Egyéb kategória bejegyzései

Vérengző szeretet- A menstruáció valódi természete

Úgy vélem, Istentől és a természet tiszteletétől elszakadt világunkban a reproduktív folyamatok maradtak utolsó “védvárként”, ahol egyszerre és egyidejűleg lehetséges megélni a teljes egységet  a  Teremtő Fényforrás dimenziójával  és az Anyaggal, amiből vétettünk.

piros
Mindannyian a Tűz gyermekei is vagyunk. A női energiák néha nem csendesen csobogó patak módjára csörgedeznek a felszín alatt, hanem vulkainkus erővel, látványos tüzijátékkal törnek fel a mélyből. Egyik megnyilvánulási mód sem értékesebb, vagy jobb a másiknál, mindkettőnek megvan a létjogosultsága a megnyilvánult világban.

Nőként abban a kiváltságban van részünk, hogy hosszú évtizedeken keresztül hónapról hónapra beavatódhatunk ebbe a titokba: Méhünk szentélye hónapról, hónapra kibocsátja a Fény befogására szolgáló ősi anyagot, a földelődést, beágyazódást segítő véres nyálkahártyát.  Ez a különleges szertartás a testünk spontán munkája. Nincs szükségünk hozzá se partnerre, se  aktív cselekvésre. A menstruáció jár a fiatal, tizenéves szűznek, a cölibátusban élő apácának, a tudatos gyerektelenséget választó szinglinek, a gyakran borotvaélen táncoló kalandornőnek, sokgyermekes családanyának, és a fogamzásban egyelőre csak reménykedő nőnek. Annak is aki virágzásnak hívja, és annak is aki “havibajnak”, vagy  “vörös pokolnak”. Ez a teremtő- vérengző szeretet feltétel nélkül kiárad valamennyiőnkre, majd túlcsordul testünk határain. Akár örülünk neki, akár nem. Pusztán azért, mert nők vagyunk – szabadok az anyaság csodájára, és a beavatására az éteri titkok testi tapasztalására.

Ahányan vagyunk annyiféleképpen viszonyulunk a nőiségünkhöz és a ciklusainkhoz. A vérzés tapasztalata, az anyaság lehetősége azonban összeköt mindannyiónkat.
Ahányan vagyunk annyiféleképpen viszonyulunk a nőiségünkhöz és a ciklusainkhoz. A vérzés tapasztalata, az anyaság lehetősége azonban összeköt mindannyiónkat.

A szabadságra születtünk

Az anyaság lehetősége ott rejlik  valamennyiőnkben. Hónapról hónapra dönthetünk mellette vagy ellene. Nincs földi fogadalom, racionális elhatározás, ami felülírhatja ezt a természeti jogunkat, hogy szabad megfogannunk. A vérzés egyszerre figyelmeztet az előző ciklus végére, és az új  kezdetére. Akár a mielőbbi teherbejutás a célunk, akár ennek az elkerülése, ez egy nagyon fontos iránytű a további stratégiai terv megalapozásában. Testünk folyamatosan küldi az utasításokat mire van szükségünk, hogy hosszútávú  egészségünk megőrzése mellett könnyen és hatékonyan ki tudjon ürülni belőlünk mindaz, ami már múlthoz tartozik, hogy aztán majd be tudjuk fogadni a jövőt: Szervezetünk pihenést, kíméletet, nyugalomat, testi-lelki gyengédséget kíván ilyenkor, és persze sok-sok folyadékot. A legtöbb menstruációs tünet megszűnik, vagy legalábbis gyógyszer  nélkül is elviselhetővé válik, ha megengedjük magunknak, hogy legalább ezeken a napokon egy kicsit visszábbvegyünk a patriarchátus kiszolgálásából.

Tabu és undor

A túlhajszoltság mellett a másik ok amiért “nehéz napjaink” lehetnek, ha idegenkedünk a saját vérünktől, vagy undorodunk tőle. Szerencsére a fiatalabb nemzedékben  már csak nyomokban tettenérhető nagyanyáink szorongása attól, hogy összedőlhet a világ , ha átázik a betét, és nem érezzük úgy, hogy még a partnerünk elől is titkolni illene, ha “olyan” napunk van. Sok nő azonban még mindig kevésbé érzi otthon magát a testében ilyenkor, nehezen kapcsolódik az érzékiségéhez, kételkedik a testi vonzerejében, vagy elfojtja a szexuális vágyait- holott gyakori tapasztalat, hogy épp a menstráció első napjaiban tetőzik a női libidó.
Boldogtalan házasságban élő, szomorú sorsú  női őseink számára a “havi baj” gyakran legitim védőbástyául szolgált, ilyenkor a követelőző és durva férjek is fejet hajtottak a “megkérdőjelezhetetlen” társadalmi tabu előtt: A vérző, “beteg” nőknek kijárt a felmentés a “házastársi kötelesség “alól. Mi, mai nők azonban már nem kötelességet teljesítünk, amikor a partnerünkkel szeretkezünk, hanem a saját vágyainkat teljesítjük be. A dédi  prűd hiedelemrendszerét  könnyűszerrel ledobjuk magunkról, amikor modern, emancipált nőként azonosítjuk magunkat. Amikor viszont nőiségünk archaikusabb aspektusai vannak napirenden, sokszor elvészni látszik a magabiztosságunk.

szeresd a méhed!
A szexuális forradalom egyik legfontosabb következménye az emberi szexuális viselkedés örömszerző és reproduktív funkcióinak szétválasztása. Bár kétségkívül nagy áldás, hogy ma már van lehetőségünk a gyermekáldás esélyének minimalizálása mellett is szeretkezésre csábítani a kiszemelt férfit, mintha nem alakult volna ki annak a kultúrája, hogy szexuális lényként tekintsünk a termékeny, fogamzóképes nőre. A (potenciális) anya mintha megmaradt volna a konzervatív, vallásos szinezetű, aszexuális tisztelet tárgyaként.

 

 

Szeparáció vagy önként vállalt elkülönülés?

Valóban többévszázados hagyománya van a mentruáló nőktől való kulturális undornak. Talán még a patriarchátusnál is messzebre nyúlik vissza a vérző nők elkülönítése a közösség többi tagjától- hol mint tisztátalan elemek száműzéseként, hol, mint a Szent beemeléseként a neki kijáró különleges, földi léttől kissé távoltabb eső térbe.
Az emancipáció ezt a sokszor megalázó, vagy korlátozó kirekesztettséget azzal próbálta meg orvosolni, hogy megpróbálta a menstruációs napokat ugyanolyanná tenni, mint a többit, sőt legújabban van próbálkozás a termékeny nők menstruációs ciklusainak  felfüggesztésére is. Ha a férfiak kivetnek maguk közül, mert nőként működünk, működjünk úgy mint egy férfi! Logikus stratégia. Csak épp túl sokat vesztünk vele mindannyian! A kapcsolódást az emberi lét állati és isteni dimenzióival.

Véres szájú Anya(g)istennők

 

Káli Istennő- "A kijelölt idő" Istennője. A hindu vallás szerint a z új születéséhez elkerülhetetlen a régi pusztulása.
Káli Istennő- “A kijelölt idő” Istennője. A hindu gondolkodás szerint az új születéséhez elkerülhetetlen a régi pusztulása. Kép: Pinterest

A menstruáció időszaka egyszerre szent és profán időszak. A máskor láthatatlan teremtő energiák manifesztálódnak a nagyon is fizikai síkon. Míg a férfiak reproduktív tevékenysége egy igen intenzív, koncentrált, ám legszélsőségesebb es mindössze órákban mérhető  időtartamú nagyon intim rítus keretei között valósul meg, mi nők járunk kelünk a világban, kapcsolódunk minden féle minőségben, vagy épp magányosan félre vonulunk a teremtés folyamatosan történik testünk rejtekében napról napra, hónapról hónapra. Ez a tapasztalásbeli különbség megkülönböztet a férfiaktól, de nem kell, hogy el is különítsen. Ha földközeli perspektívából  nézzük, fogalmazhatunk úgy, hogy kölcsönösen gazdagíthatjuk egymás életetét és gondolkozásmódját. Ha egy kicsit transzcendensebb nézőpontból: A teljes isteni egység, a paradicsomi szégyentelen ártatlanság állapota nyerhető vissza, ha a természetes reprodukciós folyamatok és azok nemek szerinti  különbségeit tiszteletben tartva ,egyenlően értékes, szabad emberként bánunk egymással és magunkkal.

 

fa szív
Férfiak és nők együtt teremtjük az Életet és együtt is tartjuk fenn. A természetes hajlamainktól élesen eltérő működési mód erőltetése helyett egymás kölcsönös tiszteletére és támogatására lenne szükség.

A szoptatás zavarbaejtő oldala

Előszó: A szoptatás az utódgondozás normális módja. Amikor egy anya a gyerekét szoptatja, a csecsemő természetes alapszükségleteit elégíti ki a biológiai norma szerint. Minden más asszociáció vagy érzelem, amit egy szoptató anya látványa megindít egy kívülállóban, a felnőtt világhoz tartozik. Viszont ezek az asszociációk, érzelmek léteznek, és amíg nem tudatosulnak, sok felesleges feszültséget termelhetnek ki.

A normafeszegetés kettős mércéje

Néhány napja az egyik szoptatós facebook csoportban egy édesanya megosztotta ezt a galériát. A csoport csupa szoptató, valaha szoptató illetve a jövőben szoptatni kívánó édesanyából áll, mégis sokakban visszahőkölést váltottak ki a képek, erotikus színezetük miatt  Bizony, az én első reakcióm is a meglepődés volt, holott szívügyemnek tartom  minden lehetséges fórumon képviselni, hogy az anya is szexuális lény és, hogy a női érzékiség életünk minden szakaszában megélhető. Mégis, így vizuálisan is megjelenítve mindezt- ráadásul az interneten, ahol mindenki látja, elsőre én is túl erősnek éreztem.

A tabu ereje 
Vajon miért szokatlan még  ma is ilyen fotókat látnunk, ahol szexuális lényként ábrázolnak anyákat? Holott kéretlenül ömlik az ennél sokkal explicitebb erotikus tartalom az arcunkba- fiatal nőkről, akik nem viselnek a testükön  gyermekvállalásra utaló jeleket? Utóbbi megszoktuk. Kicsit hőzöngünk ugyan időnként, hogy miféle egyoldalú ábrázolása dívik a médiában a női szexualitásnak, hol marad a  sokféleség tisztelete, vagy  a “hamvas kezdő”, illetve a “tapasztalt, de még mindig fiatal szerető” utáni  női életszakaszok bemutatása… És amikor ez mégis, ha ez megtörténik, nem tudjuk megemészteni. Mert a tabut, ami ellen tudatosan küzdünk, a tudatalattink legmélyén mi is belsővé tettük.

Mióta világ a világ a patriarchátus két részre ossza a nőket: “szajhákra”, akik bátran és nyíltan megélik a szexualitásukat, így szabadon “használhatók”, “tárgyaiasíthatók” . A másik csoprot a szűzeké, a tiszteletre méltó aszexuális asszonyok, akik engedelmesen és csendesen teszik asszonyi kötelességüket, de nem keresik a féktelen szenvedély kínálta élményeket. Az erényes, frigid szüzek sorolják a tisztességes családanyákat.

Jean Fouqet: Madonna gyermekkel
Jean Fouqet: Madonna gyermekkel

1. mítosz: Az Anya távoli, elérhetetlen szent márványszobor

A patriarchátus a szoptatás kérdésköréhez is hasonlóképpen áll, mint magához az anyasághoz: A látszatgesztusok és a szép szavak szintjén piedesztrára emelt hőstettnek minősíti, ám ezzel párhuzamosan gyakorlatilag erkölcsi kötelességként is kommunikálja a nők felé mind az anyává válást, mind a lehető legoptimálisabb gondoskodás biztosítását a gyermek számára- és hogy mindezt “természetesen” minden valódi támogatás nélkül tegye! Mindez azonban csak addig ilyen védelmezendő szent ügy a rendszer szemében, amíg négy fal között, “láthatatlanul” történik.

Valóság: Az Anya emberi lény

Magyarországon európai viszonylatban átlagon felüli a szoptatás társadalmi megbecsültsége. Ugyanakkor a házon kívüli, diszkrét szoptatáslátványa is sokakból hurrikán erjű indulatokat szabadít el. Hiszen már ennyi is elegendő afenti mítosz megingatásához: Az anyának melle van, méghozzá élő, működő melle- vagyis ember, akit nem csak távólból csodálni lehet, hanem van lehetőség kapcsolódni is hozzá.

2. mítosz: Az anyaság és a szexualitás két külön világ átjárhatatlan fallal elválasztva.

Milyen groteszkül hangzik! Hiszen szex nélkül nem lehet anyává válni! Mégis nagyon mélyen beült mindannyiónkba ez a mítosz is. A szoptatást szívügyüknek tartó emberek gyakran érvelnek azzal a házon kívüli szoptatás szabadsága mellett, hogy a szoptatásban nincs is semmi erotika tehát, rossz az, aki azt lát benne. Időnként azzal támasztják alá érvelésüket, hogy a női mell csak a nyugati világban minősül szex-szimbólumnak.

Valóság: A (szoptató) anya szexuális lény, erotikus kisugárzással

Kulturális és biológiai tényezők bonyolult összjátékaként úgy alakult a dolog, hogy a nyugati ember szexuális viselkedésében van erotikus szerepe a női mellnek. A legtöbbünk számára erogén zóna, és a csábítás egyik “eszköze”. Leszámítva a naturisták szűk rétegét –  szoptatáson kívül kizárólag erotikus kontextusban fedjük fela kebleinket. A szívünkhöz legközelebbi személyekhez kapcsolódunk vele: a szerelmünkhöz és a gyerekeinkhez. A szoptatás tehát ilyen értelemben valóban intim dolog.  Az intimitás és az erotikus vágy pedig  egymással szomszédos, átjárható, sőt egybefolyó területek. Önmagában az, hogy akár fizikai vonzalmat ébreszt egy férfi szemlélőben szoptató nő természetes, normális egészséges reakció. (Ha viszont ezt kéretlen, határsértő módon , durván fejezi ki, természetesen nincs rendben!)

3. mítosz: Ha az anyasággal össze is fér az erotika, szoptatás közben  senki nem gondol rá

A békebeli, viktoriánusan életidegen koncepció szerint az édesanya a szoptatás minden pillanatában 100%-ban a babájára figyel, hozzá kapcsolódik és valamiféle spirituális kiteljesedést él át anyai minőségében.
Az igény szerinti szoptatás elterjedése kicsit felszabadította az anyákat ez alól: napi 12-36 vagy még több szoptatás mellett, természetes, hogy nincs mindig 100% ban jelen az ember, sokszor fáradt, a mindennapi teendőin jár az esze vagy épp az aktuális problémák miatt aggódik. Az is belefér, hogy néha online vagy offline beszélget más anyákkal közben, hogy kicsit feltöltődjön, valamiféle nem szorosan az anyasághoz kapcsolódó öröme is legyen. De azért “azon”járatni a gondolatait mégiscsak meredek lenne.

Valóság: Többször, mint gondolnánk!

A vágy nem holmi zárható fiókban tárolt pikáns fehérnemű, amit csak “akció” előtt öltünk magunkra, hanem egy folyamatosan bennünk parázsló lehetőség, ami ha kap egy kis impulzust egyből lángra lobbanhat. Szoptatás közben akár csak a testi gyönyör csúcsán oxitocin szabadul fel. Ez  pedig sok nőben erotikus érzeteket kelt, vagy  fantáziákat indít el (természetesen nem a szoptatott gyermekről, hanem önmagáról, és/vagy egy másik felnőtt partnerről!) A nők egy része a szocializációs tabuk és mítoszok, vagy  bizonyos korai traumák miatt bűntudatot és szégyent érez ezzel kapcsolatban.
De szerencsére egyre többen leteszik ezeket a felesleges koloncokat magukról és el tudják fogadni mindazt, amivel a természet megajándékoz minket, nőket.

szobor
szobor a Stockholmi Múzeumban. Ha valaki tudja a címét, szóljon!

 

Utószó: A szoptatás az utódgondozás biológiai normája. Senki nem azért szoptat, hogy  erotikus gyönyöröket éljen át, vagy hogy vágyat ébresszen a férfiakban, hanem hogy ellássa gyermeke természetes szükségleteit. Ám a szoptatásnak van erotikus aspektusa is, amíg tagadjuk, fenntartjuk a kettős mércét, és a fortyogó indulatokat a nyilvános szoptatás körül.

“Hol voltam, mielőtt megszülettem?”

Boldizsár Ildikó “Királyfi születik” című lenyűgözően szép mesekönyvében a Királyfi mindhiába próbál visszaemlékezni, hol volt mielőtt megszületett, s ez mélységes mély bánatot okoz neki. Szerencsére két holló a segítségére siet, nemcsak elmesélik, honnan származik, de támogatják is a Királyfit abban, hogy a maga módján be is tudja fogadni mitikus szármázástörténetét.

.királyfi

Ahogy nyiladozik a te kiskirályfid vagy kiskirálylányod értelme, őt is elkezdi majd foglalkoztatni ez a kérdés, ahogy minden embert, aki valaha a világra jött, és aki ezután jön majd a világra.
Ahogy benned is felmerült gyerekkorodban. Emlékszel még rá? Te találtál olyan “hollókat”, akik a segítségedre voltak a visszaemlékezésben?  Kik voltak ők, és hogyan fogadták érdeklődő, ártatlan kérdéseidet. Őszintén, egyszerűen és érthetően válaszoltak rá? Vagy zavarba jöttek, kínos csendbe burkolóztak? Elviccelték, esetleg valami olyan sztorival álltak elő, aminek a valósághoz annyi köze sincs mint a Királyfiról szóló tündérmesének?(ami valójában a szimbólumok nyelvén nagyon is a valóságról szól!)
Megvígasztaltak, vagy még mélyebbre taszítottak a bánatodban?
Szeretnél te jobb hollója lenni a gyermekednek, de nehezen találod a megfelelő szavakat?
Vagy kétségeid vannak azzal kapcsolatban , nem lesz-e elviselhetetlenül fájdalmas az emlék a kis lelke számára? Talán mert számodra szinte elviselhetetlenül fájdalmas emlékei is vannak a történteknek? Vagy pont az aggaszt, hogy reagálnak majd a világ sebzett szívű emberei a ti csodálatos, örömteli történetetekre?
Netán a hollótársaddal nem juttok egyetértésre, miről mit érdemes megosztani a kiskirályfival, vagy kiskirálylánnyal?

Silváná Ávila rajza
Silváná Ávila rajza- forrás: Pinterest

Aggaszt, hogy mi lesz, ha a közös “repülés” során olyan tájakra tévedtek, amik még neked is ismeretlenek? Ha nehéz kérdéseket tesz föl a gyermeked , például, hogy miért nincs az apukáknak is olyan szervük, ami képes kihordani egy babát? Vagy miért van cicijük, ha nem szoptatnak? Hogy miként lehet gyermeke két olyan embernek is, aki folyton csak veszekednek, mint például az ő kis pajtásának a szülei?
Vagy hogy van-e olyan, hogy  valaki nem vágyik kisbabára és mégis kialakul a pocakjában? Van-e olyan, hogy valaki vágyik rá és mégsem? Miért születnek a babák leggyakrabban kórházban? Hogy lehet, hogy a dédmama meg otthon szülte a nagyit?

Forrás: Pinterest
Forrás: Pinterest

Nem kell tudnod minden kérdésre a választ! Csak repülj mellette és vele, bármerre keresgél. Lehet, hogy ő új  válaszokat talál, új ösvényeket fedez föl, új tájakat jár be, amint a saját létezése eredetét kutatja föl.
A fogantatásunk, a magzati létünk, és a születésünk izgalmas, szép, de bonyolult, mély, sokrétű titkok, amelynek teljes kibontásához, egy élet is kevés lehet.
De az emlékek felkutathatók, elfogadhatók, a Királyfi bánata enyhíthető.
Csak kísérjék megfelelően támogató “hollók”, emlkező útján.
táj
IMG_3103

 

“Áldott vagy te az asszonyok között” -Szülésre bocsátó ünnep női körben

boldog asszony

Az utóbbi néhány évben Magyarországon is kezd elterjedni az eredetileg navajo indiánok hagyományából eredő szép szokás a Blessingway, vagy Szülésre bocsátó ünnep. Lényege, hogy a mindenórás kismama körül összegyűlnek a számára fontos asszonytársak, hogy kifejezzék támogatásukat és együttérzésüket, valamint jókívánságaikat a közelgő szülésre vonatkozóan. 

Sajnos többségünk úgy érkezik a szülés kapujába, hogy soha semmilyen megerősítő, bátorító üzenetet nem hallott a női kompetenciáiára vonatkozóan  más nőktől. Arra szocializálnak minket kislány korunktól, hogy  legyünk óvatosak, várjuk meg a felsőbb tekintélyek engedélyét mielőtt bármit is tennénk, akkor is csak apró lépésekben haladjunk a megengedett irányban, csendben, szemérmesen lesütve a szemünk. Befelé ne is figyeljünk, majd kívülről megmondják, mire is van valóban szükségünk, és hogy valóban jó úton járunk- e céljaink felé.
Sok kultúrában az első vérzés ritusa beemelés  teremtő erejű nők közösségébe, a mi kultúránkban jó esetben is csak cseppetsem személyreszabott fájdalomcsillapítási és fogamzásgátlási tanácsadás.  Bár a szexuális forradalom elvileg eltörölte a korábbi általános érvényű szabályokat a nemi élet megkezdésére vonatkozóan, mind a felnőtteknek, mind a kortársaknak továbbra is van egy határozott elképzelése arról, hogy mikor, milyen paraméterű partnerrel, és milyen élménnyel “helyes” beavatódni- és nem haboznak a normaszegők tudtára adni, hogy ők “rosszul csinálták”. Ugyanez a mintázat érhető tetten minden későbbi, életünket meghatározó, de különösen életadási iránti vágyunkat érintő döntésnél.
Talán éppen a várandósság alatt éri el a tetőpontját az összezavarás és elbizonytalanítás. Na mármost mindezek után ereszd bátran szabadon az ösztönös erődet, és bízz a tested bölcsességében.
Mit szólsz ahhoz, ha én azt mondom: Mindez nem lehetetlen!blessingway
Létezik egy varázslat, mely sok esetben képes ellensúlyozni az eddig begyűjtött negatív hatásokat! A recept a következő: Gyűjtsd magad köré azt a néhány nőt az életedből, aki hisz benned és a saját női erejében. Hagyd, hogy együttérzésükkel, értő csendjükkel, megerősítő szavaikkal, gyengéd gesztusaikkal előhívják belőled a múlt fájdalmai, félelmei és bizonytalanságai alól a hitet és a bizalmat saját, magadban- ami mindvégig a tiéd volt!
Ha eljutsz idáig, már érezni fogod, és mered kimondani is majd,  mire van szükséged, hogy megünnepeld az utat, amit idáig megtettél, és hogy erőt meríts a további szakaszhoz.
Talán a testedet szeretnéd ünneplőbe öltöztetni. Pazar hajkölteményre vágysz, tarka virágkoszorúra, különleges és egyedi pocakfestésre, vagy egy illóolajos talpmasszázsra. Talán tapasztalatokra,  szép szüléstörténetekre. Bizonyságtételre, hogy az őserő létezik, működik, és jól működik. Talán a kapcsolódást szeretnéd megélni, és megőrizni egy közösen készített szülésnél hasznos tárgy mondjuk egy gyertya vagy egy borogatókendő készítésével, vagy egy telerakanád a hűtőd oldalát kis cédulákkal rajtuk a bíztatásaikkal.
Hagyhatnak nálad egy- egy személyes apró tárgyat amit kitehetsz magad elé a szülés helyszínén is, így érezheted támogató jelenlétüket akkor is, ha fizikailag esetleg kilométerek választanak majd el tőlük.

.női kör
Megtapasztalhatod, hogy számítasz, érvényesek és hasznosak az érzéseid. Megérezheted, hogy a világ körülötted érted és a babádért van, kérj, amit csak hasznosnak érzel a magatok számára. Megélheted, hogy áldott vagy az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse: csoda történik veletek, egy  hatalmas ünnep! Vedd elő ezt a hangulatot a vajúdás alatt, és reszketve menekül ki a térből minden kishitűség, és  szégyen!

Ha te is szeretnél feltöltekezni egy ilyen különleges és személyreszóló ünnep élményével  támogató női körben, figyelmedbe ajánlom Schimcsig Nóra dúlatársammal tartott kismamakényeztető Útrabocsátó ünnepünket!

Mágikus erejű teremtő szertartás

Létezik egy ősi rítus, ami kiállta az idő próbáját. Sőt évszázadokkal ezelőtt tudományosan is sikerült bizonyítani, hogy termékenység varázsló ereje van.  Számos egyéb pozitív hatása is van a szertartásban résztvevők életére, így az emberi civilizációk fejlődésével egyre jellemzőbbé vált eredeti funkciójától eltérő célból történő alkalmazása is.barlang festmény

Népszerűsége átível korokon és kultúrákon. Minden világvallás felismerte  szakrális jelentőségét, és igyekezett védeni és szabályozni a rítus gyakorlásának kereteit olyan módon, ami elképzelésük szerint a leginkább hozzásegítette a híveket az emberin túlmutató,  transzcendens erő jelenlétének érzékeléséhez.

Modernizálódó világban is tovább él és virágzik a hagyománya. Bár a köztudat manapság profán cselekedetként tartja számon,  napjainkban is minden egyes alkalommal megnyílik a mennyország kapuja az isteni teremtő erő számára,

amikor egy nő és egy férfi olyan közel engedik egymást magukhoz, amennyire csak lehetséges

.egytest

Igen, a szeretkezésről van szó.  Mágikus erejű teremtő szertartás. Sosem gondoltál még így rá?

Vagy ábrándoztál már arról, hogy ha majd gyermeket hívsz meg az életedbe, igazán megadod a módját a teremtő aktusnak? Talán lágy gyertyafényt, virág illatot,  csillagos égboltot képzeltél el. Talán maga az aktus foglalkoztatott, milyen testhelyzetben szeretnél megnyílni a leendő gyermeked számára. Arra gondoltál-e mi lesz  a szívedben, amikor átléped a szülőség küszöbét? Vajon kapcsolatba kerülsz vele egyből? Vagy engeded, hogy a testi élmény szenvedélye töltse el teljes lényedet? Finom összekapcsolódás lesz a pároddal, gyengéd séta kéz a kézben át közös életetek következő szakaszába? Vagy egy kimondottan idividuális érzelmi élmény?

kézből szív
Ahogy a szülésnél, úgy a fogantatásnál sincs általános érvényű “szép fogamzás”. Lehet szép az, ami teljes mértékben a terveitek szerint történik, és lehet szép az is, ami teljesen máshogy.  Ami “tökéletesen” sikerült, és amiben voltak vicces bakik vagy épp szoptatási szünetek.
A lényeg itt is a nyitottság, az elfogadás és a szeretet. Akkor és ott lenni mindennek a határán, ahol nincs idő, se tér. Aki már járt ott, tudja merre keresse ezt a tájat. Aki még nem, előbb- utóbb ő is odatalál.

intelem
Hol szeretet, ott babák foganhatnak, Hol babák, ott szülés. :)

 

Segítség a gyermekágy idején

Sajnos még mindig kevés család olyan szerencsés, hogy az édesapa a gyerekágy teljes ideje alatt minden terhét a háztartásnak és a család ellátásának hordozni tudja, így  szükségessé válik még legalább egy, de inkább több személy segítsége.
Fontos,  hogy  a család szabad döntése legyen kit engednek be, és kit nem ebben a különlegesen  fontos, sebezhető időszakban az életükbe.

pinterest

Több kultúrában- többek között a magyar néphitben is megtalálható régi hiedelem, hogy a szülés utáni időszakban a nem tiszta szándékú emberek veszélyt jelenthetnek az anyára vagy a babára. Ezek egy részét manapság már megmosolyogjuk, más részükről viszont a tudományos kutatások  bebizonyították, hogy van bennük némi valóság alap. Az például természetesen nem igaz, hogy bárki kívülálló meg tudná rontani, vagy el tudná apasztani az anyatejet. Viszont az igen, hogy a téves információkat adó, megalapozatlan tanácsokat osztó segítő, vagy aki  nem képes szívvel-lélekkel támogatni az édesanyát, bizony sok makacs szoptatási probléma kialakulásáért felelőssé tehető. Közel olyan fontos a döntés a gyermekágyban körülötted segítő személyek megválasztása, mint, mikor szülésed kísérőiről döntesz.
Lehet, hogy jelenleg úgy látod egy embert sem tudsz felkérni erre. Szerencsére már vannak hivatásos gyermekágyas segítők, akiknek munkaköri kötelességük mindazt nyújtani, amiről írni fogok. De az is lehet, hogy nagyon is sokan jelentkeznének erre a szép, érzelmileg nagyon feltöltő feladatra. Vajon milyen szempont alapján érdemes válogatni?anyós

A legfontosabb kritérium segítőid megválasztásakor, hogy olyan segítőkkel vedd magad körül, akik tisztában vannak saját kompetenciahatáraikkal. Szó sincs arról, hogy aki csak az  lehet jó támaszod, aki elolvasta az összes vonatkozó szakirodalmat, rendelkezik gyermekorvosi, nőgyógyászi, pszichológusi végzettséggel és még laktációs tanácsadó is egyben. De legyen tisztában vele, hogy ahol újszülött baba és gyermekágyas anya van, bizony adódhatnak olyan helyzetek, amik a felsorolt kompetenciák valamelyikét igénylik, és nem elegendő  a saját szülői vagy nagyszülői tapasztalata.
Ennek belátására mindenképpen alázatra van szükség. 


Előfordul, hogy egy család csak a nagyobb gyerekek ellátásában kér segítséget, vagy a takarításban. De vannak anyák, akik beérik a férjük segítségével ezekben, és inkább társaságot, érzelmi támaszt igényelnek a magányos hétköznapokban. Fontos, hogy minden segítő komolyan vegye az anya kívánságát, és ne bírálja felül kéréseit.

puszi

Ha kifejezetten információforrásként szeretnél tekinteni a gyermekágy idején melleted álló személyre, fontos mérlegelned vajon mennyire van birtokában hiteles, és naprakész ismereteknek az általad felkért illető. Célszerű előre felkészülni akár olvasás, böngészés formájában, akár egy felkészítő beszélgetéssel egy gyermekágyas segítővel. Elég ellentmondásosak a tapasztalatok azzal kapcsolatban, amikor egy friss édesanya teljes mértékben egy tapasztalt rokon vagy ismerős tanácsaira hagyatkozik. Érdemesebb több forrásból inspirálódva kialakítani a saját elképzeléseidet.

Az alázat mellett nagyon fontos ismérve az ideális segítő személynek a feltétel nélküli elfogadás képessége. Vagy legalábbis annak felismerése, és udvarias közlése, ha valami nem fér bele az illető értékrendjébe. És ezt követően hátrébb lépés. De még véletlenül sem gyakorol nyomást az édesanyára, hogy saját életére, anyaságára, testére, lelkére vonatkozó döntéseit az ő külső elvárásai alapján hozza. Amit az apáknak írtam, a minden rokonra, barátra, ismerősre is érvényesnek tartom: Az anya dönt és cselekszik, a környezete dolga csupán az elfogadó, szeretet, és támogatás, illetve a bizalomból fakadó megerősítése abban, hogy az ő tudja és érzi mindenki másnál jobban, mire van szüksége neki és a babájának.

.288947_348976475178175_1696961782_o

Az igazán  jó segítő tisztában van vele, hogy nemcsak a baba és az anya, számára fontos ez az időszak, hanem az apának is. Kiábrándító élmény még külső szemlélőként is, mikor a lelkes, de kissé bizonytalan édesapát nem hagyják a rokonok gyakoloni a baba körüli feladatokat, arra hivatkozva, hogy ők jobban tudják, mert idősebbek, tapasztaltabbak. Hát még átélni, milyen elbizonytalanító lehet. Az sem meglepő, ha még hónapok vagy évek múlva is benne marad ez a rossz élmény. Míg egy biztató tekintet, néhány elismerő szó szárnyakat adhat a képességeiben kételkedő apáknak is. Ez nemcsak az apa-baba kapcsolatra hat jótékonyan, hanem a párkapcsolatra is. Hiszen a most következő években a legtöbb nő számára egy félórás ringatás vállalásának gesztusa felér egy nagy csokor virággal.

 

A segítőtől megkövetelhető a pár és a család intim szférájának és szokásainak tisztelete. Olyan személyben gondolkozzatok, akinél nem kell egynél többször elmondani, ha szeretnétek, ha magatokra hagyna egy kicsit, vagy hogy mikor szokott a kismama is szundítani napközben.
p67pXh6
S végül de nem utolsósorban: Ez az időszak a család (újjá)születéséről, az új helyzethez való alkalmazkodásról, egymásra hangolódásról, és a túlcsorduló örömről és szeretetről szól. A szülőpár egyik tagja sincs olyan álapotban, hogy a szűk értelembevett családján kívüli problémákkal is foglalkozni tudjon. Ebben az időszakban nem szabadna  még véletlenül sem senkinek rátok pakolni saját szerelmi konfliktusainak, pénzügyi nehézségeinek, vagy munkahelyi bosszúságainak, vagy egyéb, titeket nem érintő problémának a terhét rátok pakolni. Még a saját gyermekágyas emlékek fájdalmát sem.

Gyermekágy

nNa6gok

A női szervezet és az újszülöttek működése úgy alakult az emberi faj fejlődése során, hogy a természet feltételezte, hogy az édesanyáról többen is gondoskodnak az első hetekben, sőt hónapokban. A szülést követő hetekben a legfontosabb anyai feladat az erő visszanyerése, a várandósság következtében végbement változások visszaalakulása, regenerálódás, és persze alkalmazkodás az új élethelyzethez:  ismerkedés a babával, a szülői életformával, a csecsemő ellátásával kapcsolatos feladatokkal. Minden más nemcsak, hogy ráér, de egyenesen káros is lehet, hiszen a lefontosabbtól vonja el az időt és az energiát.

Hogy mennyi időt vesz igénybe, míg egy friss édesanya testileg- lelkileg képes lesz “talpra állni” a szülést követően sok mindentől függ, és egyénileg nagyon változó lehet. Általánosságban elmondható, hogy legalább négy-hat hetes kímélő életmód szükséges, méghozzá úgy, hogy napok legnagyobb része vízszintes vagyis fekvő testhelyzetben pihenéssel teljen. A gyerekágy időtartamának hossza nincs semmiféle összefüggésben az anyai teljesítménnyel, és nem is s a nőiesség fokmérője. Vagyis se nem jobb, se nem rosszabb anya, aki öt héttel a szülés után már főzni, vasalni, sőt utazni vágyik, mint az, aki még a nyolcadik hét után sem érez magában erőt ilyesmire. Sokat szidott korunk nagy előnye, hogy ma már sokféle megoldás létezik erre az élethelyzetre, amiből szabadon választhatunk.

Bár a régi férfiközpont, “macsó” világ leáldozóban van, mégis messze vagyunk még attól, hogy az újdonsült édesanya és újszülött babájának természetes szükségletei legalább olyan fontos szempontnak számítsanak  számítsanak a rokonok, hozzátartozó munkahelyi elvárásai.
Az élet nem állhat meg csupán, mert születik egy kisbaba. Pedig történhet-e ennél fontosabb egy pár, egy család , egy közösség életében vagy akár az egész emberiség jövője szempontjából?

kezek

Ismerjük fel, és ne féljünk kimondani: nem valódi támogatás a szépen berendezett babaszoba, és a kedves gratuláló képeslapok,ajándékok. Higgyük el, hogy igenis lehetne máshogy is. Igenis megállhatna vagy legalábbis lelassulhatna körülöttünk a világ egy rövid időre. Igenis lehetne mellettünk valaki folyamatosan az első hetekben napokban, ha épp erre van igényünk. Vagy akaszthatna a kilincsre egy zacskó finom gyümölcsöt, hagyhatna a lábtörlőn egy ételhordót az ebéddel. Vagy beindíthatna egy mosást. Meghallgathatná a szülésünk történetét ítélet nélkül. Ágybahozhatná a borogatást, a sebgyógyító krémet, karunk alá igazíthatná a szoptatós párnát. Aztán elmosogathatna. Ha pedig ez nem megoldható ingyen és bérmentve családon belül, legalább olyan jogos erre áldozni, mint a tejfakasztó bulira.

Készülődés a kisbaba fogadására és az anyaságra

Legtöbbünk számára életünk végéig kristálytisztán felidézhető az élmény, mikor először bizonyosodunk meg arról, hogy kisbabát várunk. Attól függően, hogy milyen hosszas vágyakozás előzte meg a fogamzást, ha egyáltalán megelőzte- ekkorra már nagy valószínűséggel kialakult egy elképzelés bennünk, hogy mi mindent szükséges biztosítanunk, intéznünk, megtudnunk, hogy felkészülten fogadjuk születendő kisbabánkat. Ez általában tovább árnyalódik , amint haladunk előre a várandósságunk folyamatában.

készülődés

 

Ahogy állapotunk a külvilág számára is nyilvánvalóvá válik, gyakran ismerősök és ismeretlenek, hivatásos szakemberek, és tapasztalatban előttünk járó laikus anyatársak is elmondják a maguk véleményét, mire számítsunk, miről gondoskodjunk, mire szakítsunk időt és pénzt még a szülés előtt, és utána.
Ezek általában két csomópont köré csoportosulnak:
1. Mit vegyél meg?( Esetleg megajándékoznak minket szerintük hasznos kütyükkel, csodaszerekkel, holmikkal)
2. Konkrét nevelési, életvezetési javaslatok, hogy etess, hogy altass, hogy fürdess, mit csinálj akkor amikor alszik.
Az elsővel kapcsolatban azt kell, hogy mondjam, hogy kizárólag a fogyasztói társadalom által életrehívott baba-biznisz ügyes marketingjéről van szó. Különösen, ha nincsenek merev elképzeléseink arról, hogy milyen mintája legyen a kispokrócnak, amivel először betakarjuk a gyerekünket, a legtöbb megvásárolnivaló, bőven ráér a szülés után. A tárgyi kellékek közül nagyjából csak a ruhák és a pelenkák azok, amikből valamennyire mindenképpen szükség lesz, de ezeket sem mindenképpen muszáj újonnan vásárolnunk. A kütyük, és “csodaszerek” zöme utólag felesleges pénzkidobásnak bizonyul. Ha a baba születése után mégis nagy szükségét érezzük, hogy  valami ilyesmit mégis vásároljunk , ma már, az internet korában, néhány kattintás és házhoz jön a termék.
Részben ugyanez áll a második kérdéskörre is. Ebben sincsenek biztosan működő, mindenkire érvényes “receptek”. Sőt sokszor azok a praktikák,  amiket ilyen fedőnéven kínálnak az eladási listákat vezető sikerkönyvek és internetes fórumok, éppen olyan kétes hatékonyságúak, és hasznosságúak, mint a különféle megvásárolható termékek.
Hogy  valójában milyen lesz az életünk azzal a konkrét kisbabával, akit a szívünk alatt hordoztunk kilenc hónap alatt, az akkortól kezd el szép lassan kiderülni, hogy először érezzük meg a szuszogó kis pocakját-szerencsés esetben még a lüktető köldökzsinórral együtt- a saját hasunkon. Mégis van rá mód, hogy némileg”felkészüljünk” a sok ismeretlen, előre kiszámíthatatlan tényezőt is magában hordozó közös jövőnkre:

  • Ismerjük meg a kisbabák “működését” általánosságban!
  • Ismerjük meg önmagunkat!
  • Ismerjük meg a méhünkben fejlődő egyedi és megismételhetetlen egyéniséget, a mi gyermekünket!

    A következő bejegyzésekben ezekről a felkészülési lehetőségekről fogok írni.

Mi az, hogy dúla?

doula-meme 

Legutóbb a szilveszeri házibuliban tette fel nekem ezt a kérdést egy nagyon szimpatikus hölgy, kétszeres édesanya.
Nem volt egyszerű válaszolnom. Az előző évben  ismét sok dúlával volt szerencsém megismerkedni, hallottam, olvastam dúlás szülésről szóló részletes  és változatos  beszámolókat,  mind anyai, mind dúlai, sőt még apai oldalról is,  elolvastam a Dúlakönyvet, voltam szülésnél, jártam szoptatás körül segítő szakmai kompetenciákat fejlesztő képzésekre, és elkezdtem dúlának érezni, sőt vallani magamat. Eljutottam több olyan konferenciára, találkozóra, ahol szintén szóba került a dúlaság (ön)definíciója is. Mégis, mikor megtalált ez a kérdés ott, a szilveszteri beszélgetés során, nem sikerült néhány mondatba sűrítenem a feleletemet .

Azt gondolom, ahány dúla, annyiféleképpen látja, érzi, önti szavakba a saját dúlai identitását, illetve szerepét, szolgálatát, küldetését a szülés, a várandósság, vagy egyéb női folyamatok körül. Én csak a saját gondolataimat tudtam ezekről elmondani ott, a szilveszteri asztal mellett, itt a blogomon, és a későbbiek során is, ha esetleg újra felmerül a kérdés.

Hogy mit jelent számomra dúlának lenni. Számomra ez nemcsak egy foglalkozás, vagy egy élethivatás, hanem önmagam teljességének megélése. Nem egy szerep, amit felveszek, nem bizonyos tevékenységek, szolgáltatások köre, hanem valódi lényem rendelkezésre bocsátása a hozzám fordulók számára. Hogy mit adok  számukra teljes önvalómból, azon múlik, nekik mire van szükségük.  Figyelememre, együttérzésésemre, elfogadásra, megerősítésre, szelíd szavakra, gyengéd biztatásra, bizalomra a saját erejükben, kompetenciájukban, vagy a természet bölcsességében? Információkra, szélesebb rálátásra a lehetőségeikre, kipróbált gyengéd praktikákra,  női, anyai tapasztalatra?  Személyes jelenlétemre,  hozzájárulásomra a  meghitt, biztonságos önmagukban való elmerüléshez alkalmas hangulathoz, légkörhöz, a sustorgásomra, duruzsolásomra, csendes hallgatásomra, gyerekcipeléstől izmos karjaim támaszára, sokféle érintésre képes kezeimre? Ezeket tudom adni a szülőség útján járóknak lelki folyamataikban a gyermek iránti vágy felébredésétől kezdve a várandósságon, szülésen, gyermekágyas időszakon, a korai évek gondoskodásának korszakán keresztül egészen az ezt az időszakot követő “önmaguk újraszülésig”.
Legfontosabb képzésem a dúlasághoz  saját anyaságom volt. Ahogyan a gyerekeim jelzéseit, megnyilvánulásait éberen figyelve igyekeztem szükségleteiknek megfelelő lehetőségeket felkínálni az adott szituációban, annyira bevonódni, annyira közel menni, amennyire csak szükséges, de ha nagyobb távolságra támad igényük, észrevenni, és hátra lépni egy lépést, kettőt vagy hármat, úgy összpontosítok dúlaként is a család, a pár, de leginkább az anya és a magzat szükségleteire, s igyekszem azokra gyors és adekvát válaszokat adni, maradok mellettük, amíg igénylik a jelenlétemet, és távolom, amint erre támad igény. Szeretettel, elhivatottsággal.
Dúlának lenni ezt jelenti számomra.

A bennünk élő szülés

Bármilyen fiatalon hozzuk világra első gyermekünket, mire elkezdünk gondolkozni a szülésünk folyamatát kísérő segítők, illetve  szülésünkhelyszínének kiválasztásán, már van egy előzetes elképzelésünk a szülésről. Soha nem “tiszta lappal” vágunk bele a nagy kalandba. Hát még, ha már egy vagy több szülés is van a hátunk mögött!

Hogy milyen  kép él bernnünk a szüléssel, mint jelenséggel, vagy folyamattal kapcsolatos belső képünkkel, hiedelmeinkkel vagy érzelmi viszonyulásunkkal kapcsolatban az  sok tényező bonyolult összjátékának végeredménye. Az első ilyen fontos tényező saját előzetes szubjektív élményünk a témában: vagyis saját születésünk. Sajátélményű tapasztalattal rendelkezünk a megszületésről, ahogy minden ember, aki ezen a Földön él. Az ezzel kapcsolatos emlékeink tudatosan  általában nem felidézhetők, mégis ott munkálnak  a tudatalattinkban, és befolyásolnak sokféle élethelyzetben. Legerősebb hatása a változással, kötődéssel, gyásszal, érintéssel, határokkal kapcsolatos viszonyunkra van saját születésünk mintázatának. A szülés élménye ezeket mind kivétel nélkül érinti, logikus, hogy érzelmileg nem kerülhetjük ki teljesen saját születésünk nyomait, még ha nagyon másként is szülünk, mint ahogy édesanyánk szült meg minket annak idején. De nem csak a tényleges szülésélményben köszönhetnek vissza ezek a hatások, hanem már az előzetetes koncepciónkban, hogy milyennek képzeljük el a szülést, ami vár ránk.
Részben saját születésünkhöz tartozik édesanyánk szülésélménye. Csak részben, mivel mindaz, amit átélt hatással volt a születésünkre, és mi magzati élményeinkre, és a későbbiekben is érezhettük kettőnk kapcsolatában  az utórezgéseket, mégis anyánk szülés körüli saját, szubjektív megélései nem azonosak a magzati, ill újszülötti fél megéléseivel- vagyis a saját szemszögünkkel.

Sokkal könnyebb felidézni tudatosan édesanyánk élménybeszámolóját-ha beszélt nekünk valaha a születésünk részleteiről. De ennek nem szükségszerűen nagyobb a súlya a szülésről való előzetes elvárásainkban, mint  bármilyen más szüléstörténetnek. Sajnos már generációk óta a szülés nem azt a szerepet tölti be a nők életében, amit betölthetne ideálisesetben. A most szülőképes korú generációk szinte biztosan hallottak gyerekkorukban, vagy kamaszkorukban a felvilágosítás kapcsán olyan szülésekről melyek légköre elmondás alapján inkább hasolítottak egy embertelen túszdrámához, vagy háborús rohamhoz, mint egy  méltóságában teljes nő életének egyik legfontosabb életfordulójára. Ezek a beszámolók-  különösen kellő ellensúlyú pozitív példa hiányában- aláássák a hitünket a női testbe, és a saját testünk iránt érzett bizalmunkat. Lehet olyan hatásuk is, hogy bizonyos gyakran előforduló motívumokból-orvosi beavatkozások, szubjektív kísérőérzelmek) az a hiedelem alakul ki bennünk, hogy elmaradhatatlan részét képezik a szülés folyamatának.
Akik a saját családalapítás idejét csak a kései huszas éveikben vagy annál is később látják elérkezettnek, azokkal előfordulhat, hogy a saját beavatódásuk előtt lehetőségük adódódik egy náluk korábban szülő barátnőjük, vagy női rokonuk szülésén részt venniük. Szerencsés esetben egy olyan csodálatos, kerek és erőt adó élmény szemtanúi lesznek, amiből bőségesen töltekezhetnek a saját szülét tervezgetve is. Ha viszont  nem így alakul, az többféle hatást vonhat maga után.  Növelheti a szorongást immár nem az ismeretlentől, hanem egy lehetséges fenyegető veszélytől, de ez a félelem hathat a nagyobb tudatosság irányába is.
Nem elhanyagolható azoknak a mondatoknak a szerepe, amit a környezetünktől begyűjtünk  a saját feltételezett képességeinkről a gyerekszülésre. Én például egészen kicsi lány koromtól nagyon gyakran hallottam, hogy “ritka szerencsés széles” medencecsontom van, illetve, hogy a “Jóisten is szülésre teretette” a medencémet. Sajnos kevesen ilyen szerencsések, sok nőt bombáznak kifejezetten negatív szuggesztiókat keltő mondatokkal- minden alap nélkül. Különösen romboló hatásúak a negatív mondatok azoktól a személyektől, akikben megbízunk, szakértelmet feltételezünk a szavai mögött végzettsége vagy élettapasztalata alapján.

Ha már volt szerencsénk anyaként is átélni a szülés csodáját, minden bizonnyal fontos sarokkövei lesznek saját korábbi szülésélményeink a következő szülésről való előzetes elképzeléseknek, illetve a szülésről alkotott képünknek.
A  szülés  végül sokszor nagyon sok ponton hasonló élménynek bizonyul , mint amilyenre előzetesen számítunk, mégis mindig valami egészen más. Egyedi és megismételhetetlen, mint minden egyes gyermekünk, akit világra hozunk, és elidegeníthetetlenül a miénk halálunk pillanatáig.

Hát, te hogy vagy a szüléssel?  Mit gondolsz róla? Mit hallottál róla eddig? Mit jelent mindez számodra?  Milyennek képzeled el? Hogyan kapcsolódik hozzád? Találkoztál már vele azóta, mióta elhagytad a saját édesanyád méhét? Milyennek láttad akkor?  Hogy tetszett? Ilyennek képzeled el a sajátodat is? Vajon belőled mit vált ki majd az ereje? Milyennek képzeled el magad, amikor szülsz? Milyen érzés lehet számodra szabadjára engedned  a saját szülésedet, amit- akár a szíved alatt hordott magzatodat- formált ugyan a sokféle hatás, ami ért téged, illetve amit tudatosan belefektettél, mégis valami egészen más? Valami egészen idegen, és mégis ízig- vérig belőled fakadó…

1399227_557087087700445_400825361_o