2018. március havi bejegyzések

testápolás

Testápoló rituálék a sugárzóan boldog babavárásért

A várandósság alatti hormonális és fizikai változások a testápolási, és “szépítkezési” szokások újragondolásához vezetnek. A fokozott szagérzékenység miatt a szolidabb illatú, esetleg teljesen illatmentes szerekre válthatunk, a pigmentáció megváltozása miatt a sminkelés, hajfestés nem az eddig megszokott eredményt hozza. Bizonyos rutinműveletek (derékon aluli szőrtelenítés, lábkörömfestés) nehezítetté válnak, míg a test változásai hozhatnak új ápolási feladatokat is: pl.a pocak, a mellek megnövekedése, a combok megvastagosodása a striák megelőzését, valamint az izzadással összefüggő bőrproblémák prevencióját.
Egyes nők örömmel mondanak le a korábbi “kötelező körökről”, mások minden korábbinál erősebb késztetést éreznek a “mainsteam” szépségideál követésére. Igazából mindkét út egyformán helyes, amennyiben valódi belső motiváció áll mögötte, és nem holmi külső nyomás. Amennyiben úgy érezzük, továbbra is szeretnénk a szépségápolás oltárán áldozni, nagyon fontos olyan kozmetikumokat, kezelési módszereket keresni, amik nem jelentenek kockázatot a baba biztonságos fejlődésére.

belly-painting-409794_960_720

Én három a várandósság, a szülés és az anyaság szempontjából kulcsfontosságú terület rendszeres ápolását azoknak az anyáknak is javaslom, akik testápolás frontján beérnék a naponkénti mosakodással is.

A melleinkre, a pocakunkra, és a jóninkra- különös tekintettel a gáttájékra- minden nap érdemes legalább 20-20 percet szánni.

A melleket érdemes kókusz, vagy oliva olajjal vékonyan átkenni. Az extrém érzékeny mellbimbót ki lehet hagyni, de ha jól esik azt is be lehet kenni. Normális, egészséges várandósság esetén, nem kell a szülés beindulásától tartani egy óvatosan átsimogató mellápolás miatt. A bimbó “edzése” szülés előtt ugyanakkor elavult, felesleges, sőt egyes szakemberek szerint feltételezhetően káros gyakorlat. A jó melltartó jól szellőző pamutból készül, kényelmesen tart, de nem szorít. A drót merevítős modelleket a szoptatási időszak végéig bölcsebb mellőzni, mert a merev “kosár”megsérheti vagy elzárhatja a tejcsatornákat. Ha hajlamos megeredni az előtejünk, eldobható papírbetétek helyett célszerűbb mosható pamutot használni, és naponta többször cserélni. Ha eddig nem játszottak szerepet mosási szokásainkban a környezettudatossági szempontok, most bőrünk és a születendő baba bőrének védelme érdekében, váltsunk természetes mosószerekre és kerüljük az öblítőhasználatot.woman-356141_960_720

A gátunkkal való napi kapcsolatfelvétel jó hatással van a szülési képességeinkbe vetett önbizalmunkra. Tornáztassuk meg naponta a medencefenéki izmainkat. A vérellátás és a szövetek rugalmassága szempontjából is jó lehet napvégén kb. 1-3 percen keresztül jéghideg zuhannyal leöblíteni ezt a területet. A várandósság alatt fokozottan érzékeny a hüvelyflóránk, nagyon fontos, hogy ezt az érzékeny egyensúlyt ne zavarjuk meg semmiféle “(intim)szappannal”, higikendővel, kenőccsel vagy “hüvelyzuhannyal”. Ha borotválkozunk, szappan helyett használjunk pár csepp teafaolajjal keverve kókusz vagy búzacsíra olajat szappan vagy borotválóhab helyett. Ettől különben még a bőr is puhább lesz, és a tapasztalat azt mutatja, hogy kevesebb a bedurrant szőrtüsző is olajos borotválás mellett. A harmadik trimesztertől érdemes a gátmasszázsal is foglalkozni napi rendszerességel. Többféle iskola létezik erre vonatkozóan, én magam azt vallom, hogy a fájdalmas nyújtogatás semmivel nem fokozza jobban a gátvédelem majdani sikerét, mint finom érintések, óvatos kenegetés általi gyengéd gondoskodás. A kulcselem, a saját tapasztalás a saját gátról- milyen vasatag, erős és masszív is valójában, és milyen könnyen, és tapinthatóan ellágyul biztonságos, szeretetteljes környezetbe. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ne passzoljuk le a gátmasszázs feladatát 100%-ban a partnerünknek. A gátmasszázshoz búzacsíra vagy ligetszépe olaj a legjobb választás. Ha van előző szülésből származó gátmetszés hegünk, érdemes külön figyelmet és fokozott gyengédséget fordítani rá.

fürdő

Hasunk ápolása a kisbabánkkal való testi kapcsolatfelvételnek is alkalmául szolgálhat. Ingeborg Stadelmann, német holisztikus bába azt állítja nincs rá módszer, hogy megakadályozzuk a striák képződését, csupán arra, hogy megtanuljuk elfogadni a pockunkat és a benne fejlődő gyermeket olyannak, amilyen. Történjék hát mindennapi pocaksimogató rituálénk ennek az elvárás-mentes, szeretetteljes kapcsolódásnak a jegyébe. Vonjuk be a párunkat is, dédelgessük közösen a pocaklakó és a neki otthont adó pocakot kedves szavakkal, gyengéd érintésekkel, és kitüntetett figyelemmel.:)
pocaksimi

baba

Kisfiú? Kislány? Meglepetés!

Míg anyáink, nagyanyáink a várandós pocakjuk formájából, a megkívánt ételek ízéből és más vélt “tünetekből” próbálták kikövetkezni, kisfiút vagy kislányt hordanak a szívük alatt, ma már egy rutin ultrahang vizsgálat is szinte biztosra ki tudja mutatni a baba nemét. Sok gyermeket váró pár számára a várandósság legünnepélyesebb pillanata, amikor a képernyőn megjelennek gyermekük félreérthetetlen nemi jegyei. Akadnak azonban olyan szülők is, akik előre figyelmeztetik a szonográfust, hogy szóljon, ha a baba lába közé viszi a vizsgáló fejet, hogy időben elfordítsák a tekintetüket. Ők ugyanis szeretnék megőrizni a titkot a születés pillanatáig. E sorok írója kipróbálta mindkét megoldást, és mindkettőnek megvan a maga szépsége.

Személyesebb kapcsolódás?

Sok szülő azért szeretne mielőbb szembesülni a születendő gyermek nemével, hogy személyesebb kapcsolatot tudjon kialakítani vele: Már a pocakban a nevén szólíthassa, elképzelhesse, hogyan fognak majd együtt játszani, milyen lesz “fiús” vagy “lányos” szülőnek lenni. Érdekes módon a “meglepetés” párti szülők érvei között is gyakran ott van a személyes egymásra hangolódás a babával. Csakhogy ők önmagában a baba nemét nem érzik olyan információnak, ami közelebb vihet a személyességhez, sőt egyesek szerint a nemi sztereotípiák épp eltávolítak, hogy önmaga valóságában észleljük a magzatot: aki lehet fiú létére nagyon is békés, nyugodt, vagy épp érzékeny, gyengéd, vagy lány létére élénk, izgága, sőt erős, “vad”. A habos-babos rózsaszínre, vagy kékre festett babaszoba sok családban az első 2-3 évben inkább csak raktárként funkcionál, az évek múlva beköltöző óvodás “hercegnő” pedig elképzelhető, hogy jármű vagy dínómintás bordűrt rendel, de az sem kizárt, hogy az előre megvásárolt játékbabákkal végül az öccse játszik többet.
A névválasztás folyamatát sem minden esetben gyorsítja meg, ha már a második trimeszterben kiderül, fiú vagy lány utónevek közül kell válogatnunk. pexels-photo-879808

A csalódás elkerülése

A másik érv, a mielőbbi “leleplezés” mellett, hogy elkerüljünk egy esetleges csalódást a szülés után. Illetve, hogy megmentsük a gyermekünket attól az élménytől, hogy ellenkező neműnek vártuk, mint amilyennek valójában. A legtöbb szülőnek – bevallja vagy sem- erősebb a vágya egy kisfiú vagy egy kislány érkezésére. Ez emberi mivoltunkból fakadó természetes dolog. A perinatális pszichológia jelenlegi állása szerint, a babák az erre vonatkozó vágyainkat a várandósság első pillanatától érzik – vagyis jóval hamarabb, mint, hogy lehetőségünk lenne dönteni arról megnézzük-e a nemét az ultrahanggal. Ezt tudatosan elkerülni nemigen lehet. A kérdés tehát inkább az, hogy miként éljük meg a szembesülést az igazsággal- ami esetleg ellentétes az előzetes álmainkkal. Háborítatlan, beavatkozásmentes szülés során a lepényi szakaszban olyan erős boldogság és szeretethormon-koktél szabadul fel az anyai agyban, hogy nem is tudunk “nemörülni” az újszülöttnek. Az ultrahangvizsgálat során viszont ezek a hormonok nincsenek ekkora koncentrációban a segítségünkre, ezért nem mindig sikerül ilyen feltétel nélkül lelkesen örülő érzelmi állapotba kerülni. Valójában tehát az előre kíváncsiskodás igényel nagyobb nyitottságot, és erősebb feltétel nélküli elfogadást: Hiszen nagyon fontos, hogy el kell tudnunk fogadni magunkat jó szülőként akkor is, ha első reakciónk a baba nemére a csalódottság, “leforrázottság”.Idővel természetesen ugyanúgy van lehetőség megérkezni a boldog eufória állapotába innen is.
A meglepetés katarzisa

 

Van itt mindenféle testnedv, meg meztelenek is vagyunk...De a Lényeg nem ez. Viszont bemutathatatlan a nyers, testi valóság nélkül.
Első alkalommal megpillantani teljes valójában a gyermeket, akit ajándékba kaptunk az élettől, mindenképpen fantasztikus élmény, örömteli pillanat- tele édes meglepetésekkel, akkor is ha előre tudtuk, nagyjából mire számíthatunk övön alul, akkor is ha többedik gyermek lévén, már nem először találkozunk ezekkel a vonásokkal. Hiszen minden egyes baba egyedi és megismételhetetlen csoda, akinek az érkezése előre elképzelhetetlen örömöket és nehézségeket hoz magával.