Május első vasárnapjának reggelén kígyózó sorok állnak a virágboltok előtt, az emberek, ha csak tehetik, ünneplő ruhában igyekeznek az édesanyjukhoz, a gyerekek talán saját kezű meglepetésekkel vagy kedves versikékkel is készülnek. Az édesanyák, és a nagymamák pedig sokszor elsírják magukat a köszöntések alatt, amit a közvélekedés az örömteli meghatódás jeleként könyvel el. Pedig valójában patakzó könnyek olykor nem örömből, hanem fájdalomból, dühből, és gyászból születnek. Hiszen valamennyi alkalommal, amikor anyaságunk kerül “reflektorfénybe”, tudatosul vagy sem, anyává válásunk emléke is ott van velünk.
A szülésélmény jelentősége
A szülés különleges életforduló: Egyrészt a baba születésének, másrészt a nő anyává alakulásának, harmadrészt a pár “szülőpárrá” formálódásának ünnepélyes “beavató szertartása.” Sokan az esküvőhöz hasonlítják, én inkább az első szexhez hasonlítanám- mind az intenzív testi-érzelmi tapasztalás miatt, mind a komplex és hosszútávú utóhatásai miatt.
Hasonlóság a két fontos élmény között, hogy nagyjából ugyanolyan tényezők teszik “széppé”, pozitív emlékké őket: Akkor történik-e, amikor testileg-lelkileg készen állunk rá, olyan helyen, ahol érzelmileg is biztonságban tudjuk megélni az átalakulást, és persze nagyon fontos, hogy ki és miként van jelen mellettünk. Ahogy egy meghitt légkörben zajló kölcsönösen örömteli első együttlét életre szóló erőforrást adhat a párkapcsolat nehezebb időszakaiban, úgy egy szép szülés élmény is megerősítően hathat a szülői szerepünkre, gyerekünkkel való kapcsolatunkra, női önbizalmunkra, és még sok egyéb dologra. Sajnos fordítva is igaz: egy nem annyira pozitív kezdet emléke akár hosszú évek múlva nehéz, ellentmondásos érzéseket ébreszthet az emberben.
Ha elmarad a “csúcsélmény”
Kevés más részletnek van olyan jelentős hatása a szülésélmény megélésére, mint a szülést követő azonnali, minimum 1,5-2 órás, megszakítás nélküli, háborítatlan bőr-bőr kontaktusnak. Ha ez teljesül, az képes csökkenteni a vajúdás alatti méltatlan bánásmód, fájdalmas beavatkozások, és egyéb rossz emlékek súlyán. Esélyt kap a lehetőség, hogy legyen néhány igazán örömittas, megerősítő “sikerélmény”pillanat is a szülésünkkel kapcsolatban. Úgy érezhetjük: Végül csak elnyertük küzdelmünk jól megérdemelt jutalmát, az ijesztő, és megalázó fejezetek ellenére igazi Happy Enddel végződött a szüléstörténetünk.
A kisbaba elválasztása az anyától azonban még egy álomszülés feletti katarktikus, elégedett örömöt is képes egy pillanat alatt elhalványítani. Hiszen ilyenkor nagyon más történik, mint, amire az édesanya és a kisbaba teste-lelke számítana. Az egymásra találás eufórikus érzése helyett, frusztráció, szorongás, tehetetlenség, és gyász lesz járja át a lelküket.
A szoptatás gyógyító ereje
Minél több ponton tér el a szülés és az azt követő órák folyamata a természet rendjétől, annál valószínűbb, hogy szoptatási nehezítettséggel is kell számolnunk. A legkárosabb ebből a szempontból is a kisbaba és az anya indolatlan elválasztása: minél tovább tart ez, annál nagyobb a szoptatási problémák kialakulásának kockázata. De minden komolyabb szülési sérülés (császárheg, gátmetszés) nehezíthet a tökéletes, nyertes-nyertes mellre helyezésen. A tapasztalat azt mutatja, hogy sajnos még azokban a kórházakban sem tud tökéletesen megvalósulni a gyermekágyas anyák személyre szabott szoptatástámogatás, ahol a szülőszobai ellátás során törekszenek maximálisan tiszteletben tartani a vajúdó nők szükségleteit.Ugyanakkor tény: Erős elhatározással, helyes információk birtokában és sok-sok támogatással lehetséges sikeresen, hosszú évekig szoptatni nagyon sok beavatkozással járó szülés, és az AnyaBaba páros akár többnapos elkülönítése után is.
Egy pozitív szoptatási élmény sokat gyógyíthat a traumatikus szülés lelki sebein, míg ha nem sikerül elérni a szoptatási célokat, fokozhatja az anyai csalódás és gyász fájdalmát.
Ne hibáztasd magad!
A statisztikák szerint ma Magyarországon az anyák jelentős többsége beavatkozásokkal szül, és csupán néhány kórházi szülészeten valósul meg a biológiai norma szerinti AnyaBaba egység, valamint az egészségügyi dolgozók eltérő szoptatástámogatói gyakorlata miatt még mindig sokkal kevesebb anyának sikerül elérnie a szoptatási céljait, mint amennyien kis segítséggel képesek lennének rá. Ennek ellenére anyasággal kapcsolatos veszteség élményeink mai napig tabunak számítanak.
Sokak szerint a “jó anya” rózsaszín mámorban lebegve éli meg a szülését és az azt követő első heteket. Biztosan te is találkoztál azzal a vígasztalásnak szánt mondatnak, hogy semmi más nem számít, csak az, hogy a baba egészséges lett. Ez nem igaz. Jogod van szomorúságot, dühöt, fájdalmat, vagy bármi más negatív érzést érezned, amiért elvesztetted a vágyott szülés vagy szoptatásélményt- még akkor is, ha esetleg biztos vagy benne, hogy valóban a babád egészsége védelmében kellett róla lemondanod! Az is lehet, hogy úgy érzed, ha valamit máshogy csináltál volna, vagy ha birtokában vagy azoknak az információknak, amik csak utólag jutottak el hozzád, jobban alakulhattak volna a dolgok. Talán igaz ez, talán nem. Az viszont biztos, hogy nem a te hibád, ami történt: A természet abból indul ki, hogy az édesanya környezete megteremti az AnyaBaba páros számára a biztonságos, megerősítő légkört a szülés körüli időszakban, és feltétel nélkül támogatja az anya döntéseit. A vajúdó és a gyermekágyas anya dolga kizárólag a baba világra hozása, és az új helyzethez való alkalmazkodás. A lehető legtöbbet tetted magatokért, amit adott körülmények, feltételek mellett tudtál. Nem te vagy a felelős a történtekért!
Az öröm visszaszerezhető!
Ahogy egy nem tökéletesre sikerült első együttlét után is fel lehet építeni egy hosszú, boldog, jól működő párkapcsolatot, egy traumatikus szülés után sem törvényszerű, hogy minden anyák napja szinte elviselhetetlen erejű indulatokat és érzelmeket kavarjon föl bennünk életünk végéig. Azért döntöttünk a gyermekvállalás mellett, mert örömöt reméltünk az anyaságban. Ez az öröm női bátorságunk jutalma, amiért életet adtunk pótolhatatlanul értékes emberi lénynek. Mindannyian megérdemeljük.
