Az átmeneti szak a szülés többnyire időben legrövidebb szakasza- csak egészen ritkán tart tovább néhány rendkívül erős és hosszú ideig tartó kontrakciónál. Mégis gyakran ez a rész jelenti a legnagyobb kihívást- mind a szülő anya, mind az őt segítők számára. A gyógyszeres szülészeti fájdalomcsillapítás korai évtizedeiben ez volt az a pont, amikor már előszerettel elbódították az anyákat, hogy ne okozon annyi kényelmetlenséget az elátásuk a fehérköpenyes orvosuraknak. A kábításos eljárások mára szerencsére kimentek a divatból, de a mai napig ezzel a szakasszal azóta sem tud mit kezdeni a medikális gondozási modell. Miért ilyen nehéz ez a szakasz?
Az Élet és Halál kapujában
A méhszáj gyakorlatilag eltűnőben, és a szülések túlnyomó többségében, ha korábban nem repedt még meg a burok, legkésőbb az átmeneti szakban ez is bekövetkezik. Nincs többé visszaút: A baba hamarosan megszületik. Ez egy nagyon súlyos megélés főleg nekünk, modern, nyugati nőknek, akik egész életünket egy halál- és transzcendens létezés tagadó kultúrában éljük le.
A új emberi élet közelgő kezdete, és a várandósság végérvényes lezárulásán túl a kontrakciók ereje is a halál közelségét idézik: Úgy érezheted, elérkeztél tűrés küszöböd határához, nem bírod tovább. Sokszor úgy fejezik ki ezt az érzést az anyák, hogy “Meghalok!” És tulajdonképpen igazuk is van: Az addigi gyerektelen/egy/két/három/négy/ötgyerekes anya élete véget ér, és születik egy új anya, aki a most születő gyermekért is felelősséggel tartozik.
Vannak nők, akiket megijeszt ez a “magára maradt”, elárvult lelki állapot, hogy senki másra nem számíthatnak a szülés hátralévő szakaszában saját magukon kívül.
A kontrakciókat befolyásolhatatlan combreszketés, remegéskíséri, ez különösen azoknak a nőknek lehet nehéz megélni, akiknek traumatikus emlékeik vannak azzal kapcsolatban, hogy nem volt kontrolljuk a testi történéseikkel kapcsolatban (műtétek, traumatikus előző szülésélmények, nemi erőszak, bántalmazás, gyerekkori abúzus)
Mi segíthet ebben a fázisban?
Ezt a legnehezebb előre megjósolni. Van, akinek jól esik, ha két kontrakció közben- sőt akár kontrakció alatt is beszélnek hozzá, bíztatják, érintik, biztosítják arról, hogy nincs egyedül ezekben a nehéz pillanatokban. Mást ez idegesít, jobban szeret elmerülni a saját belső valóságába, és nem akarja, hogy bármi kifelé fordítsa a figyelme fókuszát. Általában a stimuláló(masszászs, simogatás) vajúdástámogató technikák már elutasításra kerülnek ebben a szakaszban, jobban esnek a hosszú, stabil, biztonságot sugalló, “földelő” érintések. Ugyanakkor azok, a nők, akik még ilyenkor is igénylik a szerelmi partnerük gyengéd, erotikus ingerlését arról számolnak be, hogy még ezek az intenzív kontrakciók is fájdalommentessé, sőt akár orgazmikus érzetté változtathatók ilyen módon.
Mi nehezítheti meg ezt a szakaszt?
A nem megfelelő kísérési stílus, ha a segítőid “fegyelmezni próbálnak”, ahelyett, hogy teljes elfogadást sugároznának a gesztusaikkal, szavaikkal.Nagyon hangos, és egészen különleges, állatbőgésre emlékeztető hangok jöhetnek ki a torkunkon, de az sem ritka, hogy válogatatlan káromkodások hagyják el a szánkat. Más csak jajgat, az anyukáját vagy a Jó Istent szólongatja. Ez teljesen rendben van, a normális folyamat természetes velejárója.
A legtöbben ilyenkorra már elengedik a kakilással kapcsolatos szorongásaikat, aki mégsem, az belassíthatja egy kicsit a természetes megnyílás, mindent elengedés folyamatát. Azonban ebben a szakaszban már többnyire a testi ösztönöké a végső szó a tanult szégyenérzettel, illemtudással, megfelelési szándékkal szemben.
Legyen karnyújtásnyira a kis kulacsod, lehetőleg bontott állapotban. Ebben a szakaszban gyakori az intenzív verejtékezés.
Ebben a szakaszban sok nő keresi a közelséget a földdel: szívesen veszünk fel guggoló, négykézlábas vagy akár fekvő pózokat. Kórházi szülés esetén tanácsos kerülni a hanyattfekvésben történő megpihenést a hagyományos magasított szülőágyon-hacsak nem vagy békében a lehetőséggel, hogy a hatékony kitolást rendkívül megnehezítő “kőmetsző” pózban adj végül életet a gyermekednek. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy ritkán van elég energiakapacitás lemászni róla a későbbiekben.
