Az elmúlt hetekben a figyelem középpontjába került a szexuális visszaélés témája. A legfrissebb hazai botrányok között szerepel egy olyan eset is, amelyet a gyanúsított utólag “nevelő célú” gesztusnak próbált beállítani. Az áldozatokkal való őszinte együttérzésem mellett, rendkívül örülök, hogy tudatosulni tűnik a köztudatban, hogy minden nem kívánt érintés, a testi integritás tudva és akarva történő megsértése- beleértve a “nevelő szándékú” testi fenyítést nagyon hasonló jellegű traumát idéz elő, mint egy nemi erőszak – és hasonló tüneteket is okoz a későbbiekben.
Szinte mindannyiónknak van legalább egy sötét, fájdalmas története azzal kapcsolatban, amikor valaki visszaélt a bizalmukkal, vagy kihasználta a védtelenségünket, sebezhetőségünket és megsértette a testi integritásunkat.
Különösen mély törést jelentenek a gyerekkorban elszenvedett határsértések, szexuális visszaélések.
Sok esetben- főleg, ha nagyon korai életkorban ért minket a trauma, vagy érzelmileg közelálló személy abuzált minket- előfordul, hogy a tudatalattiba küldjük a nehéz emlékeket, és akár 30, 40 éves korunkra sincsenek tudatos képeink a konkrét élményről.
Csak a furcsa, megmagyarázhatatlan és állandósult szégyenérzet, idegenkedés a testünktől, a ragaszkodás a kontrollhoz, a pokoli szorongás az olyan helyzetektől, ahol kénytelenek vagyunk az intim szféránkba engedni egy másik embert (pl. : vetkőzéssel, intim érintéssel járó orvosi vizsgálat, de ilyen a szülés, sőt akár a szoptatás is.)
Nem áll szándékomban azt sugallni, hogy minden hasonló tünet mögött korábbi (szexuális)trauma áll. Mindenesetre a laikus női segítőként az a véleményem, hogy érdemes komolyan venni ezeket az érzéseket és egy kompetens szakember (pszichológus vagy mentálhigiénés szakember) vezetésével a mélyére ásni ezeknek lehetőleg még a gyermekvállalás előtt, bármi is legyen az eredetük.
Ha tudatában vagy, hogy ért valamilyen nem kívánt érintés, akaratod ellenére bevontak olyan helyzetbe, aminek nem szerettél volna a részese lenni, volt már az életben bármilyen értelemben bántalmazó kapcsolat, vagy időnként “eljárt” a szüleid keze ugyancsak érdemes lehet szakember támogatását kérned- minél hamarabb.
A szülővé válás előhozhatja mind a szexualitásunkkal, nőiségünkkel (vagy férfiasságunkkal!) kapcsolatos sebzetségeinket, és minden egyéb természetű gyerekkori traumáinkat. Akár már a fogantatás körül, vagy a várandósság alatt bármikor, de legkésőbb a vajúdás óráiban feljöhetnek feldolgozatlan, vagy csak részben feldolgozott emlékek, érzések a múltból- főleg, ha az anya a túlélő.
Ugyanakkor egy szép szülésélmény és a boldogságban megélt szülőség páratlanul értékes lehetőséget kínálnak a gyógyulásra!
Sajnos anyaként sebezhetőbbek is vagyunk a szülés körüli időszakban az újabb traumák begyűjtésére elsősorban akkor, ha nem ismertük fel a sebzettségünket, vagy ha felismertük ugyan, mégsem nem foglalkoztunk vele érdemben- akár önhibánkon kívül, mert nem gondoltuk volna, hogy jelentősége lehet a történteknek, elvégre “régen volt már”.
A traumatizált édesanyák speciális szüléskísérést igényelnek. Esetükben még fontosabb lehet, hogy lehetőleg minél kevesebb hüvelyi vizsgálat történjen a várandósság és a vajúdás alatt, és ha mégis történjen minél gyengédebben, minél teljesebb körű tájékoztatás mellett, és ha lehet egy bizalmi személy jelenlétében. Kerülendők az olyan gyakori megerősítő “mágikus mondatok”, amelyek sok más anyára kimondottan jó hatással lehetnek: “Csak engedd megtörténni!”, “Add át magad a sodrásnak!” , “Nyílj meg”..stb.
Ezért én arra szeretnék minden érintett kismamát buzdítani, aki olvassa ezeket a sorokat, hogy mondja el legalább a dúlájának, hogy traumatúlélő. Ennél többet nem is kell vele megosztani, ha nem szeretne, de ennyit érdemes azért, hogy minél jobb támogatást kaphasson a várandóság és a szülés során.
Apás szülés esetén érdemes az apának is coming outolni az érintettségét, ha van. Ebben az esetben arra kell fokozottan ügyelnie a segítőknek, hogy minden esetben legyen választási lehetősége az apának- különös tekintettel arra, hogy óhajt-e jelen lenni az esetleges orvosi beavatkozások alatt, és ha igen, milyen módon. Alapból sem túl szerencsés a párkapcsolat szempontjából sem szaksegítői “szárnysegédnek” bevonni az apákat, de traumatizált édesapák esetében ez különösen rosszul sülhet el. 
Ha legalább az egyikőtök traumatúlélő, érdemes megfontolni, hogy az intimszférátok tiszteletben tartását az egyik legfontosabb prioritássá tegyétek mind a szaksegítő megválasztásban, mind a szülési tervben. A szabad testhelyzetválasztás is kardinális lehet, különösen, ha a medikális szemlélet által preferált poziciókhoz(hanyattfekvő, vagy félig ülő) hasonlóban ért határsértés vagy erőszak.
Már önmagában az óriási lépés a gyógyulás felé, ha elkezdesz gondoskodni a szükségleteidről, ahelyett, hogy hibásnak éreznéd magad , amiért vannak saját szempontjaid életed egyik legfontosabb eseményével kapcsolatban.
Ha ki mered nyíltan mondani, hogy bántottak, és megerősítést kaphatsz a segítőidtől, hogy nem a te szégyened , ami történt, és megélheted, hogy ugyanolyan méltó vagy a határaid tiszteletére, a méltóságod megőrzésére, mint bárki más. Ha a szülés során újra bizalommal és szeretettel tudsz a tested felé fordulni, ha értő-érző segítők támogatnak utadon, ártatlan, tiszta kisbabád világrahozása felérhet egy pszichoterápiás folyamattal.
Ám, ha a szép szülésélmény ellenére is nehéznek érzed a testközelséget a babáddal, vagy feloldhatatlan konfliktust jelent számodra a szülő és a szerető szerep összeegyeztetése (pl.: idegenkedsz a szoptató feleségedtől vagy a mellétől férfiként, vagy nőkként undorodsz a gondolattól, hogy “ugyanazzal” a mellel, szájjal, kézzel érintsd a gyermekedet, mint amivel örömöt szerzel a párodnak), vagy még mindig aktív szereplője az életednek az a személy, aki annak idején molesztált vagy megvert, érdemes szakember segítségét kérned a további gyógyító munkához.
Ha jól esne egy értő tanú meghallgatása, támogatása az első lépés megtételéhez , vagy megerősítésre vágysz, esetleg szeretnél információkat kapni, mik a lakóhelyedhez legközelebbi lehetőségeid a feldolgozásra, személyes támogatásra, érdemes lehet felhívnod az EMMA vonalat! Az EMMA vonal nagyon sokat tud segíteni akkor is, ha úgy érzed, hogy a szülésed alatt újabb traumák, erőszakos határsértések értek.
Mindenki megérdemli a teljes és boldog életet, az örömteli kapcsolódást a szeretteihez!
