2015. január havi bejegyzések

Készülődés a kisbaba fogadására és az anyaságra

Legtöbbünk számára életünk végéig kristálytisztán felidézhető az élmény, mikor először bizonyosodunk meg arról, hogy kisbabát várunk. Attól függően, hogy milyen hosszas vágyakozás előzte meg a fogamzást, ha egyáltalán megelőzte- ekkorra már nagy valószínűséggel kialakult egy elképzelés bennünk, hogy mi mindent szükséges biztosítanunk, intéznünk, megtudnunk, hogy felkészülten fogadjuk születendő kisbabánkat. Ez általában tovább árnyalódik , amint haladunk előre a várandósságunk folyamatában.

 

várandós anya

Ahogy állapotunk a külvilág számára is nyilvánvalóvá válik, gyakran ismerősök és ismeretlenek, hivatásos szakemberek, és tapasztalatban előttünk járó laikus anyatársak is elmondják a maguk véleményét, mire számítsunk, miről gondoskodjunk, mire szakítsunk időt és pénzt még a szülés előtt, és utána.
Ezek általában két csomópont köré csoportosulnak:
1. Mit vegyél meg?( Esetleg megajándékoznak minket szerintük hasznos kütyükkel, csodaszerekkel, holmikkal)
2. Konkrét nevelési, életvezetési javaslatok, hogy etess, hogy altass, hogy fürdess, mit csinálj akkor amikor alszik.
Az elsővel kapcsolatban azt kell, hogy mondjam, hogy kizárólag a fogyasztói társadalom által életrehívott baba-biznisz ügyes marketingjéről van szó. Különösen, ha nincsenek merev elképzeléseink arról, hogy milyen mintája legyen a kispokrócnak, amivel először betakarjuk a gyerekünket, a legtöbb megvásárolnivaló, bőven ráér a szülés után. A tárgyi kellékek közül nagyjából csak a ruhák és a pelenkák azok, amikből valamennyire mindenképpen szükség lesz, de ezeket sem mindenképpen muszáj újonnan vásárolnunk. A kütyük, és “csodaszerek” zöme utólag felesleges pénzkidobásnak bizonyul. Ha a baba születése után mégis nagy szükségét érezzük, hogy  valami ilyesmit mégis vásároljunk , ma már, az internet korában, néhány kattintás és házhoz jön a termék.
Részben ugyanez áll a második kérdéskörre is. Ebben sincsenek biztosan működő, mindenkire érvényes “receptek”. Sőt sokszor azok a praktikák,  amiket ilyen fedőnéven kínálnak az eladási listákat vezető sikerkönyvek és internetes fórumok, éppen olyan kétes hatékonyságúak, és hasznosságúak, mint a különféle megvásárolható termékek.
Hogy  valójában milyen lesz az életünk azzal a konkrét kisbabával, akit a szívünk alatt hordoztunk kilenc hónap alatt, az akkortól kezd el szép lassan kiderülni, hogy először érezzük meg a szuszogó kis pocakját-szerencsés esetben még a lüktető köldökzsinórral együtt- a saját hasunkon. Mégis van rá mód, hogy némileg”felkészüljünk” a sok ismeretlen, előre kiszámíthatatlan tényezőt is magában hordozó közös jövőnkre:

  • Ismerjük meg a kisbabák “működését” általánosságban!
  • Ismerjük meg önmagunkat!
  • Ismerjük meg a méhünkben fejlődő egyedi és megismételhetetlen egyéniséget, a mi gyermekünket!A következő bejegyzésekben ezekről a felkészülési lehetőségekről fogok írni.
együtt

Mi az, hogy dúla?

ezo

Legutóbb a szilveszeri házibuliban tette fel nekem ezt a kérdést egy nagyon szimpatikus hölgy, kétszeres édesanya.
Nem volt egyszerű válaszolnom. Az előző évben  ismét sok dúlával volt szerencsém megismerkedni, hallottam, olvastam dúlás szülésről szóló részletes  és változatos  beszámolókat,  mind anyai, mind dúlai, sőt még apai oldalról is,  elolvastam a Dúlakönyvet, voltam szülésnél, jártam szoptatás körül segítő szakmai kompetenciákat fejlesztő képzésekre, és elkezdtem dúlának érezni, sőt vallani magamat. Eljutottam több olyan konferenciára, találkozóra, ahol szintén szóba került a dúlaság (ön)definíciója is. Mégis, mikor megtalált ez a kérdés ott, a szilveszteri beszélgetés során, nem sikerült néhány mondatba sűrítenem a feleletemet .

Azt gondolom, ahány dúla, annyiféleképpen látja, érzi, önti szavakba a saját dúlai identitását, illetve szerepét, szolgálatát, küldetését a szülés, a várandósság, vagy egyéb női folyamatok körül. Én csak a saját gondolataimat tudtam ezekről elmondani ott, a szilveszteri asztal mellett, itt a blogomon, és a későbbiek során is, ha esetleg újra felmerül a kérdés.

Hogy mit jelent számomra dúlának lenni. Számomra ez nemcsak egy foglalkozás, vagy egy élethivatás, hanem önmagam teljességének megélése. Nem egy szerep, amit felveszek, nem bizonyos tevékenységek, szolgáltatások köre, hanem valódi lényem rendelkezésre bocsátása a hozzám fordulók számára. Hogy mit adok  számukra teljes önvalómból, azon múlik, nekik mire van szükségük.  Figyelememre, együttérzésésemre, elfogadásra, megerősítésre, szelíd szavakra, gyengéd biztatásra, bizalomra a saját erejükben, kompetenciájukban, vagy a természet bölcsességében? Információkra, szélesebb rálátásra a lehetőségeikre, kipróbált gyengéd praktikákra,  női, anyai tapasztalatra?  Személyes jelenlétemre,  hozzájárulásomra a  meghitt, biztonságos önmagukban való elmerüléshez alkalmas hangulathoz, légkörhöz, a sustorgásomra, duruzsolásomra, csendes hallgatásomra, gyerekcipeléstől izmos karjaim támaszára, sokféle érintésre képes kezeimre? Ezeket tudom adni a szülőség útján járóknak lelki folyamataikban a gyermek iránti vágy felébredésétől kezdve a várandósságon, szülésen, gyermekágyas időszakon, a korai évek gondoskodásának korszakán keresztül egészen az ezt az időszakot követő “önmaguk újraszülésig”.
Legfontosabb képzésem a dúlasághoz  saját anyaságom volt. Ahogyan a gyerekeim jelzéseit, megnyilvánulásait éberen figyelve igyekeztem szükségleteiknek megfelelő lehetőségeket felkínálni az adott szituációban, annyira bevonódni, annyira közel menni, amennyire csak szükséges, de ha nagyobb távolságra támad igényük, észrevenni, és hátra lépni egy lépést, kettőt vagy hármat, úgy összpontosítok dúlaként is a család, a pár, de leginkább az anya és a magzat szükségleteire, s igyekszem azokra gyors és adekvát válaszokat adni, maradok mellettük, amíg igénylik a jelenlétemet, és távolom, amint erre támad igény. Szeretettel, elhivatottsággal.
Dúlának lenni ezt jelenti számomra.

együtt