Őrző

Emberré lettél
Angyallá lettem
Talán véletlenül
Talán eleve elrendelten
Talán az az angyal,
átkozott meg engem,
aki anyám helyett
a kezében fogott,
midőn emberré lettem.

Az idő beteljesült:
Őrzőangyal lettem,
Kéklő glória dereng felettem,
A fejem fölött kéklő glória
Isten hozott, gyönyörű kisbaba,
Isten hozott, égi akarat,
összeroppant a menny
apró talpad alatt.
Síró hangod rázza
apró testedet,
nem találod a helyedet.

Hiába keresed
az okokat hevesen.
“Miért? Miért? Miért?”
Hiába keseregsz.
Hiába átkozol,
Hiába kérdezel.
A világ nem válaszol.

De már legalább

használhatod a hangod.

Kezembe adnak.
Ringatlak, ölellek.
Vigasztallak,
tudom, hogy hasztalan:
a születés néha
ilyen vigasztalan.Képzetlen segítő,
Laikus kívülálló,
családon kívüli
hozzátartozó,
karomban a Lényeg,
akiért megérte
vért ontani,
akiért ma mindannyian
összegyűltünk.

Isten kegyelme megjelent köztük.

Isten kegyelme kiáradt,
és többé
nem ismer határt.

Karomban foglak,
Papírszárnyaim suhogtatva
repülünk
menny és föld között,
kanyargós folyosón
steril vaskapuk mögé,
hová tilos a bemenet
idegeneknek,
mi pedig azok volnánk
a földi viszonyrendszerben,
mint alkalmi kísérő
kísérgetlek téged
Anyád-
Apád között.Apád- Anyád,
mindenki idejött
végül.
Talált szerencsepénz
voltál, de már jogos
helyedre kerülsz.
Mindenki nevet,
már csak te sírdogálsz.
Ledobom a glóriát,
és lassan eltűnök.Küldetésem teljesítve.
Hordozókendőbe
csavarom magam,
kabát alól kilóg a vége.
Jel van rajtam,
elrejthetetlen,
úgy ballagok a téli éjben.Görög mögöttem a bőrönd kereke,
közben azon merengek,
lehet, hogy Isten,
nem szereti a véres áldozatot,
de elfogadja, ha úgy alakul.
Aki nem jut a keskeny kapun,
tannak teremt egy szélesebbet,
amint a földön
úgy a mennyekben is.

2017. február 28.