Sejtszinten valamennyien magunkban hordozzuk a létezés orgazmikus gyönyörének ismeretét, akik valaha megtestesültünk egy asszony méhében. Kivétel nélkül mind megízleltük ennek a tudásnak gyümölcsét, mielőtt kiszakadtünk volna a tisztán szellemi sík édenéből, a Teremtővel való teljes egység állapotából. Hallállal és megpróbáltatásokkal teletűzdelt küzdelmes élettel kell fizetnünk a beavatódásunkért- de addig is amíg itt vagyunk, miért ne élvezhetnénk, hogy pár évtizeden át olyanok lehetünk mint az Isten: a mennyei, halhatatlan gyönyört a múlandó anyagba küldve képesek vagyunk embert teremteni a saját hasonlatosságunkra- és a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy ez igen jó!
A döntés korlátai
Szabad akaratunk az anyagi síkon- s főleg a halál pillanatához közeledve korántsem mozog olyan végtelen lehetőségek között. Egy dolog fölött azonban mindig van önrendelkezésünk. Hogy ami történik velünk itt és most-ahhoz milyen érzelmi megéléssel viszonyulunk.
Lehetséges foganni, szülni-sőt akár meghalni is hálával és beteljesedéssel a szívünkben- ugyanakkor ez soha nem erkölcsi kötelesség, csupán egy lehetőség- ami bizonyos tényezők szerencsés együttállása esetén megtörténhet.
Ugyanakkor a női test legfantasztikusabb tulajdonsága, hogy gyakorlatilag szinte feltétel nélkül szabad utat tud adni a fizikai történéseknek. Vagyis képes menstruálni, foganni, szülni, és a férfiakhoz hasonlóan meghalni is függetlenül attól, hogy ez érzelmileg hogy érinti a nőt vagy a többi fontos szereplőt a történetben. Dönthetünk úgy, hogy ezt a törvényszerűséget a korlátok tükrén által, homályosan látjuk: Mi vagyunk a Teremtő erő áldozatai, akikkel a saját teste bármit megtehet, függetlenül attól, hogy akarjuk, élvezzük-e vagy sem, ami történik velünk. Vagy nézhetjük mindezt a korlátlan szabadság felől is: A testünk csatorna, melyen keresztül képes megmutatkozni a Teremtés ereje és korlátlan hatalma- minden gazdasági, racionális vagy érzelmi körülménytől függetlenül.
Az öröm alapkövei: Bizalom és sebezhetőség
Az gyönyör tudása mellett a bűn élethosszigtartó közelségét is osztályrészül kaptuk fogantatásunk pillanatában: A genitális energiákkal ugyanis nemcsak teremteni, és gyönyört adni, de pusztítani is lehet ebben az anyagi világban. Aki találkozott már ezzel az aspektusával, nagy valószínűséggel fél teljesen átengedni magát még egyszer a Teremtés olykor letaglózó erejének. És ehhez minden joga megvan.
A női élet értéke messze túlmutat azon, hogy milyennek éljük meg a speciálisan női élményeket! Nem csökkentebb értékű, vagy kevésbé nőies az a nő, aki soha életében semmilyen formában nem él meg orgazmust, mint az, akinek tennie sem kell a gyönyörért, jön az magától is. Ugyanolyan jó anya, teljes értékű feleség, hasznos ember, és igazi nő az, akinek kiemelt szempont az érzéki öröm jelenléte a mindennapi életben, aki szülni is orgazmikusan szeretne, aki folyamatosan keresi az új meg új pontokat és formákat a szexuális gyönyör beteljesítésére, mint az, akinek ez soha nem ilyen fontos téma.
Amikor orgazmikus szülésről, szexről, anyaságról, női létezésről írok, ez a gondolatmenet mindig odaképzelendő a széljegyzetbe.
Ugyanakkor, ha valaki szeretné növelni az örömérzetét bármilyen(!) szituációban, a bizalom és a sebezhetőség felvállalása a kiindulási pontok. Ezzel természetesen nem arra célzok, hogy mindenkiben meg kell bízni, és minden körülmények között merni kell kitárulkozni. Hanem, hogy ha örömben akarsz élni és szülni, keresd az olyan embereket, helyzeteket, körülményeket, ahol nem kényszerülsz folyamatos védekező-állásba!
Kontrollvesztés vs. elfogadó válasz a kész helyzetre
Vannak helyzetek, amikor szabadon dönthetünk, megengedjük-e, hogy valami megtörténjen velünk vagy sem, de a fizikai létezés korábban kifejtett sajátosságából fakadóan mindigis voltak és lesznek olyan élmények, amik nem kérik a beleegyezésünket a megtörténésükhöz. Ilyen például a születés, a halál, és szülés is: Ha már egyszer benn van a baba az ember méhében, valahogy ki is kell jönnie. Nincs “skip” opció. És az sem lehet része a szülési tervnek, hogy mikor és hogyan induljon a folyamat, meddig tartson, melyik testrészedben érezd a legintenzívebben összehúzódásokat, vagy hogy milyen legyen a kisbaba, aki világra jön. Amit befolyásolni tudunk: A körülmények optimalizálása, személyre szabása, és a pillanatnyi történés ítéletmentes befogadása, vagy akár pozitív érzelmi töltésű elfogadása- ami még kedvezőtlen külső körülmények között is a hatalmunkban áll.
“Hagyd magad, úgy könnyebb lesz.”- mint ősi női bölcsesség?
Hogy mindez miként működik a gyakorlatban, azt a szexuális aktus példáján keresztül fogom kifejteni. Ennek oka, hogy bár időnként meghökkentő félreértések kerülnek napvilágra, melyek rámutatnak, hogy sok ember számára még mindig nem ismeretes a különbség a konszenzuson alapuló örömszerző szex és a beleegyezés nélkül tárgyiasító szexuális visszaélés között, az a tény ma már talán többé-kevésbé átment a köztudatba, hogy a szex akár nőként is lehet kellemes jóleső élmény.
50-100 éve- kisebb szubkultúrákat leszámítva- még erről szó sem volt a közbeszédben. A legszexpozitívabb tanács, amit egy fiatal lány útravalóul kaphatott nőrokonaitól így szólt: “A legjobb, ha hagyod magad, úgy könnyebb.” Mert ennél nagyobb befolyása egy átlagos nőnek nem volt a nemi életére. Sem abban, hogy kíván-e valaki egészséges, ivarérett felnőtt nőként szexuális életet élni a házastársával, sem abban hogy mikor és miként teszi. A szex minősége teljes mértékben az adott férfipartner “rendességén”, és tájékozottságán múlt. Mivel a nyílt kommunikáció a témáról még házastársak között is társadalmi tabu alatt volt, nem volt ritka, hogy a legjobb, ami ki tudott sülni az egészből, hogy a józan természetű, jámbor férfi óvatosan, kíméletesen bánt az asszonnyal, aki hálából neheztelés nélkül elviselte mindezt az asszonyi lét elkerülhetetlen velejárójaként.
Ma, hogy már tudjuk, hogy ennél mennyivel teljesebb élmény élhető meg, ha a megfelelő partnerrel vagyunk együtt, szabadon kifejezhetjük a vágyainkat, érzéseinket, szégyen és bűntudat nélkül merünk kérni, sőt aktívan cselekedni az örömérzetünk fokozása érdekében, felháborodunk ükanyáink (látszólag) passzív tűrésre buzdító tanácsán.
Holott, ha megtisztítjuk a patriarchátus bűneitől és a korabeli társadalmi-kulturális sajátosságok hozadékaitól, egy nagyon is hasznos tiszta tanítást közvetít a mai nők számára is: A nulladik lépés az öröm lehetősége felé, ugyanis, ha ellenállás és ítélet nélkül megengedjük, hogy megtörténjen, ami történni szeretne. Nyilván nem mindegy, hogy milyen a viszonyunk az illetővel, akinek átadjuk a testünket, és ő mit tesz vele, mennyire érezzük magunkat szabadnak határokat szabni felé vagy épp új kapukat nyitni magunkon a folyamat során, milyen a közérzetünk, hangulatunk…stb. De teljes kontroll mellett még a technikailag tökéletes kényeztetés is élvezhetetlen. Valamennyi önátadás, sodródás, megengedés mindenképpen szükséges az örömteli szexhez- és a katarktikus szülésélményhez is!
Potenciálisan Örömteremtő ERŐ
Ezt a bekezdést csak azok olvassák, akik el tudják fogadni azt az állítást, hogy egyes nők nemcsak eltűrni képesek, de bizonyos helyzetekben egyenesen vágyhatnak rá, hogy a nyers, és bárdolatlan genitális Erő, az anyagi létezés teljes súlyával áthatoljon a testünkön. Ez az élmény megélhető a különféle transz-állapotokban- akár érintés nélkül, a behatolásos közösülések során, a markáns, erős testérzetek keltésével járó (nem feltételenül szexuális töltetű) játékok hatására, és megtörténhet hüvelyi szülés közben is. Az, hogy csak ennyi lehetőséget sorolok fel, nem jelenti, hogy más módon ne történhetne meg. A női test nyitott csatorna a teremtő, örömszerző kreatív éteri és anyagi energiák előtt. 🙂
Nem állítom azonban, hogy a szülés csak azoknak a nőknek lehet kellemes élmény, akik “keményen (is) szeretik” a szexet. A szülésben rejlő orgazmikus potencia sokkal izgalmasabb és összetettebb és annál, mintsem ilyen egyszerű ökölszabály-következtetéseket lehessen levonni vele kapcsolatban.
Találkoztam már olyan történettel, hogy olyan nőnek adatott meg az orgazmikus szülés élménye, aki a testi szerelemben nem sok örömöt talált, és az sem példa nélküli, hogy egy szép, háborítatlan (és nem is feltétlenül orgazmikus) szülésélmény old fel gátakat és nyit meg új dimenziókat a későbbi szexuális életben. De az is előfordulhat, hogy egy szexuálisan nyitott, ragyogó kisugárzású nő szép, megerősítő, eufórikus, de cseppet sem erotikus tapasztalásként éli meg a szülését, amit egy teljesen külön “szobában” őriz az emlékezetében, függetlenül minden más testi megéléstől.
Az adás kielégülést nyújt- akkor is ha néha lemondással is jár
Kultúránkban az adás gesztusa- főleg ha nő részéről történik- mindig örömtelen, sőt szenvedést és lemondást kívánó hősi áldozatvállalásnak van beállítva. A nő dolga a klasszikus párkapcsolati és szexuális szereposztásban kizárólag a reagálás, befogadás, elfogadás. A patriarhátus ezzel garantálja a férfi hatalmi pozicióját, aki a bőkezű adással kvázi megvásárolhatja a jogot a “megajándékozott” nő birtoklására, és hogy lelkes adakozás érzelmi ragaszkodással és szexuális rendelkezésre állással legyen viszonozva a részéről. A gyermek viszont a nő ajándéka a férfi , sőt az egész társadalom részére- legalábbis a konzervatív patriarchális logikában.( A hímsovinizmus legújabb hulláma már a férfi kegyének tekinti, hogy “enged” a női hisztinek, és lemondva a gyerektelen élet kakiszag- mentességéről, méltóztatik megengedni az asszonynak, hogy szüljön egy vagy két gyereket-de ugyanúgy elvárja a teljeskörű kiszolgálást.)
A szűz-szajha mítosz egyik alaptézise, hogy az anyák azon mártíri hősiességükért érdemlik a tiszteletteljes bánásmódot- és “kanos” pajzán huncutságoktól való kíméletet, hogy gyermekeket szülnek (a férjüknek), és önzetlenül gondoskodnak a szeretteikről. Ezzel szemben normális körülmények között a gyermekvállalás és a gondoskodás elsősorban örömforrás (nemtől függetlenü)l. Ha olyan környezet és elváráshalmaz veszi körül az embert, hogy kizárólag lemondásnak és sanyarú áldozathozatalnak tudja megélni a szülői feladatait, az ritkán ébreszt őszinte hálát és tiszteletet a többiekben- bűntudatot és szánalmat annál inkább.
Záró gondolatok
Nem vonom kétségbe a szülői lét nehézségeit, mint ahogy a szülés vagy az élet fájdalmát sem. Mindössze arra próbálok rámutatni, hogy a küzdés -ami Madách szerint az élet célja, nem feltétlenül hat az öröm, a hála és a megelégedés érzése ellen.
Írásommal nem volt szándékom azt sem sugallni, hogy menjünk bele számunkra egyértelműen káros vagy mérgező helyzetekbe, vagy, hogy szenvedjünk bízva bízván akkor is, ha van lehetőségünk pozitív irányban változtatni a helyzetünkön. Nem tagadom a szülészeti és a párkapcsolati erőszak létezését, és gyakoriságát sem, és eszem ágában sincs azt állítani, hogy a női orgazmus- akár szülés, akár szeretkezés közben, vagy bármikor máskor kizárólag a pozitív hozzáálláson múlna. Ugyanakkor állítom, hogy lényegesen több lehetőség lenne az orgazmikus örömre a nők- és a férfiak -életében is, ha kevesebb merev elvárással és megengedőbb nyitottsággal fordulnának az élet spontán, kiszámíthatatlan , és végső soron irányíthatatlan természete felé, és büszkeségen és hálán alapuló élő kapcsolatuk lenne örömszerző, életadó genitális energiáikkal, bizalommal mernék vállalni- legalább az általuk szabadon választott személyek jelenlétében a sebezhetőség kockázatát- és talán az sem olyan mellékes tényező, hogy el tudják -e fogadni, hogy létezik egy náluk nagyobb Hatalom, amely nem büntetésből eresztett a fizikai létezésbe, hanem szeretetből engedte meg, hogy ezt a küzdelmes, időnként fájdalmas, elkerülhetetlenül halállal végződő- mégis orgazmikus utat megtehessük.
