Az átmeneti szak kontrakciói a legtöbbször ellenállhatatlan nyomási késztetéssel járó tolófájásokba torkollanak. Néha azonban elcsendesülnek, megritkulnak, sőt akár le is állhatnak akár 1-1,5 óra hosszára.
Ez a “Pihenj és légy hálás!” szakasz. Ilyenkor semmi más dolgod a pihenésen és a hálán kívül. 🙂 A legkönnyebb, legpihentetőbb szakasza a szülésnek- gondolhatnánk. Mégis sokszor okoz nehézséget a türelmes várakozás, főleg, ha medikális szemléletű szaksegítők vezetik a szülést. Ilyenkor szinte biztos, hogy megpróbálják bekötni a fájáserősítő infúziót, ha eddig nem tették volna, vagy megrepesztenék a magzatburkot, ha még mindig ép. Pedig okkal ékeli be a természet ezt a rövid kis pihentető intermezzot- jellemzően a hosszas és fárasztó gyakran egy teljes álmatlan éjszakán átívelő tágulási munka után.
Mi segíthet?
Háborítatlan környezet, türelmes segítők. Ha még így is nehezedre esne elengedned magad, mert folyton az jár a fejedben, hogy: “Mikor jönnek már a tolófájások?”
kapcsolhatsz zenét, és/vagy végezhetsz relaxációs gyakorlatokat, használhatsz a bábával vagy a szülésznővel egyeztetve az ellazulást elősegítendő aromaterápiát.
Ha viszont fontos kérdések, emlékek, érzelmi szükségletek merülnek fel, érdemes lehet foglalkozni velük akár az alvással tölthető idő rovására is.
Klasszikus kórházi környezetben talán szívesebben pihensz a dúlára támaszkodva a vajúdólabdán, vagy a kedvesed ölében egy karfás széken, mint a liftesített vizsgáló ágyon.
Ez több szempontból is praktikus: Egyrészt egyetlen mozdulatnál általában nincs sokkal többre lehetőség a tolófájások megjelenésekor: A labdáról még fel lehet tápászkodni, a fotelből még le lehet kecmeredni négykézlábas vagy guggoló helyzetbe, de az ágyra felmászni már nemigen. 😉 Másrészta a testközelség gondoskodik az oxitocintermelésed támogatásáról.
Hallgass bátran az ösztöneidre, a tested kívánságaira!
