knati összes bejegyzése

Hogyan mondjam el neked?- Így beszélgess a szülésélményedről a pároddal

MiA szülés olyan elemi erejű, mindent fenekestül felforgató hatású átváltozás, melynek szubjektív, egyéni megélése mindenképpen hatással van a párkapcsolatra. Akkor is, ha a szülők a teljes folyamat alatt több kilométer távolságra voltak egymástól. Tervezhetetlen volta miatt szinte biztos, hogy minden szülés tartalmaz olyan mozzanatokat, amik meglepik a pár egyik vagy másik felét, esetleg csalódottságot ébreszt, vagy olyan gondolatokat, felismeréseket, kérdéseket hoz fel, melyek kimondva vagy kimondatlanul is hatással vannak a további közös életre.

Mikor érdemes felhozni a témát?

Ha a baba jól van születés után, az első találkozás extázisa valószínűleg minden egyéb érzést, kérdést, tisztázatlan kérdést felülír- legalábbis átmenetileg az első néhány óra vagy nap erejéig. Ha ennél drámaibban végződött a szülés, akkor pedig a baba  vagy az anya túlélése, gyógyulása kerül a fókuszba, mind addig míg a veszélyes állapotból ki nem jön az érintett szereplő.

A második- harmadik hét körül már szinte biztos, hogy feljönnek az árnyaltabb ellentmondásosabb érzelmek is -nem mindig konkrét mozzanathoz kapcsolódóan.
Ezen a ponton mindenképpen érdemes beavatni a másikat, mi zajlik bennünk az érzések és a szükségletek szintjén.  A konkrét szüléstörténet átbeszélését- ha még korainak érzed – elhalaszthatod egy későbbi alkalomra. Fontos azonban, hogy addig se legyen olyan tabu  téma a szülés, amire kínosan ügyelni kell, hogy még véletlenül se kerüljön szóba. Ha a partnered konkrétan rákérdez valamire, ami nehezen érint, hibáztatás és számonkérés nélkül kedvesen jelezd neki vissza, hogy egyelőre még túlságosan felkavaró ezekbe a részletekbe belemenned, és időre van szükséged.

Párod érzéseit és szükségleteit fogadd el érvényesnek- akkor is ha nem érthető egyelőre a háttere. Keresd a lehetőségeket, hogy éreztesd vele: jelen vagy  mellette, és nyitott vagy meghallgatni, amikor  készen áll erre. Ha frusztrál a hallgatagsága, téma kerülése, ne rejtsd véka alá az érzéseidet:  Keressetek olyan mindkettőtöknek megfelelő megoldást, hogy te se érezd magad kirekesztve, és ő se érezze magát sürgetve a részletekbe menő megosztásra.
Párod érzéseit és szükségleteit fogadd el érvényesnek- akkor is ha nem érthető egyelőre a háttere. Keresd a lehetőségeket, hogy éreztesd vele: jelen vagy mellette, és nyitott vagy meghallgatni, amikor készen áll erre. Ha frusztrál a hallgatagsága, téma kerülése, ne rejtsd véka alá az érzéseidet: Keressetek olyan mindkettőtöknek megfelelő megoldást, hogy te se érezd magad kirekesztve, és ő se érezze magát sürgetve a részletekbe menő megosztásra.

A halogatás kockázatai

Minél tovább zárkózol be, annál nehezebb lesz fenntartani az intimitást a kapcsolatban. Ráadásul a párodnak is egyre nehezebb lesz “felvenni a fonalat”: Napról napra egyre mélyebb rétegeiben látod át a történteket, kilenc hónap misztikus hallgatás után nem biztos, hogy meg fogja érteni, hogy jutottál az első nap rózsaszín eufóriájából odáig, hogy látni sem  bírod a várandósságodról készült fotókat- vagy ép fordítva a pillanatnyi kimerültségből  tett “soha többé nem szülök” fogadalomtól a szüléstörténet függőségig.

Ha te készenállsz a beszélgetésre, a párod viszont nem biztos még a dolgában, kezd el megosztani vele a saját megélésedet a magad szempontjából. Lehet, hogy kedvet kap, hogy ő is kitárulkozzon előtted.

Előkészületek

Az első beszélgetést érdemes előre megtervezni. Keressetek egy olyan időpontot, amikor viszonylag nyugodtan alszik a baba, vagy ha az mindkettőtöknek komfortos el is mehettek otthonról egy órácskára, amíg egy olyan személy vigyáz a gyereketekre, akivel biztonságban tudjátok őt. Fontos, hogy mindketten tudjátok milyen célnak dedikáljátok a közös időt. Az olyasmi homályos felvezetések, hogy “holnap valami fontosról szeretnék veled beszélgetni”  előre feszült és bizonytalan légkört teremtenek.

Ne fűzzétek olyan reményt az alkalomhoz, hogy most egyszer s mindenkorra “megbeszélitek” a témát. A szülés egyben egy nagyon tömény önismereti tapasztalat is,  amely-hasonlóan egy pszichoterápiás folyamathoz, – sokszor évtizedek múlva is tartogat még új felismeréseket , összefüggéseket, vagy felszabadíthat korábbi eredetű elfojtott érzelmi vagy testemlékeket.
Próbáljatok békés, biztonságot árasztó körülményeket teremteni.
Legyen tervetek arra, hogy mi lesz, ha felébred a baba, vagy lejár a bébiszitter műszakja. Semmiképpen ne érezzétek azt, hogy “határidőre” kell abszolválnotok a beszélgetést. Tűzzetek ki új időpontot a folytatásra, vagy ha úgy érzitek, hogy a nehezén átmenetileg túl vagytok, megpróbálhatjátok az újonnan felbukkanó érzések, emlékek megosztását beépíteni a hétköznapok kapcsolódásaiba.

Érdemes egész beszélgetés alatt az egyéni érzéseket, szükségleteket , illetve a szülőség és párkapcsolat szentségét fókuszban tartani. Ha marad időtök sem célszerű egy füst alatt megbeszélni a mindennapok taposómalmával összefüggő praktikus  vagy logisztikai tennivalókat.
Érdemes egész beszélgetés alatt az egyéni érzéseket, szükségleteket , illetve a szülőség és párkapcsolat szentségét fókuszban tartani. Ha marad időtök sem célszerű egy füst alatt megbeszélni a mindennapok taposómalmával összefüggő praktikus vagy logisztikai tennivalókat.

Így mondd el neki:

-Fogjátok meg egymás kezét vagy karoljátok át egymás vállát. Tartsátok végig szem előtt, hogy a szülés kettőtök közös történetének (is) a része, és közös érdeketek, hogy se kibeszéletlen érzések ne maradjanak vele kapcsolatban, se felesleges improduktív bűnbakkeresés se történjen egymás személyében.
-Az EMK négy lépéses modellje hatékony kapaszkodó lehet: Beszélj a megfigyelésedről, érzéseidről, szükségleteidről ítéletek, feltételezések és hibáztatás nélkül.
“Amikor a szülésznő bekapcsolta a zenét, meglepődtem, a csendben könnyebb volt befelé figyelnem.”,  “Amikor meghallottam, hogy beszűkült a baba szívhangja, rettenetesen megrémültem, és tehetetlennek éreztem magam. Jól esett volna némi információ, és megnyugtatás, mi történik veletek pontosan, vagy egy kis iránymutatás, mit tehetek a biztonságotokért.”
-Próbálj pozitívumokat keresni a partnereddel kapcsolatban és adj ezekről visszajelzést.
“Nagyon büszke vagyok rád, hogy meg tudtad szülni ” “Nagyon szépnek láttalak vajúdás közben”/ “Jól esett hallani a hangodat a tolófájások között”, “Finom volt a simogatásod, amikor a bordásfalba kapaszkodtam.”
Figyelem! Hazudni tilos. Csak olyat mondj, amit teljesen  őszintén és komolyan gondolsz.

-Kerüld a személyére irányuló bántó ítéleteket: “Úgy álltál ott, mint egy rakás szerencsétlenség”/ “Azt hittem ennél keményebb fából faragtak.”

-Tartózkodj az olyan mondatoktól, hogy mit kellett volna máshogy csinálnia a párodnak:
“Rászólhattál volna az orvosra, hogy ne beszéljen így velem!” “Miért pont akkor mentél ki pisini, amikor tudtad, hogy be fogják kötni az infúziót.” Ami történt, megtörtént, a múlton utólag nem tud változtatni a párod, viszont mindenképpen egy negatív spirálba taszítja a kommunikációt az ilyesmi közlés. Ha urallhatatlanul erős dühöt érzel a párod iránt a szülés során tanusított dolgai miatt, inkább kezdj egyéni szülésfeldolgozásba kompetens szakember támogatása mellett mielőtt sort kerítenél erre a beszélgetésre.

– Ne most hánytorgasd fel régi sérelmeket: “Már az első randin is fél órát késtél, gondolhattam volna, hogy most sem érsz oda időben” Valószínűleg  érdemes idővel foglalkozni ezekkel is, főleg , ha eddig nem volt téma köztetek. De jobb ha külön-külön alkalommal foglalkoztok a más és más időben történt dolgokkal.

A legtöbb trauma nem a nő szülési képességeinek deficitjéből vagy a partner nem megfelelő támogatói attitűdjéből fakad, hanem egy elavult, dehumanizálódott rendszer minden józan indok nélküli berögződéseiből, hierarchikus  hatalmi jellegéből. Próbáld elfogadni, hogy a párod mindent megtett, amit csak képes volt adott külső körülmények és belső szocializációs programja szerint. Amit nem sikerült kihozni az élményből, szinte biztos, hogy nem rajtatok múlt.
A legtöbb trauma nem a nő szülési képességeinek deficitjéből vagy a partner nem megfelelő támogatói attitűdjéből fakad, hanem egy elavult, dehumanizálódott rendszer minden józan indok nélküli berögződéseiből, hierarchikus hatalmi jellegéből. Próbáld elfogadni, hogy a párod mindent megtett, amire képes volt adott külső körülmények és belső szocializációs programja szerint. Amit nem sikerült kihozni az élményből, szinte biztos, hogy nem rajtatok múlt.

Így hallgasd meg:

A szex és a szülés közötti párhuzamok egyike, hogy a (vélt) kudarc kihat nemi kompetenciaérzetünkre. Ha apaként gondoskodsz a gyermekedről ügyelj a gesztusaidra, hogy még véletlenül se érezze úgy a párod, hogy nem tartod őt elég jó édesanyának. Abba viszont ne törődj bele, ha a szülési traumáját kompenzálandó napokig nem engedi hogy kézbevedd vagy ellásd a kisbabát. Kedvesen, de asszertívan jelezd felé, hogy neked is  szükséged van a személyes kapcsolódásra a gyereketekkel.  Kerüld az összehasonlítgatásokat (pl. hogy melyikőtöknél nyugszik meg könnyebben a baba, vagy hogy a kolleginád felesége mennyivel volt kisimultabb  és nyugodtabb annak idején). Ne bíráld a párod  gondoskodási szokásait, döntéseit akkor sem, ha nem mindennel értesz maradéktalanul egyet. Kérdezd meg minden nap, mi esne jól neki, mi  jelentene számára támogatást.
A szex és a szülés közötti párhuzamok egyike, hogy a (vélt) kudarc kihat a kompetenciaérzetünkre. Ha apaként gondoskodsz a gyermekedről ügyelj a gesztusaidra, hogy még véletlenül se érezze úgy a párod, hogy nem tartod őt elég jó édesanyának. Abba viszont ne törődj bele, ha a szülési traumáját kompenzálandó napokig nem engedi, hogy kézbevedd vagy ellásd a kisbabát. Kedvesen, de asszertívan jelezd felé, hogy neked is szükséged van a személyes kapcsolódásra a gyereketekkel.
Kerüld az összehasonlítgatásokat (pl. hogy melyikőtöknél nyugszik meg könnyebben a baba, vagy hogy a kolleginád  mennyivel volt kisimultabb és nyugodtabb annak idején). Ne bíráld a párod gondoskodási szokásait, döntéseit akkor sem, ha nem mindennel értesz maradéktalanul egyet. Kérdezd meg minden nap, mi esne jól neki, mi jelentene számára támogatást.

-Hallgasd végig türelmesen, közbevágás nélkül.

-Fejezd ki együttérzésedet: osztozz az örömében, éreztesd vele, hogy sajnálod, ha bizonyos helyzetekben sérültek a jogos szükségletei
– Tükrözz vissza arra, amit hallottál.
-Tégy föl minél több nyitott kérdést azzal kapcsolatban, mit élt meg, és mire lenne most a leginkább szüksége.
-Engedd sírni, ha sír. Erőletetés és szavak nélkül kínáld fel az ölelésedet.
-Ne bíráld felül a valóságát. Még akkor sem, ha neked fényképes bizonyítékod van rá, hogy a vajúdólabda nem piros volt, hanem kék, vagy egyértelműen emlékszel, hogy ő maga könyörgött a gyógyszeres fájdalomcsillapításért. Nem az a lényeg, hogy volt “igazából”, hanem, hogy ő mit élt meg (és hogy te mit éltél meg).
-Ne relativizáld, vagy bagatellizáld az érzéseit!
– Ne adj tanácsot, ne ítélkezz!
– Ha van saját megosztanivalód, várd ki amíg mindent kiad magából, és megkönnyebbül érzelmileg, és képes ugyanilyen türelmes elfogadással végighallgatni téged. Ha ezalkalommal erre nem tud sor kerülni, tűzzetek ki egy új alkalmat, vagy legalább jelezd az igényedet erre.

Hármasban?

Bizonyos esetekben érdemes egy értő tanú  vagy egy kompetens szakember segítségét is igénybe venni a szülésélményetek közös átbeszélésére, de általában célszerű előtte néhányszor kettesben is átrágni magatokat a témán, hogy már ismerjétek egymás valóságát, és legyen egy elképzelésetek arról, hogy  pontosan milyen pontokon lenne szükségetek külső segítségre!

Tanácsos kompetens szakember mielőbbi bevonása,
*ha eleve gyenge lábakon állt a kapcsolatotok.
*ha valamelyikőtök motivációját vesztette a szülői/családi feladatokba, örömökbe való aktív bevonódás iránt
*rémálmaitok vannak a szülésről
*tudtok korábbi szexuális abúzusról, vagy kórházi traumáról az életetekben
* Több, mint két hónappal a szülés után is a szex puszta gondolata is flashbackeket, és feszült, szorongó légkört eredményez
*Tudva, vagy  tudat alatt, de kerülitek egymás fizikai és érzelmi közelségét a szülés óta
*Féltékeny vagy a párodra, rivalizálsz vele szülői alkalmasságban.
*Válást fontolgatsz
*Menekülsz otthonról, inkább korábban elindulsz reggel és késő estig túlórázol.
*Úgy érzed, mindketten túlságosan sérültetetek az élményben ahhoz, hogy empatikusan végig tudjátok hallgatni a másikat.
*A párodról való érzelmi gondoskodás minden energiádat felemészti, és  ez a munkád, vagy egyéb emberi kapcsolataid rovására megy.

Az EMMA vonal is remek lehetőség  a megnyílásra, hogy a saját szemszögödből rá tudj nézni a történetedre, szükség esetén  tovább tudj indulni a személyre szabott terápia felé. Kedden 10:00 és 14:00 között, csütörtökön pedig 20:00 és 24:00 között hívható.
Az EMMA vonal is remek lehetőség a megnyílásra, hogy a saját szemszögödből rá tudj nézni a történetedre, szükség esetén tovább tudj indulni a személyre szabott terápia felé. Kedden 10:00 és 14:00 között, csütörtökön pedig 20:00 és 24:00 között hívható.

Azonnal pszichiátriai segítségre van szükség, ha:

*Valamelyikőtöknek öngyilkosság tervezésére utaló elszólásai vannak.
*Valamelyikőtök szélsőségesen elutasító a babával (látni se akarja)
*Valamelyikőtök bántani akarja a babát
*Valamelyikőtök extrém aggódós a baba vagy a saját testi épsége miatt

 

bába

Szolgálatban

Te egészen bennem,
de én határozottan
kívül rajtad,
alattad,
mégis melletted,

földig hajolva,
térdepelve
előtted,
és az előtt,
Aki
most  némán szétárad
alattunk,
elsuhan
fölöttünk,
közöttünk,
de főképp benned.
kísérlek téged amerre mész,
ismerős tájakra
viszel magaddal,
messze idegenbe.
ölemben hordalak
és benned magamat.
Milyen gyönyörűséges
mindennek határán állani!
érinteni
 a szomszédos földeket
és az ellenséges hatalmakat.
Én most csak az ujjaim hegyével.
De te, akit ölemben tartok
 legmélyeddel…
Kísérlek téged
amerre mész,
amíg csak élsz
és én viszlek magammal
többedmagaddal,
akiket ölembe vettem
mindhalálig.

Éva átka avagy: az élet(adás) sója

Teremteni igen jó
Teremteni igen jó 

Sejtszinten valamennyien magunkban hordozzuk a létezés orgazmikus gyönyörének ismeretét, akik valaha megtestesültünk egy asszony méhében. Mind megízleltük ennek a tudásnak gyümölcsét, mielőtt kiszakadtünk volna a tisztán szellemi sík édeni állapotából, a Teremtővel való teljes egység állapotából.  Hallállal és megpróbáltatásokkal teletűzdelt küzdelmes élettel kell fizetnünk a beavatódásunkért- de addig is amíg itt vagyunk, miért ne élvezhetnénk, hogy pár évtizeden át olyanok lehetünk mint az Isten: a mennyei, halhatatlan gyönyört a múlandó anyagba küldve képesek vagyunk embert teremteni a saját hasonlatosságunkra és a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy ez igen jó!

A zsidó-keresztény kultúra egyéni életünkre gyakorolt hatását akkor is botorság figyelmen kívül hagyni, ha sokadik generációs ateista családban nőttünk föl. A születéshez és a halálhoz hasonlóan ez ellen sem érdemes sem harcolni, semmenekülni előle, inkább csak alázattal elfogadni a hatalmát, és tudatos munkával felismerni, miként fordítható külső béklyó helyett belső erőforrássá.
A zsidó-keresztény kultúra egyéni életünkre gyakorolt hatását akkor is botorság figyelmen kívül hagyni, ha sokadik generációs ateista családban nőttünk föl. A születéshez és a halálhoz hasonlóan ez ellen sem érdemes sem harcolni, sem pedig menekülni előle, annál inkább célszerű alázattal elfogadni a hatalmát, és tudatos munkával felismerni, miként fordítható külső béklyó helyett belső erőforrásunkká.

A döntés korlátai

Szabad akaratunk az anyagi síkon- s főleg a halál pillanatához közeledve korántsem mozog olyan végtelen lehetőségek között. Egy dolog fölött azonban mindig van önrendelkezésünk. Hogy ami történik velünk itt és most-ahhoz milyen érzelmi megéléssel viszonyulunk.

Lehetséges foganni, szülni-sőt akár meghalni is hálával és beteljesedéssel a szívünkben- ugyanakkor ez soha nem erkölcsi kötelesség, csupán egy lehetőség- ami bizonyos tényezők szerencsés együttállása esetén megtörténhet.

Ugyanakkor a női test legfantasztikusabb tulajdonsága, hogy gyakorlatilag szinte feltétel nélkül szabad utat tud adni a fizikai történéseknek. Vagyis képes menstruálni, foganni, szülni, és a férfiakhoz hasonlóan meghalni is függetlenül attól, hogy ez érzelmileg hogy érinti a nőt vagy a többi fontos szereplőt a történetben. Dönthetünk úgy, hogy ezt a törvényszerűséget a korlátok tükrén által, homályosan  látjuk: Mi vagyunk a Teremtő erő áldozatai, akikkel a saját teste bármit megtehet, függetlenül  attól, hogy akarjuk, élvezzük-e  vagy sem, ami történik velünk. Vagy nézhetjük mindezta szabadság felől is: A testünk csatorna, melyen keresztül képes megmutatkozni a Teremtés ereje és korlátlan hatalma- minden gazdasági, racionális vagy érzelmi körülménytől függetlenül.

A testünk mennyei csatorna. Akár örülünk ennek, akár tiltakozunk ellene.
A testünk mennyei csatorna. Akár örülünk ennek, akár tiltakozunk ellene.

Az öröm alapkövei: Bizalom és sebezhetőség

Az gyönyör tudása mellett a bűn élethosszigtartó közelségét is osztályrészül kaptuk fogantatásunk pillanatában: A genitális energiákkal ugyanis nemcsak teremteni, és gyönyört adni, de pusztítani is lehet ebben az anyagi világban. Aki találkozott már a ezzel az aspektusával, nagy valószínűséggel fél teljesen átengedni magát még egyszer a Teremtés olykor letaglózó erejének. És ehhez minden joga megvan.
A női élet értéke messze túlmutat azon, hogy milyennek éljük meg a speciálisan női élményeket! Nem csökkentebb értékű, vagy kevésbé nőies az a nő, aki soha életében semmilyen formában nem él meg orgazmust, mint az, akinek tennie sem kell a gyönyörért, jön az magától is. Ugyanolyan jó anya, teljes értékű feleség, hasznos ember, és igazi nő az, akinek kiemelt szempont az érzéki öröm jelenléte a mindennapi életben, aki szülni is orgazmikusan szeretne, aki folyamatosan keresi az új meg új pontokat és formákat a szexuális gyönyör beteljesítésére, mint az, akinek ez soha nem ilyen fontos téma.

Női élményeid, akárcsak az életed legfontosabb értéke, hogy a tied. Nem kell senki más felé "teljesítened", a cél egyedül a saját szubjektív elégedettséged.
Női élményeid, akárcsak az egész életed legfontosabb értéke, hogy a tied. Nem kell senki más felé “teljesítened”, a cél egyedül a saját szubjektív elégedettséged.

Amikor orgazmikus szülésről, szexről, anyaságról, női létezésről írok, ez a gondolatmenet mindig odaképzelendő a széljegyzetbe.
Ugyanakkor, ha valaki szeretné növelni az örömérzetét bármilyen(!) szituációban, a bizalom és a sebezhetőség felvállalása a kiindulási pontok. Ezzel természetesen nem arra célzok, hogy mindenkiben meg kell bízni, és minden körülmények között merni kell kitárulkozni. Hanem, hogy ha örömben akarsz élni és szülni, keresd az olyan embereket, helyzeteket, körülményeket, ahol nem kényszerülsz folyamatos védekező-állásba!

Kontrollvesztés vs. elfogadó válasz a kész helyzetre

Vannak helyzetek, amikor szabadon dönthetünk, megengedjük-e, hogy valami megtörténjen velünk vagy sem, de a fizikai létezés korábban kifejtett sajátosságából fakadóan mindigis voltak és lesznek olyan élmények, amik nem kérik a beleegyezésünket a megtörténésükhöz. Ilyen például a születés, a halál, és szülés is: Ha már egyszer benn van a baba az ember méhében, valahogy ki is kell jönnie. Nincs “skip” opció. És az sem lehet része a szülési tervnek, hogy mikor és hogyan induljon a folyamat, vagy meddig tartson, melyik testrészedben érezd a legintenzívebben összehúzódásokat, és hogy milyen legyen a kisbaba, aki világra jön. Amit befolyásolni tudunk: A körülmények optimalizálása, személyre szabása, és a pillanatnyi történés ítéletmentes befogadása, vagy akár pozitív érzelmi töltésű elfogadása- ami még kedvezőtlen külső körülmények között is a hatalmunkban áll.

 

“Hagyd magad, úgy könnyebb lesz.”- mint ősi női bölcsesség?

Hogy mindez miként működik a gyakorlatban, azt a szexuális aktus példáján keresztül fogom kifejteni. Ennek oka, hogy bár időnként meghökkentő félreértések kerülnek napvilágra, melyek rámutatnak, hogy sok ember számára még mindig nem ismeretes a különbség a konszenzuson alapuló örömszerző szex és a beleegyezés nélkül tárgyiasító szexuális visszaélés között, az a tény ma már talán többé-kevésbé  átment a köztudatba, hogy a szex akár nőként is lehet kellemes jóleső élmény.
50-100 éve- kisebb szubkultúrákat leszámítva- még erről szó sem volt a mi kultúránkban. A legszexpozitívabb tanács, amit egy fiatal lány útravalóul kaphatott nőrokonaitól, hogy “A legjobb, ha hagyod magad, úgy könnyebb.” Mert ennél nagyobb befolyása egy átlagos nőnek nem volt a nemi életére. Sem abban, hogy kíván-e valaki egészséges, ivarérett felnőtt nőként szexuális életet élni a házastársával, sem abban hogy mikor és miként teszi. A szex minősége az adott férfipartner “rendességén”,  és tájékozottságán múlott. Mivel a nyílt kommunikáció a témáról még házastársak között is társadalmi tabu alatt volt, nem volt ritka, hogy a legjobb, ami ki tudott sülni az egészből, hogy a józan természetű, jámbor férfi óvatosan, kíméletesen bánt az asszonnyal, aki hálából neheztelés nélkül elviselte mindezt az asszonyi lét elkerülhetetlen velejárójaként.

A "régen minden jobb volt"  torz és hamis nosztalgiája éppolyan káros, mint egy az egyben kukázni az úton előttünk járt nők tapasztalatait.
A “régen minden jobb volt” torz és hamis nosztalgiája éppolyan káros, mint egy az egyben kukázni az úton előttünk járt nők tapasztalatait.

Ma, hogy már tudjuk, hogy ennél mennyivel teljesebb élmény élhető meg, ha a megfelelő partnerrel vagyunk együtt, szabadon kifejezhetjük a vágyainkat, érzéseinket, szégyen  és bűntudat nélkül merünk kérni, sőt aktívan cselekedni az örömérzetünk fokozása érdekében,  felháborodunk ükanyáink (látszólag) passzív tűrésre buzdító tanácsán.
Holott, ha megtisztítjuk a patriarchátus bűneitől és a korabeli társadalmi-kulturális sajátosságok hozadékaitól, egy nagyon is hasznos  tiszta tanítást közvetít a mai nők számára is:  A nulladik lépés az öröm lehetősége felé, ugyanis, ha ellenállás és ítélet nélkül megengedjük, hogy megtörténjen, ami történni szeretne. Nyilván nem mindegy, hogy milyen a viszonyunk az illetővel, akinek átadjuk a testünket, és ő mit tesz vele, mennyire érezzük magunkat szabadnak határokat szabni felé vagy épp új kapukat nyitni magunkon a folyamat során, milyen a közérzetünk, hangulatunk…stb. De teljes kontroll mellett még a technikailag tökéletes kényeztetés is élvezhetetlen. Valamennyi önátadás, sodródás, megengedés mindenképpen szükséges az örömteli szexhez- és a katarktikus szülésélményhez is!

Potenciálisan Örömteremtő ERŐ

Ezt a bekezdést csak azok olvassák, akik el tudják fogadni azt az állítást, hogy egyes nők nemcsak eltűrni képesek, de bizonyos helyzetekben egyenesen vágyhatnak rá, hogy a nyers, és bárdolatlan genitális Erő, az anyagi létezés teljes súlyával áthatoljon a testünkön. Ez az élmény megélhető a különféle transz-állapotokban- akár érintés nélkül, a  behatolásos közösülések során, markáns, erős testérzetek keltésével  járó (nem feltételenül szexuális töltetű) játékok hatására,  és megtörténhet hüvelyi szülés közben is. Az, hogy csak ennyi lehetőséget sorolok fel, nem jelenti, hogy más módon ne történhetne meg. A női test nyitott csatorna a teremtő, örömszerző kreatív éteri és anyagi energiák előtt. :)
Nem állítom azonban, hogy a szülés csak azoknak a nőknek lehet kellemes élmény, akik “keményen (is) szeretik” a szexet. A szülésben rejlő öröm sokkal izgalmasabb és összetettebb  és annál, mintsem ilyen egyszerű ökölszabály-következtetéseket lehessen levonni vele kapcsolatban.

Az örömszerzés velünk született, ösztönös képesség, a gátlások, félelmek, kétségek testünk kielégítő működésében tanult reakciók.
Az örömszerzés velünk született, ösztönös tudás, a gátlások, félelmek, kétségek testünk kielégítő működésében tanult reakciók.

Találkoztam már olyan történettel, hogy olyan nőnek adatott meg az orgazmikus szülés élménye, aki a testi  szerelemben nem sok örömöt talált, és az sem példa nélküli, hogy egy szép, háborítatlan (és nem is feltétlenül orgazmikus) szülésélmény old fel gátakat és nyit meg új dimenziókat a későbbi szexuális életben. De az is előfordulhat, hogy egy szexuálisan nyitott, ragyogó kisugárzású nő szép, megerősítő, eufórikus, de cseppet sem erotikus tapasztalásként éli meg a szülését, amit egy teljesen külön “szobában” őriz az emlékezetében, függetlenül minden más testi megéléstől.

Az adás kielégülést nyújt- akkor is ha néha lemondással is jár

Kultúránkban az adás gesztusa- főleg ha nő részéről történik- mindig örömtelen, sőt szenvedést és lemondást kívánó hősi áldozatvállalásnak van beállítva. A nő dolga a klasszikus párkapcsolati és szexuális szereposztásban kizárólag a reagálás, befogadás, elfogadás. A patriarhátus ezzel garantálja a férfi hatalmi pozicióját, aki a bőkezű adással kvázi megvásárolhatja a jogot a “megajándékozott” nő birtoklására, és  hogy lelkes adakozás érzelmi ragaszkodással és szexuális rendelkezésre állással legyen viszonozva a részéről. A gyermek viszont a nő ajándéka a férfi , sőt az egész társadalom részére- legalábbis a konzervatív  patriarchális logikában.( A hímsovinizmus legújabb hulláma már a férfi  kegyének tekinti, hogy “enged” a női hisztinek, és lemondva a gyerektelen élet kakiszag- mentességéről, méltóztatik megengedni az asszonynak, hogy szüljön egy vagy két gyereket-de ugyanúgy elvárja a teljeskörű kiszolgálást.)

Az egymásról való gondoskodás vágya és képessége emlős  mivoltunkból fakad- de egyedül az ember épített ki olyan társadalmi berendezkedést, amelyben ez a tevékenység örömtelen teherként, "szívatásként" élhető meg. Természetes körülmények között több feszültséget jelent nemtörődni az utódainkkal, szeretteinkkel, mint engedni  ezirányú ösztönös, jutalomhormonokat felszabadító késztetéseinknek.
Az egymásról való gondoskodás vágya és képessége emlős mivoltunkból fakad- de egyedül az ember épített ki olyan társadalmi berendezkedést, amelyben ez a tevékenység örömtelen teherként, “szívatásként” élhető meg. Természetes körülmények között több feszültséget jelent nemtörődni az utódainkkal, szeretteinkkel, mint engedni ezirányú ösztönös, jutalomhormonokat felszabadító késztetéseinknek.

A szűz-szajha mítosz egyik alaptézise, hogy az anyák azon mártíri hősiességükért érdemlik a tiszteletteljes bánásmódot- és “kanos” pajzán huncutságoktól való kíméletet, hogy gyermekeket szülnek (a férjüknek),  és önzetlenül gondoskodnak a szeretteikről. Ezzel szemben normál körülmények között a gyermekvállalás és a gondoskodás elsősorban örömforrás (nemtől függetlenü)l. Ha olyan környezet és elváráshalmaz veszi körül az embert, hogy kizárólag lemondásnak és sanyarú áldozathozatalnak tudja megélni a szülői feladatait- az pedig ritkán ébreszt őszinte hálát és tiszteletet a többiekben- bűntudatot és szánalmat annál inkább.

Záró gondolatok

Nem vonom kétségbe a szülői lét nehézségeit, mint ahogy a szülés vagy az élet fájdalmát sem.  Mindössze arra próbálok rámutatni, hogy a küzdés -ami  Madách Ádámja szerint az élet  célja, nem feltétlenüll hat az öröm, a hála és a megelégedés érzése ellen.

Írásommal nem volt szándékom azt sem sugallni, hogy menjünk bele számunkra egyértelműen káros vagy mérgező helyzetekbe, vagy, hogy szenvedjünk bízva bízván akkor is, ha van lehetőségünk pozitív irányban változtatni a helyzetünkön. Nem tagadom a szülészeti és a párkapcsolati erőszak létezését, és gyakoriságát sem, és eszem ágában sincs azt állítani, hogy  a női orgazmus- akár szülés, akár szeretkezés közben, vagy bármikor máskor kizárólag a pozitív hozzáálláson múlna. Ugyanakkor állítom, hogy lényegesen több lehetőség lenne az orgazmikus  örömre a nők- és a férfiak -életében is, ha kevesebb merev elvárássággal és megengedőbb nyitottsággal fordulnának az élet spontán, kiszámíthatatlan , és végső soron irányíthatatlan természete felé, és büszkeségen és hálán alapuló élő kapcsolatuk lenne örömszerző, életadó genitális energiáikkal, bizalommal mernék vállalni- legalább az általuk szabadon választott személyek jelenlétében a sebezhetőség kockázatát- és talán az sem olyan mellékes tényező, hogy el tudják -e fogadni, hogy létezik egy náluk nagyobb Hatalom, amely nem büntetésből eresztett a fizikai létezésbe, hanem szeretettből  engedte meg, hogy ezt a küzdelmes, időnként fájdalmas, elkerülhetetlenül halállal végződő- mégis orgazmikus utat megtehessük.

 

párpregnancy-2712892_1920születik

 

 

vt

Karnyújtásnyira

Karnyújtásnyira tőlem az anya
tétován nyújtom felé kezem,
ez a tánc most nem az enyém,
 hagyom, hogy ő vezessen.
Karnyújtásnyira tőlem a csoda,
mely néha velem is megesett-
Ölelésre tárta karját,
és nem lépett közelebb.
Karnyújtásnyira tőlem a fiú,
Nem nyúlok érte, nem az enyém
Csak szememmel ölelem át,
magzatmázas kis testét.

Karnyújtásnyira tőlem a család,
Én pedig csak áldott idegen
a szűk falakat feszegető
örömöt szemlélhetem.

 

Most békés szívvel maradhatok
A küszöb másik oldalán.
Szemtől szemben az ígéret földjével
lépésnyire a boldogságtól-
Biztonságos távolságra tőle.

Innen teljességében látszik mindaz,
Amiért mindigis hiába nyújtottam volna a karom.
Most bocsásd el Uram, szolgádat
beszéded szerint békességgel,
mert látták szemeim az üdvösséget.

2014. január 17.