Te egészen bennem,
de én határozottan
kívül rajtad,
alattad,
mégis melletted,
földig hajolva,
térdepelve
előtted,
és az előtt,
és az előtt,
Aki
most némán szétárad
alattunk,
alattunk,
elsuhan
fölöttünk,
közöttünk,
közöttünk,
de főképp benned.
kísérlek téged amerre mész,
ismerős tájakra
ismerős tájakra
viszel magaddal,
messze idegenbe.
ölemben hordalak
és benned magamat.
Milyen gyönyörűséges
mindennek határán állani!
érinteni
a szomszédos földeket
és az ellenséges hatalmakat.
Én most csak az ujjaim hegyével.
De te, akit ölemben tartok
legmélyeddel…
Kísérlek téged
amerre mész,
amerre mész,
amíg csak élsz
és én viszlek magammal
többedmagaddal,
akiket ölembe vettem
mindhalálig.
