2019. április havi bejegyzések

GYIK a szülésfelkészítésről

Az alábbiakban igyekszem összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat az általam tartott szülésre, gyermekágyra és szülőségre felkészítő programokról a leggyakoribb kérdések mentén.

Párban vagy csoportban?

Kétféle formában tartok felkészítést: Egyrészt pároknak, másrészt párokból álló kis létszámú (6-10 fős) csoportoknak. Mindkettőnek megvan a maga előnye: A csoporthatás, a sorstársak megélései, tapasztalatai kérdései, az azok nyomán születő saját kérdések, felismerések különösen hasznosak lehetnek első babás szülőként, többedik babát váróknak pedig jó lehet kicsit kiszakadni az otthoni rutinból, új kapcsolatokat kialakítani a csoport résztvevőivel, új nézőpontokból ránézni egy-egy kérdésre. Ezek mind nehezen pótolhatóak egy triád szituációban, a páros felkészítés során. Utóbbi kétségbevonhatatlan előnye, hogy család otthonában tartom, így a párnak nem kell utazni, és több az idő a saját kérdésekre, szempontjaitokra, rugalmasabb az időpontok ütemezése, az egyes alkalmak hossza. Hátrány viszont, hogy jóval kevesebb a gyakorlat, márpedig a saját bőrön történő megtapasztalást sokkal hatásosabbnak tartom a felkészülés folyamatában, mint a tényszerű információk megismerését.

A csoporttársak érzései, megélései sokszor lehetnek tükrök a saját folyamataidra.

“Én a barátnőmmel/ dúlámmal akarok szülni, a párom a folyosón/otthon drukkol majd a vajúdás alatt. Kit vigyek akkor a tréningre?”
Mivel a tematikának csak egy töredéke érinti a vajúdástámogatást, az is javarészt önismeret aspektusából (pl. :a ti kettősötök esetében hol az apa helye, szerepe a vajúdástámogatásban), ezért azok az apák sem fogják végigunatkozni a tréninget, akik elzárkóznak az együttszülés gondolatától- ellenben elképzelhető, hogy mégis kedvet kapnak az ő határaikat, szempontjaikat is figyelembe vevő részvételhez a folyamatban. A csoportos tanfolyam második alkalma már nem is érinti a szülés témáját, kizárólag a gyermekágyról, szoptatásról, szülői szerepről és párkapcsolatról szól. Itt mindenképpen számítok az édesapák jelenlétére, a lelkes rokonokkal, barátokkal inkább egy külön nekik szóló alkalommal találkoznék, ha van rá igényük. Egyedülálló édesanyák esetében az apa helyett azon családtag részvételét javaslom, akinek a támogató szerepe a leghangsúlyosabbnak ígérkezik.


A tréning egyik célja a közös érzelmi felkészülés a szülővé válásra. A csoportban, vagy páros konzultációk során megélt tapasztalatokat utána kettesben is meg tudjátok beszélni, tovább tudjátok gondolni.

Miben nyújt ez a szülésfelkészítő mást, mint egy kórházi szülőszoba bejárás?

A legtöbb kórházi tanfolyam a saját gyakorlatára készít fel: “Ezt tudjuk kínálni-(ha itt szülsz)” ezt kell szeretni” alapon. Én független segítőként abban tudlak titeket támogatni, hogy a saját szempontjaitokkal, szükségleteitekkel, prioritásaitokkal kerüljetek kapcsolatba. Míg a legtöbb kórházi tájékoztató tematikája a hazaadás/varratszedés időszakáig terjed, mind a csoportos, mind a páros alkalmon sokat foglalkozunk az első hetekkel, sőt az azt követő időszak kihívásait is érintjük. Kőbe vésett szabályok és kötelező listapontok helyett a független felkészítés során az egyéni megoldások keresését a személyes élmény megélésének lehetőségeit keressük. Mindemellett szívből ajánlom, hogy tájékozódj a kiszemelt kórházban is a lehetőségeidről, ha van felkészítő tanfolyama, vegyetek részt azon is- lehetőség szerint már képbekerülve a saját vágyaitokkal, kérdezősködjetek a fogadott segítőitektől a tapasztalataikról, mennyire támogatja a helyi rendszer azokat a dolgokat, amiket fontosnak trtanátok- hiszen ezt ők tudhatják a legjobban.

“Én otthon tervezek szülni, és részt is vettem a bábám szülésfelkészítő 
tanfolyamán a párommal. Tud ez a tréning bármi újat mondani nekünk?”
Információ szempontjából valószínűleg nem sokat. Az élmény szempontjából viszont a csoport nagyon hasznos lehet. Kevesen gondolnak bele, hogy szülés utáni években(!!!) mekkora szerepe van a szülőtársi kapcsolatoknak. Bár Budapesten belül könnyen találunk a saját szülői elveinkhez, értékrendünkhöz közelálló családokat, előbb-utóbb rá kell jönnünk, egy kicsit mindenki máshogy csinálja, mint mi: Van, aki programozott császárt választ egészségügyi idok nélkül, van, aki külföldre utazik, hogy (nagyobb) esélyt kaphasson a természetes szülésre a farfekvéses babájával, van, aki cumisüveggel, babakocsiban altatja az újszülöttjét és van, aki kisiskolás korig cicivel. Van, ahol Apa vagy a nagyszülő marad otthon a babával, van ahol a bűvös harmadik szülinap után is főállású anya marad az édesanya, és van család, akinek már az első szülinap előtt a bölcsi jelenti a megoldást. Érdemes a harmadik trimeszter oxitocin-dús, elfogadó érzelmi állapotban elkezdeni tudatosan nyitni a sokféleség elfogadása felé, ilyen szempontból is hasznos lehet egy ilyen heterogén összetételű csoport.

A csoport biztonságos, empatikus és tiszteletteljes légköre- melyért vezetőként felelősséget vállalok-mintául szolgálhat a meghitt, biztonságos kötődésen alapuló emberi kapcsolatainkra nézve

Mennyibe kerül?

Csoportosan 16.000- Ft/ pocak a teljes tanfolyam (vagyis alkalmanként 8.000), ha páros felkészítést szeretnétek úgy 28.000 Ft (ezt megbeszélés szerint 2 vagy 3 alkalomra osztjuk)

Miért kell két alkalom?

Egyrészt, hogy legyen idő befogadni az ismereteket, emészteni a tapasztalatokat, megbeszélni egymással a tréningen megélt élményeket kettesben, másrészt a csoport intimitásának mélyülésért. Utóbbi okból kifolyólag nem támogatom, hogy külön-külön csoportokhoz csapódva vegyetek részt a két alkalmon. Zárt csoportokban kísérjük egymást- igény esetén a szülésen túl is.

Mikor ajánlott a tréning?

Legkorábban a második harmad utolsó heteitől javasolt elkezdeni a tréninget, korábban a lélek még más feladatokkal van elfoglalva. Érdemes úgy időzíteni, hogy a záró alkalom is a 36. hét előtt történjen, hogy a tréningen elhangzó negatív tények (pl. a lehetséges beavatkozások hatásai, vagy a császármetszés érzelmi szükségletei-melyekről kötelességemnek érzem, hogy beszéljek) ne menjenek olyan mélyre, hogy negatívan befolyásolhassák a folyamatba vetett bizalmat.

Legközelebb júniusban indul csoport.  
További info és jelentkezés itt.

Ami az apákat illeti


Az apák igényei keveseket érdekelnek. Sokszor még minket, anyákat sem túlságosan. Főleg amíg jól funcionálnak. Gyakran csak akkor kezd el foglalkoztatni minket a téma, amikor már kezdenek kiégni: Bár továbbra is lelkiismeretesen tartják a frontot, de egyre örömtelenebbül, egyre apadóbb érzelmi erőforrásokból gazdálkodva. Ilyenkor hajlamosak vagyunk a vélt vagy valós férfi szempontok mentén keresni a megoldást, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy az apák (és e kifejezés alatt a szükséges pszicho-szexuális fejlődési szintugrást sikerrel abszolváló, felelősségteljes,komolyan elkötelezett apák értendők) igényei nem azonosak a férfiak igényeivel.

Transzformáció



Ahogy az anyává, úgy az apává válás is sprituális átalakulás, a férfiúi evolúció egy magasabb állomása.( Ahogy az anyai archetipus megélhető egy könyv “megszülése”, vagy egy saját projekt “gondozása” által, úgy az apai minőség sem feltétlen csak gyermekvállalás által tud beteljesedni.) Ha egy férfi szívből-lélekből igent mondott az apai küldetésre, többé már nem fogják a legénykori elégedettséget adni számára a korábbi szükséglet kielégítési formák sem a társas, közösségi élet, sem a párkapcsolati intimitás, sem a szórkozás kikapcsolódás, sem az “énidő” tekintetében, sőt sokszor a munka, a hobbi, a hozzájárulás a világ jobbátételéhez is új értelmet nyer. Ugyanakkor legalább akkora társadalmi tabu az apai-férfiúi integritás elérése, mint az anyai-nőié. A szülői szerep kulturálisan mindkét nem esetében egy önálló igényekkel, érzésekkel nem rendelkező bio-robotként értelmezhető, akinek a létezése immár kizárólag a gyerekek körüli operatív teendők elvégzése körül forog. A különbség mindössze annyi, hogy anyák esetében ez propagált, és elvárt forgatókönyv, míg apák esetében a rendszer támogatja, hogy az apai szerep helyett a férfi szerepét válasszák (vö.: tejfakasztó bulik, mint hárító rítusok), anyák esetében pedig minden más szerepkört, vagy funciót büntet. Mind az anyaság mind az apaság egyedülálló növekedési lehetőség hogy szerepjátszás helyett valódi, hiteles önmagunkat válasszuk- immár szülői mivoltunkkal együtt teljes integritásunkban.

Banális megoldás- nehezített hozzáféréssel

Amire az apáknak- tapasztalataim szerint- leginkább szüksége van-az engedékeny, elnéző anyáskodás, és a haveri cinkosság, a “tegyünk úgy mintha mi sem történt volna” beavatatlan bratyói zavar attitűdje helyett- egy őszinte bizalmon és egyenrangú partneri tiszteleten alapuló megerősítő támogatás ebben a személyes növekedésben.
A támogatás kérését ebben az életfázisban sokszor már nem a jól ismert, sztereotip macsós-megúszós attitűd akadályozza meg, hogy “férfi vagyok, tehát nincsenek érzéseim”, hanem pontosan ugyanaz a szocializációs eredetű engedély -hiány, ami az anyák esetében is megfigyelhető: Megfelelési törekvés annak az elvárásnak, hogy neki most már nincs joga a saját jóllétét keresni: kizárólag a család (vélt, kulturálisan elismert ) igényeit kell szolgálni. Sokszor maguk az anyák is ezt a rendszerszintű nyomást erősítik meg: Bár a tipikus tendencia továbbra is az, hogy a feleség hiába rágja a férj fülét, hogy menjenek terápiába, kommunikációs tanfolyamra, vagy legalább olvassa el az orra alá dugott önsegítő könyvet, azok a kisebbségben lévő férjek, akikben épp a kisgyerek időszakban támad fel a vágy az önismeretre, ritkán élvezik a szülői frontot 0/24ben egyedül tartó, éppoly nehéz krízist megélő társuk támogatását ebben.



Dúlát az apáknak is?

Nem egy gyermekágyas látogatás alkalmával tapasztaltam, hogy miután az anyától és a babától elbúcsúztam, az apa az előszobában, a lépcsőházban, vagy épp a buszmegállóba kísérve még közel annyi ideig igényelte a figyelmemet, támogatásomat a saját folyamatában, mint az anya. És nem egy esetben a szülésfelkészítés utáni találkozást is az apa igényelte jobban, mint az anya. Ezek az apák nem mentek a saját támogatásuk után, viszont ha már ott volt a lehetőség az orruk előtt, éltek vele.
Az elvárás-mentes jelenlét, és a dúlai támogatás oxitocin felszabadító hatásán túl, talán annak is köszönhető volt megnyílásuk, hogy elvileg nem is miattuk, hozzájuk jöttem, a laikus asszonytársként, “pótnővérként”nincs is kompetenciám “megszerelni őket”, vagy tanácsot adni gyakran kimondottan férfi-kihívásaikban. Csak meghallgatni tudtam őket. És mintha pont erre lett volna szükségük. Kimondani olyan kemény, őszinte, mély mondatokat, amiket családon belül, főleg ilyen érzékeny időszakban nem teljesen kockázat-mentes. Én magam sem szeretném a gyerekeim apja szájából hallani, hogy “ha tudom, hogy ez ilyen kemény, nem biztos, hogy belevágtam volna” , vagy hogy “csalódtam magamban férfiként”, pláne nem frissen szült, szoptatós anyukaként. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy lehessen ezt is valahol kimondani,egy olyan biztonságos személynek, aki nem úgy reagál ezekre a mondatokra, hogy “hát nem is vagy normális öregem, na gyere igyunk egyet, addig is elfelejtheted az otthoni szívást.”, vagy hogy “az önző feleséged nem képes megerősíteni a férfiasságodban, bezzeg mellettem megélhetnéd, hogy igenis csodálatos férfi vagy.” Hanem ítélet nélkül meghallgatja és elfogadja ezeket az érzéseket, és megerősíti őt abban, hogy képes megküzdeni a kihívásokkal, átlendülni a nehézségeken, megtalálni a saját erőforrásait. Igen, jól mondod, ez a személy lehetne éppen a barátja is.