7. A baba nem passzív elszenvedője, hanem aktív szereplője saját születésének
Ma már nem hitrendszer kérdése, hanem bizonyítékalapú tudományos tény: A magzat már születése előtt érző emberi lény, aki kompetens a saját folyamataiban. Nem a csillagok állásán, és nem is a helyi kórház protokollján, sokkal inkább a baba döntésén múlik, mikor érzi magát készen, hogy neki fusson élete első feladatának. A méhösszehúzódások felkészítik a testét és a lelkét- nemcsak a születés munkájára, de a méhenkívüli üzemmódra történő átállásra is. A szülőcsatornán való áthaladás egy katarktikus tusa egy diadalmas győzelemmel megkoronázva.
A császármetszés ehhez képest kicsit kontrollvesztettebb megélés, hirtelenebb átmenet. Éppen ezért a császáros babáknak még nagyobb szükségük lenne a gyengéd fogadásra, szüleik hangjára, érintésére, mielőbbi és minél folyamatosabb együttlétre az anyukájukkal.
A hivatását szívvel-lélekkel végző szülésznő kapcsolódik a babához már a várandósság és a vajúdás alatt, beszél hozzá, amikor megérinti, segít az anyának tartani a kapcsolatot a magzattal a folyamat alatt, gyengéden, szeretettel fogadja, és ha nincs valódi, egészségügyi ok ellene, mielőbb átnyújtja az anyának az újszülöttet.A teljes írás a Bababarát szállások oldalán jelent meg.
