“Hol voltam, mielőtt megszülettem?”

Boldizsár Ildikó “Királyfi születik” című lenyűgözően szép mesekönyvében a Királyfi mindhiába próbál visszaemlékezni, hol volt mielőtt megszületett, s ez mélységes mély bánatot okoz neki. Szerencsére két holló a segítségére siet, nemcsak elmesélik, honnan származik, de támogatják is a Királyfit abban, hogy a maga módján be is tudja fogadni mitikus szármázástörténetét.

.királyfi

Ahogy nyiladozik a te kiskirályfid vagy kiskirálylányod értelme, őt is elkezdi majd foglalkoztatni ez a kérdés, ahogy minden embert, aki valaha a világra jött, és aki ezután jön majd a világra.
Ahogy benned is felmerült gyerekkorodban. Emlékszel még rá? Te találtál olyan “hollókat”, akik a segítségedre voltak a visszaemlékezésben?  Kik voltak ők, és hogyan fogadták érdeklődő, ártatlan kérdéseidet. Őszintén, egyszerűen és érthetően válaszoltak rá? Vagy zavarba jöttek, kínos csendbe burkolóztak? Elviccelték, esetleg valami olyan sztorival álltak elő, aminek a valósághoz annyi köze sincs mint a Királyfiról szóló tündérmesének?(ami valójában a szimbólumok nyelvén nagyon is a valóságról szól!)
Megvígasztaltak, vagy még mélyebbre taszítottak a bánatodban?
Szeretnél te jobb hollója lenni a gyermekednek, de nehezen találod a megfelelő szavakat?
Vagy kétségeid vannak azzal kapcsolatban , nem lesz-e elviselhetetlenül fájdalmas az emlék a kis lelke számára? Talán mert számodra szinte elviselhetetlenül fájdalmas emlékei is vannak a történteknek? Vagy pont az aggaszt, hogy reagálnak majd a világ sebzett szívű emberei a ti csodálatos, örömteli történetetekre?
Netán a hollótársaddal nem juttok egyetértésre, miről mit érdemes megosztani a kiskirályfival, vagy kiskirálylánnyal?

Silváná Ávila rajza
Silváná Ávila rajza- forrás: Pinterest

Aggaszt, hogy mi lesz, ha a közös “repülés” során olyan tájakra tévedtek, amik még neked is ismeretlenek? Ha nehéz kérdéseket tesz föl a gyermeked , például, hogy miért nincs az apukáknak is olyan szervük, ami képes kihordani egy babát? Vagy miért van cicijük, ha nem szoptatnak? Hogy miként lehet gyermeke két olyan embernek is, aki folyton csak veszekednek, mint például az ő kis pajtásának a szülei?
Vagy hogy van-e olyan, hogy  valaki nem vágyik kisbabára és mégis kialakul a pocakjában? Van-e olyan, hogy valaki vágyik rá és mégsem? Miért születnek a babák leggyakrabban kórházban? Hogy lehet, hogy a dédmama meg otthon szülte a nagyit?

Forrás: Pinterest
Forrás: Pinterest

Nem kell tudnod minden kérdésre a választ! Csak repülj mellette és vele, bármerre keresgél. Lehet, hogy ő új  válaszokat talál, új ösvényeket fedez föl, új tájakat jár be, amint a saját létezése eredetét kutatja föl.
A fogantatásunk, a magzati létünk, és a születésünk izgalmas, szép, de bonyolult, mély, sokrétű titkok, amelynek teljes kibontásához, egy élet is kevés lehet.
De az emlékek felkutathatók, elfogadhatók, a Királyfi bánata enyhíthető.
Csak kísérjék megfelelően támogató “hollók”, emlkező útján.
táj
IMG_3103

 

“Áldott vagy te az asszonyok között” -Szülésre bocsátó ünnep női körben

boldog asszony

Az utóbbi néhány évben Magyarországon is kezd elterjedni az eredetileg navajo indiánok hagyományából eredő szép szokás a Blessingway, vagy Szülésre bocsátó ünnep. Lényege, hogy a mindenórás kismama körül összegyűlnek a számára fontos asszonytársak, hogy kifejezzék támogatásukat és együttérzésüket, valamint jókívánságaikat a közelgő szülésre vonatkozóan. 

Sajnos többségünk úgy érkezik a szülés kapujába, hogy soha semmilyen megerősítő, bátorító üzenetet nem hallott a női kompetenciáiára vonatkozóan  más nőktől. Arra szocializálnak minket kislány korunktól, hogy  legyünk óvatosak, várjuk meg a felsőbb tekintélyek engedélyét mielőtt bármit is tennénk, akkor is csak apró lépésekben haladjunk a megengedett irányban, csendben, szemérmesen lesütve a szemünk. Befelé ne is figyeljünk, majd kívülről megmondják, mire is van valóban szükségünk, és hogy valóban jó úton járunk- e céljaink felé.
Sok kultúrában az első vérzés ritusa beemelés  teremtő erejű nők közösségébe, a mi kultúránkban jó esetben is csak cseppetsem személyreszabott fájdalomcsillapítási és fogamzásgátlási tanácsadás.  Bár a szexuális forradalom elvileg eltörölte a korábbi általános érvényű szabályokat a nemi élet megkezdésére vonatkozóan, mind a felnőtteknek, mind a kortársaknak továbbra is van egy határozott elképzelése arról, hogy mikor, milyen paraméterű partnerrel, és milyen élménnyel “helyes” beavatódni- és nem haboznak a normaszegők tudtára adni, hogy ők “rosszul csinálták”. Ugyanez a mintázat érhető tetten minden későbbi, életünket meghatározó, de különösen életadási iránti vágyunkat érintő döntésnél.
Talán éppen a várandósság alatt éri el a tetőpontját az összezavarás és elbizonytalanítás. Na mármost mindezek után ereszd bátran szabadon az ösztönös erődet, és bízz a tested bölcsességében.
Mit szólsz ahhoz, ha én azt mondom: Mindez nem lehetetlen!blessingway
Létezik egy varázslat, mely sok esetben képes ellensúlyozni az eddig begyűjtött negatív hatásokat! A recept a következő: Gyűjtsd magad köré azt a néhány nőt az életedből, aki hisz benned és a saját női erejében. Hagyd, hogy együttérzésükkel, értő csendjükkel, megerősítő szavaikkal, gyengéd gesztusaikkal előhívják belőled a múlt fájdalmai, félelmei és bizonytalanságai alól a hitet és a bizalmat saját, magadban- ami mindvégig a tiéd volt!
Ha eljutsz idáig, már érezni fogod, és mered kimondani is majd,  mire van szükséged, hogy megünnepeld az utat, amit idáig megtettél, és hogy erőt meríts a további szakaszhoz.
Talán a testedet szeretnéd ünneplőbe öltöztetni. Pazar hajkölteményre vágysz, tarka virágkoszorúra, különleges és egyedi pocakfestésre, vagy egy illóolajos talpmasszázsra. Talán tapasztalatokra,  szép szüléstörténetekre. Bizonyságtételre, hogy az őserő létezik, működik, és jól működik. Talán a kapcsolódást szeretnéd megélni, és megőrizni egy közösen készített szülésnél hasznos tárgy mondjuk egy gyertya vagy egy borogatókendő készítésével, vagy egy telerakanád a hűtőd oldalát kis cédulákkal rajtuk a bíztatásaikkal.
Hagyhatnak nálad egy- egy személyes apró tárgyat amit kitehetsz magad elé a szülés helyszínén is, így érezheted támogató jelenlétüket akkor is, ha fizikailag esetleg kilométerek választanak majd el tőlük.

.női kör
Megtapasztalhatod, hogy számítasz, érvényesek és hasznosak az érzéseid. Megérezheted, hogy a világ körülötted érted és a babádért van, kérj, amit csak hasznosnak érzel a magatok számára. Megélheted, hogy áldott vagy az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse: csoda történik veletek, egy  hatalmas ünnep! Vedd elő ezt a hangulatot a vajúdás alatt, és reszketve menekül ki a térből minden kishitűség, és  szégyen!

Ha te is szeretnél feltöltekezni egy ilyen különleges és személyreszóló ünnep élményével  támogató női körben, figyelmedbe ajánlom Schimcsig Nóra dúlatársammal tartott kismamakényeztető Útrabocsátó ünnepünket!

Segítség a gyermekágy idején

Sajnos még mindig kevés család olyan szerencsés, hogy az édesapa a gyerekágy teljes ideje alatt minden terhét a háztartásnak és a család ellátásának hordozni tudja, így  szükségessé válik még legalább egy, de inkább több személy segítsége.
Fontos,  hogy  a család szabad döntése legyen kit engednek be, és kit nem ebben a különlegesen  fontos, sebezhető időszakban az életükbe.

baba
Több kultúrában- többek között a magyar néphitben is megtalálható régi hiedelem, hogy a szülés utáni időszakban a nem tiszta szándékú emberek veszélyt jelenthetnek az anyára vagy a babára. Ezek egy részét manapság már megmosolyogjuk, más részükről viszont a tudományos kutatások  bebizonyították, hogy van bennük némi valóság alap. Az például természetesen nem igaz, hogy bárki kívülálló meg tudná rontani, vagy el tudná apasztani az anyatejet. Viszont az igen, hogy a téves információkat adó, megalapozatlan tanácsokat osztó segítő, vagy aki  nem képes szívvel-lélekkel támogatni az édesanyát, bizony sok makacs szoptatási probléma kialakulásáért felelőssé tehető. Közel olyan fontos a döntés a gyermekágyban körülötted segítő személyek megválasztása, mint, mikor szülésed kísérőiről döntesz.

Lehet, hogy jelenleg úgy látod egy embert sem tudsz felkérni erre. Szerencsére már vannak hivatásos gyermekágyas segítők, akiknek munkaköri kötelességük mindazt nyújtani, amiről írni fogok. De az is lehet, hogy nagyon is sokan jelentkeznének erre a szép, érzelmileg nagyon feltöltő feladatra. Vajon milyen szempont alapján érdemes válogatni?nagyi

A legfontosabb kritérium segítőid megválasztásakor, hogy olyan segítőkkel vedd magad körül, akik tisztában vannak saját kompetenciahatáraikkal. Szó sincs arról, hogy aki csak az  lehet jó támaszod, aki elolvasta az összes vonatkozó szakirodalmat, rendelkezik gyermekorvosi, nőgyógyászi, pszichológusi végzettséggel és még laktációs tanácsadó is egyben. De legyen tisztában vele, hogy ahol újszülött baba és gyermekágyas anya van, bizony adódhatnak olyan helyzetek, amik a felsorolt kompetenciák valamelyikét igénylik, és nem elegendő  a saját szülői vagy nagyszülői tapasztalata.
Ennek belátására mindenképpen alázatra van szükség. 


Előfordul, hogy egy család csak a nagyobb gyerekek ellátásában kér segítséget, vagy a takarításban. De vannak anyák, akik beérik a férjük segítségével ezekben, és inkább társaságot, érzelmi támaszt igényelnek a magányos hétköznapokban. Fontos, hogy minden segítő komolyan vegye az anya kívánságát, és ne bírálja felül kéréseit.

 

newborn-2653072_960_720

Ha kifejezetten információforrásként szeretnél tekinteni a gyermekágy idején melleted álló személyre, fontos mérlegelned vajon mennyire van birtokában hiteles, és naprakész ismereteknek az általad felkért illető. Célszerű előre felkészülni akár olvasás, böngészés formájában, akár egy felkészítő beszélgetéssel egy gyermekágyas segítővel. Elég ellentmondásosak a tapasztalatok azzal kapcsolatban, amikor egy friss édesanya teljes mértékben egy tapasztalt rokon vagy ismerős tanácsaira hagyatkozik. Érdemesebb több forrásból inspirálódva kialakítani a saját elképzeléseidet.

Az alázat mellett nagyon fontos ismérve az ideális segítő személynek a feltétel nélküli elfogadás képessége. Vagy legalábbis annak felismerése, és udvarias közlése, ha valami nem fér bele az illető értékrendjébe. És ezt követően hátrébb lépés. De még véletlenül sem gyakorol nyomást az édesanyára, hogy saját életére, anyaságára, testére, lelkére vonatkozó döntéseit az ő külső elvárásai alapján hozza. Amit az apáknak írtam, a minden rokonra, barátra, ismerősre is érvényesnek tartom: Az anya dönt és cselekszik, a környezete dolga csupán az elfogadó, szeretet, és támogatás, illetve a bizalomból fakadó megerősítése abban, hogy az ő tudja és érzi mindenki másnál jobban, mire van szüksége neki és a babájának.

.

Az igazán  jó segítő tisztában van vele, hogy nemcsak a baba és az anya, számára fontos ez az időszak, hanem az apának is. Kiábrándító élmény még külső szemlélőként is, mikor a lelkes, de kissé bizonytalan édesapát nem hagyják a rokonok gyakoloni a baba körüli feladatokat, arra hivatkozva, hogy ők jobban tudják, mert idősebbek, tapasztaltabbak. Hát még átélni, milyen elbizonytalanító lehet. Az sem meglepő, ha még hónapok vagy évek múlva is benne marad ez a rossz élmény. Míg egy biztató tekintet, néhány elismerő szó szárnyakat adhat a képességeiben kételkedő apáknak is. Ez nemcsak az apa-baba kapcsolatra hat jótékonyan, hanem a párkapcsolatra is. Hiszen a most következő években a legtöbb nő számára egy félórás ringatás vállalásának gesztusa felér egy nagy csokor virággal.

 

A segítőtől megkövetelhető a pár és a család intim szférájának és szokásainak tisztelete. Olyan személyben gondolkozzatok, akinél nem kell egynél többször elmondani, ha szeretnétek, ha magatokra hagyna egy kicsit, vagy hogy mikor szokott a kismama is szundítani napközben

.family-457235_960_720

S végül de nem utolsósorban: Ez az időszak a család (újjá)születéséről, az új helyzethez való alkalmazkodásról, egymásra hangolódásról, és a túlcsorduló örömről és szeretetről szól. A szülőpár egyik tagja sincs olyan állapotban, hogy a szűk értelembevett családján kívüli problémákkal is foglalkozni tudjon. Ebben az időszakban nem szabadna  még véletlenül sem senkinek rátok pakolni saját szerelmi konfliktusainak, pénzügyi nehézségeinek, vagy munkahelyi bosszúságainak, vagy egyéb, titeket nem érintő problémának a terhét rátok pakolni. Még a saját gyermekágyas emlékek fájdalmát sem.

Gyermekágy

gyermekágy

A női szervezet és az újszülöttek működése úgy alakult az emberi faj fejlődése során, hogy a természet feltételezte, hogy az édesanyáról többen is gondoskodnak az első hetekben, sőt hónapokban. A szülést követő hetekben a legfontosabb anyai feladat az erő visszanyerése, a várandósság következtében végbement változások visszaalakulása, regenerálódás, és persze alkalmazkodás az új élethelyzethez:  ismerkedés a babával, a szülői életformával, a csecsemő ellátásával kapcsolatos feladatokkal. Minden más nemcsak, hogy ráér, de egyenesen káros is lehet, hiszen a lefontosabbtól vonja el az időt és az energiát.

Hogy mennyi időt vesz igénybe, míg egy friss édesanya testileg- lelkileg képes lesz “talpra állni” a szülést követően sok mindentől függ, és egyénileg nagyon változó lehet. Általánosságban elmondható, hogy legalább négy-hat hetes kímélő életmód szükséges, méghozzá úgy, hogy napok legnagyobb része vízszintes vagyis fekvő testhelyzetben pihenéssel teljen. A gyerekágy időtartamának hossza nincs semmiféle összefüggésben az anyai teljesítménnyel, és nem is s a nőiesség fokmérője. Vagyis se nem jobb, se nem rosszabb anya, aki öt héttel a szülés után már főzni, vasalni, sőt utazni vágyik, mint az, aki még a nyolcadik hét után sem érez magában erőt ilyesmire. Sokat szidott korunk nagy előnye, hogy ma már sokféle megoldás létezik erre az élethelyzetre, amiből szabadon választhatunk.

Bár a régi, férfiközpontú, “macsó” világ leáldozóban van, mégis messze vagyunk még attól, hogy az újdonsült édesanya és újszülött babájának természetes szükségletei legalább olyan fontos szempontnak számítsanak  számítsanak, mint a rokonok, hozzátartozók munkahelyi elvárásai.
Az élet nem állhat meg csupán, mert születik egy kisbaba. Pedig történhet-e ennél fontosabb egy pár, egy család , egy közösség életében vagy akár az egész emberiség jövője szempontjából?

kezek

Ismerjük fel, és ne féljünk kimondani: nem valódi támogatás a szépen berendezett babaszoba, és a kedves gratuláló képeslapok,ajándékok. Higgyük el, hogy igenis lehetne máshogy is. Igenis megállhatna vagy legalábbis lelassulhatna körülöttünk a világ egy rövid időre. Igenis lehetne mellettünk valaki folyamatosan az első hetekben napokban, ha épp erre van igényünk. Vagy akaszthatna a kilincsre egy zacskó finom gyümölcsöt, hagyhatna a lábtörlőn egy ételhordót az ebéddel. Vagy beindíthatna egy mosást. Meghallgathatná a szülésünk történetét ítélet nélkül. Ágybahozhatná a borogatást, a sebgyógyító krémet, karunk alá igazíthatná a szoptatós párnát. Aztán elmosogathatna. Ha pedig ez nem megoldható ingyen és bérmentve családon belül, legalább olyan jogos erre áldozni, mint a tejfakasztó bulira.

Készülődés a kisbaba fogadására és az anyaságra

Legtöbbünk számára életünk végéig kristálytisztán felidézhető az élmény, mikor először bizonyosodunk meg arról, hogy kisbabát várunk. Attól függően, hogy milyen hosszas vágyakozás előzte meg a fogamzást, ha egyáltalán megelőzte- ekkorra már nagy valószínűséggel kialakult egy elképzelés bennünk, hogy mi mindent szükséges biztosítanunk, intéznünk, megtudnunk, hogy felkészülten fogadjuk születendő kisbabánkat. Ez általában tovább árnyalódik , amint haladunk előre a várandósságunk folyamatában.

 

várandós anya

Ahogy állapotunk a külvilág számára is nyilvánvalóvá válik, gyakran ismerősök és ismeretlenek, hivatásos szakemberek, és tapasztalatban előttünk járó laikus anyatársak is elmondják a maguk véleményét, mire számítsunk, miről gondoskodjunk, mire szakítsunk időt és pénzt még a szülés előtt, és utána.
Ezek általában két csomópont köré csoportosulnak:
1. Mit vegyél meg?( Esetleg megajándékoznak minket szerintük hasznos kütyükkel, csodaszerekkel, holmikkal)
2. Konkrét nevelési, életvezetési javaslatok, hogy etess, hogy altass, hogy fürdess, mit csinálj akkor amikor alszik.
Az elsővel kapcsolatban azt kell, hogy mondjam, hogy kizárólag a fogyasztói társadalom által életrehívott baba-biznisz ügyes marketingjéről van szó. Különösen, ha nincsenek merev elképzeléseink arról, hogy milyen mintája legyen a kispokrócnak, amivel először betakarjuk a gyerekünket, a legtöbb megvásárolnivaló, bőven ráér a szülés után. A tárgyi kellékek közül nagyjából csak a ruhák és a pelenkák azok, amikből valamennyire mindenképpen szükség lesz, de ezeket sem mindenképpen muszáj újonnan vásárolnunk. A kütyük, és “csodaszerek” zöme utólag felesleges pénzkidobásnak bizonyul. Ha a baba születése után mégis nagy szükségét érezzük, hogy  valami ilyesmit mégis vásároljunk , ma már, az internet korában, néhány kattintás és házhoz jön a termék.
Részben ugyanez áll a második kérdéskörre is. Ebben sincsenek biztosan működő, mindenkire érvényes “receptek”. Sőt sokszor azok a praktikák,  amiket ilyen fedőnéven kínálnak az eladási listákat vezető sikerkönyvek és internetes fórumok, éppen olyan kétes hatékonyságúak, és hasznosságúak, mint a különféle megvásárolható termékek.
Hogy  valójában milyen lesz az életünk azzal a konkrét kisbabával, akit a szívünk alatt hordoztunk kilenc hónap alatt, az akkortól kezd el szép lassan kiderülni, hogy először érezzük meg a szuszogó kis pocakját-szerencsés esetben még a lüktető köldökzsinórral együtt- a saját hasunkon. Mégis van rá mód, hogy némileg”felkészüljünk” a sok ismeretlen, előre kiszámíthatatlan tényezőt is magában hordozó közös jövőnkre:

  • Ismerjük meg a kisbabák “működését” általánosságban!
  • Ismerjük meg önmagunkat!
  • Ismerjük meg a méhünkben fejlődő egyedi és megismételhetetlen egyéniséget, a mi gyermekünket!A következő bejegyzésekben ezekről a felkészülési lehetőségekről fogok írni.
együtt

Mi az, hogy dúla?

ezo

Legutóbb a szilveszeri házibuliban tette fel nekem ezt a kérdést egy nagyon szimpatikus hölgy, kétszeres édesanya.
Nem volt egyszerű válaszolnom. Az előző évben  ismét sok dúlával volt szerencsém megismerkedni, hallottam, olvastam dúlás szülésről szóló részletes  és változatos  beszámolókat,  mind anyai, mind dúlai, sőt még apai oldalról is,  elolvastam a Dúlakönyvet, voltam szülésnél, jártam szoptatás körül segítő szakmai kompetenciákat fejlesztő képzésekre, és elkezdtem dúlának érezni, sőt vallani magamat. Eljutottam több olyan konferenciára, találkozóra, ahol szintén szóba került a dúlaság (ön)definíciója is. Mégis, mikor megtalált ez a kérdés ott, a szilveszteri beszélgetés során, nem sikerült néhány mondatba sűrítenem a feleletemet .

Azt gondolom, ahány dúla, annyiféleképpen látja, érzi, önti szavakba a saját dúlai identitását, illetve szerepét, szolgálatát, küldetését a szülés, a várandósság, vagy egyéb női folyamatok körül. Én csak a saját gondolataimat tudtam ezekről elmondani ott, a szilveszteri asztal mellett, itt a blogomon, és a későbbiek során is, ha esetleg újra felmerül a kérdés.

Hogy mit jelent számomra dúlának lenni. Számomra ez nemcsak egy foglalkozás, vagy egy élethivatás, hanem önmagam teljességének megélése. Nem egy szerep, amit felveszek, nem bizonyos tevékenységek, szolgáltatások köre, hanem valódi lényem rendelkezésre bocsátása a hozzám fordulók számára. Hogy mit adok  számukra teljes önvalómból, azon múlik, nekik mire van szükségük.  Figyelememre, együttérzésésemre, elfogadásra, megerősítésre, szelíd szavakra, gyengéd biztatásra, bizalomra a saját erejükben, kompetenciájukban, vagy a természet bölcsességében? Információkra, szélesebb rálátásra a lehetőségeikre, kipróbált gyengéd praktikákra,  női, anyai tapasztalatra?  Személyes jelenlétemre,  hozzájárulásomra a  meghitt, biztonságos önmagukban való elmerüléshez alkalmas hangulathoz, légkörhöz, a sustorgásomra, duruzsolásomra, csendes hallgatásomra, gyerekcipeléstől izmos karjaim támaszára, sokféle érintésre képes kezeimre? Ezeket tudom adni a szülőség útján járóknak lelki folyamataikban a gyermek iránti vágy felébredésétől kezdve a várandósságon, szülésen, gyermekágyas időszakon, a korai évek gondoskodásának korszakán keresztül egészen az ezt az időszakot követő “önmaguk újraszülésig”.
Legfontosabb képzésem a dúlasághoz  saját anyaságom volt. Ahogyan a gyerekeim jelzéseit, megnyilvánulásait éberen figyelve igyekeztem szükségleteiknek megfelelő lehetőségeket felkínálni az adott szituációban, annyira bevonódni, annyira közel menni, amennyire csak szükséges, de ha nagyobb távolságra támad igényük, észrevenni, és hátra lépni egy lépést, kettőt vagy hármat, úgy összpontosítok dúlaként is a család, a pár, de leginkább az anya és a magzat szükségleteire, s igyekszem azokra gyors és adekvát válaszokat adni, maradok mellettük, amíg igénylik a jelenlétemet, és távolom, amint erre támad igény. Szeretettel, elhivatottsággal.
Dúlának lenni ezt jelenti számomra.

együtt

anya

A bennünk élő szülés

Bármilyen fiatalon hozzuk világra első gyermekünket, mire elkezdünk gondolkozni a szülésünk folyamatát kísérő segítők, illetve  szülésünkhelyszínének kiválasztásán, már van egy előzetes elképzelésünk a szülésről. Soha nem “tiszta lappal” vágunk bele a nagy kalandba. Hát még, ha már egy vagy több szülés is van a hátunk mögött!

Hogy milyen  kép él bernnünk a szüléssel, mint jelenséggel, vagy folyamattal kapcsolatos belső képünkkel, hiedelmeinkkel vagy érzelmi viszonyulásunkkal kapcsolatban az  sok tényező bonyolult összjátékának végeredménye. Az első ilyen fontos tényező saját előzetes szubjektív élményünk a témában: vagyis saját születésünk. Sajátélményű tapasztalattal rendelkezünk a megszületésről, ahogy minden ember, aki ezen a Földön él. Az ezzel kapcsolatos emlékeink tudatosan  általában nem felidézhetők, mégis ott munkálnak  a tudatalattinkban, és befolyásolnak sokféle élethelyzetben. Legerősebb hatása a változással, kötődéssel, gyásszal, érintéssel, határokkal kapcsolatos viszonyunkra van saját születésünk mintázatának. A szülés élménye ezeket mind kivétel nélkül érinti, logikus, hogy érzelmileg nem kerülhetjük ki teljesen saját születésünk nyomait, még ha nagyon másként is szülünk, mint ahogy édesanyánk szült meg minket annak idején. De nem csak a tényleges szülésélményben köszönhetnek vissza ezek a hatások, hanem már az előzetetes koncepciónkban, hogy milyennek képzeljük el a szülést, ami vár ránk.
Részben saját születésünkhöz tartozik édesanyánk szülésélménye. Csak részben, mivel mindaz, amit átélt hatással volt a születésünkre, és mi magzati élményeinkre, és a későbbiekben is érezhettük kettőnk kapcsolatában  az utórezgéseket, mégis anyánk szülés körüli saját, szubjektív megélései nem azonosak a magzati, ill újszülötti fél megéléseivel- vagyis a saját szemszögünkkel.

Sokkal könnyebb felidézni tudatosan édesanyánk élménybeszámolóját-ha beszélt nekünk valaha a születésünk részleteiről. De ennek nem szükségszerűen nagyobb a súlya a szülésről való előzetes elvárásainkban, mint  bármilyen más szüléstörténetnek. Sajnos már generációk óta a szülés nem azt a szerepet tölti be a nők életében, amit betölthetne ideálisesetben. A most szülőképes korú generációk szinte biztosan hallottak gyerekkorukban, vagy kamaszkorukban a felvilágosítás kapcsán olyan szülésekről melyek légköre elmondás alapján inkább hasolítottak egy embertelen túszdrámához, vagy háborús rohamhoz, mint egy  méltóságában teljes nő életének egyik legfontosabb életfordulójára. Ezek a beszámolók-  különösen kellő ellensúlyú pozitív példa hiányában- aláássák a hitünket a női testbe, és a saját testünk iránt érzett bizalmunkat. Lehet olyan hatásuk is, hogy bizonyos gyakran előforduló motívumokból-orvosi beavatkozások, szubjektív kísérőérzelmek) az a hiedelem alakul ki bennünk, hogy elmaradhatatlan részét képezik a szülés folyamatának.
Akik a saját családalapítás idejét csak a kései huszas éveikben vagy annál is később látják elérkezettnek, azokkal előfordulhat, hogy a saját beavatódásuk előtt lehetőségük adódódik egy náluk korábban szülő barátnőjük, vagy női rokonuk szülésén részt venniük. Szerencsés esetben egy olyan csodálatos, kerek és erőt adó élmény szemtanúi lesznek, amiből bőségesen töltekezhetnek a saját szülét tervezgetve is. Ha viszont  nem így alakul, az többféle hatást vonhat maga után.  Növelheti a szorongást immár nem az ismeretlentől, hanem egy lehetséges fenyegető veszélytől, de ez a félelem hathat a nagyobb tudatosság irányába is.
Nem elhanyagolható azoknak a mondatoknak a szerepe, amit a környezetünktől begyűjtünk  a saját feltételezett képességeinkről a gyerekszülésre. Én például egészen kicsi lány koromtól nagyon gyakran hallottam, hogy “ritka szerencsés széles” medencecsontom van, illetve, hogy a “Jóisten is szülésre teremtette” a medencémet. Sajnos kevesen ilyen szerencsések, sok nőt bombáznak kifejezetten negatív szuggesztiókat keltő mondatokkal- minden alap nélkül. Különösen romboló hatásúak a negatív mondatok azoktól a személyektől, akikben megbízunk, szakértelmet feltételezünk a szavai mögött végzettsége vagy élettapasztalata alapján.

Ha már volt szerencsénk anyaként is átélni a szülés csodáját, minden bizonnyal fontos sarokkövei lesznek saját korábbi szülésélményeink a következő szülésről való előzetes elképzeléseknek, illetve a szülésről alkotott képünknek.
A  szülés  végül sokszor nagyon sok ponton hasonló élménynek bizonyul , mint amilyenre előzetesen számítunk, mégis mindig valami egészen más. Egyedi és megismételhetetlen, mint minden egyes gyermekünk, akit világra hozunk, és elidegeníthetetlenül a miénk halálunk pillanatáig.

Hát, te hogy vagy a szüléssel?  Mit gondolsz róla? Mit hallottál róla eddig? Mit jelent mindez számodra?  Milyennek képzeled el? Hogyan kapcsolódik hozzád? Találkoztál már vele azóta, mióta elhagytad a saját édesanyád méhét? Milyennek láttad akkor?  Hogy tetszett? Ilyennek képzeled el a sajátodat is? Vajon belőled mit vált ki majd az ereje? Milyennek képzeled el magad, amikor szülsz? Milyen érzés lehet számodra szabadjára engedned  a saját szülésedet, amit- akár a szíved alatt hordott magzatodat- formált ugyan a sokféle hatás, ami ért téged, illetve amit tudatosan belefektettél, mégis valami egészen más? Valami egészen idegen, és mégis ízig- vérig belőled fakadó…

anya

Elbizonytalanító aggályok, kételyek (az igény szerinti) szoptatás, válaszkész nevelés körül 2.

Bár az igény szerinti szoptatás, illetve azt segítő válaszkész nevelés az emberiséggel egyidős gondoskodási “módszer” a nyugati kultúra a  20. században ezektől egyre távolabbi alternatívákat termelt kiéppen ezekre a riogatásokra hivatkozva. Nemcsoda, hogy a mai szülők, nagyszülők, sőt dédszülők kissé idegenkednek visszatérni a természetes modellhez egy olyan világban, aminek a működése épphogy köszönő viszonyban van a természet rendjével. Hogyan fog ez a kisbaba alkalmazkodni a zordon, kötöttségekkel teli, olykor minden emberi szükségletet figyelmen kívül hagyó külvilághoz?- aggódnak sokan . Ezekre az aggályokra kínálnak (látszat)megoldást a különféle nevelési besztszeller könyvek, és a félvilágháló. “Szép, szép dolog az igényszerinti szoptatás, meg a válaszkészség, értékes az anyatej, de mi lesz, ha másra kell bíznod a kisbabádat?”-ütközöl lépten-nyomon a kérdésbe- “Tarts inkább az ágyikójában, ne hurcold annyit, etesd szabályos időközönként, sőt időnként adj neki cumisüveget is, hogy minél könnyebben, észrevétlenebbül el tudj mozdulni mellőle.” – szól a gyakori tanács mindenhonnan. Vajon ez lenne a megoldás, ha nem tervezel minden nap reggeltől estig a gyereked mellett lenni, míg abba nem hagyja a szopizást? A válasz : NEM.  Alább kifejtem miért:
A csecsemő elkülönítését szorgalmazó, szigorúan szabályozott időrend szerint etető-gondozó módszerek azon alapszanak, hogy a kisbaba pár hetes korától néhány nap vagy hét alatt megszokja, hogy nem reagál senki a jelzéseire, ezért nincs értelme jeleznie, ha szopizni akar, vagy szeretné, ha felvennék a kiságyból és odavinnék, ahol az élet zajlik, mert úgysem számít a jelzése. Az így nevelt babák többnyire látszólag(!) könnyebben alkalmazkodnak az olyan változásokhoz, hogy más vigyáz rájuk az anyukájuk helyett. Valójában azonban csak arról van szó, hogy nem tiltakoznak hangosan és látványosan. Az anyukájuk viszont ugyanúgy hiányzik nekik is, mint a válaszkész gondoskodást kapó babáknak- csak éppen nem mutatják ki.
A válaszkészen nevelt babák azt tanulják meg az igényeikre adott gyors és adekvát válaszokból, hogy szabad és érdemes jelezniük, ha valamire szükségük van. Ezért ők- különösen 6 és 18 hónapos koruk között- jellemzően telitorokból tiltakoznak, ha az anyukájuk akárcsak a szomszéd szobába megy ki. Hordozással minimalizálható azoknak a helyzeteknek a száma, amikor tényleg nem vihetjük magunkkal a babánkat. Amikor mégis ez történik általában a kezdeti sírdogálás után megnyugszanak a picik a rájuk vigyázó felnőtt karjaiban, és békés játékkal töltik az órákat az anya távollétében.
Nagyobb korukban, viszont jellemzően kifejezetten barátságos, könnyen alkalmazkodó gyerekek válnak a kötődően nevelt kisbabákból.
Viszont mindkét csoportban vannak kivételek, hiszen ma már tudjuk a babák viselkedése csak részben múlik azon, hogyan nevelik őket. Ez vonatkozik minden más  neveléssel kapcsolatos aggályra is, ami az igény szerinti szoptatás kapcsán fel szokott merülni.

 

Mivel az igény szerinti szoptatás, és a válaszkész nevelés a biológiailag “alapértelmezett” gondoskodási mód, inkább úgy lehetne fogalmazni, hogy a baba jelzéseit figyelmen kívül hagyó, merev időbeosztást betartó nevelési módszerekkel nevelt gyerekek lehetnek bizalmatlanabbak, zárkózottabbak, az újdonságokkal ellenségesebbek, mint a kötődően nevelt gyerekek.

A csecsemő igényeire figyelő, válaszkész gondoskodás, igény szerinti szoptatás nem hoz létre egy egységesen jellemző viselkedési, vagy  habitusprofilt. Az egykor igény szerint szoptatott nagyobbacska gyerekek között vannak jóevők és válogatósak, könnyen együttműködők , és nehezen hajlítható akaratúak, barátságosak és félénkek. Nem az igény szerinti szoptatás miatt, vagy ellenére, hanem mert ilyen változatos természetűek az emberek.

Az biztos, hogy csupán az igény szerinti szoptatás, és a kötődő nevelés önmagában nem teszi nehezebbé a gyermekeddel való együttélést.

tesók
Minden gyerek külön világ. A nevelés: kapcsolódás és nem programozás. :)

 

Hogy őszinte legyek, senki nem tudja megjósolni neked, hogyan fogadja majd az új helyzeteket, vagy  nagyobbacska korában, ha bizonyos korlátokat állítasz fel majd számára, mennyire lesz könnyen alkalmazkodó, együttműködő konkrét helyzetekben. Ha van szerencséd olyan anyával beszélgetni erről aki több gyereket nevelt nagyjából ugyanazon elvek mentén, nagy valószínűséggel be fogják vallani, hogy ahány gyerekük volt, annyiféleképpen “működtek”. E sorok írója maga sem tapasztalta másként.

Ha újszülöttkortól a gyereked jelzéseit figyeled és arra reagálsz, azzal a hosszútávon kölcsönösen egymást gazdagító kapcsolatotokat alapozod meg. Ez a kapcsolat fog átsegíteni titeket a nehezebb helyzeteken, időszakokon, nem pedig a kívülállók praktikái.anyafia

 

Bízz magadban és a kisbabádban! Meglátod, minden helyzetet meg tudtok oldani!

Elbizonytalanító aggályok, kételyek (az igény szerinti) szoptatás, válaszkész nevelés körül 1.

Ha már bizonyosságot szereztél arról, hogy az igény szerinti szoptatás a legmegfelelőbb választás számodra és a kisbabád számára is, de mégis vannak benned nyugtalanító kérdések, gondolatok, nem vagy egyedül.
Olyan kultúrában élünk, ahol a mesterséges táplálást tévesen és megalapozatlanul a szoptatás teljes értékű alternatívájaként mutatják be, és sokszor még állítólagos “előnyökről” is szó esik, a szoptatással szemben. A valóságban a tápszerek kizárólag azoknak az anya-baba párosoknak tartogatnak előnyöket, akiknél a kiegészítés nélküli anyatejes táplálás valami miatt nem jöhet szóba, a cumisüveg pedig azoknak, akiknél a szoptatás bizonyul kivitelezhetelennek valamilyen  megváltoztathatlan anatómiai egyéni sajátosság vagy erős érzelmi gátak miatt. Nekik a lehetséges opciók közül-mivel az igény szerinti szoptatás sajnos kiesik- a legjobb választások ezek az anyatej- és anyamell-pótlékok.  . Mindenki más számára a tápszeres, és cumisüveges táplálásnak csak hátrányai, és kockázatai vannak a szoptatáshoz képest.
De vajon a mérleg másik serpenyőjében nincs semmi a szoptatás rovására? Sokszor hallani különféle vádakat, előítéleteket, leginkább olyanoktól, akik sosem próbálták, vagy  megfelelő támogatás hiányában néhány hét vagy hónap után feladták az igény szerinti szoptatást. Ezek két csomópont körül szoktak forogni: az anya pszichés és fizikai leterhelődése, illetve az anya- gyerek kapcsolatra, vagy a gyermek jellemére, személyiségfejlődésére gyakorolt hatása.
Lássuk az első csoport aggályait a teljesség igénye nélkül:

  • Az anya kimerül az éjjel-nappali rendelkezésre állástól.
  • Az anya tartalékai “lemerülnek”, megroppan egészségügyileg és /vagy mentálisan
  • Az anya melle elveszíti esztétikai vonzerejét

Az anyamell szépségével később egy külön bejegyzésben szeretnék foglalkozni, annyit viszont elöljáróban megírom, hogy a mell alakváltozásai a várandósággal és a gyermekvállalással függnek össze, a szoptatásnak legfeljebb annyi befolyása van a mellformára, hogy egy hirtelen elválasztás után lassabban nyeri el az új formáját. A gyermek igénye szerinti elválasztódás, vagy fokozatos elválasztás esetén a mirigyállomány lassú, fokozatos visszafejlődésével párhuzamosan lassan, fokozatosan visszaépül a zsírszövetállomány, így ezekben az esetekben, nem kell ilyen hatástól sem tartani.

szoptatás

Az első két aggályt viszont reális lehet, ha egy anyát nagyon magára hagy a környezete a kicsi babáról való gondoskodás minden feladatával,és felelősségével. De ezek a veszélyek nemcsak az igényszerint szoptató anyákat fenyegeti. Sőt mivel a szoptatás kevesebb előkészületet és utómunkálatot igényel tulajdonképpen több energiájuk és idejük marad, mintha mesterségesen táplálnák a babájukat. Más kérdés , hogy az evolúció( vagy a Teremtő) úgy tervezte, hogy a többi feladat a kisbaba körül, és az anya szükségleteiről való gondoskodás kötelessége megoszlik az anya családja, baráti köre között, tehát az eredeti terv szerint még több idő és energia járna az édesanyának.
Aki esetleg aggódik a szoptató anya egészségügyi vagy érzelmi jól-léte miatt, ahelyett, hogy az életét leginkább megkönnyítő megoldásról, az igény szerinti szoptatásról lebeszélné az édesanyát, ajánljon neki segítséget a többi munkában, feladatban, ami a vállát vagy a szívét nyomja. Ha például bevásárol, vagy főz neki, tud segíteni abban, hogy megfelelő mennyiségű egészséges táplálék, vitamin, fehérje, rost, és ásványi anyag kerüljön a szervezetében. Ugyanez a gondoskodás járna minden anyának főleg az első hónapokban- függetlenül a táplálás módjától!

De ezzel még nem oszlattam el minden létező aggályt hiszen olyan riogatásokat gyakran hallhatsz, hogy:

  • A kisbabád  túlságosan hozzászokik, hogy mindig megszoptatod, ha valami baja van, így nehezebben fogad el idővel más vigasztalási formákat.
  • Túlságosan kötődik hozzád emiatt, nehezebben szokik hozzá, ha másra kell bíznod.
  • Nem tudod majd elválasztani, amikor szeretnéd.
  • Soha nem tanul meg egyedül elaludni, és átaludni az éjszakát
  • Azt hiszi majd mindig mindent szabad neki, amit szeretne, mivel szopizini, karban lenni, mindig szabad volt neki az első évben, amikor csak igényelteA következő posztban ezeket járom körül.

Az áldott állapot hangulata

Mióta ember él a földön, a gyermekvárás időszaka, különleges, kitüntetett jelentőségű, szakrális hangulatú időszak volt  egy nő életében. És egyben közösségi ügy is: az állapotos asszonyt körülvették rokonai, és a szűkebb-tágabb környezetében élők, és valamennyien felelősséget éreztek, azért, hogy megadassék az anya számára mindaz, amit szükségesnek, nélkülözhetetlennek véltek, valamint távol maradjon tőle, mindaz amit a közösségi tudás ártalmasnak, veszélyesnek tartott. Persze nem csak a közösség érdeke volt a gyarapodást és a jövőt jelentő utód és az őt hordó édesanya védelmező felügyelete. Az anyák is sokat kaptak ettől: segítő kezeket, értő füleket, együttérző szíveket.
Mai materialista szemléletű társadalmunk hajlamos úgy megközelíteni ezt az időszakot, mintha pusztán egy átmeneti, kockázatokkal és lehetséges problémákkal fenyegető biológiai állapotról lenne szó, semmi többről.  Ám ma is akadnak olyan emberek, akik akár anyaként, akár  kísérőkként, akár hozzátartozókként megmerítkeztek az áldott állapot élményében,  és megtapasztalták a transzcendens erők közelségét is.
Az utód fizikai egészsége iránti kollektív aggodalom, és felelősségérzet  ma talán éppen olyan erős, mint az óvó-védő, rontáselhárító rítusok sikerességében bízó régi társadalmakban, ám ez sajnálatos módon gyakran igen szerencsétlen formákat ölt, ami többet árt, mint használ: A jószándék nevében szinte mindenki- beleértve az utcai járókelőt, vagy a fülketársat a vonatban- feljogosítva érzi magát, hogy a kismama döntéseit felülbírálja, megkérdőjelezze, tanácsokat osszon életének olyan privát területeire, mint a táplálkozás, a testmozgás, vagy a szexuális élet.  Történik mindez többnyire az empátia és a támogató légkör  biztosítása nélkül, sőt olykor durván, gorombán, méltóságában sértve az édesanyát.
Arról nem is beszélve, hogy ezek a tanácsok nem mindig  a leghitelesebb információkon alapszanak. A tapasztalat azt mutatja, hogy sajnos néha a kompetenciába vágó magasfokú végzettség, vagy a több évtizedes praxis sem jelent feltétlenül garanciát arra, hogy az illető lépést tart a szakmai ajánlásokkal, folyamatosan bővíti ismereteit.  Az pedig egészen kivételesnek mondható, amikor adott a jó szándék, az empátia és a szabad kapacitás is a szakértelem mellé a várandós édesanyát foglalkoztató orvosi vizsgálatokkal nem szorosan összefüggő kérdésekre.

várandós anya

 

Így előfordulhat, hogy a sok jószándékú tapasztalt barátnővel, rokonnal, és kiváló egészségügyi szakemberekkel körülvett édesanya is  érzelmileg magára hagyottnak, elhanyagoltnak érzi  magát. Sokan úgy érzik a várandósságuk semmi másról nem szól, mint kötelező előkészületekről, szervezésről, vizsgálatokról, adminisztratív teendőkről.
Hol van  már ebben az egészségügyi megfigyeléssé és nyers információközléssé csupaszított gondoskodásból   a várandósságot az ősi idők övező  szakrális hangulat?
Izzó parázsként ott szunnyad minden anyában, aki gyermeket hord a szíve alatt.  Csak szeretetre, és támogatásra van szüksége, hogy meg tudja találnia magában, és máris a kezében a lehetőség, hogy tűzzé szítsa,  s az általa kiválasztott személyek aktív jelenlétére, hogy velük együtt körbetáncolhassa a teremtő erők dicsőségére, saját maga és  szerelmetes magzata örömére, szépséges szülését előkészítendő.