsarolható és röghöz köthető, őszinte, tiszta, tettekben is megnyilvánuló szeretet, és az állandó fejlődésre való hajlandóság, sokkal mélyebb, erősebb és valódibb ragaszkodást vált ki a lelkükből, mint amilyennel a csupán szégyenből, és alacsony önbecsülésből párjuk mellett maradó nők viseltetnek “börtönőreik” iránt.

“A virágnak megtiltani nem lehet, hogy ne nyíljék”





GYIK- a magánéletemről

A fénykor, amikor még könnyű volt reklámfotót csinálni róluk
Archív felvétel 2013-ból.

A segítő hivatású szakemberek a sajátélmény-megosztás tekintetében általában kétféle iskolát  képviselnek: Az egyik szerint törekedni kell arra, hogy minél kevesebb saját élményű tapasztalatot osszunk meg a klienssel-hiszen a szülés körüli női segítők akarva, akaratlanul egyfajta anyai példaképként, szerepmodellként funkcionálnak az újdons(z)ült édesanyák szemében, és hajlamosak a saját megoldásaik megtalálása helyett a segítőkét “másolni”: olyan szülésben gondolkozni, úgy táplálni a babát, úgy gondoskodni róla, mint a “szakértő” tette anyaként. Holott  maga a szülés körüli támogatás pont az adott AnyaBaba pár, illetve család egyénre szabott útjának megtalálának támogatásáról szólna.
A másik irányzat szerint  óvatosan, és bizonyos szempontok betartása mellett, de szabad saját élményt megosztani, ettől csak személyesebb lesz a jelenlét, intimebb a dúla-anya kapcsolat, hitelesebb a segítő személye.
Eddigi tapasztalataim alapján van anya, akinek egyértelmű határokra, “biztonságos távolságtartásra” van szüksége, és van anya, aki előszeretettel kérdezget a saját anyai tapasztalatomról, életutamról, mert ettől érzi igazán táplálónak, intimnek a kapcsolódásunkat. Az ő leggyakoribb kérdéseik alapján állítottam össze ezt a bejegyzést. 🙂

Anyaság, szülés, szoptatás, gyerekek:
Az a fajta nő vagyok, aki mindig tudta, hogy hamar és sok gyereket akar. Jelenleg három kisfiam van 11, 9, és 6 évesek. Mindhármat hüvelyi úton szültem, és mindhármat kórházban. Mindhárom tanulságos és nagyon különleges élmény volt. Volt, amelyiket ott helyben is orgazmikusnak találtam, és volt, aminek csak hosszú évek elteltével, sok kör szülésfeldolgozó után végül egy dúlaképzésen sikerült meglátnom a teljes ragyogását. A saját anyaságom tapasztalata, hogy a szülés nem egy különálló esemény, hanem az élettörténetem akkori fejezetébe szervesen illeszkedő történés, mely -főleg utólag visszanézve-logikusan és kiszámíthatóan zárta le az adott várandósságot és nyitotta meg anyaságom következő fejezetét. Épp ezért sem a szülést illetően, sem az azutáni időszakkal kapcsolatban nem tudnék olyan mondani, amit máshogy kellett volna tennem, legfeljebb olyat, amit egy újabb babával- az eddigi tapasztalataim birtokában a mai prioritásaim tükrében máshogy tartanék ideálisnak, de ember tervez, Isten végez.

Így szoktam vajúdni az átmeneti szakban. :)
Így szoktam vajúdni az átmeneti szakban. 🙂

És így szülők
És így szülök… és közben épp nagyon félek, hogy nem fog soha megszületni ez a baba. Innentől a következő nyomásra- ahogy az általában lenni szokott-már látszani fog a haja.

A fiúkat mind egyéves korukon túl szoptattam, viszonylag problámák nélkül, a legnagyobb kihívás eddig a harmadik gyerekem elválasztása volt. Főleg elsőre nagyon meglepett, hogy helyes ismeretekkel és támogató családi környezetben ilyen “sima ügy” is tud lenni.
Számomra az anyaság legfontosabb aspektusa az életadás, élni hagyás: a “dúláskodás” egy  újabb egyedi és megismételhetetlen emberi lélek első szárnypróbálgatásai mellett. Kiváltságnak érzem, hogy én  avathattam be őket a testi létezés misztériumába, én lehettem nekik az Élet kapuja.

Bámulatos, mind a hárman mennyire hasonlítanak ránk, a szüleikre, és mégis mennyire újak, senki máshoz nem hasonlíthatók. A szülőség folyamatos beavatódás a Teremtés misztériumába. Ezért is szeretnék még  ilyen jellegű felkérést is kapni egy új megszületni és élni vágyó lélektől.

Miért lettem dúla?

Szülésrebocsátó szertartásra készülődve. A legbüszkébb minden dúlaskillem közül a jól hajló derekamra vagyok.
Szülésrebocsátó szertartásra készülődve. A legbüszkébb minden dúla-skillem közül a jól hajló derekamra vagyok.

Ugyanezért. Hogy a Teremtő közelében lehessek. Nagyon erős vonzalmat érzek hozzá fogantatásom pillanata óta. Az első szülésem legfontosabb felismerése ez volt, hogy nekem  a transzcendens és a profán, testi valóság találkozási pontján van dolgom ezen a világon. Hogy mindhalálig dúlaként, az még talán mindig nem teljesen végleges döntés. Mindenesetre nagyon kellemes elidőzni ebben a stádiumban, ahol  egyszerre lehetek szemtanúja a lelkek megtestesülésének, de az alaktalan  energiák közelségét is érezhetem. Egyszerre kísérni a test és lélek partjáról a szent folyamatot, ugyanakkor  nem beleavatkozni csak engedni szabadon  folyni a maga belső  késztetése szerint…ez olyan nagyon nekem való.

Egyéb hivatások:

A dúlaságon és a szülésfelkészítésen kívül EMMA vonal önkéntes vagyok, és időnként írok cikkeket is főleg perinatális témákban.

Hogy van ennyi energiám?

Ennyit kaptam. Nem érdemeltem ki semmilyen módon, nem kellett érte semmit tennem. Nekem csak úgy  összejönnek a dolgok az életben valami miatt.

A párom

Gyerekeim apja, egy nálam 6 évvel idősebb férfi, akivel 17 éves korom óta vagyok együtt. Házasságot kötöttem vele, de nem szeretem ezt  a “férjem” szót a patriarchális-feudális kicsengése miatt. Szóval a párom támogat mindenben, ami fontos számomra. A hangsúly a”számomra” szón van. Nem egy birth-activist apuka, de engem nagyon szeret, és ha traktorszerelésben vagy az ebihal- tenyésztésben szeretném megvalósítani magam, abban is támogatna.

A gyerekeinket is szereti. :)
A gyerekeinket is szereti. 🙂

Mesterségem címere: Szüléskísérő dúla

Motivációm

Azt mondják, úgy élünk, ahogy születünk. Hogy másnál mennyire találó ez a mondás, nem tudhatom. Én egész  életemben éreztem a születésem energiáját: Az elemi erejű örvényt, amely mindig pont arra sodort, ahol dolgom volt ebben a világban.Így szippantott be a születés körüli szolgálat is egy ominózus Luca napi péntek 13-a hajnalán, kedves barátnőm lába mellett guggolva.szolgálat

Hitvallásom, értékrendem

A szülésben- akár magában az Életben ennek a vad, nyers, intenzív, mégis mélyen bölcs, mindent átrendező Erőnek a megnyilvánulását tisztelem. Elsősorban a Fény megmutatkozásának aktusát látom benne, ehhez az aspektusához képest részletkérdés számomra, hogy egy steril műtőben, vagy egy család otthonában zajlik le.Abban tudlak a legelkötelezettebben és a legjobban támogatni, hogy bárhol, bárkikkel érjen gyermeked születésének pillanata,  megerősítő beavatódásként tudd megélni,  és életreszóló szép emlékként tudd megőrizni. Nem szeretem a merev, minden részlethez ragaszkodó szülési terveket, inkább arra tudlak biztatni, kerülj kapcsolatba az igényeiddel, priorizálj, keresd meg a számodra legbiztonságosabbnak tűnő utat, de fogadd el, hogy az út visz majd téged a maga tervei szerint.

Nem ígérem, hogy  ha melletted leszek a szülésed alatt, minden úgy fog alakulni, ahogy szeretnéd, és  mégcsak azt sem, hogy bizonyos nem kívánt beavatkozások nem fognak megtörténni. Arra szerződöm veled, hogy a legfontosabb szempontjaidat minden körülmény között próbálom- a lehetőségekhez képest- érvényesíteni, és hogy a lehetőségekhez képest legoptimálisabb körülményeket teremteni, hogy méltóképp meg tudjátok ünnepelni gyermeketek, családotok születését!

 Technikai részletek

couple-1599046_960_720Nagy öröm számomra az édesapákat is támogatni a szülővé érés útján, és velük együtt jelen lenni az édesanyák mellett a vajúdás és a szülés  óráiban. Ugyanakkor maximálisan tiszteletben tudom tartani azoknak a pároknak a választását, akik bármilyen oknál fogva inkább nem szeretnének apás szülést, mint ahogy azokét is, akik csak a felkészülésben, és /vagy a gyermekágyban igénylik a személyes segítségemet, de a szülést szeretnék az ő kettősük meghitt, intim titkának megőrizni. Igény szerint szívesen  vállalkozom egy segítői beszélgetésre akár külön-külön a két szülővel, akár hármasban, annak felmérése céljából, vajon a ti konkrét, és egyedi esetetekben melyik megoldás a leginkább testhez álló.

Azokkal az apákkal is szeretek legalább egy alkalommal találkozni, akik nem terveznek jelen lenni a szülésnél, azokkal pedig akik igen, nagyon  szívesen beszélgetek a személyes félelmeikről, elvárásaikról, kérdéseikről – igény szerint, akár négyszemközt is.casal-2765824_960_720
Várom az első bejelentkezésedet a tervezett fogantatásra irányuló első próbálkozásoktól kezdve, akár a 40. hétig. Az első alkalommal csak ismerkedünk, beszélgetünk, ezt követően van lehetőséged felkérni a várandósságod és a szülésed végigkísérésére, ha úgy érzed az első beszélgetés alapján, hogy igényt tartasz a szolgálatomra. Minél korábban keresel fel, annál valószínűbb, hogy lesz még szabad kapacitásom szüléskísérésre a terminusod körül. Azt szoktam javasolni, hogy a 36. hétig négyhetente találkozunk, onnantól pedig hetente. Természetesen az igényeidtől függően erre sort keríthetünk gyakrabban vagy ritkábban is. Ezeken az alkalmakon beszélgetünk a téged foglalkoztató kérdésekről a várandóssággal a vajúdással illetve a gyermekágyas időszakkal kapcsolatban, de szó eshet minden más témáról, ami éppen foglalkoztat, vagy úgy érzed befolyásolhatja a szülésedet, anyaságodat.( Pl.: Párkapcsolati kérdések, szüleiddel való kapcsolatod, após-anyós konfliktusok, rossz gyerekkori élmények kórházzal, vizsgálatokkal kapcsolatban…stb.) Túl azon, hogy ezzel hasznos információkat adsz nekem a számodra minél optimálisabb vajúdástámogatáshoz, kialakul közöttünk egy sajátos vér-nővéri kötelék ami hozzájárul a szülésed intimitásához, érzelmi biztonságodhoz.

Ha a várandósság elején születik meg közöttünk az együttműködés, de nem szeretnél várandós beszélgetéseket, eléggé ragaszkodom hozzá, hogy a harmadik trimeszter utolsó heteiben még legalább 1-szer mindenképpen találkozzunk, ekkor megbeszéljük, milyen stílusú vajúdástámogatást szeretnél pontosan, van-e olyan eszköz, amit semmiképpen ne felejtsek bepakolni a dúlatáskámba, és van-e olyasmi, amit semmiképpen nem szeretnéd, hogy kipróbáljak “élesben”? (Például nem szereted a váratlan érintéseket, vagy az erős illatokat, esetleg vannak rossz emlékeid az előző szüléseidhez kapcsolódóan bizonyos vajúdás közben elhangzott mondatokról)doctor-1807475_960_720

Fogadott orvossal, vagy szülésznővel való kórházi szülések esetén szeretnélek elkísérni valamelyik várandósgondozási vizsgálatra, és személyesen bemutatkozni a szaksegítőidnek.

szülésélményOlyan otthon-szülések esetében, ahol elképzelhető, hogy nagyobb testvérek is jelen lesznek a szülésnél, legalább egy-két alkalommal velük is szeretnék találkozni. Ha megbízatásom nem az anya támogatására, hanem az ő nagytesóvá születésük kísérésére szól, akkor legalább 4-5 délutánt el szeretnék tölteni velük, ebből legalább az utolsó alkalmat szeretném úgy megoldani, hogy én etetem, pelenkázom, fürdetem őket a szülők jelenlétében, hogy “élesben” ezek a helyzetek se legyenek szokatlanok egyik szereplő számára sem.

Hogy szülés közben mit tudok tenni az érzelmi biztonságod, és a szép szülésélményed érdekében, az annyira egyéni, hogy nem is bocsátkoznék részletekbe a rád vonatkozó konkrétumok ismerete nélkül. Inkább jelentkezz be egy ingyenes  és elköteleződés-mentes bemutatkozó beszélgetésre az elérhetőségeim valamelyikén , és beszéljük meg személyesen.:)
A szülés után- hacsak nem szeretnél gyermekágyas segítőnek is felkérni magad mellé- még kétszer találkozunk: Egyszer az első 3 napban, egyszer pedig a hatodik héten.

Természetesen igény esetén gyakrabban is sort keríthetünk a találkozásokra.

tattoo-2923997_960_720

Mit nem vállalok?

Szaksegítség nélküli szülések kísérését, illetve olyan otthonszüléseket sem, ahol a szülésért felelős szaksegítőnek nincs meg a törvényi előírásoknak megfelelő engedélye.

Nem tudlak támogatni terhességmegszakítás folyamatában, sem pedig az azt követő regenerálódás, gyász folyamatában, illetve az ezzel kapcsolatos döntésed meghozatalában. Viszont össze tudlak kapcsolni olyan dúlákkal, akik vállalják az ilyen jellegű veszteségeknek is a kísérését.

Nem vállalom a szüléskísérést, ha az apa a személyemet vagy a dúlai szüléskísérést nem tudja elfogadni. Akkor sem, ha a szülés alatt nem fogunk együtt “dolgozni.”(Ez alól természetesen kivétel az az egyedülálló anya, ahol az apa nem óhajt jelen lenni az aranyórában sem, vagy az édesanya dönt így.)

Nem ígérem, hogy tudom személyes jelenlétemmel támogatni a Budapest területén kívül ígérkező szüléseket.

Miért jó velem szülni?

Bár a viszonylag kevésbé tapasztalt dúlák közé tartozom, kísértem már szülést otthon, kórházban, és volt már császármetszéses kísérésem is. Nem okoz számomra nehézséget egyforma lelkülettel támogatni minden szülést, ugyanis a születés szépsége és értéke számomra egyforma függetlenül a szülés módjától, vagy helyszínétől. (Lásd feljebb)

vt

Igyekszem naprakészen tartani a tudásomat nemcsak a szülés és a szoptatás, valamint a kisbabák “működéséről”, de a lélek dolgaiban is.

Rendszeresen járok esetmegbeszélésre ill. szupervízióba, hogy minden egyes kísérésemből le tudjam vonni a tanulságokat, és a következő kliensemnek még magasabb színvonalú szolgáltatást tudjak nyújtani.

Felelősséget vállalok a lelki stabilitásomért, állandó önismereti munkám során folyamatosan dolgozom fel azokat a múltbéli eseményeket, vagy aktuális magánéleti nehézségeket, amik aktív önmunka nélkül potenciálisan ráterhelődhetnének a munkám színvonalára.

Nem idegen tőlem a spirituális megközelítés, könnyen tudok kapcsolódni a transzcendens valóságban hívő, mindenféle vallási meggyőződésű párhoz, anyához. Ugyanakkor nincsenek hittérítői ambicióim, békén tudom hagyni az ateista, materialista beállítottságú embereket. 🙂

Nagyon szeretek nő lenni, ezért aztán egyáltalán nem zavar, ha más is sok örömöt talál a felnőtt női létben. Sőt minden érzelmi támogatásom az övé.

Ugyanakkor egy férfi társaként, két férfi nővéreként, és három fiú anyjaként van némi ráhangolódásom a férfi lélek rezdüléseire is, ezért a legtöbb apával is jól megtalálom a közös hangot.

Elég régóta benne vagyok a szülés körüli világban, hogy kialakult egy jó kis kapcsolati hálóm. Ha olyan probléma merülne fel a várandósságod vagy a gyermekágyas időszak alatt, ahová a dúlai kompetenciámnem elegendő , tudok más segítőt ajánlani neked.