baby-17369_960_720

Apáknak

 

 

pregnancy-1498545_960_720
A nemzés pillanatában a férfi az ösztönök testi szintjén meghozza a  végleges döntést: Elengedi a kontroll szándékát, és utóda(i) sorsát 100%-ban a választott, szeretett nőre bízza. A későbbiek folyamán a legfontosabb apai feladat ezt a már meghozott döntést teljes szívvel elfogadni és tudatosságra emelni.

Szüléskísérő és gyermekágyas dúlaként általában az édesanya támogatására szerződöm, ugyanakkor tisztában vagyok  az édesapák támogató szerepével az anyai célok  megvalósulásában, és mélyen tisztelem azt a sajátos védelmező-gondoskodó, önálló erőre ébresztő apai minőséget, mellyel hozzájárulnak a gyermek és az anya érzelmi biztonságához, fejlődéséhez, önmegvalósításához.
Az apaságról és az apává válásról egy meglehetősen torz  és életidegen kép él a társadalmi közvélekedésben- mintha az kizárólag racionális természetű feladatkör volna, ami gyakorlatilag az anyagi háttér megteremtésében és a “gyermeteg”, “nőies” érzelmi “túlkapások” józan fékentartásában merül ki.  Szerencsére egyre több apa  érez rá, hogy szülőnek lenni ennél valami sokkal mélyebb dolog:  Szívből fakadó, érzelemileg túláradó életforma, ami az édesanya szeretetén, illetve az ő anyai kompetenciáiba vetett archaikus bizalmon keresztül veszi kezdetét a nemzés előtti hónapokban, hetekben. Hiszem és vallom, hogy ha egy férfi képes őszinte alázattal megadni a teljes bizalmat és a feltétel nélküli támogatást gyermekei anyjának, akkor nagyot hibázni már nem tud az apaságában. Ez a feladat azonban amilyen triviálisan egyszerűnek hangzik, olyan nehéz, embert próbáló, férfivá avató (lelki) erőpróba tud lenni sok esetben.

Néha a hiteles információ hiányzik, hogy teljes lényeddel bele tudj  állni a társad anyai döntéseibe.
Talán valahol azt hallottad, olvastad,  hogy kórházon kívül szülni veszélyes, márpedig ő erre készül, talán ismersz olyan nőt, akinek komplikációi támadtak egy kórházi VBAC kísérlet során, talán megrémisztett az előző szülés élménye és el sem tudod képzelni, hogy túléli a párod  azok nélkül a szaksegítők nélkül, akiket ő ezúttal látni sem akar.
Máskor az érzelmi támogatásból lehet szükséged extra municióra: Amikor nagyon is megérted azt, hogy miért szeretné a párod az épületen kívül tudni a szüleidet a vajúdás óráiban, de összeszorul a gyomrod, ha arra gondolsz, hogy anyukáddal is közöld a dolgot.
Amikor te magad is szívesebben  töltöd az időt újszülött babád és gyermekágyas szerelmed mellett, de nem akarod megsérteni a barátaidat azzal, hogy lefújod a tejfakasztó bulit.
Amikor te is olvastad a szakirodalmat Searstől Liedloffig, de mégsem hagy nyugodni a kétely: mi van, ha pont ez a gyerek 30 éves koráig nem hajlandó kiköltözni az ágyatokból? :)christmas-2260605_960_720

Ezeken kívül íme még néhány téma- a teljesség igénye nélkül- amikkel felkereshetsz akár egyedül, akár a pároddal együtt, ahogy jobbnak érzed:

  • “A párom újabb babát szeretne, pedig elértük az eredetileg tervezett gyerekszámot. Igazából én sem bánnám, ha eggyel több lurkó szaladna elém napvégén, de vajon érdemes-e kockáztatni a már kialakult idillt egy esetleg beteg kisbaba érkezésével?”
  • “Hónapokon belül apa leszek, pedig még nem terveztem. Félek, hogyan boldogulok majd a nemvárt fordulat hozta kihívásokkal.”
  • “Honnan tudhatom, való-e nekünk az apás szülés?”
  • “A feleségem hónapokkal ezelőtt szült, de még mindig nem tudtuk újra kezdeni a házaséletet. Vajon én csinálok valamit rosszul, vagy benne tört el valami? Mit tudok tenni, hogy visszataláljunk egymáshoz?”
  • “A párom hamar túl tette magát a szülésen, de nekem még mindig felszökik a pulzusom, ha visszaemlékszem a történtekre. Szerettünk volna kistestvért, de nem vagyok benne biztos, hogy újra végig tudom csinálni. Gyáva alaknak tartom magam  emiatt, szégyellenék is nyíltan beszélgetni az ezzel kapcsolatos érzéseimről párommal.”
  • “Nagyon vágytam az apaságra, rengeteget beszélgettem a kisfiammal már pocaklakó korában is. Átálltam 6 órás műszakokra, hogy többet lehessek itthon, megtanultam  hordozni, jártam baba-jelbeszéd tanfolyamra. Ehhez képest lassan egy éves a fiam, és még mindig labdába sem rúghatok nála az édesanyjával szemben. Ha eltörik a mécses, hiába minden igyekezetem, csak Anya jó neki. Tudom, hogy örülnöm kéne, hogy ilyen szoros a kapcsolatuk, de őszintén szólva a lelkem mélyén sértettnek és inkompetensnek érzem magam.”
  • “Fel tudnék robbanni a féltékenységtől, amikor a feleségem más férfi jelenlétében teszi mellre a babánkat. Apaként tudom, hogy ezzel teszi a legjobbat a gyermekünkkel, de férfiként, partnerként rettenetesen frusztrál a puszta gondolat is.”
Munkamódszerem a dúlai megtartó jelenlét, az értő figyelem, az érzelmi visszatükrözés, megerősítés saját kompetenciádban.
Munkamódszerem a dúlai megtartó jelenlét, az értő figyelem, az érzelmi visszatükrözés, megerősítés saját kompetenciádban.


Kompetenciáim a szülővé válás testi és érzelmi folyamatainak normális, természetes hullámhegyeinek, hullámvölgyeinek értő-érző, támogató kísérésére szólnak. Ha ez kevés, tovább irányítalak a megfelelő segítőhöz.

Szeretettel várom a jelentkezésedet az elérhetőségeim valamelyikén.