A szoptatás zavarbaejtő oldala

Előszó: A szoptatás az utódgondozás normális módja. Amikor egy anya a gyerekét szoptatja, a csecsemő természetes alapszükségleteit elégíti ki a biológiai norma szerint. Minden más asszociáció vagy érzelem, amit egy szoptató anya látványa megindít egy kívülállóban, a felnőtt világhoz tartozik. Viszont ezek az asszociációk, érzelmek léteznek, és amíg nem tudatosulnak, sok felesleges feszültséget termelhetnek ki.

A normafeszegetés kettős mércéje

Néhány napja az egyik szoptatós facebook csoportban egy édesanya megosztotta ezt a galériát. A csoport csupa szoptató, valaha szoptató illetve a jövőben szoptatni kívánó édesanyából áll, mégis sokakban visszahőkölést váltottak ki a képek, erotikus színezetük miatt  Bizony, az én első reakcióm is a meglepődés volt, holott szívügyemnek tartom  minden lehetséges fórumon képviselni, hogy az anya is szexuális lény és, hogy a női érzékiség életünk minden szakaszában megélhető. Mégis, így vizuálisan is megjelenítve mindezt- ráadásul az interneten, ahol mindenki látja, elsőre én is túl erősnek éreztem.

A tabu ereje 
Vajon miért szokatlan még  ma is ilyen fotókat látnunk, ahol szexuális lényként ábrázolnak anyákat? Holott kéretlenül ömlik az ennél sokkal explicitebb erotikus tartalom az arcunkba- fiatal nőkről, akik nem viselnek a testükön  gyermekvállalásra utaló jeleket? Utóbbi megszoktuk. Kicsit hőzöngünk ugyan időnként, hogy miféle egyoldalú ábrázolása dívik a médiában a női szexualitásnak, hol marad a  sokféleség tisztelete, vagy  a “hamvas kezdő”, illetve a “tapasztalt, de még mindig fiatal szerető” utáni  női életszakaszok bemutatása… És amikor ez mégis, ha ez megtörténik, nem tudjuk megemészteni. Mert a tabut, ami ellen tudatosan küzdünk, a tudatalattink legmélyén mi is belsővé tettük.

Mióta világ a világ a patriarchátus két részre ossza a nőket: “szajhákra”, akik bátran és nyíltan megélik a szexualitásukat, így szabadon “használhatók”, “tárgyaiasíthatók” . A másik csoprot a szűzeké, a tiszteletre méltó aszexuális asszonyok, akik engedelmesen és csendesen teszik asszonyi kötelességüket, de nem keresik a féktelen szenvedély kínálta élményeket. Az erényes, frigid szüzek sorolják a tisztességes családanyákat.

Jean Fouqet: Madonna gyermekkel
Jean Fouqet: Madonna gyermekkel

1. mítosz: Az Anya távoli, elérhetetlen szent márványszobor

A patriarchátus a szoptatás kérdésköréhez is hasonlóképpen áll, mint magához az anyasághoz: A látszatgesztusok és a szép szavak szintjén piedesztrára emelt hőstettnek minősíti, ám ezzel párhuzamosan gyakorlatilag erkölcsi kötelességként is kommunikálja a nők felé mind az anyává válást, mind a lehető legoptimálisabb gondoskodás biztosítását a gyermek számára- és hogy mindezt “természetesen” minden valódi támogatás nélkül tegye! Mindez azonban csak addig ilyen védelmezendő szent ügy a rendszer szemében, amíg négy fal között, “láthatatlanul” történik.

Valóság: Az Anya emberi lény

Magyarországon európai viszonylatban átlagon felüli a szoptatás társadalmi megbecsültsége. Ugyanakkor a házon kívüli, diszkrét szoptatáslátványa is sokakból hurrikán erjű indulatokat szabadít el. Hiszen már ennyi is elegendő afenti mítosz megingatásához: Az anyának melle van, méghozzá élő, működő melle- vagyis ember, akit nem csak távólból csodálni lehet, hanem van lehetőség kapcsolódni is hozzá.

2. mítosz: Az anyaság és a szexualitás két külön világ átjárhatatlan fallal elválasztva.

Milyen groteszkül hangzik! Hiszen szex nélkül nem lehet anyává válni! Mégis nagyon mélyen beült mindannyiónkba ez a mítosz is. A szoptatást szívügyüknek tartó emberek gyakran érvelnek azzal a házon kívüli szoptatás szabadsága mellett, hogy a szoptatásban nincs is semmi erotika tehát, rossz az, aki azt lát benne. Időnként azzal támasztják alá érvelésüket, hogy a női mell csak a nyugati világban minősül szex-szimbólumnak.

Valóság: A (szoptató) anya szexuális lény, erotikus kisugárzással

Kulturális és biológiai tényezők bonyolult összjátékaként úgy alakult a dolog, hogy a nyugati ember szexuális viselkedésében van erotikus szerepe a női mellnek. A legtöbbünk számára erogén zóna, és a csábítás egyik “eszköze”. Leszámítva a naturisták szűk rétegét –  szoptatáson kívül kizárólag erotikus kontextusban fedjük fela kebleinket. A szívünkhöz legközelebbi személyekhez kapcsolódunk vele: a szerelmünkhöz és a gyerekeinkhez. A szoptatás tehát ilyen értelemben valóban intim dolog.  Az intimitás és az erotikus vágy pedig  egymással szomszédos, átjárható, sőt egybefolyó területek. Önmagában az, hogy akár fizikai vonzalmat ébreszt egy férfi szemlélőben szoptató nő természetes, normális egészséges reakció. (Ha viszont ezt kéretlen, határsértő módon , durván fejezi ki, természetesen nincs rendben!)

3. mítosz: Ha az anyasággal össze is fér az erotika, szoptatás közben  senki nem gondol rá

A békebeli, viktoriánusan életidegen koncepció szerint az édesanya a szoptatás minden pillanatában 100%-ban a babájára figyel, hozzá kapcsolódik és valamiféle spirituális kiteljesedést él át anyai minőségében.
Az igény szerinti szoptatás elterjedése kicsit felszabadította az anyákat ez alól: napi 12-36 vagy még több szoptatás mellett, természetes, hogy nincs mindig 100% ban jelen az ember, sokszor fáradt, a mindennapi teendőin jár az esze vagy épp az aktuális problémák miatt aggódik. Az is belefér, hogy néha online vagy offline beszélget más anyákkal közben, hogy kicsit feltöltődjön, valamiféle nem szorosan az anyasághoz kapcsolódó öröme is legyen. De azért “azon”járatni a gondolatait mégiscsak meredek lenne.

Valóság: Többször, mint gondolnánk!

A vágy nem holmi zárható fiókban tárolt pikáns fehérnemű, amit csak “akció” előtt öltünk magunkra, hanem egy folyamatosan bennünk parázsló lehetőség, ami ha kap egy kis impulzust egyből lángra lobbanhat. Szoptatás közben akár csak a testi gyönyör csúcsán oxitocin szabadul fel. Ez  pedig sok nőben erotikus érzeteket kelt, vagy  fantáziákat indít el (természetesen nem a szoptatott gyermekről, hanem önmagáról, és/vagy egy másik felnőtt partnerről!) A nők egy része a szocializációs tabuk és mítoszok, vagy  bizonyos korai traumák miatt bűntudatot és szégyent érez ezzel kapcsolatban.
De szerencsére egyre többen leteszik ezeket a felesleges koloncokat magukról és el tudják fogadni mindazt, amivel a természet megajándékoz minket, nőket.

szobor
szobor a Stockholmi Múzeumban. Ha valaki tudja a címét, szóljon!

 

Utószó: A szoptatás az utódgondozás biológiai normája. Senki nem azért szoptat, hogy  erotikus gyönyöröket éljen át, vagy hogy vágyat ébresszen a férfiakban, hanem hogy ellássa gyermeke természetes szükségleteit. Ám a szoptatásnak van erotikus aspektusa is, amíg tagadjuk, fenntartjuk a kettős mércét, és a fortyogó indulatokat a nyilvános szoptatás körül.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>