Mesterségem címere: Gyermekágyas segítő

Mit is takar ez a megnevezés? Olyan saját tapasztalattal és korrekt, naprakész ismeretekkel rendelkező, képzett női segítő vagyok, aki ismeri és tiszteli a szülést követő időszak normális, természetes élettani és érzelmi folyamatait, a friss szülők és az egészséges újszülöttek szükségleteit.

Ezt a szolgáltatást a dúlaság, vagyis az asszonytársi vajúdástámogatás folytatásaként, vagy önállóan, a teljes 6-10 hetes időszakot végig kísérve, de egy-egy alkalomszerű látogatás keretei között is űzöm- egyéni megbeszélés szerint. Egy látogatás nálam egy teljes, bő délelőttöt jelent, a látogatások gyakoriságát aktuális kapacitásom, és a gyermekágyas család igényei határozzák meg. Általában 6-8 hétig kísérek egy családot, de ez is megbeszélés kérdése. Hely tekintetében, különösen gyakori látogatási igény esetén preferálom a 3.kerület környékét, de hetente-kéthetente egy alkalmat Budapest területén belül bárhol megoldhatónak tartom.

amour-1842072_960_720

Hogy mit nyújtok ezen keretek között? Leginkább asszonytársi támaszt. Hiszem és vallom, hogy a szülői ösztönös tudás és kompetencia – különösképpen a szülés körüli időszakban- biológiai és lélektani norma szerint magabiztos, kompetens, és feltétel nélkül elfogadó, támogató családi(as) légkörben tud a legkönnyebben és a legoptimálisabban kibontakozni.

Sok esetben elegendő a teljes jelenlétem,  és a csendes empátia, hogy egy friss család rátaláljon arra a természetes magabiztosságra, és nyugalomra, ami napjainkban a szülés medikalizációja, a nukleális családok izolációja, és mintahiánya, valamint a vegyes forrásból származó ellentmondásos információk miatt gyakran sérül.

Más esetben szükséges lehet némi tájékoztatás a szoptatás női művészetéről, a kisbabák természetes szükségleteiről, normális viselkedéséről.

Az első 6 hetet negyedik trimeszternek is szokás nevezni. Ilyenkor teljesen normális, ha a baba egész nap szülei van, gyakran kéredzkedik mellre és sokáig szopik.
Az első 6 hetet negyedik trimeszternek is szokás nevezni. Ilyenkor teljesen normális, ha a baba egész nap szülei karjaiban vagy mellkasán van, gyakran kéredzkedik cicire és sokáig szopik.

Különösen az édesapa házon kívüli munkája miatt napközben egyedül maradó gyermekágyas édesanyák esetében fizikai segítségnyújtásra is szükség lehet:
Levest, teát melegíteni, gyümölcslevet, vizet adni a napjait még vizszintesben töltő, és/vagy hosszú órákon keresztül “csokorban” szoptató” anyának, borogatást készíteni az esetleg fájdalmas becsomosodott mellre, megteremteni a tejleadó reflexhez ideális körülményeket. Itt kell néhány szót ejtsek a házi munkákról és babára való vigyázásról. Én azon gyermekágyas segítők közé tartozom, aki nem riad vissza az olyan háztartási komfort intézkedésektől, mint levinni a megtelt szemetes-zsákot, kiteregetni a mosást, vagy átpakolni a szárítógépbe, beáztatni az összkakilt bodyt, elmosogatni azt az 1-2 poharat és tányért, amit ott tartózkodásom alatt az édesanya elhasznál. Nagyobb takarítási munkákat: kádsikálást, ablakpucolást, pakolást, porszívózást Vannak olyan családok, amik alapjáraton úgy működnek, hogy elvárás a makulátlan rend és tisztaság, ám ehhez az anyán kívül senki nem járul hozzá. Ilyen helyeken előfordul, hogy az anya nagyon rosszul érzi magát az eszkalólódó káosz miatt, ám én ilyenkor sem nyújtok több segítséget a szinten tartásnál. Ennek oka az, hogy itt egy olyan probléma áll fönn, amire a szülőknek igenis hosszútávú megoldást kell találni: lejebb adni az elvárásokból, a többi családtagnak is részt vállalni, esetleg fizetett, takarításért felelős alkalmazottat fogadni. Nem szeretném azt az illúziót kelteni azzal,  hogy összehajtogatom a kazalba dobált ruhát, vagy elmosogatom a teljes hétvégi edényhalmot, nincs is itt semmi probléma.

newborn-2186612_960_720
Az újszülött elemi igénye a szinte állandó testközelség. Ezt sokkal könnyebb úgy biztosítani, ha van kivel megosztani ezt a feladatot.

Ugyanez a helyzet a pici baba dajkálásával is. Nagy örömmel  őrzöm a babák álmát, amíg az anyukájuk zuhanyzik, vagy eszik, és természetesen felveszem és igyekszem megnyugtatni őket  ilyenkor, ha sírnak.Ha az anyának laktációs tanácsadó javaslata alapján fejnie kell, előfordul, hogy akár egy-másfél órát is magam gondoskodom a baba testközelség iránti szükségletéről. De azt, hogy az anya jelenléte nélkül vigyázzak a babára, etessem, pelenkázzam, magamon altassam, csakegészen kivételes esetekben vállalom be (pl. a többi családtagjától messze élő egyedülálló anya esetében, ha nagyon keveset tud éjeel aludni, eltudom képzelni, hogy megsétáltatom a babát a ház körül, hogy tudjon kicsit szusszani. De még az ő esetében is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez csak tűzoltás, hosszútávon találnia kell valaki mást, akár önkéntes pótnagyit, akár fizetett bébiszittert, akivel meg tudja osztani a baba körüli teendőket.

Sokszor alábecsüljük a férficsaládtagok szerepét a gyermekágyas időszakban. Sok apa és nagyapa, vagy nagybácsi épp olyan jó érzékkel tud kapcsolódni a pici babához, mint egy női hozzátartozó. Az anyának és a babának is javára válik, ha a hétköznapjaikat olyan családtagok, vagy ismerősök gazdagítják, akik tisztelettel és szeretettel fordulnak feléjük
Sokszor alábecsüljük a férfi családtagok szerepét. Sok apa és nagyapa, vagy nagybácsi épp olyan jó érzékkel tud kapcsolódni a pici babához, mint egy női hozzátartozó. Az anyának és a babának is javára válik, ha a hétköznapjaikat olyan családtagok, vagy ismerősök gazdagítják, akik tisztelettel és szeretettel fordulnak feléjük.

Előfordul, hogy szülői bizonytalanság gyökerei oda vezethetőek vissza, hogy szülés körüli időszakban sérült a saját szülői kompetencia-tudat: Nehezített volt fogamzás, stresszes várandósság, esetleg magzati veszteségek előzték meg a baba érkezését, és sajnos azt tapasztalom, hogy gyakorlatilag a trauma-mentes, pozitív szülésélmény számít ritkább esetnek, olyan gyakori a méltatlan bánásmód főleg intézményben zajló szülések esetében. A szülés nemcsak az édesanya testén nyitja meg- a szülés módjától függetlenül- az Élet Kapuját, de mindkét szülő lelkében felhozhat olyan sebzettségeket, amiket esetleg már rég el is felejtett: Saját szülővel kapcsolatos lezáratlan, feldolgozatlan problémák, testközelséghez, intimitáshoz kapcsolódó traumatikus korai vagy felnőttkori emlékek, nőiséggel, férfiassággal kapcsolatos konfliktusok, előző párkapcsolatokból visszamaradt sérülések, vagy a jelenlegi kapcsolat szőnyeg alá söpört feszültségei. Ezek mind-mind kihathatnak arra, mennyire érzik magukat komfortosan a friss szülők új szerepükben.
Kompetenciaköröm ezekkel kapcsolatban a belépési segítségnyújtásig terjed. Elmondhatják nekem a történetüket, és én ítélkezés nélkül végig hallgatom azt. Megtudom őket erősíteni az érzéseikben, segíthetek felismerni mire lenne szükségük a jelenlegi helyzetben. Ha nálam szakavatottabb lelki segítőre van szükség, tovább tudom őket irányítani

A hatékony és örömteli szoptatás leggyakrabban csak megfelelő információk, fizikai és érzelmi támogatás kérdése.

.

Végül néhány szó a szoptatástámogatásról: önkéntes szoptatási segítői képzettségem, és saját anyai tapasztalatom a normális élettani folyamat felismeréről és támogatásáról van.
Tudok segíteni mellre tenni a babát, el tudom mondani, hogy egy egészséges baba-mama párosok esetében mi szokott beválni, és miért. Fel tudom ismerni a hatékony szoptatást és tejleadóreflexet, a jóllakott újszülöttet. Meg tudom tanítani a szülőket arra, hogy milyen jelekből ismerhetik fel, hogy a baba szopizni szeretne, vagy hogy elégedett. Tudok jó könyveket, hasznos hivatkozásokat, baba-mama csoportokat ajánlani, ahol megerősítést kaphatnak. Nem tudok segíteni olyan speciális és ritka helyzetekben, amikor anatómiai, izom-működési, hormonális, vagy súlyos pszichés nehézség(pl.undor a szoptatás gondolatától) miatt van szoptatási problámája az édesanyának. Ilyen esetekben az alábbi linken tudsz segítséget kérni: http://ibclc.hu/tanacsado/megye



.

Miért érdemes szoptatós csoportba járni?

A sikeres szoptatáshoz alapvetően 3 dologra van szükség: az anya elhatározására, hiteles, korrekt információkra, és társas támogatásra.

Szoptatás
Egy jó kezdet sokat számít, de elkél a támogatás a továbbiakban is!

 

Valaha ez az egész egyetlen “csomagban” volt: A nagycsaládos mindennapokban a baba szoptatása a hétköznapok magától értendő része volt. A cseperedő nagylányok számára szép lassan nyilvánvalóvá vált, hogy az anyaság, sőt a női lét, “asszonysors” ezzel jár, rá is ez vár.
Ugyanakkor volt módja ellesni a technikai részleteket, kisebb-nagyobb fortélyokat.
Nemcsak azt láthatta közvetlen közelről, hogy hányféle testhelyzetben lehet mellre tenni a babákat, totyogókat, de azt is, hogy a mohó Pistike kis vasgyúró, az “irzíkeny “Andriska meg sokkal lassabban gyarapszik, és végül ugyanolyan erős szép szál, munkabíró legénnyé serdülnek sok-sok év múlva. Hogy Marinak alig domborodik valami a pruszlik alatt, mégis csupa hurka minden kisbabája, és még az unoka testvére gyerekeit is megszoptatja időnként. Hogy Zsuzsi várandósan is tudja szoptatni az ikreit, Manci meg  nem is esik újra teherbe, amíg le nem választja a “cseppjét.” Hogy Bözsinek meghalt az anyukája, Pirinek meg pont katona volt a férje, amikor babájuk született, és mégsem ment el a tejük- igaz, amíg nagyon maguk alatt voltak, néha Mari szoptatta a kicsit.
Nem volt szükség sem “felkészítő tanfolyamra”, sem szoptatós baba-mama körre.
A női kalákában végzett közös munka során volt lehetőség a tapasztalatcserére, “tanácsadásra”.

szoptatós csoport
Kép: Pinterest

Természetesen eszem ágában sincs  visszasírni ezeket az időket, hisz ma sok szempontból sokkal szabadabbak és boldogabbak az emberek.

Viszont vannak olyan funkciói a régi falusi világnak, amiket a mai világban sem  igazán tudunk nélkülözni.

Az élet normális jelenségei, mint az egészséges kisbabák normális viselkedése, és az anyai gondoskodás szép lassan “tankönyvi” anyag lett- no, nem a közoktatási tanterv részeként, hanem az igazán lelkiismeretes, nagyon tudatos szülők “tananyagaként”.

Három egyidős baba, három különböző genetika, háromféle temperamentum. A normális sokféle!
Három nagyjából egyidős baba, három különböző genetika, háromféle temperamentum. A normális sokszínű skála!

Miközben talán elég lenne tartani a kapcsolatot a szülővé vált családtagjainkkal, évfolyamtársainkkal, munkatársainkkal, ismerőseinkkel. Rendszeresen látogatni őket, ítéletek és jótanácsok nélkül jelen lenni a mindennapjainkban, és figyelni.
Ami viszont a szoptatást illeti, sajnos nem biztos, hogy elég ennyi: Az utóbbi évtizedekben sajnos több női generáció nőtt föl igazán pozitív szoptatási minta nélkül-és ez társadalmi tendencia.

Bár szép szavak szintjén továbbra is ment a szoptatás értékeinek méltatása, de hogy ennek a gondoskodási formának olyan “hátulütői” lehetnek, minthogy az anyák mindenhova magukkal viszik a babájukat és diszkréten mellre is teszik, ha erre van szükség, ezt már kevésbé sikerült elfogadni.baby-1753205_960_720

A szoptatós csoportban minden anya tudja, megérti, és elfogadja, hogy a szoptatás szoptatással jár- nemcsak a babaszoba félhomályában Mozart hallgatás közben, hanem begyulladt mellel, kialvatlanul, egy nyűgös, többemberes, fogfájós kisbabával is, aki csak egyetlen nyakatekert testhelyzetben tűri a mellretételt. Lehet látni maratoni szopikat, villámszopikat, bőtejű anyákat, éppenhogy eleget termelő anyákat, főállású anyákat, dolgozó anyákat, tanuló anyákat, szopizó újszülötteket, szopizó csecsemőket, szopizó bölcsiseket, sőt néha még szopizó ovisokat is!

Együttalvó családokat, hordozó családokat, babakocsit is használó családokat, csak kiságyban alvó babákat, csak a szüleik testén alvó babákat, nagycsaládban élő, többedik babákat, sőt még örökbefogadott babákat is.
Egy kis sziget, ami visszacsatol a hús-vér élet normális sokszínűségéhez.

Próbáld ki a lakóhelyedhez legközelebb eső lehetőséget:
http://szoptatasportal.hu/baba-mama_csoportok

Indexen a hüvelyi szülés

Az úgy volt, hogy szabadon felhasználható fényképanyagot kerestem egy szüléses témájú posztomhoz. Ellátogattam hát a kedvenc lelőhelyeim egyikére, és beírtam kulcsszónak , hogy “birth”- vagyis szülés. A teljesség igénye nélkül, csak a leglightosabb darabokat mutatom meg nektek elrettentésképpen: na nem a szüléstől akarlak elrettenteni, hanem attól, hogy a média alapján  alakítsátok ki a szülésről alkotott képeteket. Tehát a “szülés” az ingyenes stockfotók alapján így néz ki:

szülés stockfotó 2

szülés stockfotó

Sőt

szülés stockfotó3

Bár több, mint 30 éve nem élek magzatburokban ;), mégis elgondolkoztatott a dolog. Azt odáig értem, hogy egy furcsán felemás prüdéria jellemzi a társadalmunkat, amibe a véresfejű akcióhős belefér akár főműsor időben is, de a menstruációs vér témája- akár vizuális illusztráció nélkül is -közfelháborodást kelt.

No, de esetünkben itt azért látunk némi vért a találati képeken- többek között-a legutóbbi képen is. A hüvelyi szülést meg egyet sem. Nemhogy négykézláb, vagy szülőmedencében, női segítők körében, de kőmetsző pózban, kengyelbe tett lábakkal sem! Nemcsak gáttal koronázott bababuksit nem látunk, hanem egy párjába kapaszkodó szülő nő ösztönöktől átfűtött arcát sem. Csak szikéket, csöveket, műszereket. Ebből “főznek” a blogok, újságok. A gólyamesét már a mai szülők többsége cikinek érzi, ám a nyílt  választ a gyerekek természetes kérdéseire “túlzásnak” tartja: Nemegyszer volt már “szerencsém” hallani, amint anyatársak azzal vigasztalják császármetszéssel szült barátnőjüket, hogy “Sebaj, legalább nem lesz olyan kínos válaszolnod, amikor megkérdezi pár év múlva, hogy hol jött ki a pocakodból?”
Vajon miért akkora mumus a hüvelyi szülés, hogy még a sejtető ábrázolástól is egyre jobban tartózkodnak a filmek, sorozatok? Csak nem ugyanaz a probléma vele, mint a diszkréten szoptató anya látványával? Hogy az agyunk tud a láthatatlan részletekről is-sőt az épp szoptató mell, illetve szülő vagina egyéb lehetséges funkcióiról is? Mintha lassan már nem is az lenne tabusított tény, hogy a szülés lehet erőt adó, katarktikus élmény, hanem az, hogy a baba – alapbeállítás szerint legalábbis- a hüvelyen keresztül érkezik a napvilágra… Egy titokzatos, illetéktelen kukucskálók elől gondosan elrejtett járaton keresztül, amely egyben a legmélyebb intim kapcsolódás kapuja is két egymást választó-szerető felnőtt között, az emlékek és a jövedölések feneketlen kútja. És mégsem így beszélünk róla. Hanem leginkább sehogy.

 

Lin Tzu-hung pornográffá nyilvánított facebook fotója.
Lin Tzu-hung pornográffá nyilvánított facebook fotója.

Eltűnt idők nyomában

Valaha a nagyobbacska lányok, nők, minden női rokonuk szülésére hivatalosak voltak. Ma kivételesen szerencsés az a nő, aki a saját szülésein kívül barátnői, rokonai szülésébe is bepillanthat. A születés és a halál a 20.század közepéig soha nem volt olyan értelemben vett intim magánügy, mint a szex, vagy az ürítés. Zártkörű, családi, közösségi ünnep volt. sisterhood
Az 50-es évek derekán a születés és a halál medikalizációjának folyományaként veszítettük szem elől ezeket a természetes jelenségeket, az már jelentős humanizálódásnak számított, amikor nagy nehezen beengedte a rendszer a legközvetlenebb hozzátartozókat a szülő anya, illetve a haldokló ember mellé.
Nemcsak a megcsodálás lehetőségét,  mintát is elveszítettük, miként lehet szépen megélni ezeket az ünnepélyes, sorsfordító eseményeket, mi a része a normális folyamatnak, mi az, ami már tényleg veszélyes?
A szürke, férfias hétköznapoktól eltérő normális, női testműködés teljes egészében félelmetessé és kiszámíthatatlanná vált- saját magunk számára is.

Idegvégződések nélküli “üresjárat” vagy gyönyörökkel kikövezett ösvény világok között?
A szülőcsatorna, mint modern (szexuális) tabu

Több, mint fél évszázada vette kezdetét a szexuális forradalom, de valahogy a női hüvely hosszú-hosszú évtizedekig kimaradt a felszabadításból. Sőt- mintha ez a csodálatos erogén zónánk kifejezetten vesztett volna a Kinsey jelentéssel induló tudományos buzgalmak közepette. A legújabb időkig a kutatások a csiklót kizárólag annak kívülről is látható
részével, a csikló makkjával azonosították, és a 60-as években születtek elméletek úgy tarották, hogy a női orgazmushoz csakis és kizárólag ezen a szerven  keresztül  vezet az út. A szubjektív  női vallomások keveset nyomtak a latban- az életidegen   kütyükkel folytatott mérőműszeres vizsgálatok eredményeivel szemben. Időnként hosszasan elvitázgattak az orvosurak arról, hogy képesek vagyunk-e hüvelyi behatolás közben is orgazmust elérni: az Ernst Gräfenberg által “felfedezett” “felségterületet”, a női nemi öröm egyik legfontosabb központját hol nem létezővé nyilvánították, hol rehabilitálták, míg legújabban arra nem jutottak, hogy biztos, ami biztos, injekciózzuk meg hialuronsavval  és akkor majd garantált és hihető lesz a gyönyörünk.
Vissza-visszatérő érv, hogy a hüvely azért nem lehet orgazmikus szerv, mert akkor nem bírnánk ki a szülést.  De miért is zárná ki egymást az örömteli szex és az örömteli szülés? Bár tény, hogy a szexuális forradalommal egyidejűleg a medikális szülészet nem tudva és akarva ugyan, de mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne csak az orgazmikus szülés lehetősége maradjon titokban, de mindenfajta érzéki gyönyörhöz való hozzáférés is nehezítetté váljon a szülés után, sőt sok esetben az utólagos “helyreállító” operációk után is.

A képen látható meztelen hölgy épp nem ad életet gyermeknek, így ez a fotó minden valószínűség szerint nem szeméremsértő. (fotó: pixabay)
A képen látható meztelen hölgy épp nem ad életet gyermeknek, így ez a fotó minden valószínűség szerint nem szeméremsértő.
(fotó: pixabay)

Láthatatlan misztérium

Talán a hüvely rejtett volta, “láthatatlansága” miatt tűnik mind a patriarchális tudomány, mind a szexuálterapeuták szemében ilyen megbízhatatlannak, kevéssé érdekesnek.
Napjaink pornó-dömpingje sem épp a női test kevésbé látványos részeinek  tiszteletére buzdít. A hüvelynyíláson beljebb eső birodalom még a mai”mindent mutató” világban is rejtett tud maradni az illetéktelen kukucskálók elől. Csak közvetlen érintkezés útján mutatja meg magát- a kiválasztottaknak.

A bennünk élő félelmetes istennő

A szülőcsatorna tehát láthatatlan minden helyzetben, még egy igazán naturális szülésfotón is. Mégis tisztán érzékelhető a hatalma még az ártatlan, csúcsosfejű, magzatmázas újszülött fotóján is. A hajuk illatáról nem is beszélve.

Egyesek szerint a szülés körüli órák túl intimek, hogy a szűk családi körön kívül bárki kívülálló bepillantás nyerhessen, ezért illetlenség nyilvánosság elé vinni ezeket apillanatokat. A Szent Család úgy tudta, hogy ez a szülő nő szabad döntése, így pár órával a szülés után büszkén megmutatták  Újszülöttüket az őt illő alázattal megcsodáló idegeneknek.
Gerard van Honthorst: A pásztorok imádása Egyesek szerint a szülés körüli órák túl intimek, hogy a szűk családi körön kívül bárki kívülálló bepillantás nyerhessen, ezért illetlenség nyilvánosság elé vinni ezeket a pillanatokat. A Szent Család úgy tudta, hogy ez a szülő nő szabad döntése, így pár órával a szülés után büszkén megmutatták Újszülöttüket az őt illő alázattal megcsodáló idegeneknek.

Aki (hüvelyi)szülés köré keveredik külső szemlélőként, nem tudja elfordítani a fejét ettől az éteri eredetű, roppant nagy hatalom elől. Az Életadó, Felszabadító isteni kegyelem nyilvánul meg ezekben a kitüntetett percekben, mely valamennyiőnkre kiáradt, akik a Földön élünk, éltünk, és azokra is akik utánunk jönnek.
Ez az Energia túlmutat az emberi teljesítményen, józan ráción, “érzelmi intelligencián”. Nagyobb nálunk. Önnön érdemünk szerint egyikünk sem lenne méltó tiszta szeretének fényében sütkérezni. A szülés óráiban azonban- álljunk bár arccal a fal felé az anya fejénél-ott vagyunk színe előtt, minannyian, akik jelen vagyunk a szent pillanatokban- méltatlan porszemek. És ez a hatalmas nem-anyagi természetű Létező megengedi, hogy jelen legyünk az erőterében, és szabadon töltekezzünk belőle.
Félelmetes, rettenetes, mégis felemelő, és örömteli kiválasztottként a közelében lenni. Mintha az ószövetségi Égő Csipkebokor jelenne meg előttünk és szólna hozzánk.

Ez a feltétel nélkül szerető, éltető, megáldó Hatalom minden profán pillanatban is megnyilvánul pusztán női létezésünk által. Azonban a patriarchális civilizáció valóságos védőbástya rendszert épített ki, hogy elrejtőzhessen a találkozás lehetőségei elől. A hüvelyi szülés az utolsó  olyan megnyilvánulása ennek a transzcendens energiának, amely képes áthatolni a vaskos “bástyafalakon”, megjelenni a rettegő tanítványoknak, és a hitetlenkedők számára is kézzel tapintható bizonyítékkal szolgálni a Teremtő halhatatlan és elveszíthetetlen szeretetéről. Ugye nem hagyjuk magunkat és az emberiséget megfosztani ettől a lehetőségtől valamiféle álszent, képmutató szemérem kedvéért?

Van itt mindenféle testnedv, meg meztelenek is vagyunk...De a Lényeg nem ez. Viszont bemutathatatlan a nyers, testi valóság nélkül.
Van itt mindenféle testnedv, meg meztelenek is vagyunk…De a Lényeg nem ez. Viszont bemutathatatlan a Lényeg a nyers, testi valóság nélkül.

 

 

me too

Túlélőként az Élet Kapujában

Az elmúlt hetekben a figyelem középpontjába került a szexuális visszaélés témája. A legfrissebb hazai botrányok között szerepel egy olyan eset is, amelyet a gyanúsított utólag “nevelő célú” gesztusnak próbált beállítani. Az áldozatokkal való őszinte együttérzésem mellett rendkívül örülök, hogy tudatosulni tűnik a köztudatban, hogy minden nem kívánt érintés, a testi integritás tudva és akarva történő megsértése- beleértve a “nevelő szándékú” testi fenyítést nagyon hasonló jellegű traumát idéz elő, mint egy nemi erőszak – és hasonló tüneteket is okoz a későbbiekben.
Szinte mindannyiónknak van legalább egy sötét, fájdalmas története azzal kapcsolatban, amikor valaki visszaélt a bizalmukkal, vagy kihasználta a védtelenségünket, sebezhetőségünket és megsértette a testi integritásunkat.
Különösen mély törést jelentenek a gyerekkorban elszenvedett határsértések,  szexuális visszaélések.
Sok esetben- főleg, ha nagyon korai életkorban ért minket a trauma, vagy érzelmileg közelálló személy abuzált minket- előfordul, hogy a tudatalattiba küldjük a nehéz emlékeket, és akár 30, 40 éves korunkra sincsenek tudatos képeink a konkrét élményről.
Csak a furcsa, megmagyarázhatatlan és állandósult szégyenérzet, idegenkedés a testünktől, a ragaszkodás a kontrollhoz, a pokoli szorongás az olyan helyzetektől, ahol kénytelenek vagyunk az intim szféránkba engedni egy másik embert (pl. : vetkőzéssel, intim érintéssel járó orvosi vizsgálat, de ilyen a szülés, sőt akár a szoptatás is.)
Nem áll szándékomban azt sugallni, hogy minden hasonló tünet mögött korábbi (szexuális)trauma áll. Mindenesetre a laikus női segítőként az a véleményem, hogy mindenképpen érdemes komolyan venni ezeket az érzéseket és egy kompetens szakember (pszichológus vagy mentálhigiénés szakember) vezetésével a mélyére ásni ezeknek lehetőleg még a gyermekvállalás előtt, bármi is legyen az eredetük.
bánat
Ha tudatában vagy, hogy ért valamilyen nem kívánt érintés, akaratod ellenére  bevontak olyan helyzetbe, aminek nem szerettél volna a részese lenni, volt már az életben bármilyen értelemben bántalmazó kapcsolat, vagy időnként “eljárt” a szüleid keze ugyancsak érdemes lehet szakember támogatását kérned- minél hamarabb.

A szülővé válás előhozhatja mind a szexualitásunkkal, nőiségünkkel (vagy férfiasságunkkal!) kapcsolatos sebzetségeinket, és  minden egyéb természetű gyerekkori traumáinkat. Akár már a fogantatás körül, jvagy a várandósság alatt bármikor, de legkésőbb a vajúdás óráiban feljöhetnek feldolgozatlan, vagy csak részben feldolgozott emlékek, érzések a múltból- főleg, ha az anya a túlélő.
Ugyanakkor páratlanul értékes lehetőséget is kínál a gyógyulásra egy szép szülés élmény és a boldogságban megélt szülőség!

pregnancy-2221960_960_720

Sajnos anyaként sebezhetőbbek is vagyunk a szülés körüli időszakban az újabb traumák begyűjtésére elsősorban akkor, ha nem ismertük fel a sebzettségünket, vagy bár felismertük, de nem foglalkoztunk vele érdemben- akár önhibánkon kívül, mert nem gondoltuk volna, hogy jelentősége lehet a történteknek, elvégre “régen volt már”.
A traumatizált édesanyák speciális szüléskísérést igényelnek. Esetükben még fontosabb lehet, hogy lehetőleg minél kevesebb hüvelyi vizsgálat történjen a várandósság és a vajúdás alatt, és ha mégis történjen minél gyengédebben, minél teljesebb körű tájékoztatás mellett, és ha lehet egy bizalmi személy jelenlétében. Kerülendők az olyan gyakori megerősítő “mágikus mondatok”, amelyek sok más anyára kimondottan jó hatással lehetnek: “Csak engedd megtörténni!”, “Add át magad a sodrásnak!” , “Nyílj meg”..stb.
Ezért én arra szeretnék minden érintett kismamát buzdítani, aki olvassa ezeket a sorokat, hogy mondja el legalább a dúlájának, hogy traumatúlélő. Ennél többet nem is kell vele megosztani, ha nem szeretne, de ennyit érdemes azért, hogy minél jobb támogatást kaphasson a várandóság és a szülés során.

Apás szülés esetén érdemes az apának is coming outolni az érintettségét, ha van. Ebben az esetben arra kell fokozottan ügyelnie a segítőknek, hogy minden esetben legyen választási lehetősége az apának- különös tekintettel arra, hogy óhajt-e jelen lenni az esetleges orvosi beavatkozások alatt, és ha igen, milyen módon. Alapból sem túl szerencsés a párkapcsolat szempontjából sem szaksegítői “szárnysegédnek” bevonni az apákat, de traumatizált édesapák esetében ez különösen rosszul sülhet el. pár

Ha legalább az egyikőtök traumatúlélő, érdemes megfontolni, hogy az intimszférátok tiszteletben tartását az egyik legfontosabb prioritássá tegyétek mind a szaksegítő megválasztásban, mind a szülési tervben. A szabad testhelyzetválasztás is kardinális lehet, különösen, ha a medikális szemlélet által preferált poziciókhoz(hanyattfekvő, vagy félig ülő) hasonlóban ért határsértés vagy erőszak.

Már önmagában az óriási lépés a gyógyulás felé, ha elkezdesz gondoskodni a szükségleteidről, ahelyett, hogy hibásnak éreznéd magad , amiért vannak saját szempontjaid a saját életed egyik legfontosabb eseményével kapcsolatban.
Ha ki mered nyíltan mondani, hogy bántottak, és megerősítést kaphatsz a segítőidtől, hogy nem a te szégyened , ami történt, és megélheted, hogy ugyanolyan méltó vagy a határaid tiszteletére, a méltóságod megőrzésére, mint bárki más. Ha a szülés során újra bizalommal és szeretettel tudsz a tested felé fordulni, ha értő-érző segítők támogatnak utadon, ártatlan, tiszta kisbabád világrahozása felérhet egy pszichoterápiás folyamattal.
Azonban, ha a szép szülésélmény ellenére is nehéznek érzed a testközelséget a babáddal, vagy feloldhatatlan konfliktust jelent számodra a szülő és a szerető szerep összeegyeztetése (pl.: idegenkedsz a szoptató feleségedtől vagy a mellétől férfiként, vagy nőkként undorodsz a gondolattól, hogy “ugyanazzal” a mellel, szájjal, kézzel érintsd a gyermekedet, mint amivel örömöt szerzel a párodnak),  vagy még mindig aktív szereplője az életednek az a személy, aki annak idején molesztált vagy megvert, érdemes szakember segítségét kérned a további gyógyító munkához.

Ha jól esne egy értő tanú meghallgatása, támogatása az első lépés megtételéhez , vagy megerősítésre vágysz, esetleg szeretnél információkat kapni, mik a lakóhelyedhez legközelebbi lehetőségeid a feldolgozásra, személyes támogatásra, érdemes lehet felhívnod az EMMA vonalat! Az EMMA vonal nagyon sokat tud segíteni akkor is, ha úgy érzed, hogy a szülésed alatt újabb traumák, erőszakos határsértések értek.

Mindenki megérdemli a teljes és boldog életet, az örömteli kapcsolódást a szeretteihez!

boldog pár családapa-babaanyababa

Ars Poetica

nő

Nőnek lenni nekem azt jelenti,
Folyton nyitva lenni mindenek előtt,
Fűtött templomként éjjel-nappal várni,
a messze földről hozzám érkezőt.
Sötét zugokban mélyen elrejteni,
a néma falak közt oltalmat keresőt,
de marasztalás nélkül útjára engedni,
a tárt kapun kilépni készülőt.

Nőnek lenni nekem azt jelenti,
Túlömleni, mint szilaj, vad folyó
aki csak hozzám ér, magammal sodorni:
nemcsak a fürdőzőt, belőlem szomjazót,
de a csak saját arcára kíváncsi
gyanútlanul fölém hajolót.
Hol ringatni, hol egészben lenyelni,
majd partra vetni a bennem utazót.

Nőnek lenni nekem azt jelenti,
Megsarcolni az összes elemet:
Nyári pásztortűznél megmelegedni,
Hogy elbírjam majd a téli hideget.
Húsomból újra előhívni,
Akit a föld már eltemet,
és magzatvízzel keresztelni
süvítő, nyers, pogány szeleket.

Nőnek lenni nekem azt jelenti,
Magamat adni kiapadhatatlanul.
Ki mennyit kér, épp annyit teremni,
senkit nem hagyni jóllakatlanul.
Ünnepi asztalként megvendégelni,
aki hirtelen betoppan váratlanul:
Ízletes nedvűkben bőséggel dúsálni,
az asztal népét egyre csak kínálni
ellenállhatatlanul.

Nőnek lenni nekem azt jelenti
Vibráló csendben lebegni titokon.
Fél lábbal más dimenzióban lenni,
s olykor megszökni rejtett utakon
az anyagi sík kalitkáiból. Rezegni
minden rezdüléssel, úszni vakon:
és szédületben keresztülsodródni
csillagködökön és sötét anyagon.

Nőnek lenni nekem: szelíd, tiszta mágia:
Sorsot szőni-fonni, kötözni-oldozni
aminek nem szabad összetartoznia.
Ősi rontásokat levenni, áttenni
mit más nem bír el, elhordozni magam.
Elgyengült testekbe lelket lehelni,
áldozatként felajánlom magam.
Égni és égetni, élni, és éltetni.
Nőnek lenni nekem: az élet maga.

Feszülni, míg csak bírok
s teli torokból zengedezni,
mint mennyei hárfahúrok,
ha angyalujjak pengetik,
vagy mint sámándob, ha ütik.
Szétszakíthatatlan vagyok,
a forma igazodjon
szülő-réseimhez,
s nyomakodjon
keményen,
ki általam
kéri
létét.
Én erőt, s hangot adok
s teret is nagyot.
Békét csak odakinn
addig harc van,
harcolj, ha bírsz,
nosza
ki belőlem
tartalom!
Feszülök, míg csak bírok.
Így szülök, élek, írok.

Nőnek lenni néha fájdalom,
magány, gyász, és űr.
Belülről mar- én ráhagyom,
egy erős nő, ha kell, tűr.
Megadom, egészen odaadom
magamat, maga alá gyűr
minden jött-ment izgalom,
érzelem, kísértés, bűn.
Zord a vezeklés, de vállalom.

Nőnek lenni adomány:
Kiérdemelhetetlen
Fénylő mennyekből száll alá
Eleve elrendelten.
Kiválasztottakra méri rá
a Megkérdőjelezhetetlen.
Karizmatikus kvalitás:
Holtig letehetetlen

 

the-fairy-2915100_960_720

A szülés, mint tudatosan megélt átváltozás

Az élet csupa átalakulás: Alaktalan, szabad lélekből, megtestesült zigótává válunk, majd a sejtosztótás fáziain keresztül- édesanyánk petevezetőjén végighaladva  lehorgonyozunk a méhen belüli életben. Napról napra fejlődünk, alakulunk, erősödünk, majd amikor lejár a ránk szabott idő: Átlépünk az Élet Kapuján, és megszületünk a méhenkívüli létbe.  A változás azonban folytatódik: Elizabeth Davis és Carol Leonard holisztikus bábák 12+1 archetipikus életszakaszt különböztet meg: A Leány,a Szűz, a Vértestvér, a Szerető, az Anya, a Bába, az Amazon, a Matriarcha, a Papnő, a Varázslónő, a Sötét Anya, és Az Átváltoztató életszakasza. Ezek nem feltétlenül kronológikus sorrendben valósulnak meg mindannyiónk életében, és az is előfordulhat, hogy egyik-másik életszakasz nem biológiai síkon realizálódik: Egy szüzességi fogadalmat tett apáca Istennel éli meg a szeretői minőséget, egy gyermektelen nő lehet a saját projektjei “édesanyja”..stb)
Legtöbbünk számára azonban testi és lelki síkon is  bekövetkezik a változás, amely átsodor egyik női minőségből a másikba.

A szülés az Anyává való átlényegülés aktusa, de mind a múlt mind a jövő irányában messze túlmutat a hatása azon, hogy az addig szimbiotikus Egy-ségben élő AnyaBaba két külön testben élő, egymástól szép fokozatosan függetlenedő autonóm személlyé alakul át. A női test leglátványosabb teljesítménye, az egyéni életciklus, a gyermeket fogadó szülőpár kapcsolatának és a többgenerációs családnak az egyik legnagyobb örömünnepe: Egy új emberi lény áthozása a vágyak, elvont képzelgések világából a megnyilvánult anyagi valóságba.
Nemcsak anyaságunkra, hanem teljes életünkre, nemcsak a gyerekünkkel való kötődésünkre, de valamennyi emberi kapcsolatunkra nézve jelentős befolyása van.
A szülés élménye egyedülálló módon hozzájárul női létünk teljes spektumának, és valamennyi aspektusának gazdagodásához. A teljesség igénye nélkül, néhány hatás

Gyógyíthatja a kislánykori sebeinket

leány

Még egy  áldott állapotban várt, háborítatlanul született, igény szerint szoptatott, sok testközelséget kapott gyermek életében is előfordulhattak olyan fájdalmas események, amikor azt élte meg, hogy egyedül van az érzéseivel, nem reagál megfelelően szükségleteire a környezete, nem elég fontos a szeretteinek..stb. És valljuk be, amikor mi születtünk, a kortárs szülészeti rendszer minden megtett, hogy  már az ideális születésélmény se valósulhasson meg.
Egy együttérző segítőkkel kísért szülés során  kitüntetett, személyre szabott figyelemben lehet részünk, megélhetjük, hogy képesek vagyunk akár szavak nélkül is kommunikálni az igényeinket, a világ pedig törődik a szükségleteinkkel. Természetesen egy szép szülés önmagában nem tölt be minden hiányt, amit egy  különösen mély érzelmi nélkülözéssel telt gyerekkor hagy maga után. De a következményeket mérsékelheti: Már legalább egy, ráadásul nagyon erős élményünk lesz arról, hogy megérdemeljük a gondoskodást.

Megélni Szűz Mária erejét
szűz

Bár a nőjogi mozgalmak sok áldásos eredményt elértek, még ma is erős a nők kiszolgáltatottsága a férfiak kezében összpontosuló hatalomnak. Az anyagi függetlenséget sokkal nehezebb nőként elérni, a szakmai előre jutást  is, ha pedig párkapcsolatra lépünk, nem túlzás azt mondani, hogy az életminőségünk múlhat azon, hogy  választott párunk egy jámborabb, modern gondolkozású”jófej”, vagy egy korlátozó, birtokló macsó. A szülés szinte az egyetlen dolog egy nő életében, ami férfi nélkül is megy! Ahogy Szűz Mária kiállt a jegyese elé, hogy “Veled vagy nélküled, de végigcsinálom, amire meghívást kaptam”, egy háborítatlan  szülés óráiban bennünket is megszállhat ez a kegyelem. Az apa a szülő nő mellett segítő társ, aki jó estben felteszi az i-re a pontot, a szülinapi tortára a tejszínhabot, de a teljesítmény és az érte járó dicsőség egyedül az anyáé.

Végre vérünnep!
vértestvér

Boldogabb társadalmakban a termékeny korú nőket összeköti egy női beavatási ünnepség emléke, ahol megélhették a korban előttük járó asszonyok befogadását a női közösségbe, velük született, intuitív testi bölcsességük elismerését, és a közösség bizalmát női kompetenciájukban. A mi társadalmunkban az köti össze a menearche-on átesett nőket, hogy nem volt részük ilyen eseményben. De ami késik nem múlik: Akár egy útrabocsátó szertartrás részeként is megemlékezhetünk az első vérzésünk csodájáról, de ha ez elmaradt, nem késő a  vajúdás alatt sem  – minden szégyen és félelem nélkül a faltétel nélküli szabad szeretetben összekapcsolódni a nők közösségével- kezdve saját vérrokonainkkal, egészen az eltávozott és az eztán leszülető  ismeretlen nőkig. A méhünk bölcsessége és ereje, petefészkeinkből vulkanikusan feltörő végtelen lehetőségek, és a rejtett mélységeinkben csörgedező, de időnként meg-megmutatkozó életadó vér összeköt minket. Ennek a testvériségnek a legszebb, legméltóbb ünneplése egy  női körben zajló szülés, esetleg egy-két a női  teremtőerő előtt alázatosan fejet hajtó férfi segítő jelenlétével emelve az ünnep fényét.

Igazából szerelem
szerető

A szülés párkapcsolatunkhoz is hozzáad. Már maga a gyermek létezése is egy felbonthatatlan szövetséget hoz létre a felek között: ideális esetben ez egy tudatos felelősségvállalással párosul: Bármit is hoz a jövő, a halálomig elfogadlak, mint a gyermekem szülőjét. Maga a szülés pedig az egyik legmeghatározóbb közös élmény- bárhogy is vesz részt benne az apa, az ki fog hatni a kapcsolat jövőjére. Természetesen nem a masszírozás szakszerű fogásain múlik  a dolog,  sokkal inkább arra,  hogy a jelenlét, és az adott támogatás mennyire volt összhangban az anya szükségleteivel. Ilyen szempontból lehet pozitív hozadéka egy fotelből végig drukkolt szülésnek, sőt az is teljesen rendben lehet, ha az apa a szülés ideje alatt a játszótéren homokozik a nagyobb testvérekkel- ha az anyának ez adja a legoptimálisabb támogatást akkor és ott.
A szülés azonban nemcsak az életre hívó szeretkezés  záróakkordja, hanem egész szexuális élettörténetünk megkoronázása: Ha minden szép és jó: görögtűz a gyönyörűséges tüzijáték közben, ha viszont vannak elakadásaink, sötét foltjaink ezen a területén az életünknek, van lehetőségünk egy szép szülés során a gyógyulás útjára lépni.

Felnőni Anya /Apa  felelősségéhez
anya

A medikális szülésvezetés tökéletesen modellezi társadalmunk hozzáállását a szülőkhöz: A “jó páciens” vakon engedelmeskedik az orvos javaslatainak, a “jó szülő” pedig engedelmesen követi a patriarchátus előírásait. (És a gyerekeibe is eredményesen átülteti ezt az engedelmességet. ) Jó szülő=szófogadó gyermek. Bizarr, nem?
Pedig a szülés az egyik legjobb lehetőség, hogy külső tekintélytől  szabad, autonóm felnőttekké váljunk- akár apaként, akár anyaként éljük át. Ebben nagyon fontos szerepe van a segítőknek. A  medikális szemléletű szülés körüli szaksegítők nemcsak az anyákat, az apákat kiskorúsítják- kezdve ott, hogy ők adnak engedélyt mikor léphetnek be a szülőszobába a saját feleségükhöz, a gyermeteg “apuka” megszólításon kereszül, egészen odáig, hogy egyes szülészeten addig nem vehetik a kezükbe a saját gyereküket, míg a baba-mama páros el nem hagyja az intézményt.) Persze valahol logikus- társadalmunk a teljes gyermeknevelés alatt az önálló szülői döntések helyett a kész megoldási javaslatok kritika-mentes elfogadását támogatja. Pedig ősi szülői ösztönünk rettenthetetlen vadként védelmezni a “kölykünket” akár egy nálunk erősebbnek tűnő erő ellenében is. Egy háborítatlan szülés élménye pont ezt a tapasztalást nyújtja: Kemény volt, de ösztönösen megoldottam a saját erőmből. A holisztikus szemléletű segítők ebben támogatják a szülőpárt.

Lecke bábaságból
bába

Az élet második felében egyre erősebb késztetést érzünk rá, hogy  támogassuk az úton mögöttünk lépdelőket. Maga  szülés tapasztalata is elősegítheti a bizalmat a természet rendjében, az emberi kompetenciában,  egy jó szüléskísérő viszont életre szóló mintát adhat miként lehet biztonságos, megtartó erejű teret tartani egymás  a folyamatainak spontán kibontakozásának, és mi segíthet át a nehéz pillanatokon.

Felszabadítani a bennünk élő Amazont
amazon

Gyerekkorunk óta folyamatosan ömlik a nyakunkra a patriarchátus elvárás-dömpingje: Hogy kell nőként viselkedni, mit engedhetünk meg magunknak és mit nem? Egy öntörvényű, háborítatlan szülés élménye felszabadít a társadalmi szerepeink béklyói alól. Sok nő számára ez az első tapasztalat, ahol maszkok nélkül találkozhatnak önmagukkal.

Spirituális beavatás
papnő

A természetes vajúdás során felszabaduló hormonkoktél egy olyan sajátos módosult tudatállapotot idéz elő, mely során kiélesednek az érzékeink és az intuícióink. Sok nő tapasztal kimondottan transzcendens élményt a szülése során, de minden misztikus látomás nélkül maga a naturális élmény, a határaink kitágulása, és egy új emberi lény kibocsátása testünk rejtekéből- egy nagyon sokrétű metafizikai, spirituális tanítás, ami feladatot ad egész hátralévő életünkre, de egyben az egyik legfontosabb erőforrásunk is lehet.

Varázslat a javából
varázslónő

Nemcsak tanúi, aktív, cselekvő részesei vagyunk az életadás csodájának. A szülés során nemcsak mi avatódunk be egy új, eddig ismeretlen női minőségbe, de mi magunk is beavatóvá válunk az Élet Kapujaként. Gyermekünk rajtunk keresztül tapasztalja meg a létezés első nagy, visszafordíthatatlan átmenetét, ami komoly felelősség.

A vénség bölcsessége
vénség

Öregasszonykorunkban is emlékszünk szüléseink minden percére. A szülés élménye olyan tömény és komplex, hogy rétegről rétegre tudjuk csak feldolgozni, bárhogy is alakult. Ugyanakkor vannak olyan részei, melyek megoszthatatlanul a mi titkaink maradnak- abban a formában, ahogy mi éltük meg a pillanat egyedi és megismételhetetlen mivoltában. Azonban közvetett módon tudjuk a környezetünk, és az utánunk következő nemzedék szolgálatába állítani a szülésélményeink kohójában is érlelődött női bölcsességünket.

Bevezetés a végső átváltozásba

sötét anya

A szülés az életünk egyik legnagyobb volumenű tudatosan megélt transzformációja, amely segít értelmezni a korábbi életfordulóink történéseit, és mintázatot adhat a következőkre. Ha egy nő méltósággal tud  megérkezni az anyaságba, azt élhette meg, hogy szükségleteit komolyan vették, hogy tiszteletben tartották testi-lelki integritását és határait, megélhette saját ereje kiapadhatatlanságát, és az égiekkel való kapcsolódás lehetőségét, akkor van bőséges erőforrása a végső kapun történő áthaladáshoz is! Hisz mi magunk vagyunk az átváltoztató erejű Örvény, melyben semmi nem vész el, de minden átalakul.

 

Vérengző szeretet- A menstruáció valódi természete

Úgy vélem, Istentől és a természet tiszteletétől elszakadt világunkban a reproduktív folyamatok maradtak utolsó “védvárként”, ahol egyszerre és egyidejűleg lehetséges megélni a teljes egységet  a  Teremtő Fényforrás dimenziójával  és az Anyaggal, amiből vétettünk.

piros
Mindannyian a Tűz gyermekei is vagyunk. A női energiák néha nem csendesen csobogó patak módjára csörgedeznek a felszín alatt, hanem vulkainkus erővel, látványos tüzijátékkal törnek fel a mélyből. Egyik megnyilvánulási mód sem értékesebb, vagy jobb a másiknál, mindkettőnek megvan a létjogosultsága a megnyilvánult világban.

Nőként abban a kiváltságban van részünk, hogy hosszú évtizedeken keresztül hónapról hónapra beavatódhatunk ebbe a titokba: Méhünk szentélye hónapról, hónapra kibocsátja a Fény befogására szolgáló ősi anyagot, a földelődést, beágyazódást segítő véres nyálkahártyát.  Ez a különleges szertartás a testünk spontán munkája. Nincs szükségünk hozzá se partnerre, se  aktív cselekvésre. A menstruáció jár a fiatal, tizenéves szűznek, a cölibátusban élő apácának, a tudatos gyerektelenséget választó szinglinek, a gyakran borotvaélen táncoló kalandornőnek, sokgyermekes családanyának, és a fogamzásban egyelőre csak reménykedő nőnek. Annak is aki virágzásnak hívja, és annak is aki “havibajnak”, vagy  “vörös pokolnak”. Ez a teremtő- vérengző szeretet feltétel nélkül kiárad valamennyiőnkre, majd túlcsordul testünk határain. Akár örülünk neki, akár nem. Pusztán azért, mert nők vagyunk – szabadok az anyaság csodájára, és a beavatására az éteri titkok testi tapasztalására.

Ahányan vagyunk annyiféleképpen viszonyulunk a nőiségünkhöz és a ciklusainkhoz. A vérzés tapasztalata, az anyaság lehetősége azonban összeköt mindannyiónkat.
Ahányan vagyunk annyiféleképpen viszonyulunk a nőiségünkhöz és a ciklusainkhoz. A vérzés tapasztalata, az anyaság lehetősége azonban összeköt mindannyiónkat.

A szabadságra születtünk

Az anyaság lehetősége ott rejlik  valamennyiőnkben. Hónapról hónapra dönthetünk mellette vagy ellene. Nincs földi fogadalom, racionális elhatározás, ami felülírhatja ezt a természeti jogunkat, hogy szabad megfogannunk. A vérzés egyszerre figyelmeztet az előző ciklus végére, és az új  kezdetére. Akár a mielőbbi teherbejutás a célunk, akár ennek az elkerülése, ez egy nagyon fontos iránytű a további stratégiai terv megalapozásában. Testünk folyamatosan küldi az utasításokat mire van szükségünk, hogy hosszútávú  egészségünk megőrzése mellett könnyen és hatékonyan ki tudjon ürülni belőlünk mindaz, ami már múlthoz tartozik, hogy aztán majd be tudjuk fogadni a jövőt: Szervezetünk pihenést, kíméletet, nyugalomat, testi-lelki gyengédséget kíván ilyenkor, és persze sok-sok folyadékot. A legtöbb menstruációs tünet megszűnik, vagy legalábbis gyógyszer  nélkül is elviselhetővé válik, ha megengedjük magunknak, hogy legalább ezeken a napokon egy kicsit visszábbvegyünk a patriarchátus kiszolgálásából.

Tabu és undor

A túlhajszoltság mellett a másik ok amiért “nehéz napjaink” lehetnek, ha idegenkedünk a saját vérünktől, vagy undorodunk tőle. Szerencsére a fiatalabb nemzedékben  már csak nyomokban tettenérhető nagyanyáink szorongása attól, hogy összedőlhet a világ , ha átázik a betét, és nem érezzük úgy, hogy még a partnerünk elől is titkolni illene, ha “olyan” napunk van. Sok nő azonban még mindig kevésbé érzi otthon magát a testében ilyenkor, nehezen kapcsolódik az érzékiségéhez, kételkedik a testi vonzerejében, vagy elfojtja a szexuális vágyait- holott gyakori tapasztalat, hogy épp a menstráció első napjaiban tetőzik a női libidó.
Boldogtalan házasságban élő, szomorú sorsú  női őseink számára a “havi baj” gyakran legitim védőbástyául szolgált, ilyenkor a követelőző és durva férjek is fejet hajtottak a “megkérdőjelezhetetlen” társadalmi tabu előtt: A vérző, “beteg” nőknek kijárt a felmentés a “házastársi kötelesség “alól. Mi, mai nők azonban már nem kötelességet teljesítünk, amikor a partnerünkkel szeretkezünk, hanem a saját vágyainkat teljesítjük be. A dédi  prűd hiedelemrendszerét  könnyűszerrel ledobjuk magunkról, amikor modern, emancipált nőként azonosítjuk magunkat. Amikor viszont nőiségünk archaikusabb aspektusai vannak napirenden, sokszor elvészni látszik a magabiztosságunk.

szeresd a méhed!
A szexuális forradalom egyik legfontosabb következménye az emberi szexuális viselkedés örömszerző és reproduktív funkcióinak szétválasztása. Bár kétségkívül nagy áldás, hogy ma már van lehetőségünk a gyermekáldás esélyének minimalizálása mellett is szeretkezésre csábítani a kiszemelt férfit, mintha nem alakult volna ki annak a kultúrája, hogy szexuális lényként tekintsünk a termékeny, fogamzóképes nőre. A (potenciális) anya mintha megmaradt volna a konzervatív, vallásos szinezetű, aszexuális tisztelet tárgyaként.

 

 

Szeparáció vagy önként vállalt elkülönülés?

Valóban többévszázados hagyománya van a mentruáló nőktől való kulturális undornak. Talán még a patriarchátusnál is messzebre nyúlik vissza a vérző nők elkülönítése a közösség többi tagjától- hol mint tisztátalan elemek száműzéseként, hol, mint a Szent beemeléseként a neki kijáró különleges, földi léttől kissé távoltabb eső térbe.
Az emancipáció ezt a sokszor megalázó, vagy korlátozó kirekesztettséget azzal próbálta meg orvosolni, hogy megpróbálta a menstruációs napokat ugyanolyanná tenni, mint a többit, sőt legújabban van próbálkozás a termékeny nők menstruációs ciklusainak  felfüggesztésére is. Ha a férfiak kivetnek maguk közül, mert nőként működünk, működjünk úgy mint egy férfi! Logikus stratégia. Csak épp túl sokat vesztünk vele mindannyian! A kapcsolódást az emberi lét állati és isteni dimenzióival.

Véres szájú Anya(g)istennők

 

Káli Istennő- "A kijelölt idő" Istennője. A hindu vallás szerint a z új születéséhez elkerülhetetlen a régi pusztulása.
Káli Istennő- “A kijelölt idő” Istennője. A hindu gondolkodás szerint az új születéséhez elkerülhetetlen a régi pusztulása. Kép: Pinterest

A menstruáció időszaka egyszerre szent és profán időszak. A máskor láthatatlan teremtő energiák manifesztálódnak a nagyon is fizikai síkon. Míg a férfiak reproduktív tevékenysége egy igen intenzív, koncentrált, ám legszélsőségesebb esetben is mindössze órákban mérhető  időtartamú nagyon intim rítus keretei között valósul meg, mi nők járunk kelünk a világban, kapcsolódunk minden féle minőségben, vagy épp magányosan félre vonulunk a teremtés folyamatosan történik testünk rejtekében napról napra, hónapról hónapra. Ez a tapasztalásbeli különbség megkülönböztet a férfiaktól, de nem kell, hogy el is különítsen. Ha földközeli perspektívából  nézzük, fogalmazhatunk úgy, hogy kölcsönösen gazdagíthatjuk egymás életetét és gondolkozásmódját. Ha egy kicsit transzcendensebb nézőpontból: A teljes isteni egység, a paradicsomi szégyentelen ártatlanság állapota nyerhető vissza, ha a természetes reprodukciós folyamatok és azok nemek szerinti  különbségeit tiszteletben tartva ,egyenlően értékes, szabad emberként bánunk egymással és magunkkal.

 

fa szív
Férfiak és nők együtt teremtjük az Életet és együtt is tartjuk fenn. A természetes hajlamainktól élesen eltérő működési mód erőltetése helyett egymás kölcsönös tiszteletére és támogatására lenne szükség.

A szoptatás zavarbaejtő oldala

Előszó: A szoptatás az utódgondozás normális módja. Amikor egy anya a gyerekét szoptatja, a csecsemő természetes alapszükségleteit elégíti ki a biológiai norma szerint. Minden más asszociáció vagy érzelem, amit egy szoptató anya látványa megindít egy kívülállóban, a felnőtt világhoz tartozik. Viszont ezek az asszociációk, érzelmek léteznek, és amíg nem tudatosulnak, sok felesleges feszültséget termelhetnek ki.

A normafeszegetés kettős mércéje

Néhány napja az egyik szoptatós facebook csoportban egy édesanya megosztotta ezt a galériát. A csoport csupa szoptató, valaha szoptató illetve a jövőben szoptatni kívánó édesanyából áll, mégis sokakban visszahőkölést váltottak ki a képek, erotikus színezetük miatt  Bizony, az én első reakcióm is a meglepődés volt, holott szívügyemnek tartom  minden lehetséges fórumon képviselni, hogy az anya is szexuális lény és, hogy a női érzékiség életünk minden szakaszában megélhető. Mégis, így vizuálisan is megjelenítve mindezt- ráadásul az interneten, ahol mindenki látja, elsőre én is túl erősnek éreztem.

A tabu ereje 
Vajon miért szokatlan még  ma is ilyen fotókat látnunk, ahol szexuális lényként ábrázolnak anyákat? Holott kéretlenül ömlik az ennél sokkal explicitebb erotikus tartalom az arcunkba- fiatal nőkről, akik nem viselnek a testükön  gyermekvállalásra utaló jeleket? Utóbbi megszoktuk. Kicsit hőzöngünk ugyan időnként, hogy miféle egyoldalú ábrázolása dívik a médiában a női szexualitásnak, hol marad a  sokféleség tisztelete, vagy  a “hamvas kezdő”, illetve a “tapasztalt, de még mindig fiatal szerető” utáni  női életszakaszok bemutatása… És amikor ez mégis, ha ez megtörténik, nem tudjuk megemészteni. Mert a tabut, ami ellen tudatosan küzdünk, a tudatalattink legmélyén mi is belsővé tettük.

Mióta világ a világ a patriarchátus két részre ossza a nőket: “szajhákra”, akik bátran és nyíltan megélik a szexualitásukat, így szabadon “használhatók”, “tárgyaiasíthatók” . A másik csoprot a szűzeké, a tiszteletre méltó aszexuális asszonyok, akik engedelmesen és csendesen teszik asszonyi kötelességüket, de nem keresik a féktelen szenvedély kínálta élményeket. Az erényes, frigid szüzek sorolják a tisztességes családanyákat.

Jean Fouqet: Madonna gyermekkel
Jean Fouqet: Madonna gyermekkel

1. mítosz: Az Anya távoli, elérhetetlen szent márványszobor

A patriarchátus a szoptatás kérdésköréhez is hasonlóképpen áll, mint magához az anyasághoz: A látszatgesztusok és a szép szavak szintjén piedesztrára emelt hőstettnek minősíti, ám ezzel párhuzamosan gyakorlatilag erkölcsi kötelességként is kommunikálja a nők felé mind az anyává válást, mind a lehető legoptimálisabb gondoskodás biztosítását a gyermek számára- és hogy mindezt “természetesen” minden valódi támogatás nélkül tegye! Mindez azonban csak addig ilyen védelmezendő szent ügy a rendszer szemében, amíg négy fal között, “láthatatlanul” történik.

Valóság: Az Anya emberi lény

Magyarországon európai viszonylatban átlagon felüli a szoptatás társadalmi megbecsültsége. Ugyanakkor a házon kívüli, diszkrét szoptatáslátványa is sokakból hurrikán erjű indulatokat szabadít el. Hiszen már ennyi is elegendő afenti mítosz megingatásához: Az anyának melle van, méghozzá élő, működő melle- vagyis ember, akit nem csak távólból csodálni lehet, hanem van lehetőség kapcsolódni is hozzá.

2. mítosz: Az anyaság és a szexualitás két külön világ átjárhatatlan fallal elválasztva.

Milyen groteszkül hangzik! Hiszen szex nélkül nem lehet anyává válni! Mégis nagyon mélyen beült mindannyiónkba ez a mítosz is. A szoptatást szívügyüknek tartó emberek gyakran érvelnek azzal a házon kívüli szoptatás szabadsága mellett, hogy a szoptatásban nincs is semmi erotika tehát, rossz az, aki azt lát benne. Időnként azzal támasztják alá érvelésüket, hogy a női mell csak a nyugati világban minősül szex-szimbólumnak.

Valóság: A (szoptató) anya szexuális lény, erotikus kisugárzással

Kulturális és biológiai tényezők bonyolult összjátékaként úgy alakult a dolog, hogy a nyugati ember szexuális viselkedésében van erotikus szerepe a női mellnek. A legtöbbünk számára erogén zóna, és a csábítás egyik “eszköze”. Leszámítva a naturisták szűk rétegét –  szoptatáson kívül kizárólag erotikus kontextusban fedjük fela kebleinket. A szívünkhöz legközelebbi személyekhez kapcsolódunk vele: a szerelmünkhöz és a gyerekeinkhez. A szoptatás tehát ilyen értelemben valóban intim dolog.  Az intimitás és az erotikus vágy pedig  egymással szomszédos, átjárható, sőt egybefolyó területek. Önmagában az, hogy akár fizikai vonzalmat ébreszt egy férfi szemlélőben szoptató nő természetes, normális egészséges reakció. (Ha viszont ezt kéretlen, határsértő módon , durván fejezi ki, természetesen nincs rendben!)

3. mítosz: Ha az anyasággal össze is fér az erotika, szoptatás közben  senki nem gondol rá

A békebeli, viktoriánusan életidegen koncepció szerint az édesanya a szoptatás minden pillanatában 100%-ban a babájára figyel, hozzá kapcsolódik és valamiféle spirituális kiteljesedést él át anyai minőségében.
Az igény szerinti szoptatás elterjedése kicsit felszabadította az anyákat ez alól: napi 12-36 vagy még több szoptatás mellett, természetes, hogy nincs mindig 100% ban jelen az ember, sokszor fáradt, a mindennapi teendőin jár az esze vagy épp az aktuális problémák miatt aggódik. Az is belefér, hogy néha online vagy offline beszélget más anyákkal közben, hogy kicsit feltöltődjön, valamiféle nem szorosan az anyasághoz kapcsolódó öröme is legyen. De azért “azon”járatni a gondolatait mégiscsak meredek lenne.

Valóság: Többször, mint gondolnánk!

A vágy nem holmi zárható fiókban tárolt pikáns fehérnemű, amit csak “akció” előtt öltünk magunkra, hanem egy folyamatosan bennünk parázsló lehetőség, ami ha kap egy kis impulzust egyből lángra lobbanhat. Szoptatás közben akár csak a testi gyönyör csúcsán oxitocin szabadul fel. Ez  pedig sok nőben erotikus érzeteket kelt, vagy  fantáziákat indít el (természetesen nem a szoptatott gyermekről, hanem önmagáról, és/vagy egy másik felnőtt partnerről!) A nők egy része a szocializációs tabuk és mítoszok, vagy  bizonyos korai traumák miatt bűntudatot és szégyent érez ezzel kapcsolatban.
De szerencsére egyre többen leteszik ezeket a felesleges koloncokat magukról és el tudják fogadni mindazt, amivel a természet megajándékoz minket, nőket.

szobor
szobor a Stockholmi Múzeumban. Ha valaki tudja a címét, szóljon!

 

Utószó: A szoptatás az utódgondozás biológiai normája. Senki nem azért szoptat, hogy  erotikus gyönyöröket éljen át, vagy hogy vágyat ébresszen a férfiakban, hanem hogy ellássa gyermeke természetes szükségleteit. Ám a szoptatásnak van erotikus aspektusa is, amíg tagadjuk, fenntartjuk a kettős mércét, és a fortyogó indulatokat a nyilvános szoptatás körül.

“Hol voltam, mielőtt megszülettem?”

Boldizsár Ildikó “Királyfi születik” című lenyűgözően szép mesekönyvében a Királyfi mindhiába próbál visszaemlékezni, hol volt mielőtt megszületett, s ez mélységes mély bánatot okoz neki. Szerencsére két holló a segítségére siet, nemcsak elmesélik, honnan származik, de támogatják is a Királyfit abban, hogy a maga módján be is tudja fogadni mitikus szármázástörténetét.

.királyfi

Ahogy nyiladozik a te kiskirályfid vagy kiskirálylányod értelme, őt is elkezdi majd foglalkoztatni ez a kérdés, ahogy minden embert, aki valaha a világra jött, és aki ezután jön majd a világra.
Ahogy benned is felmerült gyerekkorodban. Emlékszel még rá? Te találtál olyan “hollókat”, akik a segítségedre voltak a visszaemlékezésben?  Kik voltak ők, és hogyan fogadták érdeklődő, ártatlan kérdéseidet. Őszintén, egyszerűen és érthetően válaszoltak rá? Vagy zavarba jöttek, kínos csendbe burkolóztak? Elviccelték, esetleg valami olyan sztorival álltak elő, aminek a valósághoz annyi köze sincs mint a Királyfiról szóló tündérmesének?(ami valójában a szimbólumok nyelvén nagyon is a valóságról szól!)
Megvígasztaltak, vagy még mélyebbre taszítottak a bánatodban?
Szeretnél te jobb hollója lenni a gyermekednek, de nehezen találod a megfelelő szavakat?
Vagy kétségeid vannak azzal kapcsolatban , nem lesz-e elviselhetetlenül fájdalmas az emlék a kis lelke számára? Talán mert számodra szinte elviselhetetlenül fájdalmas emlékei is vannak a történteknek? Vagy pont az aggaszt, hogy reagálnak majd a világ sebzett szívű emberei a ti csodálatos, örömteli történetetekre?
Netán a hollótársaddal nem juttok egyetértésre, miről mit érdemes megosztani a kiskirályfival, vagy kiskirálylánnyal?

Silváná Ávila rajza
Silváná Ávila rajza- forrás: Pinterest

Aggaszt, hogy mi lesz, ha a közös “repülés” során olyan tájakra tévedtek, amik még neked is ismeretlenek? Ha nehéz kérdéseket tesz föl a gyermeked , például, hogy miért nincs az apukáknak is olyan szervük, ami képes kihordani egy babát? Vagy miért van cicijük, ha nem szoptatnak? Hogy miként lehet gyermeke két olyan embernek is, aki folyton csak veszekednek, mint például az ő kis pajtásának a szülei?
Vagy hogy van-e olyan, hogy  valaki nem vágyik kisbabára és mégis kialakul a pocakjában? Van-e olyan, hogy valaki vágyik rá és mégsem? Miért születnek a babák leggyakrabban kórházban? Hogy lehet, hogy a dédmama meg otthon szülte a nagyit?

Forrás: Pinterest
Forrás: Pinterest

Nem kell tudnod minden kérdésre a választ! Csak repülj mellette és vele, bármerre keresgél. Lehet, hogy ő új  válaszokat talál, új ösvényeket fedez föl, új tájakat jár be, amint a saját létezése eredetét kutatja föl.
A fogantatásunk, a magzati létünk, és a születésünk izgalmas, szép, de bonyolult, mély, sokrétű titkok, amelynek teljes kibontásához, egy élet is kevés lehet.
De az emlékek felkutathatók, elfogadhatók, a Királyfi bánata enyhíthető.
Csak kísérjék megfelelően támogató “hollók”, emlkező útján.
táj
IMG_3103

 

“Áldott vagy te az asszonyok között” -Szülésre bocsátó ünnep női körben

boldog asszony

Az utóbbi néhány évben Magyarországon is kezd elterjedni az eredetileg navajo indiánok hagyományából eredő szép szokás a Blessingway, vagy Szülésre bocsátó ünnep. Lényege, hogy a mindenórás kismama körül összegyűlnek a számára fontos asszonytársak, hogy kifejezzék támogatásukat és együttérzésüket, valamint jókívánságaikat a közelgő szülésre vonatkozóan. 

Sajnos többségünk úgy érkezik a szülés kapujába, hogy soha semmilyen megerősítő, bátorító üzenetet nem hallott a női kompetenciáiára vonatkozóan  más nőktől. Arra szocializálnak minket kislány korunktól, hogy  legyünk óvatosak, várjuk meg a felsőbb tekintélyek engedélyét mielőtt bármit is tennénk, akkor is csak apró lépésekben haladjunk a megengedett irányban, csendben, szemérmesen lesütve a szemünk. Befelé ne is figyeljünk, majd kívülről megmondják, mire is van valóban szükségünk, és hogy valóban jó úton járunk- e céljaink felé.
Sok kultúrában az első vérzés ritusa beemelés  teremtő erejű nők közösségébe, a mi kultúránkban jó esetben is csak cseppetsem személyreszabott fájdalomcsillapítási és fogamzásgátlási tanácsadás.  Bár a szexuális forradalom elvileg eltörölte a korábbi általános érvényű szabályokat a nemi élet megkezdésére vonatkozóan, mind a felnőtteknek, mind a kortársaknak továbbra is van egy határozott elképzelése arról, hogy mikor, milyen paraméterű partnerrel, és milyen élménnyel “helyes” beavatódni- és nem haboznak a normaszegők tudtára adni, hogy ők “rosszul csinálták”. Ugyanez a mintázat érhető tetten minden későbbi, életünket meghatározó, de különösen életadási iránti vágyunkat érintő döntésnél.
Talán éppen a várandósság alatt éri el a tetőpontját az összezavarás és elbizonytalanítás. Na mármost mindezek után ereszd bátran szabadon az ösztönös erődet, és bízz a tested bölcsességében.
Mit szólsz ahhoz, ha én azt mondom: Mindez nem lehetetlen!blessingway
Létezik egy varázslat, mely sok esetben képes ellensúlyozni az eddig begyűjtött negatív hatásokat! A recept a következő: Gyűjtsd magad köré azt a néhány nőt az életedből, aki hisz benned és a saját női erejében. Hagyd, hogy együttérzésükkel, értő csendjükkel, megerősítő szavaikkal, gyengéd gesztusaikkal előhívják belőled a múlt fájdalmai, félelmei és bizonytalanságai alól a hitet és a bizalmat saját, magadban- ami mindvégig a tiéd volt!
Ha eljutsz idáig, már érezni fogod, és mered kimondani is majd,  mire van szükséged, hogy megünnepeld az utat, amit idáig megtettél, és hogy erőt meríts a további szakaszhoz.
Talán a testedet szeretnéd ünneplőbe öltöztetni. Pazar hajkölteményre vágysz, tarka virágkoszorúra, különleges és egyedi pocakfestésre, vagy egy illóolajos talpmasszázsra. Talán tapasztalatokra,  szép szüléstörténetekre. Bizonyságtételre, hogy az őserő létezik, működik, és jól működik. Talán a kapcsolódást szeretnéd megélni, és megőrizni egy közösen készített szülésnél hasznos tárgy mondjuk egy gyertya vagy egy borogatókendő készítésével, vagy egy telerakanád a hűtőd oldalát kis cédulákkal rajtuk a bíztatásaikkal.
Hagyhatnak nálad egy- egy személyes apró tárgyat amit kitehetsz magad elé a szülés helyszínén is, így érezheted támogató jelenlétüket akkor is, ha fizikailag esetleg kilométerek választanak majd el tőlük.

.női kör
Megtapasztalhatod, hogy számítasz, érvényesek és hasznosak az érzéseid. Megérezheted, hogy a világ körülötted érted és a babádért van, kérj, amit csak hasznosnak érzel a magatok számára. Megélheted, hogy áldott vagy az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse: csoda történik veletek, egy  hatalmas ünnep! Vedd elő ezt a hangulatot a vajúdás alatt, és reszketve menekül ki a térből minden kishitűség, és  szégyen!

Ha te is szeretnél feltöltekezni egy ilyen különleges és személyreszóló ünnep élményével  támogató női körben, figyelmedbe ajánlom Schimcsig Nóra dúlatársammal tartott kismamakényeztető Útrabocsátó ünnepünket!