knati összes bejegyzése

A hervadás mítosza- avagy a női mell teljes kivirágzása

Szoptatástámogató segítőként és nőként is az a megfigyelésem, hogy a 21.századi nyugati világban kétféle nő létezik: akiket kisebb-nagyobb mértékben, de látványosan aggasztanak testük természetes változásai, és akik nem beszélnek erről, vagy elfojtják az ezzel kapcsolatos negatív érzéseiket, félelmeiket.
12 éve mikor az első gyerekem szoptatására készültem, még minden anyacsoportban egyetlen voltam, aki nyíltan kitette a kérdést: Mit tehetek a melleim szépségének megőrzéséért? Ma már havonta többször futok bele segítőként, hogy egy egészséges, szép, fiatal édesanya azt fogalmazza meg: a plasztikai műtétet látja az egyetlen lehetőségnek, hogy még valaha szépnek érezhesse a melleit. Ez egyrészt örömteli módon azt mutatja, hogy az egyik legmasszívabb patriarchális tabu végre megdőlt: az anyák kevésbé hajlandók beleállni a régi szűz-szajha sztereotipiába, mely szerint, ha már “megvan” a gyerekünk apja, “tisztességes nőként a szexuális vonzerejük beteljesítette küldetését, nincs többé szükség rá. A mai anyáknak már pont olyan fontos prioritás a szépségük megőrzése, női minőségük megélése, mint az elég jó anyaság megvalósítása.
Másrészt azonban, hogy sebészetileg próbálnánk orvosolni pornográf kultúránk keltette belső bizonytalanságunkat, igazán elkeserítő képet mutat.
Meglátásom szerint ebben is hasonlóképpen megy félre a gondolkozás, mint a korai feminizmus esetében, amely csak annyit tett az anyák felszabadításáért, hogy lehetővé tette, hogy ne legyen kényszer a gyermekvállalás, dönthessenek a nők úgy is, hogy nem válnak anyává. Azonban a legtöbb nő igenis vágyik a gyermekáldásra- csak elszigetelődni a világtól, egészségtelen függő viszonyba kerülni a férjétől, kitiltódva lenni a felnőtt élet színtereiről nem szeretne pusztán azért, mert az anyai vágyainak engedett.
Ma már van “szabadságunk” az orvostechnológia -cseppet sem kockázat és mellékhatásmentes- vívmányai által “új”, és “tökéletes” melleket szabatni, akár olyan nagyot és feszeset, amilyet 18 éves lányoknak sem ad a természet.
De mi van, ha valaki nem erre vágyik, hanem az ő _saját_ egyedi és megismételhetetlen melleit szeretné megőrizni méltóságban, szépségben, örömben, szeretetben?

A megoldást nem várhatjuk a patriarchális társadalomtól, melynek elemi érdeke, hogy szégyennel és utálattal nézzünk a testünkre, hogy még véletlenül se jusson eszünkbe ragyogni, sugározni- hisz akkor kikerülhetünk a rendszer kontrollja alól! De nem kaphatunk receptet attól a sisterhoodtól sem a boldogságra, ahol a testszégyen alóli felszabadítás csúcsát még mindig az jelenti, hogy “nyugi, úgyse nézi senki, hogy nézel ki”.
Aki igenis szeretné megélni saját virágzó, csábító szépségét a szoptatás dicsőséges diadalát megélt melleivel, annak saját magának kell kitaposnia az odavezető utat. Na jó, az én teljes támogatásomra azért számíthat.

Ilyen “vicces” képek mémek formálják az önképünket nőként. A társadalmi elvárás jót kacagni az ilyen poénokon internalizálva a saját testünk becsmérlését- ellenkező esetben megkapjuk azt a vádat, hogy nincs humorérzékünk.

Az agymosás közömbösítése

A legfontosabb teendő, ha büszke szeretnél a melleidre, a folyamatosan érkező káros üzenetek kizárása a lelkedből. Amilyen nehéznek tűnik, olyan egyszerű ez, ha a mérgező dogmákat a gyökerüknél fogva irtod ki: A melled hozzád tartozik.
Nem egy tőled elkülönült függelék, hasznos babatápláló edényke, nem férfikényeztető segédeszköz, nem divatos, vagy kevéssé divatos kiegészítő öltözék, hanem mindenek előtt te magad egy (meglehetősen központi) része. A szívcsakráddal egyvonalban helyezkedik el, vékony, érzékeny bőr borítja. A mellbimbód idegvégződésekben rendkívül gazdag terület, ami nemcsak az érzéki örömöket teszi lehetővé, de a sikeres szoptatáshoz, és a mély, intim kötődéshez szükséges oxitocin hormonok felszabadulását is. Ebből következik, hogy minden, ami a melledet érinti nagyon könnyen a szívedig hatol. A férfiak sok esetben ezt ösztönösen tudják is a szívük mélyén és ezzel az alázattal és egy szívtől-szívig történő kapcsolat szándékával közelítenek a szeretett nő melléhez. Kivéve persze azokat, akinek a lelkében a pornográfia agymosása már akkora pusztítást végzett, hogy szakember segítségére van szükségük, hogy ismét képes legyenek az élő, valódi emberek felé nyitni. Sajnos elég sokan vannak és rendkívül hangosak, de el kell mondanom: egyáltalán nem minden férfi ilyen.  Lehet, hogy a legjobb barátnőidé igen, de te akkor se törődj bele a lelketlen, skálázó, mustrálgatásba, tárgyiasító “használatba”, a külsőségek szubjektív befogadásán alapuló, bántó, megalázó kritikákba. Nem, nem igaz, hogy a férfi már csak ilyen természeténél fogva. A kultúránk ilyen, amiben élünk, de mindannyiónk előtt nyitva áll a lehetőség, hogy a szívünket és a saját valódi vágyainkat válasszuk a kész lelketlen, valóságtól teljesen elszakadt egyenízlés helyett.



Ahogy nincs két teljesen egyforma rózsa, a női test szépsége is milliárdféle lehet. Legfőbb vonzerőnk éppen az egyediségünk, személyességünk. Nincs objektív tökélesség, de aki nyitott szívvel fordul a teljes személyed felé, látni, csodálni és kívánni fogja a tested szépségét is.

A biológia nem ellenség, hanem barát

Zárszóként következzék a patriarchátus számára kellemetlen igazság:
Maga a (szoptató) anyává válás nem hogy elhervasztaná a női mell egyéb funkcióit, de ki is bonthatja a lánykori bimbózásunk teljes virágzását:
A sikeres szoptatásélmény javíthatja a testünkhöz, nőiességünkhöz fűződő viszonyunkat, a melleinkkel való elégedettséget, testi önbizalmat, az anya-gyerek testi intimitás ártatlansága, tisztasága helyreállíthatja a testközelséggel kapcsolatos ősbizalmunkat, melleink átmenetileg érzékenyebbeké, hosszútávon még nagyobb örömszerzésre képessé válhatnak.
Könnyebben szabadok tudunk maradni egy-két korlátolt agymosott ember ítéletétől, tudjuk szeretni a testünket, és ebbe a megingathatatlan, örömteli szeretetbe engedjük be az általunk érdemesnek ítélt férfit…
Hát igen, ez sokaknak egy kicsit kockázatosabbnak hangzik, mint porrábombázni az asszony önbecsülését, kiszárítani a saját vágyaitól idegen elvárásokkal a libidóját, hogy hálás legyen azért, hogy valaki még hajlandó egy fedél alatt élni vele.
A jó hírem, hogy a ragyogó, kivirágzott nő- bár valóban kevésbé ellenőrizhető, zsarolható és röghöz köthető, őszinte, tiszta, tettekben is megnyilvánuló szeretet, és az állandó fejlődésre való hajlandóság, sokkal mélyebb, erősebb és valódibb ragaszkodást vált ki a lelkükből, mint amilyennel a csupán szégyenből, és alacsony önbecsülésből párjuk mellett maradó nők viseltetnek “börtönőreik” iránt.

“A virágnak megtiltani nem lehet, hogy ne nyíljék”





A bőr-bőr kontaktus, mint a szoptatási problémák egyik leghatékonyabb ellenszere

A tápszerlobbi minden mesterkedése ellenére a magyar édesanyák több, mint 90%-a még mindig szoptatni szeretné a kisbabáját. A nemes cél érdekében pedig készek tetemes költekezésbe verni magukat. Nemcsoda, hiszen gyakran már a kórházi kelengyelistán is terebélyes helyet foglal a szoptatáshoz “nélkülözhetetlennek” titulált, ám a legtöbb esetben teljesen felesleges segédeszközök felsorolása: bimbóvédő, sebkenőcs, mellszívó, melltartóbetétek, tejszaporító csodaszerek…stb.
Miközben még mindig inkább üdítő, tiszteletreméltó kivételnek számít az a szülészet, ahol biztosítják az AnyaBaba párosok számára az ingyenes, és mellesleg mai tudásunk szerint egyetlen evidenciaalapú szoptatást támogató “eszközt”: a bőr-bőr kontaktust.

Elkeserítően kevés helyen jelent az “Aranyóra” valódi, azonnali, és megszakítás nélküli 1,5-2 órás bőr-bőr kontaktust, méghozzá a szaksegítség támogató, bíztató, bizalmat és normalitást sugalló finom jelenléte, óvatos megfigyelése mellett.
A “csak” egy kis mérés, gyors lecsutakolás már belezavar a természet rendjébe, nem is beszélve a baljós beszólásokról, kéretlen, elbizonytalanító, és a korszerű szoptatási ismeretekkel sem kompatibilis tanácsokról.

Az újszülött baba és a szülei teste-lelke is arra számít, hogy a születés utáni órákat a baba az édasanya testén töltheti.  Minél szélsőségesebben eltérünk ettől az ősi evolúciós programtól, annál jobban sérül valamennyi érintett a történetben.
Az újszülött baba és a szülei teste-lelke is arra számít, hogy a születés utáni órákat a baba az édasanya csupasz testén töltheti. Minél szélsőségesebben eltérünk ettől az ősi evolúciós programtól, annál jobban sérül valamennyi érintett a történetben.

Túl az immunológiai és lélektani hatásokon, a sikeres szoptatás megalapozása szempontjából is kulcsfontosságú ez az időszak:
A baba és az édesanya ösztönei- főleg egy gyógyszermentes  szülés után- teszik a dolgukat, és az anatómiai sajátosságok is optimálisak ilyenkor a sikeres mellre tapadáshoz: A baba kezén még ott a magzatvíz szaga, mely szinte megegyezik a bimbóudvar mirigyeinek balzsam-szerű váladékának illatával. A bimbó színe egészen sötét- könnyű megtalálni akár csak résnyire nyílt szemekkel is. A bimbó puha, és a legtöbb újszülött még a kissé lapos, vagy befelé forduló bimbók többségére is könnyedén rá tud kapni.  Az anya teste melengeti a kisbabát, a kisbaba érintése, és szopizása, a meghitt szemkontaktus oxitocin termel, ami mind a tej leadását, mind a méh visszahúzódását segítik.
Ezért ez a “trükk” minden esetben jó szolgálatot tehet , valahányszor a tejleadást, a baba rákapási technikáját szeretnénk megtámogatni, illetve minden olyan esetben, amikor az édesanyának, vagy a kicsi babának, meleg, elfogadó, türelmes légkörre van szüksége- akár saját magával szemben.

Néhány példa:

  • sebes mellbimbó, fájdalmas mellre kapás (a hatékony rákapás jeleinek ellenőrzése mellett)
  • kemény, nehezen ürülő mell, kisebb csomók
  • nehéz, medikalizált szülés,  császármetszés
  • hosszú (több órás) szeparáció az első napokban, hetekben
  • enyhén sárga, aluszékony baba (könnyebben ébred, kitartóbban szopizik így)
  • növekedési ugrások idején
  •  cumizavar, szoptatási sztrájk (a szoptatás erőltetése nélkül!)
  • anyai gyász, párkapcsolati hullámvölgyek, bármilyen természetű bizonytalalanság
  • testvérféltékenység  (akár már évek óta nem szopó gyerek esetén is)
  • szervi ok nélküli hasfájás esetén

A születés utáni "aranyórát " követően is számos lehetőségetek van összebújni és élvezni a bőr-bör kontaktus kínálta pozitív hatásokat.
A születés utáni “aranyórát ” követően is számos lehetőségetek van összebújni és élvezni a bőr-bör kontaktus kínálta pozitív hatásokat.

Hogyan fogj hozzá?
1.Győződj meg, hogy megfelelő-e a szoba hőmérséklete! Nem kell úgy befűteni, mintha újszülöttet akarnátok fürdetni, de az fontos támpont, hogy te magad (egészséges felnőtt nőként) fázol-e félmeztelenül. Ha igen, csavard feljebb a fűtést mielőtt nekivetkőztök.
2. Készíts be magadnak kartávolságra enni és innivalót. Az első percekben mindenképpen hasznos, ha a teljes figyelmed a babának adod, ám az első két hónapban egy-egy hosszabb szoptatás akár másfél órán keresztül is eltarthat kisebb-nagyobb megszakításokkal. Ha gyermeked jól rákapott a cicire, fájdalommentesen szív-nyel, és a tekintete sem mélyed már olyan fókuszáltan a szemed tükrében, akár olvasgathatsz is egy kicsit, ha unod magad, vagy beszélgethetsz valaki szívednek kedves családtaggal, baráttal. Legjobb személyesen, de még telefonon vagy online is jobb, mint sehogy. A szoptatás közben felszabaduló hormonok álmosítóan is hathatnak, ha odafigyelsz a biztonságos együttalvás szabályaira, semmi akadálya, hogy akár együtt elszenderedjetek szopizás közben!
3. Szülés után legtöbbször az anya és a baba is teljesen meztelen. Ilyenkor áramlik a tejleadást és a meghitt kötődést segítő legtöbb öröm-és szeretethormon, feltéve, hogy nincsenek olyan fájdalmas tapasztalataid, amik a meztelenséghez kapcsolódnak. Ha nagyon kényelmetlennek érzed a kisbabád csupasz alsótestét magadon érezni, vagy csak tartasz a lehetőségtől, hogy lepisil, lekakil, nyugodtan  hagyj rajta egy pelust. Szerencsés, ha te is félmeztelenre vetkőzöl, de legalább a mellkasodat és a hasadat szabaddá tudod tenni a babád számára.
4. A szülőszobán legtöbbször a nyugágy pozició válik be: félig ülve, kényelmesen hátradőlve magunkra vonjuk a babát, aki a pocakról fekúszik az anyamellre, és szopni kezd. Ha jól sikerült ez a kezdés- vagy ha épp ellenkezőleg: elmaradt, érdemes később is ezzel kezdeni a kísérletezgetést. A bőr-bőr kontaktus pozitív hatásai azonban bármilyen testhelyzetben érvényesülni tudnak, ahol viszonylag nagy felületen összeér az anya és a baba bőre. Oldaltfekvő pozicióknál érdemes a baba popsiját kitámasztani, hogy álmában is a teljes teste az édesanya teste felé forduljon!
5. A nyári kánikulát leszámítva a kisebb csecsemők anyával nem érintkező felületét érdemes betakarni egy vékony, adott hőviszonyoknak adekvátan meleg,  de semmiképpen sem túl süppedős takaróval.

 

Így, ni!

Így, ni!

 Nem minden baba veti rá magát az anyamellre sem születés után, sem később. A lényeg, hogy megadassék neki a lehetőség a szopizási igényei kielégítésére, és a meleg, szeretetteljes testközelség élménye. Ez utóbbi még a mesterségesen táplált babák számára is nagyon fontos, nem beszélve a nem-szoptató édesanyákról, akik sokszor még bizonytalanabbak a szülői kompetenciáikban, mint a szoptató kismamák!
Fontos!
Ha egyedül nehezen sikerül kivitelezned a leírtakat, vagy a panaszaid változatlanul fennmaradnak, nem enyhülnek, vagy a babád gyarapodása nem indul be, napok óta stagnál, esetleg fogyott is a kórházi hazaadás óta,  kérj személyes segítséget!
Hasznos linkek:
http://www.lll.hu/tanacsadok/
https://ibclc.hu/tanacsadok/tanacsado/
https://www.szoptatasitanacsadok.hu/

Szép, meghitt összebújásokat!
Szép, meghitt összebújásokat!

 

misztérium

a franciaágyon hevertünk oldalvást,

arccal szemben

egymás felé.

emlékszem, hogy

barna volt már a szeme,

egészen barna, akár az enyém,

és belefértem egészen

a képbe, ami visszatükröződött

a felszínén.

egészen biztos voltam benne,

hogy ő is magára ismert,

olyan hosszan bűvölte tekintetével

szemeim.

a kis hasa melegen hullámzott a tenyerem alatt,

amint lélegzett,

ha gügyörészett,
kicsit meg is bizsergetette a bőröm alatti hajszálereket

mellkasa rejtekében pedig ott dübörgött
az erő,
akihez esténként imádkozni szoktam
abban az időben,
hogy maradjak életben álmomban is.

földellő rituálé gyanánt
zavaromban a nevét ismételgettem,

hirtelen önkényes, üres fogalommá vált

az idő,

és hazugságnak tűnt, hogy csak pár hónapja él,

a gondolat pedig elhordozhatatatlan,

hogy pusztán elméletileg ugyan,

de lehetett volna úgy is,

hogy ne legyünk

hiszen annyira erősen vagyunk.


fel voltam világosítva már,

egyből miután megszületett,

de azóta sem állt össze a kép,

miként építhet fel egyetlen illékony pillanat,

és két mikroszkópikus méretű sejt,

ilyen súlyos, és megmásíthatatlan

dolgot, mint a létezés.

2018.május 6.

fotó: pixabay
fotó: pixabay

 

 

Ahol a vágyak valósággá születnek: A csodálatos női gát

Ezt az írásomat saját élményem hívta életre.
Nemrég egy gyermekágyas édesanyával szerettem volna egy szabadon hozzáférhető anyagot megosztani arról, hogy mégis miként tudjuk felvenni a tudatos kapcsolatot mágikus erejű medencefenéki izmainkal, és miként támogathatjuk meg a természetes regenerálódást szülés után. Meglepve tapasztaltam, hogy nincs ilyen ingyen  és jogtisztán megosztható alapozó/ráérző gyakorlat-sor. (Vagy csak én nem találtam?)
Én értem, hogy a szabályos gátizomtorna technikához elengedhetetlen lehetőség szerint egy személyes részvételen alpuló tanfolyam elvégzése, de minimum az adott módszer kézikönyvének elolvasása- magam is ezt tapasztaltam, hogy hiába az intuíció, az olvasottak alaján való vak szabad kísérletezés, a tanfolyam elvégzése még egy kommunikációs módszer esetében is alapvető fontosságú- hát még egy tornagyakorlatsor esetében.
Ugyanakkor a mérleg másik serpenyőjében ott van életem egyik legmeghatározóbb élménye, amikor  tinédzserként a sok bonctani pontosságú anatómia ábrába már-már belezavarodva, túl a porzók és bibék minden viszonyrendszerének természetrajzán, és az Allan Pease- összesen, valamelyik szexkézikönyvben találtam egy egymondatos leírást a “Kegel izomok” szerepéről, és egy rövid ráérző gyakorlatot. Úgy vélem, akkor lett igazán hozzáférésem a nőiségemhez, szexuális energiáimhoz.  Nem gondolom túlzásnak, hogy gyakorlatilag az egész életem máshogy alakult volna enélkül a kísérlet nélkül, amikor is életemben először tudtam megérezni, ki is vagyok, honnan jövök, hová tartok, mivel, hogyan tudok stabilan megkapaszkodni a földi létezésbe, miként tudok kapcsolódni az anyagon túlival, s lehozni onnan mindazt, ami rajtam keresztül akar alászállni erre a síkra.
Azóta persze sokféle gyakorlatsorral és módszerrel megismerkedtem, és maximálisan elismerem az összes ezzel foglakozó tréner és oktató szakmai munkáját. A legfontosabbnak azonban mai napig a gátizmainkkal való rendszeres- sőt folyamatosságra törekvő élő kapcsolódást, teljes odafordulást tartom, és a bennük lakozó egyszerre profán és szakrális természeti erő tudatos integrálását az életünkbe. Amíg a nők nem éreznek rá, mire jó a gátizmokkal való tudatos munka, addig legfeljebb akkor lesznek motiváltak ezzel foglalkozni, amikor már kudarc – vagy fájdalomélményeik kapcsolódnak hozzá.

Gátunk, másik nőiség központunkhoz, melleinkhez hasonlóan általában csak az orvosi kockázatok és mellékhatások, valamint a férfiak szexuális élményeinek fokozása kontextusában kerül szóba. Holott mind gátunk, mind a melleink elsősorban a saját életünket gazdagító, nőiségünket tápláló energiák forrása illetve csatornája. Nem azért érdemes foglalkozni vele, mert különben kifordul a hüvelyünk 80 éves korunkra, és nem is azért mert különben le leszünk cserélve egy  fiatalabb, kevesebbet szült asszonyra. Hanem mert annyi öröm áramlik rajta keresztül, hogy érdemes minél gyakrabban "szüretelnünk" belőle.
Gátunk- másik nőiség központunkhoz, melleinkhez hasonlóan- általában csak az orvosi kockázatok és mellékhatások, valamint a férfiak szexuális élményeinek fokozása kontextusában kerül szóba. Holott mind gátunk, mind a melleink elsősorban a saját életünket gazdagító, nőiségünket tápláló energiák forrása illetve csatornája. Nem azért érdemes foglalkozni vele, mert különben kifordul a hüvelyünk 80 éves korunkra, és nem is azért mert különben le leszünk cserélve egy fiatalabb, kevesebbet szült asszonyra. Hanem mert annyi öröm áramlik rajta keresztül, hogy érdemes minél gyakrabban “szüretelnünk” belőle.

Az alábbi poszt tehát laikus asszonytársi felbuzdulásomból született, hogy a a saját női tapasztalataimon alapuló  tudást közkinccsé tegyem. Nem vagyok a téma szakértője, így szakmai felelősséget vállalni sem tudok az itt megfogalmazott  tippek valamennyi lehetséges egészségügyi következményiért. A szöveg nyelvezete helyenként talán erősnek, nyersnek és túlságosan szókimondónak tűnhet, de hát a női gát már csak ilyen erős, nyers és radikálisan őszinte testrészünk. Így kell szeretni. 🙂

A gátam én vagyok!

A száraz anatómiai ismeretek ledarálását meghagynám az ehhez jobban értő szakembereknek. Ahhoz hogy megtaláld és birtokba vedd a medencefenéki izmaid, nincs szükséged haladó szintű biológia tudásra.  Persze, ha ábrákra vagy kívácsi,  semmi akadálya tudományosan is megismerned a szóban forgó területet. Mindez azonban nem helyettesíti a tapasztalatszerzésen alapló tudást. Ez a poszt ebben próbál néhány gyakorlati tanácsot adni.

1. Vedd szemügyre!

Ülj terpeszben meztelen alsótesttel és végy egy kozmetikai tükröt a lábad közé szembe a jóniddal. Gátnak a köznyelv azt a szépen ívelt hidat érti, mely a végbélrózsa és a hüvelybemenet között terül el. Valójában a három rétegű összetett gátizomzat a farokcsonttól a nagyajkakig tart.  A legkülső nyolcas alakban körbeöleli a végbélnyílást, a hüvelyt, és a húgycsövet. Alatta egy háromszög formájú párna-szerű izomréteg következik, majd a legbelső rész, ami a hasi szerveket támasztja alá legyező-szerűen terül szét. Ezek a részek a külső szemnek láthatatlanok , de az itt lakó éteri eredetű, kiapadhatatlan női erődhöz bármikor szabadon hozzáférhetsz. Ha elkezded tudatosan tornáztatni a gátizmaidat, akár a tükörben is meggyőződhetsz, milyen látványosan tudod összeszorítani, vagy épp ellazítani a záróizmaid.

2. Érintsd meg!

Talán az elhelyezkedése az oka, talán a társadalmi tabuk, hogy a gátunk méltatlanul kevés figyelemteljes, tudatos érintést kap a mindennapokban. A legtöbben első várandósságukig még a mindennapos tisztálkodás során csak futtában öblítik le a zuhannyal, esetleg egy mozdulattal végigszaladnak rajta a borotvával. Bár a harmadik harmadban sok kismama végez valamilyen, gátmasszázst- többnyire a sikeres gátvédelem esélyeinek növelése reményében, a szaksegítők (talán szeméremből, talán más okból) gyakran nem hangsúlyozzák eléggé, hogy ennek a műveletnek a lényege egy bizalmon és elfogadáson alapuló kapcsolat kialakítása a gáttal, nem pedig annak “trenírozása”, “megszerelése”.
A gátunkban magzati létünktől fogva ott van az ösztönös és tökéletes tudás minden földi csoda befogadására, megteremtésére, átformálására, megosztására, és szabadon engedésére a múlandó világ javára.
A konszenzus nélküli stimuláció és  behatolás élmények- beleértve a  rutinszerű, indokolatlan szülészeti beavatkozásokat, vagy tárgyiasító, lelketlen stílusban végzett nőgyógyászati műveleteket,  ennek az aspektusnak teljes negligálásáról tanúskodnak és durva tiszteletlenséget fejeznek ki a női teremtő erővel szemben. Lehet a tudat  szintjén racionalizálni, mentegetőzni, a test mindig úgy éli meg a történéseket, amint azok valójában vannak.
Ha ért már ilyen élmény,  több időre, és türelemre, fokozott óvatosságra lehet szükséged amikor (újra) elkezdesz kapcsolódni a gátaddal. Lehet, hogy az érintésnél komfortosabb elsőre pusztán figyelmeddel, odafordulásoddal kezdeni az (újra) ismerkedést.

3. Érezd meg!

A közhiedelemmel ellentétben a gátizomtorna nem valamiféle akrobatikus készségeket igénylő extrém sport, hanem egy olyan mozgásforma, amelynek alapjait már a szobatisztaságra szokás idején elsajátítottuk. Bár fejlődés határa a csillagos ég, a belépési szint nem a gésák művészete, hanem a hétköznapi emberi lét. :)
A közhiedelemmel ellentétben a gátizomtorna nem valamiféle akrobatikus készségeket igénylő extrém sport, hanem egy olyan mozgásforma, amelynek alapjait már a szobatisztaságra szokás idején elsajátítottuk. Bár fejlődés határa a csillagos ég, a belépési szint nem a gésák művészete, hanem a hétköznapi emberek  testi tudása. 🙂

Most már, hogy tudod, pontosan, hol van a gátad, és talán van tapintásos tapasztalatod is róla, könnyen el tudod végezni az alábbi beleérző gyakorlatot:
Ülj törökülésben közvetlenül a talajra, esetleg egy jógamatracra szoknyában, vagy bő nadrágban. Hunyd le a szemed és lélegezz spontán. A légzésed ritmusának megváltoztatása nélkül fordulj figyelmeddel a gátad felé. Érezd meg, amint a talaj megtámasztja alulról. Most csücsöríts minél erősebb szorítással az ajkaddal, s próbálj közben alul is csücsöríteni a 8-as izom hurkolódásai segítségével a hüvelyed, illetve a végbeled körül. Próbáld fokozni a szorítást! Ha sikerült ráérezned az erődre, engedd el magad alul- felül. Majd 1-2 perc normál légzés után kezdd el apró kis fújásokkal kiengedni a levegőt- a légzés ritmusának változtatása nélkül. Figyeld meg, mennyire ellazul a gátizmod közben. Ha nem érzel, semmit, ne keseredj el! A gátizmaid működét tetten érheted, amikor nagyon kell WC-zni, de muszáj pár percig visszatartanod, sőt egyszer-egyszer(!) alkalomszerűen megpróbálhatod “elzárni a csapot” pisilés közben, hogy ráérezz a szorítás ízére. Viszont nagyon fontos, hogy ebből ne csinálj rendszert, mert komoly egészségügyi, és érzelmi hátulütői lehetnek!

Jó papnő holtig tanul

Medencefenéki izmaink felfedezése, illetve a velük való első tudatos kapcsolódások nagyon fontos kezdő lépései egy hosszú és örömteli útnak, mely életünk végéig tart. A következő lépés lehet egy könyv elolvasása, vagy egy oktató DVD megtekintése, ideális esetben több különböző iskola által kínált tanfolyam elvégzése- És a mindennapos gyakorlás:) , ami lehet éppoly egyedi, mint te magad. Van aki reggel, vagy este egy blokkban letudja, van, aki a munkahelyére zötykölődve a buszon  olvasgatva intézi el, más a szexuális örömét fokozandó, szex közben is szorítgat, és “billeget”. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a tanulás időszakában a fekvő vagy ülő poziciók a legalkalmasabbak a tornázáshoz.

Mit szeret a gát?

A záróizmok törvénye a mindennapokban is jó támpont lehet: Amivel nem kínoznád az arc-és szájizmaid, annak a kátadat se tedd ki!
A záróizmok törvénye a mindennapokban is jó támpont lehet: Amivel nem kínoznád az arc-és szájizmaid, annak a gátadat se tedd ki!

-Meleg-hideg vizes váltó zuhanyt nap végén.
– Minél több ágynyugalmat, finoman megemelt medencét (pl. egy kispárna alátétéelével) a menzesz alatt.
– Laza, jól szellőző alsóneműket bőrbarát anyagból.
– Valós igénynek megfelelő folyadékbevitelt, mnél nagyobb arányban natúr vízből
– Rostban gazdag teljes értékű étrendet
– Harmónikus aranyközéputat az egész napos üldögélés és a súlyosan egész nap szaladgáló, megterhelő-“cipekedő” életmód között
– Lelkes igeneken alapuló örömteli szexuális élményeket
– Érzéki szeretetteljes érintéseket egy bizalmi személytől a várandósság alatt is.
– Intim, meghitt, fizikailag és érzelmileg biztonságos légkört szeretkezés és vajúdás alatt
-Stabil, tiszteletteljes megtámasztó érintést, türelmes, bizalomteljes kísérői attítűdöt szülés alatt.
– A becsületesen kifeküdt gyermekágyat.

Mit nem szeret?

– Feszítő testidegen tárgyak órák hosszat való tárolását a hüvelyben:  (tampon, gésa/kegel / egyéb golyók/ intimtölcsér)
– Ha órák hosszat visszatartod az ürítési szükségleteidet.
-A cukros, lisztes étrendet
– A hosszan tartó, erőlködős nyomásokat székelés közben
– Műanyag alsóneműket, betéteket
– A szűk tangabugyikat
-Olyan szexuális élményeket, amik nem a te valódi, belső vágyaidból fakadnak (függetlenül attól, hogy fizikailag éri-e bármilyen érintés közben magát a gátat vagy sem.)
– Az ülőmunkát, mint olyat.
– A hosszas ücsörgést a WC-n
– A várandósság,a gyermekágy és a menstruáció alatt a kímélet, mint természetes női  igény figyelmen kívül hagyását.
– A siettető, vagy erőszakos, tiszteletetlen stílusú szexuális közeledéseket, ill. az ilyen szülésvezetési stílust.
– A túl aktív gyermekágyas időszakot.
-A cipedést- főleg a várandósság, a gyermekágy és a menstruáció alatt.