vt

Karnyújtásnyira

Karnyújtásnyira tőlem az anya
tétován nyújtom felé kezem,
ez a tánc most nem az enyém,
 hagyom, hogy ő vezessen.
Karnyújtásnyira tőlem a csoda,
mely néha velem is megesett-
Ölelésre tárta karját,
és nem lépett közelebb.
Karnyújtásnyira tőlem a fiú,
Nem nyúlok érte, nem az enyém
Csak szememmel ölelem át,
magzatmázas kis testét.

Karnyújtásnyira tőlem a család,
Én pedig csak áldott idegen
a szűk falakat feszegető
örömöt szemlélhetem.

 

Most békés szívvel maradhatok
A küszöb másik oldalán.
Szemtől szemben az ígéret földjével
lépésnyire a boldogságtól-
Biztonságos távolságra tőle.

Innen teljességében látszik mindaz,
Amiért mindigis hiába nyújtottam volna a karom.
Most bocsásd el Uram, szolgádat
beszéded szerint békességgel,
mert látták szemeim az üdvösséget.

2014. január 17.