A sikeres szoptatáshoz alapvetően 3 dologra van szükség: az anya elhatározására, hiteles, korrekt információkra, és társas támogatásra.
Valaha ez az egész egyetlen “csomagban” volt: A nagycsaládos mindennapokban a baba szoptatása a hétköznapok magától értendő része volt. A cseperedő nagylányok számára szép lassan nyilvánvalóvá vált, hogy az anyaság, sőt a női lét, “asszonysors” ezzel jár, rá is ez vár.
Ugyanakkor volt módja ellesni a technikai részleteket, kisebb-nagyobb fortélyokat.
Nemcsak azt láthatta közvetlen közelről, hogy hányféle testhelyzetben lehet mellre tenni a babákat, totyogókat, de azt is, hogy a mohó Pistike kis vasgyúró, az “irzíkeny “Andriska meg sokkal lassabban gyarapszik, és végül ugyanolyan erős szép szál, munkabíró legénnyé serdülnek sok-sok év múlva. Hogy Marinak alig domborodik valami a pruszlik alatt, mégis csupa hurka minden kisbabája, és még az unoka testvére gyerekeit is megszoptatja időnként. Hogy Zsuzsi várandósan is tudja szoptatni az ikreit, Manci meg nem is esik újra teherbe, amíg le nem választja a “cseppjét.” Hogy Bözsinek meghalt az anyukája, Pirinek meg pont katona volt a férje, amikor babájuk született, és mégsem ment el a tejük- igaz, amíg nagyon maguk alatt voltak, néha Mari szoptatta a kicsit.
Nem volt szükség sem “felkészítő tanfolyamra”, sem szoptatós baba-mama körre.
A női kalákában végzett közös munka során volt lehetőség a tapasztalatcserére, “tanácsadásra”.
Természetesen eszem ágában sincs visszasírni ezeket az időket, hisz ma sok szempontból sokkal szabadabbak és boldogabbak az emberek.
Viszont vannak olyan funkciói a régi falusi világnak, amiket a mai világban sem igazán tudunk nélkülözni.
Az élet normális jelenségei, mint az egészséges kisbabák normális viselkedése, és az anyai gondoskodás szép lassan “tankönyvi” anyag lett- no, nem a közoktatási tanterv részeként, hanem az igazán lelkiismeretes, nagyon tudatos szülők “tananyagaként”.
Miközben talán elég lenne tartani a kapcsolatot a szülővé vált családtagjainkkal, évfolyamtársainkkal, munkatársainkkal, ismerőseinkkel. Rendszeresen látogatni őket, ítéletek és jótanácsok nélkül jelen lenni a mindennapjainkban, és figyelni.
Ami viszont a szoptatást illeti, sajnos nem biztos, hogy elég ennyi: Az utóbbi évtizedekben sajnos több női generáció nőtt föl igazán pozitív szoptatási minta nélkül-és ez társadalmi tendencia.
Bár szép szavak szintjén továbbra is ment a szoptatás értékeinek méltatása, de hogy ennek a gondoskodási formának olyan “hátulütői” lehetnek, minthogy az anyák mindenhova magukkal viszik a babájukat és diszkréten mellre is teszik, ha erre van szükség, ezt már kevésbé sikerült elfogadni.
A szoptatós csoportban minden anya tudja, megérti, és elfogadja, hogy a szoptatás szoptatással jár- nemcsak a babaszoba félhomályában Mozart hallgatás közben, hanem begyulladt mellel, kialvatlanul, egy nyűgös, többemberes, fogfájós kisbabával is, aki csak egyetlen nyakatekert testhelyzetben tűri a mellretételt. Lehet látni maratoni szopikat, villámszopikat, bőtejű anyákat, éppenhogy eleget termelő anyákat, főállású anyákat, dolgozó anyákat, tanuló anyákat, szopizó újszülötteket, szopizó csecsemőket, szopizó bölcsiseket, sőt néha még szopizó ovisokat is!
Együttalvó családokat, hordozó családokat, babakocsit is használó családokat, csak kiságyban alvó babákat, csak a szüleik testén alvó babákat, nagycsaládban élő, többedik babákat, sőt még örökbefogadott babákat is.
Egy kis sziget, ami visszacsatol a hús-vér élet normális sokszínűségéhez.
Próbáld ki a lakóhelyedhez legközelebb eső lehetőséget:
http://szoptatasportal.hu/baba-mama_csoportok
