A női szervezet és az újszülöttek működése úgy alakult az emberi faj fejlődése során, hogy a természet feltételezte, hogy az édesanyáról többen is gondoskodnak az első hetekben, sőt hónapokban. A szülést követő hetekben a legfontosabb anyai feladat az erő visszanyerése, a várandósság következtében végbement változások visszaalakulása, regenerálódás, és persze alkalmazkodás az új élethelyzethez: ismerkedés a babával, a szülői életformával, a csecsemő ellátásával kapcsolatos feladatokkal. Minden más nemcsak, hogy ráér, de egyenesen káros is lehet, hiszen a lefontosabbtól vonja el az időt és az energiát.
Hogy mennyi időt vesz igénybe, míg egy friss édesanya testileg- lelkileg képes lesz “talpra állni” a szülést követően sok mindentől függ, és egyénileg nagyon változó lehet. Általánosságban elmondható, hogy legalább négy-hat hetes kímélő életmód szükséges, méghozzá úgy, hogy napok legnagyobb része vízszintes vagyis fekvő testhelyzetben pihenéssel teljen. A gyerekágy időtartamának hossza nincs semmiféle összefüggésben az anyai teljesítménnyel, és nem is s a nőiesség fokmérője. Vagyis se nem jobb, se nem rosszabb anya, aki öt héttel a szülés után már főzni, vasalni, sőt utazni vágyik, mint az, aki még a nyolcadik hét után sem érez magában erőt ilyesmire. Sokat szidott korunk nagy előnye, hogy ma már sokféle megoldás létezik erre az élethelyzetre, amiből szabadon választhatunk.
Bár a régi, férfiközpontú, “macsó” világ leáldozóban van, mégis messze vagyunk még attól, hogy az újdonsült édesanya és újszülött babájának természetes szükségletei legalább olyan fontos szempontnak számítsanak számítsanak, mint a rokonok, hozzátartozók munkahelyi elvárásai.
Az élet nem állhat meg csupán, mert születik egy kisbaba. Pedig történhet-e ennél fontosabb egy pár, egy család , egy közösség életében vagy akár az egész emberiség jövője szempontjából?
Ismerjük fel, és ne féljünk kimondani: nem valódi támogatás a szépen berendezett babaszoba, és a kedves gratuláló képeslapok,ajándékok. Higgyük el, hogy igenis lehetne máshogy is. Igenis megállhatna vagy legalábbis lelassulhatna körülöttünk a világ egy rövid időre. Igenis lehetne mellettünk valaki folyamatosan az első hetekben napokban, ha épp erre van igényünk. Vagy akaszthatna a kilincsre egy zacskó finom gyümölcsöt, hagyhatna a lábtörlőn egy ételhordót az ebéddel. Vagy beindíthatna egy mosást. Meghallgathatná a szülésünk történetét ítélet nélkül. Ágybahozhatná a borogatást, a sebgyógyító krémet, karunk alá igazíthatná a szoptatós párnát. Aztán elmosogathatna. Ha pedig ez nem megoldható ingyen és bérmentve családon belül, legalább olyan jogos erre áldozni, mint a tejfakasztó bulira.
