Bár az igény szerinti szoptatás, illetve azt segítő válaszkész nevelés az emberiséggel egyidős gondoskodási “módszer” a nyugati kultúra a 20. században ezektől egyre távolabbi alternatívákat termelt kiéppen ezekre a riogatásokra hivatkozva. Nemcsoda, hogy a mai szülők, nagyszülők, sőt dédszülők kissé idegenkednek visszatérni a természetes modellhez egy olyan világban, aminek a működése épphogy köszönő viszonyban van a természet rendjével. Hogyan fog ez a kisbaba alkalmazkodni a zordon, kötöttségekkel teli, olykor minden emberi szükségletet figyelmen kívül hagyó külvilághoz?- aggódnak sokan . Ezekre az aggályokra kínálnak (látszat)megoldást a különféle nevelési besztszeller könyvek, és a félvilágháló. “Szép, szép dolog az igényszerinti szoptatás, meg a válaszkészség, értékes az anyatej, de mi lesz, ha másra kell bíznod a kisbabádat?”-ütközöl lépten-nyomon a kérdésbe- “Tarts inkább az ágyikójában, ne hurcold annyit, etesd szabályos időközönként, sőt időnként adj neki cumisüveget is, hogy minél könnyebben, észrevétlenebbül el tudj mozdulni mellőle.” – szól a gyakori tanács mindenhonnan. Vajon ez lenne a megoldás, ha nem tervezel minden nap reggeltől estig a gyereked mellett lenni, míg abba nem hagyja a szopizást? A válasz : NEM. Alább kifejtem miért:
A csecsemő elkülönítését szorgalmazó, szigorúan szabályozott időrend szerint etető-gondozó módszerek azon alapszanak, hogy a kisbaba pár hetes korától néhány nap vagy hét alatt megszokja, hogy nem reagál senki a jelzéseire, ezért nincs értelme jeleznie, ha szopizni akar, vagy szeretné, ha felvennék a kiságyból és odavinnék, ahol az élet zajlik, mert úgysem számít a jelzése. Az így nevelt babák többnyire látszólag(!) könnyebben alkalmazkodnak az olyan változásokhoz, hogy más vigyáz rájuk az anyukájuk helyett. Valójában azonban csak arról van szó, hogy nem tiltakoznak hangosan és látványosan. Az anyukájuk viszont ugyanúgy hiányzik nekik is, mint a válaszkész gondoskodást kapó babáknak- csak éppen nem mutatják ki.
A válaszkészen nevelt babák azt tanulják meg az igényeikre adott gyors és adekvát válaszokból, hogy szabad és érdemes jelezniük, ha valamire szükségük van. Ezért ők- különösen 6 és 18 hónapos koruk között- jellemzően telitorokból tiltakoznak, ha az anyukájuk akárcsak a szomszéd szobába megy ki. Hordozással minimalizálható azoknak a helyzeteknek a száma, amikor tényleg nem vihetjük magunkkal a babánkat. Amikor mégis ez történik általában a kezdeti sírdogálás után megnyugszanak a picik a rájuk vigyázó felnőtt karjaiban, és békés játékkal töltik az órákat az anya távollétében.
Nagyobb korukban, viszont jellemzően kifejezetten barátságos, könnyen alkalmazkodó gyerekek válnak a kötődően nevelt kisbabákból.
Viszont mindkét csoportban vannak kivételek, hiszen ma már tudjuk a babák viselkedése csak részben múlik azon, hogyan nevelik őket. Ez vonatkozik minden más neveléssel kapcsolatos aggályra is, ami az igény szerinti szoptatás kapcsán fel szokott merülni.
Mivel az igény szerinti szoptatás, és a válaszkész nevelés a biológiailag “alapértelmezett” gondoskodási mód, inkább úgy lehetne fogalmazni, hogy a baba jelzéseit figyelmen kívül hagyó, merev időbeosztást betartó nevelési módszerekkel nevelt gyerekek lehetnek bizalmatlanabbak, zárkózottabbak, az újdonságokkal ellenségesebbek, mint a kötődően nevelt gyerekek.
A csecsemő igényeire figyelő, válaszkész gondoskodás, igény szerinti szoptatás nem hoz létre egy egységesen jellemző viselkedési, vagy habitusprofilt. Az egykor igény szerint szoptatott nagyobbacska gyerekek között vannak jóevők és válogatósak, könnyen együttműködők , és nehezen hajlítható akaratúak, barátságosak és félénkek. Nem az igény szerinti szoptatás miatt, vagy ellenére, hanem mert ilyen változatos természetűek az emberek.
Az biztos, hogy csupán az igény szerinti szoptatás, és a kötődő nevelés önmagában nem teszi nehezebbé a gyermekeddel való együttélést.
Hogy őszinte legyek, senki nem tudja megjósolni neked, hogyan fogadja majd az új helyzeteket, vagy nagyobbacska korában, ha bizonyos korlátokat állítasz fel majd számára, mennyire lesz könnyen alkalmazkodó, együttműködő konkrét helyzetekben. Ha van szerencséd olyan anyával beszélgetni erről aki több gyereket nevelt nagyjából ugyanazon elvek mentén, nagy valószínűséggel be fogják vallani, hogy ahány gyerekük volt, annyiféleképpen “működtek”. E sorok írója maga sem tapasztalta másként.
Ha újszülöttkortól a gyereked jelzéseit figyeled és arra reagálsz, azzal a hosszútávon kölcsönösen egymást gazdagító kapcsolatotokat alapozod meg. Ez a kapcsolat fog átsegíteni titeket a nehezebb helyzeteken, időszakokon, nem pedig a kívülállók praktikái.
Bízz magadban és a kisbabádban! Meglátod, minden helyzetet meg tudtok oldani!
